Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)
Tanulmányok - Lindner Ernő: Schleicher nyelvtudományi elmélete, tekintettel a német nyelvre. 420
422 L1NDNER ERNŐ. hiányzik soha a gondolkozásban, csak a vonatkozásnak hangi kifejezése lehet hiányos vagy el is marad egészen. A képzetek és fogalmak, a mennyiben hangilag kifejezve gondoltatnak, egy szóban: jelentésnek neveztetnek. A hangnak tiszte tehát, kifejezni a jelentést és a vonatkozást. Azon hangok, melyeknek tiszte a, jelentés kifejezése, gyököknek neveztetnek. A gyök — ámbár legtöbb nyelvben vonatkozási hangoktól van körülvéve vagy át is hatva — talán minden ismert nyelvben tudományos úton külön választható ama vonatkozási elemektől s tisztán előállítható. P.o. ezen gót szóban „sununs" (=: fiakat, szülötteket), mely a „sumts11 (=fiú) acc. plurálisa, a gyök, a jelentéshang „sw" (szül, nemz); a többi hang mind vonatkozási hang, úgymint: „ww" a múltban történtnek vonatkozását fejezi ki; „wa az accusativusi vonatkozás kifejezése; „s" a többesszám jelzője. így kell tehát elemezni e szót : su-nu-n-s. — A „sunu8u szóban az „s" egy mascul. vagy femin. sing. nominativusának jele. — Ezen hellén szóban y) Uloipa <J ' (= elhagytam), melynek végiből m esett el,a „£e" a „lipu gyök eredeti kettőztetésének maradványa; e kettőztetésnek functiója, a jelentés fokozása, mely fokozás itt a múltat jelenti; a „/-o-tp"-ban foglalt „o" az „i" gyökhangzónak hasonló végből történt bővítése (hellén gyökökben az .. i a vonatkozás-kifejezés czéljából „ei, ai és oi"-ra változtatható); a végző „a" pedig maradványa az eredeti n ma íl végzetnek, mely a singularis első személyét jelentette. A szintén hellén rí eimi a szóban (ufii = megyek; a praesensnek futurum gyanánt használata nem eredeti) ili gyöknek megtoldása, mely által a gyök a praesens tartóssági vonatkozását nyeri, „mt" pedig az egyesszámi első személynek vonatkozását (eredetileg n ma u =s én) fejezi ki stb. Ezen példákban tehát ezen hangok :„suu , v lip u , „i u gyökök vagy jelentéshangok; a többi hang mind vonatkozáshang. Jelentés és vonatkozás együtt hangilag kifejezve adják a szót; szókból áll pedig a nyelv; ennélfogva a szó — s következőleg a nyelv lényege — a jelentés és vonatkozás hangi kifejezésében áll. Minden egyes nyelvnek lényege azon mód által határoztatik meg, melyen benne a jelentés és vonatkozás hangi kifejezést nyer. — A szóképzést itt természetesen a legtágabb, tulaj donképi értelemben veszszük, értvén alatta a mondat elemeinek képzését, a nyelvben valóban használt és élő, jelentést és vonatkozást kifejező, egységes hang-
