Nyelvtudományi Közlemények 18. kötet (1883)
Értekezések és közlések - Dr. Ásbóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminologiában. 321
SZLÁVSÁG A M. KEEESZTÉNY TEEMINOLOGIÁBAN. 397 értéssel. Mert a valószínűség ugyan tág fogalom, de végre van a valószínűségnek is határa. Érteném, hogy az egyik nyelvben, megmaradt a húshagyó-féle kifejezés, a másikban a húsvét, hogy egyben talán mind a kettő, de hogy az észtben és csak is az észtben maradt meg valami, hogy mind a két kifejezés szakasztott ugyanazt jelenti, mint a magyarban, hogy a lihaheite (húshagyás) ott is a húshagyó keddet jelenti, nem böjtöt általában, hogy ott is alkal • másnak találták a lihavöte (húsvétel) kifejezést az előkelő keresztény ünnep jelölésére, az oly annyira bámulatos véletlenség volna, hogy nagyon is gyanús előttem. Említettem már, hogy a húshagy óféle kifejezés nem csak hogy megvan a szláv nyelvekben, de hogy a szláv nyelvekben és csak is ott egyenesen be lehet bizonyítani, hogy e hagyás kifejezés félreértés, népetymologia műve, hogy tehát nem csak megvan ez a kifejezés a szláv nyelvekben, de értjük is, miért van meg. Én tehát ellenkezőleg az észt lihavöte húsvét szóban bizonyítékot látok arra nézve, hogy az oroszok is régebben használtak egy szót, mely a húsvétot a húshagyóval szembe állította. Ma tudtommal ilyen szót már nem használnak, föltámadásnak vagy Pászkának híjják. De hiszen az ószlovén iratokban sem találunk olyan kifejezést, mely húsvét-unkaak megfelelne, és mégis biztos jelek mutatják, hogy volt olyan kifejezés. Mert a horvátszerb vázam .húsvét' világos nyomát viseli az ószlovén eredetnek, külömben vaz igekötőt, mint mindig, uz helyettesítené. így a húsvét egy másik neve a horvát-szerb nyelvben uskrs, mely származása szerint föltámadást jelent, ószlovén *vr hskrT,s r b-nak felel meg (v. ö. vbskri>sbn'b pascha az 1073-bau írt Svjatoslav-féle Izbornikban)> ószlovén vbzdr'hz'ati a szerbben uzdr£ati-nak hangzik, ószl. vhzdati: sz. uzdati, ószl. vhzrasth: sz. uzrast stb. stb. Ószlovén *vbzhmi, (így kellett a szónak hangoznia) tehát a szerb nép nyelvén mindig csak *uzam lehetett volna; vázam, a valóban használt szó, mesterséges alakjával fennen hirdeti, hogy az egyházi terminológiával együtt került a horvát-szerb nyelvbe. A mi pedig jelentését illeti, Miklosich is, a ki most más nézeten van, a magyar húsvét-hoz állította régebben és «vételnek)), «fölvételnek)) értette, a mi a szó származását tekintve mindenesetre a legegyszerűbb magyarázat.x ) *) Lexicon palaeoslovenicum vbzqti tollere, auferre, sumeré szó alatt: «ab hoc verbo derivabis nsl. vuzem croat. aerb. vázam pascha, est enim
