Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 307

308 VOLF GYÖBGY. pedig van 72,067 és így egy községre átlag 626 jut. A tótság tehát Liptóban több mint negyvenszer haladja meg a magyarságot. Hogy ez valamikor egészen máskép volt, arról a helynevek tanúskodnak. Korabinszky 1786-ban megjelent munkája (Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon) 61. lapján közöl Liptó megyéről egy latin verset, melyet a magyar helynevek kiemelésével ide iktatok : Optima sünt in Liptovia Et non ubique obvia: Aurum Botzense, Antimonium Dubraviense, Szelniczense nitrum, Qombascheme vitrum, Thermse Lutscbkenses, Acidulse Magyarfalvenses, Crematum Bobrovitzense, Corium Liptschense, Burenda Hradkiensis, Caseus Vicbodnensis, Fictilia Bosenbergensia, Pisa Tarnoczensia, Scandulse Wazecienses, Bates Szokatzienses, Ollse Nagypalugyenses, Asseres Dem e'nyfahenses, E versben a helynevek fele magyar, pedig nincsenek nyelvi vagy nemzetségi szempontból összeválogatva, hanem csak a szerint, hogy mely helység miről nevezetes. Mily nagynak kellett lennie valaha itt a magyarságnak, hogy a megyére ennyire rá birta nyomni bélyegét! Képzelhető volna-e ilyen hatás, ha Liptóban hajdan is 41 tót állott volna 1 magyarral szemben ? De ezúttal meg kell elégednem ennyivel. Csak még egyet jegyzek meg. Altalánosságban eléggé tájékozódtam az egész felföldről, hogy a kutatónak itt egyenesen meglepő eredményt Ígérhessek. E kis kitérés után nézzük a másik követelményt is, melynek a hajdani marahán terület szláv eredetű helynevei meg tartoznak felelni, ha arról akarnak tanúskodni, hogy a tótokat a honfoglaló magyarok mint Easztiszláv és Szvatopluk marahán népét már itt Tigni Lehotenses, Oorbes Goutfalvenses, Cerevisia Liptschiensis, Martialis Aho-Rasztokiensis, Caro Bosenbergensis, Panis Nikopoliensis,*) Montes Pribilinenses, Fides Bcharfalvenses, Campus Urbicensis, Siligo Olasziensis, Parochia Bosenbergensis, Ecclesia Okolitsnensis, Limbi Pribilinenses, Lorices Bodofalvenses, Salices Felső-Rastokienses, Specus Deme'nyfalvenses, Papyrus Szent-Mihalyensis, Fons Szent-Ivaniensis. *) Nicopolis : Liptó-Szent-Miklós.