Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 311 mente. Wien 1890. Rövidítése: WBl. (= Wiener Blátter). Facsimilés kiadás. E nyelvemlék egyike a legbecsesebbeknek a glagolita írás szempontjából a szláv palseographiában. A nyelvemlék glagolita betűi átmenetet alkotnak a CyRiLL-féle gömbölyű és a későbbi horvát szögletes glagolita betűk közt. A latin ritus szerinti nyelvemlék a XII. századból való, s a Kijevi levelekkel, valamint az óbolg. nyelvemlékek pannonismusaival való szókincsbeli egyezései miatt rendkívül becses a hazánk területén (Pannónia, Morávia) lévő X. századi keresztény terminológiára. 2. EACKI FR. : Staro hrvatski glagolski nadpis u crkvi sv. Lucije kod Baske na Krku, közölve Starine VII. 130—163. és GEITLER L.: Die albanesischen und slavischen Schriften. Wien 1883. Die grosse Inschrift von Baska. XI. század végéről való felirat. Eövidítése: Baskai felír. 3. Grskoviéev odlomak glagolskog apostola, priobcio V. JAGIC. Kiadva más kéziratok párhuzamos szövegével Starine XXVI. köt. Rövidítése: Grsk. A nyelvemlék a XII. vagy a XIII. század elejéről való, s horvát esetleg szerb szerkesztésű. JAGIC szerint Bosznia déli részén, vagy a régi Halom (Hum) földjén, Zeta folyómentén vagy Dioklea vidékén írhatták. E területeken kellett lenni glagolita irodalomnak ; ezt nézetem szerint fényesen igazolja a bosnyák cyrill-betűs oklevelek y = í = 1000 számértéke. A glagolita írásban ugyanis a c = 1000, a cyrill-betűsben azonban 90 (v. ö. SAP., Über den Urspr. 8.). A cyrill-betűs oklevelek c = 1000-ja tehát kölcsönvétel a glagolita írásból. 4. Regule sv. Benedikta od A. PAVICA. Starine VII. 57—129. Latinból fordított XIV. századi glagolita nyelvemlék naptárral. — Rövidítése: Reg. sv. Ben. PAVIC párhuzamosan közli a latin szöveget is (1780-ban Bécsben megjelent «Regula emblematica sanctiBenedicti» czímű könyvből). E nyelvemlék azért becses, mert a benczések a horvát-dalmát tengerparton állandóan szláv nyelven végezték az istentiszteletet. Ha ehhez már most hozzáveszszük, hogy a mi első szerzeteseink is mind benczések voltak, s hogy benczések voltak a csehországiak is (v. ö. JAG., Zur Entst. I. 55, 56.), e nyelvemlók rendkívüli fontosságát keresztény terminológiánk szempontjából lehetetlen át nem látnunk. 5. BEECIC J.: Dvie sluzbe rimskoga obreda za svetkovinu