Nógrád Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 230-255. szám)

2016-10-06 / 234. szám

2016. október 6., csütörtök Vértanúk tiszteletére NMH-információ. Tóbb he­lyen is megemlékezést koszorú­zást rendeznek ma a tizenhárom aradi vértanú tiszteletére. Bátonyterenyén a Fáy András szakgimnázium nevelőtestülete és diákönkormányzata iskolai ün­nepséget tart délelőtt 10 órától Dániel László igazgató köszön­tőjét követően ünnepi beszédet mond Gulyás Zoltán dandártá­bornok a Magyar Honvédség Hadkiegészítő Parancsnokság társadalmi kapcsolatokért felelős parancsnok-helyettese. A tizedik évfolyamos rendész növendékek fogadalomtétele után dr. Nagy László dandártábornok megyei rendőrfőkapitány emléklapokat ad át a diákoknak. A megemléke­zés koszorúzással záruL Pásztón délután, 16.30 óra­kor a polgármesteri hivatal előtti téren lévő emlékműnél emlékeznek meg az aradi vér­tanúkról. A koszorúzással egy­bekötött városi rendezvényen a Zsigmond Király Általános Is­kola felső tagozatos diákjainak ünnepi műsorát is megtekint­hetik a résztvevők. Rétságon délelőtt 10 órá­tól tartanak megemlékezést a Városi Művelődési Központ és Könyvtár előtti emléktáblá­nál Beszédet mond Hegedűs Ferenc polgármester, majd ko­szorúzás következik. Salgótarján önkormányzata délután, 16.30 órakor városi ko- szorúzási ünnepséget rendez a Somoskő Váralja Emlékparkban. Emlékező beszédet mond Hu­szár Máté alpolgármester. Közre­működnek a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium diákjai. Gerhát Karina n Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? n (Folytatás az 1. oldalról.) Olyannyira, hogy a császári udvar, ami meg akarta mondani a magyaroknak hogy mit tegyenek nem bízott saját magában és külső segítséget kért összeszövetkezett ellenünk (a ma­gyarok és az itt élő nemzetiségek ellen). így került sor 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletételre, majd a példátlan méretű megtorlásra A gyakorlatilag szabad kezet kapott Hay- nau rémuralma „túl jól sikerült", ezért hamar menesztették és az önkényuralom rendszere következett a Bach-rendszer. Sokan emigráltak sokan a Deák Ferenc vezette passzív ellen­állást választották s egy-két bátor megpróbált aktívan is ellen­állni (a rend elleni összetűzésekkel). Arany János, irodalmunk egyik legnagyobb alakja ekkor visszavonult Nagykőrösre. S bár az életművén keresztül kü­lön írásban lehetne felidézni a '48-as események emlékét ezt most a helyszűke miatt nem tesszük De tudni kell hogy az ötvenes évek lírája, az útkeresés nemcsak Aranynak de gyakorlatilag az akkor élőknek is áthatotta a mindennap­jait Az ország népe elhallga- f \ tott, mert elnyomták és nem tudták hogy mi lesz «Jr velük A „néma tarto­mány", a Habsburg Birodalom Magyarországa csendben várta sorsát de a hazaszeretet nem aludt ki belőlük Ekkor született a magyar irodalom egyik ha nem „a" legszebb verse, A walesi bárdok Arany tollá­ból A költemény csak látszólag idézi meg Edward király korszakát és Wales megszerzését A sorok mögött meg­bújik nemcsak 1848, i. de a vérbefojtás rémtettei is: „Levágva népünk ezrei, / Halomba, mint kereszt / Hogy sírva tallóz aki él / Király, te tetted ezt!" S megjele­nik a versben a magyar irodalom leg­szebb barátsá­V ga is, a csatában elhullt derék akinek „emléke sír a lanton még" nem más, mint Petőfi Sándor, áld Arany legjobb barátja volt és a feltevések szerint szintén 1849 áldozata lett A címbeli, költői kérdést nem jómagam találtam Id, hanem az egyik aradi vértanú, Lázár Vilmos Idvégzése előtti utolsó sza­vaiból idéztem. A történelmi emlékezet megőrizte a vértanúk utolsó mondatait amelyek egytől-egyig igazi, egészséges lel­kű, töretlen istenhitű magyar emberekről vallanak pedig volt közöttük olyan, áld nem is magyarnak született Mégis meg­érezte Vörösmarty Mihály 1836-ban írott szavát „Hazádnak rendületlenül / légy híve, oh magyar". S ha emlékezünk, keresnünk kell az üzenetüket is. Sza­vaikat újra elolvassuk, értelmezzük átgondoljuk. De ez kevés... 167 évvel ezelőtt ezen a napon súlyos, nagy csa­pás érte a magyar népet és az itt élő nemzetiségeket. Igen, velük együtt kell gondolkodnunk a Kárpát-medencében élőkkel és lengyel barátainkkal mert együtt harcoltak elő­deink a szabadságharcban. Harcolt a lengyel a tót a román, a német az itt élő magyarokkal Hogyne harcolt volna, hi­szen azelőtt békében éltek egymás mellett így a fegyvert fogó magyar lépteit és tetteit követte a szomszédjában élő lengyel tót vagy román ember is. Meghallották a hívó szót belülről a lelkűkből Érezték hogy mozdulniuk kell mert veszély közeleg. Nem maradtak otthon ölbe tett kézzel nem nézték kiüresedett szemmel a felfordult világot Nem mondtak nem mondhattak nem mutathattak közömbös­séget a sorsuk iránt nem keresték a forradalom aktuali­tását létjogosultságát nem nézték hogy érvényes vagy eredményes lesz-e a forradalom, van-e értelme az egész­nek csak nekiindultak. Egyben bíztak a magyar zászlóban és a rajta lévő keresztben - és elődeikben. Ebben bíztak az Árpád-házi királyok a Mohácsra indulók Zrínyi csapatai, Bethlen Gábor erdélyi tudósai és Rákóczi kurucai is. S ha ők így tettek tudták hogy nekik is indulniuk kell Ők is tud­ták hogy indulniuk kell menni előre Istennel a hazáért és a szabadságért ahogyan Rákóczi is tette. S hogy igazuk volt az nem vitás. Nevüket tettüket megőrizte az utókor. Nyáron, amikor csapatunkkal Ara­don jártunk elmentünk a vesztőhelyen lévő emlékosz- lophoz is. Különös érzés járt át minket mivel a magyar történelem egyik fontos szelete állt előttünk teljes valójában. A századfordulón át­adott emlékoszlop, mely alatt el vannak (fínvriiLT yái.iff Uyf'X'U'tíy Vih".* s'Jfíin*HfeH • 'ÍÜ’-p* ‘Xdvtfy temetve a vértanúk. Ott áll ahol elődeink álltak és ma is, sok évtized elteltével is kérdez: Ki tehet arról hogy ilyen a magyar sorsa? S mivel felelhet a XXL század embere erre? Van-e erre válasz, vagy valóban költői kérdés ez? Jött-e jobb sors ránk Arad után? A kiegyezés utáni fejlődés, amely „a néma tartományt" felrázta, a millenniumi ünnepsé­gek csak tompították a magyarok bánatát de nem feledtették Arad szörnyűségeit A századfordulót követő tízes évek zűrza­varos belpolitikai időszaka, a roskadozó monarchia, a milliók életét követelő első világháború, a háború végi forradalmak a trianoni ország-feldarabolás, a második világégés és szörnyű mennyiségű emberáldozatai, a kommunista diktatúra sötét évei nem teljesítették őseink álmát Jogos hát a címbeli kér­dés: Ki tehet arról hogy ilyen a magyar sorsa? A történelmünk, a múltunk közös - ezáltal közös az örökségünk is, amit tőlük kaptunk. Közös a Kárpát-me­dence népeivel s nagy feladatunk, hogy ezt az öröksé­get jólés a nemzetünk javára használjuk fel. Most, ami­kor ismét zűrzavar közeleg, együtt kell fellépnünk, össze kell fognunk a mostani határokon belül és kívül élőkkel hogy együttesen védhessük meg az országot. Azt a föl­det, amelyet őseink kardjukkal és vérükkel védtek és adtak át nekünk. Nem hagyhatjuk, hogy a ma élő Hay- nauk távolról rémuralmat hozzanak a Kárpát-medencére és egész Európára. Amíg erőnk bírja és tudunk, minden cselekedetünkkel őseink nyomán kelLjárnunk, és akkor megmaradunk. De csak akkor. Ha te kiállsz közülünk, el­lenünk jössz, vagy ha neked közömbös az ország sorsa, akkor letértél az útról. Gyere vissza, amíg nem késő! Ez a kitaposott ösvény, ezen megyünk mindannyian - az ara­diak emlékével istenhitével és hazaszeretetével. Veszelovszkl Balázs HIRDETÉS __________________________ : • , ■ __________. , - ________’_________V___________‘________ ■ KÖ SZÖNÖM SZÉCSÉNY! * Mindenki büszke lehet, mertSzécsény a Nógrád me­gyei városok közül a legjobban teljesített! 2016. októ­ber 2-án, a népszavazáson Szécsényben, a Nógrád megyei városok közül egyedüliként, a jogosultak több mint fele, 2480fő (50,47%) részt vett. Az érvényes szavazatok elsöprő többsége, 2313 fő (98,8%) egy véleményen volt „Nem kérünk a brüsszeli kötelező betelepítési kvótából!” Szécsényben 1990 óta még soha nem álltak ki ilyen magas létszámban egységesen egy ügy mellett A tények kedvéért meg kell említeni, hogy 28 igen és 139 érvénytelen szavazat volt Köszönet nekik is, mert éltek a demokrácia adta jogukkal, a szabad véleménynyilvánítással! Fontos megemlítenem kéttelfepülésrészünk, Benczúrfalva és Pösténypusz- ta aktivitását. Pösténypuszta a teljes szécsényi eredmény felett, Benczúrfalva pedig egyszerűen káprázatosán, 65%on teljesített. Gratulálok és köszönöm! Ez a véleménynyilvánítás nem pártszimpátia, vagy párt unszimpátiadöntés volt. Az emberekkel folytatott beszélgetések alapján feljogosítva érzem magam arra, hogy azt kérjem mindenkitől: a következő napok, hetek kommunikációja ne arról szóljon, hogy az egyik oldal milyen „belevaló" a másik meg milyen „gálád”, nem is beszélve azokról, akik el sem jöttek! Ez a pártokon felülemelkedő közös siker hozzon össze, és tartson egyben minket, hogy visszatalálhassunk abba a normális kerékvágásba és kapcsolat- rendszerbe, ami még a 90-es években jellemző volt Szécsényre! Érzem és vállalom ebben a magam felelősségét is. A távol maradókat pedig szeretettel és türelemmel próbáljuk meggyőzni arról, hogy mindenki véleménye számit. Ez a kimagasló eredmény feljogosít minket arra, hogy azt kérjük: „Tiszteletet, több figyelmet és több megbecsülést kérünk Szécsénynek!” Többször bizonyítottunk már. Rászolgáltunk, megdolgoztunk ■ i 1 érte, megérdemeljük. Hajrá Szécsény! I SZÉCSÉNY I A fejedelmi Stayer László polgármester Fenyvesi Gábor Arad Aradot Erdély déli kapujának is szokás nevezni. A Maros folyó két partján terül el, melynek vi­zén a legrégibb időktől kezdve tutajon szállították a sót, a fát, az építőanyagot. Arad területén már az ókorban létezhettek te­lepülések, a különböző ásatások során csiszolt kökorszakbeli, bronzkori és vaskori leletek is napvilágra kerültek. Valószínű­leg a megye területén húzódott Dácia, római tartomány határát jelölő limes (földsánc) is. Az ok­levelek a XI. század elején Orod néven említik, mint várispánsá- got és megyeszékhelyet. A tatár­járáskor Arad lakosságát kiirtot­ták. Csak a XVIII. századtól indult meg a település igazi fejlődése, ekkor alakultak ki az alföldre jellemző céhek. 1770 körül új városháza • épült, megépült a minoriták temploma 1820 kö­rül, és Mária Terézia rendeletére megépült a ma is álló vár. A pesti forradalom hire 1848. március 17-én jutott el Aradra. Júniusban megkezdődött az aradi nemzetőrség létrehozása, melynek később nagy szerepe volt a megyei ellenforradalmi megmozdulások elfojtásában. A várból októbertől júliusig, megszakítás nélkül ágyúztatta a várost .a Habsburgokhoz hű parancsnokság. A várat végül Vécsey Károly tábornok foglalta el, majd a sebesült Damjanich János átvette a parancsnoksá­got, aki a világosi fegyverletételt követően ismét átadta az oszt­rákoknak. Ami a fegyverletétel után történt, mindenki számára ismert. A szabadságharc buká­sa után Haynau Aradra tette főhadiszállását, és innentől sor­ra születtek a halálos ítéletek, melyek érintettek főtiszteket és politikusokat is. 1849- október 6-án az aradi vár melletti vesz­tőhelyen végezték ki a magyar forradalom tizenhárom tábor­nokát. Amiről kevesebben tudnak, hogy Haynaunak a magyar honvédtisztek elleni bosszúhad­járata nem Aradon kezdődött, és nem is csak a tizenhárom vértanú volt annak áldozata. Feljegyzések szerint augusztus 20-án Temesváron lőtték főbe Hruby Gyula őrnagyot, Görgei .. -f * 1950. február 19-én végezték ki. Lenkey János honvéd vezé­rőrnagy szintén az aradi várbör­tönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott. A fenti áldozatokon kívül a megtorlásnak még számos áldo­zata volt, mindenkiről még ma sem tudnak a történészek. Ezt a gyászos időszakot egy nagyon lassú konszolidáció követte. Ma az aradi vértanúkra és a megtorlás időszaka alatt ki­végzettekre is emlékezzünk. De jusson eszünkbe: az ő nevükhöz köthető, az ő érdemük, hogy az 1848-as európai forradalmi hullámban a mi forradalmunk volt az egyetlen, mely eljutott a sikeres katonai ellenállásig! Azt se felejtsük, hogy a forradalom Artúr volt segédtisztjét. Majd 1849 augusztusa és 1850febru­árja között még három honvéd­tisztet végeztetett ki Aradon is. Az első aradi vértanúnak is szo­kás nevezni az 1849. augusztus 22-én kivégeztetett Ormai Nor­bert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát. 1849- október 25-én végezték ki Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát, akit szokás a tizenötödik aradi vértanúnak is nevezni. Ludwig Hauk alezre­dest, Bem tábornok hadsegédét leveréséhez Oroszország segítsé­gére volt szükség, mely cári csa­patok addig ekkora haderővel még nem jártak külföldön! Aradon a vár még ma is áll, a volt városháza ma már közigaz­gatási palota, és a Maroson is sok víz lefolyt azóta, de nekünk e város mindig is a magyar sza­badságért életüket adó hősök emlékét fogja őrizni. Vécsey Ká­roly utolsó mondata így hang­zott: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom