Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Wichmann György: A ts, s, z, s és z hangok története a moldvai csángó nyelvben 149

A f£9

s,

z, s és z hangok története a moldvai csángó nyelvben. Mielőtt hozzáfogunk tulajdonképpeni tárgyunkhoz, érdemes utána nézni, hogy mit szólnak az eddigi csángó-kutatók az említett magyar hangok csángó megfeleléseiről. Minthogy az utóbbiak kiejtése lényegesen és feltűnően eltér az előbbiekétől, természetes dolog, hogy majdnem mindenki, a ki a moldvai csángókról valamit írt, ezt a nyelvi sajátságukat is említi, ha nem is mond egyebet, legalább azt, hogy «selypesen» vagy «sziszegve» beszélnek. így p. o. ZÖLD PETEK — az első, a ki tudtommal a moldvai csángók nyelvéről, a magyar köznyelvvel «összehasonlítva)), valamit szól1

) — egy «Anonymus» álnevű ismeretlen író szerint, a ki a ZöLD-féle latin nyelvű kéziratról másoknál terjedelmesebben referál, ezt mondja a csángókról: «Sie reden sowohl Ungrisch, als Walachisch, die erste aber sehr unangenehm,2

) wiewohl rein, und nach ihrer altén Einfalt» (1. Ungarisches Magasin III, Pressburg 1783, 97. 1.). MOLNÁK JÁNOS Magyar könyvházában a megfelelő rósz így hangzik: «az Oláh, és Magyar nyelvet egyenlő képpen értik, 's mind a' kettővel helyesen élnek: tsak az, hogy a' Magyart tisztán, de selyp essen3) ejtik»

4

) .. *) ZÖLD PÉTER a XVIII. század hatvanas éveiben «pápai jóváhagyás mellett öt évig apostolkodott)) Moldvában (1. GEGŐ, A' moldvai magyar telepekről, 75. 1.). 2) Én ritkítottam. 3)

Én ritkítottam. 4)

Az eredeti latin kéziratban: «loquuntur Hungaricam multum blsesew. Ezt a kifejezést említvén, «Anonymus» a következő megjegyzést teszi (i. h. 97.1., 7. jegyz.): «Die Sprache kann rein, aber etwas anderst, Nyelvtudományi Közlemények. XXXVII. *1