Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 35, 120. FOLNESICS. A Búsongó Ámorral hírhedtségben vetekedett FOLNESICS LAjosnak egy évvel később megjelent Alvina c. regénye (1807), a németből való fordításaink legelrettentőbb példánya, a nyelvrontó újításnak netovábbja, mellyel csak ScHEDELnek két évtizeddel fiatalabb ífaramm-fordítása vetekedhetik. A harmadfélszáz lapos könyvnek minden ötödik szava „új" szó, németből facsarítva, kinos pontossággal lefordítva. Az Alvina mellett Kartigám, Szigvárt valóságos remekek, SÁNDOR ISTVÁN, KÓNYI JÁNOS S a fiatal KAZINCZY első fordításait nem is említve. S új szavai közül mégis megmaradt egy tetemes mennyiség: meggondoltság, valódiság, földicsér, kihasznál, lebecsül, lebilincsel, arckép, becsületszó, hangszer, kenyérkereset, sorrend, szerencsefi, táncmulatság; a -voll utótagú német összetételek fordítása -teli és -teljessel (érdem-, öröm-, szeretetteli, aggodalom-, ízlés-, méltóság-, reményteljes); hasonlók : lélekbeteg, szolgálatkész; azután : előkép, -szeretet, -szőnyeg. De igazán hírhedtté a „nyőstényítés" tette, melyre nemcsak az indogermán, főleg a német példa, hanem az „Önnöngondolkodó Embereimé" vitte, mert FOLNESICS nem vak lelkesedéssel, hanem elméleti meggyőződéssel látott a „nyelvjavítás"-hoz, „filozófus nyelvrontó" volt. — Már régibb emlékeinkben is előkerül egy-egy eset, mikor a -né képző nem feleséget, hanem pusztán a női nemet jelenti (csudálóné, farkasné, jövendömondóné, papné, szedöné NySz), de mind ez csak szórványos jelenség, és jellemzően vagy fordításban vagy szótárban kerül elő. A XVIII. század végén, BÁRÓTziban bukkan föl, ugyancsak fordítás útján a barátné: amié (Freundin) értelmében s egy ideig célpontja is volt az ortológus támadásoknak.1) Mint fogyatkozást egy névtelen értekezés említi először a nyelvtani nem hiányát a magyarban (Mindenes Gyűjtemény V", 39, 1791), majd Kis JÁNOS feljebb tárgyalt jutalom feleletében (1808). A gyakorlat már előbb gyarapította a példákat: KÓNYI juhászné, KÁRMÁN társalkodóné, KAZINCZY istenné, WÁNDZA bájné. FOLNESICS már a Hazai Tudósításokban (1806, 131) közzétett előfizetési felhívásban érinti ezt a kérdést, de aztán az Alvináb&n erőszakolt következetességgel nemcsak a főneveket „nyőstényíti" (angyalné, személyné) hanem, a német nyelv kaptájára, a mellékneveket s a névmásokat is (szépné, kedvesné, öné, akiné, amazné, némelyné, másikné). Eljárását regényébe iktatott nyelvtani kitérésben támogatja „tövess ós kimerítő l)

MNy, V, 352, IX, 29. a*