Nógrád Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 230-255. szám)

2016-10-08 / 236. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ 20 16. október 8. szombat lii Névsorolvasás (6): Szűcs Péter Pál Új időszámítás kezdődött az elmúlt hetek­ben Szűcs Péter Pál Ráday-díjas budapesti színművész, zenész számára, hiszen - bár természetesen tájelődásokon felépett már a fővároson kívül is - azzal, hogy a Zenthe Ferenc Színházban elvállalta Peter Shaffer „Black Comedy" című vígjátékának egyik •főszerepét az ifjú szobrász, Brindsley Miller megszemélyesítését - első alkalommal dolgozik vidéki társulattal. Annál nagyobb lel­kesedéssel készül a holnapi, azaz október 9-i bemutatóra... 1981. december 30-án született Szegeden, de már tízéves korától Budapesten él. A zenével a Tisza-parti városban kezdett ismerked­ni és ez a barátság, mond­hatni szerelem a mai napig megmaradt. A vers- és póza- mondás iránti vonzalom az általános és a középiskolás évekhez köthető. Hat alkalommal ért el első helyezést országos megmérettetésen. A pódiumokon való gyakori megjelenésé­nek köszönheti, hogy gyermekszínészként is felfedezték s játszott a Kolibri Fészekben, a Lojkó Lakatos József alapította Shakes­peare Színművészeti Akadémia elődjében, a Harlekin Gyermekszínházban. Mentora, menedzsere, rendezője, jelmeztervezője, súgója, egyszóval mindenese édesanyja volt, akinek e téren is nagyon sokat kö­szönet. 1996-tól, azaz 15 éves korától, szinkronizál is, minthogy a középiskolai tanulmányival párhuzamosan elvégezte az egyéves szinkronszínész-képzőt is, s ezen tudását a régi Pannónia és Szinkrons­túdióban kezdhette kamatoztatni. 2000- ben érettségizett, s rá egy évre felvették a Kerényi Miklós Gábor vezette Budapesti Operettszinházba, ahol elvégezte a Pesti Broadway Stúdiót és közben három éven át remek darabokban, kiváló produkciók­ban léphetett színpadra. Játszott, táncolt például a Kerényi Miklós Gá­bor rendezésében sikerre vitt „Rómeó és Júliádban, „A kutya, akit Bozzi úrnak hív- tak"-ban, a „Mozart"-ban, az „Elizabeth"-ben, a Somogyi Szilárd rendezte német nyel­vű „Csárdáskirálynő"-ben és a színészmesterség két ta­nára - Földes Tamás valamint Szabó P. Szilveszter - által is jegyzett darabokban, így a „Jó estét nyár, jó estét sze­relem" -ben illetve a „San- zonest(író)-ban. 2002-ben és 2003-ban mikrofon- és képernyőt kapott a Duna Televíziónál. Az Aula ifjúsági híradó­nak egy évig volt a műsorvezetője. 2004-ben régi terve, nagy vágya telje­sült: ötödik (!) próbálkozásra felvételt nyert a Színház és Filmművészeti Egyetemre Zsámbéki Gábor, Zsótér Sándor és Bodó Vik­tor osztályába. Négy év alatt számos verset megzenésített (Sári László volt a kreatív ze­nei tanára), több vizsgának a zenei anyagát szerezte. 2008-ban végzett, diplomamun­kája Awakum protopópa 17. századi orosz szerző önéletrajzi írását vitte színre monod­ráma formájában. Szűcs Péter Pál 2008-tól 2012-ig - tehát a megszűnésig - a Buda­pesti Kamaraszínház tagja volt. A társulat­ban eltöltött négy év során az egyik vezető színész lett, tekintve, hogy egy este három helyen is (a Tivoli Színházban, a Shure és az Ericsson Stúdióban) játszottak. A budapesti kamaraszínházi időszakban emlékezetes előadásokban tette le a névjegyét. Az „Egy szerelem három éjszakéjá"-ját nem kisebb személyiség mint Makk Károly rendezte, a „Szeget szeggel"-nek Csiszár Imre, a „Doktor Faustus"-nal< Káéi Csaba, a „Dühöngő ifjú­ságinak Lukáts Andor, a „Tisztogatásának Sopsits Árpád, „A sátán nyelvéinek Pozsgai Zsolt volt a rendezője. A „Pilonon" című da­rabot a színművészetin „rá írták", de átvette és sokáig színen tartotta a Budapesti Kama­raszínház is, amelyik 2011-ben Ráday-díjjal ismerte el a színművész munkáját. 2012-től a Radnóti Színházban Zsótér Sándor rende­zésében részese volt a „Kurázsi mama és gyermekei" című előadásnak, a „Holt lel- kek"-et pedig Valló Péter rendezte. A Karin­thy Színházban többször is szerepelt az igaz­gató, Karinthy Márton rendezéseiben, így a „Klotild néni", a „Nyitott ablak", a „Szent Pé­ter esernyője" című előadásokban. Játszott a Rózsavölgyi Szalonban, a Pinceszínházban is. 2015-ben a Vídnyánszky Attila igazgató­ságával működő Nemzeti Színházba ugyan­csak Zsótér Sándor rendező hívta meg az iskolamester szerepére a H. Ibsen „Brand" című drámájának előadásába, amely ma­gyarországi ősbemutatónak számít. Ebben darabban zenélt és hangszerelést is végzett. Nem mellesleg játszik gitáron (szóló, ritmus, basszus), dobol, zongorázik és képes meg­szólaltatni egyéb ritmus- és fúvós hangsze­reket is. A hangutánzás is beletartozik kel­léktárába. Két évig a Ju­kebox band gitárosa éS5 énekese volt. Je­lenleg négy zenekai formáció tagja. Évek so­rán számos ténckurzuson is részt vett, jeles tanároktól sajátította el a különböző tech­nikákat. Kedvenc művészeti ága a film is. Több kisfilmet („A Kéz", a „Hal adja a másikat", „Goodi") készített „Szabad" című filmjével amely a II. világháborúról szól, 2011-ben a KODAK 58 mm-es kisfilmszem- lén első helyezést ért eL Csizmadia Tibor- aki a salgótarjáni „Black Comedy"-t rendezi - többször is látta Szűcs Péter Pált égyrészt a Karinthy Színházban, másrészt a „Brand"-ban a Nemzeti Szín­házban. A benyomásai alapján hívta meg a Zenthe Ferenc Színház produkciójába fen­tebb, a beevezető sorokban említett sze­repre. Brindsley Miller jó szándékú, de egy­re rosszabb helyzetbe kerülő figurája közel áll hozzá, komplikált, technikás feladatot jelent számára. A folyamatosan ugrásra kész állapot ugyanakkor nagyon igény­be veszi energiáit, annál is inkább, mert szinte végig a színen van. A különös miliő - amennyiben egy áramszünet miatt a sze­replőknek a színpadon a sötétben létezést kell nagyon pontosan imitálniuk - miatt az előadásban a tempónak és a ritmusnak, sőt még a zenének is fontos szerepe van, s ez bizony Szűcs Péter Pálnak igazán a kedvére való szituáció. Mint mondta: akár bravúros­ra is sikerülhet.. Csongrády Béla a**! Fotós szemmel Fülöppel jött a Nemzet Színésze Túrára, kirándulásra, rövi- debb-hosszabb bel-, vagy kül­földi utazásra nem érdemes elindulni fényképezőgép nél­kül - mondta Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub Egye­sület elnöke abban a beszédé­ben, amellyel megnyitotta klub­társa, Medve Jánosné kiállítását. Nem véletlenül hangsúlyo­zódott a fenti gondolat, hiszen a bemutató címe „Törökország­tól Varsóig". Ez alkalommal tehát a fotós döntő részben útiélményeit bocsájtotta köz­szemlére. A fotóklub - amely­nek 2007 óta tagja - nem elő­ször szervezett számára önálló kiállítást, az elmúlt években a magyar fotográfia napi nyár végi, ősz eleji programjain be­mutatkozott iskolákban (Mát- ramindszenten és Ságújfalu- ban), ezeken kívül volt saját tárlata a Baglyaskő Galériában is. Szerepeltek képei a Mafosz Szalon és az Észak-magyaror­szági Fotószemle, s klubkere­tek között külföldi kiállításo­kon is. Gyakori szereplője a helyi, úgymond „házi" pályáza­toknak, amelyeken helyezése­ket ért el, díjakat is nyert. Az, hogy szereti a természet­fotózást, jelenlegi kiállításán is visszatükröződik többek között az Alpokban, a Magas Tátrában és más szlovák tájon készült fel­vételein is. Lényegében ebbe a kategóriába sorolhatók a mada­rakkal, mókusokkal kapcsolatos fotói is. De, hogy hű legyen a ki­állítás címéhez, van képe Török­országból, s a Visztula partjáról és „közben" például Rómáról, Velencéről, Szabadkáról is. A kiállításmegnyitón Medve Jánosné három zenés diaporá- máját is bemutatta, illusztrál­ván, hogy szabadidejében sokat és egyre eredményesebben foglalkozik a vizuális kultúrával. Az emléklapot Homoga József­től, mint a fotóklub 472. kiállí­tásának szereplője vehette át... csébé Pörög-pörög - szinte megállíthatatlanul - az internet szabad enciklopédiája, ha az érdeklődő Szacsvay László színházi karri­erjére, film-, tévé- és szinkronszerepeire kérdez rá. Az utóbb lista különösen hosszú. A 69 évés Jászai Mari-díjas, kiváló és érde­mes művész 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és azóta - tehát éppen negyvenöt esztendeje-van a pályán, amely igazán sok sikert hozott számára mind a közönség részéről, mind pedig szakmai ol­dalról. A legnagyobb elismerést azonban kétségkívül kollégáitól kapta, amikor 2015 májusában - az elhunyt Köti Árpád helyé­re - egyhangú szavazással beválasztották a 2000-ben alapított Nemzet Színésze el­nevezésű, mindig tizenkét tagot számláló úgymond elit alakulatba. E minőségében ka­pott meghívást a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház által a 2016/2017-es évadra beve­zetett új kezdeményezésű bérletsorozatba, amely a minap indult a Zenthe Szalonban. Szacsvay László nem egyedül érkezett vele volt immár harmadik rozsdabarna vizslá­ja, Fülöp is, „aki" az „elment" korábbi kedven­cek, Soma és Báró helyét tölti be manapság a színművész életében. Az okos kutyus- miu­tán szemügyre vette a terepet - otthonosan letelepedett, lefeküdt gazdája fotelje mögé ás onnan csak akkor mozdult él, amikor szűk <ét óra múlva érzékelte és egy vakkantással jelezte, hogy elérkezett az indulás ideje. Bár­mily furcsa e „jól nevelt" négylábú jelenléte, culturált viselkedése is az emberi vonatkozá­sait erősítette annak a beszélgetésnek, ame- ,yet Sándor András Salgótarjánból elszár­mazott újságíró, médiaszemélyiség, hazai .kérdezésspecialista" eleve azzal a céllal folytatott a Nemzet Színészével, hogy em­berközelbe hozza a jeles, rangos vendé­get. És e tervét sikerült is megvalósítania. Mert például megtudhatta a közönség iogy Szacsvay Lászlót gyermek- és ifjúkorá- 3an édesapja arra biztatta: bármit csinál majd, gyekezzen abban a lehető legjobb lenni. Az s kiderült, hogy a visszahúzódó, szerény fia- :alemberből azért lett színész, mert úgy érez- :e, hogy semmi másra nem alkalmas, nem képes. Különösen a matematika volt a gyen­géje és az érettségit is - a maximálisan segítő szaktanár és elnök támogatása mellett - az irodalomnak, a versmondásnak, az önkép­zőkörnek és persze a tükörnek - amelyben nézegette, ellenőrizte magát - köszönheti. A Nemzeti és a Katona József Színházban - de a Turay Ida nevét viselő társulatban is - a ma­gyar színházművészet kiemelkedő személyi­ségeinek lehetett a játszótársa. Legtöbbjük sajnos már nincs az élők sorában. Sándor András természetesen nem hagy­ta ki a lehetőséget és rákérdezett Zenthe Ferenccel való viszonyára is. Sűrűn nem találkoztak - egy tévéjátékban dolgoztak együtt, de neki is - mint szinte mindenkinek - rendkívül szeretetre méltó emberként él az emlékezetében. A kor- és pályatársak közül a legjobb barátainak egyike Benedek Miklós. Vele és Császár Angélával sokszor és nagy sikerrel mutatták be a „Budapesti Or­feum" című 20. század első évtizedeit idé­ző zenés műsort. Ugyancsak szoros baráti viszony fűzte Cseh Tamáshoz, a még mindig teniszező partnerek soraiban pedig Lukács Sándor is ott található. Szó esett Szacsvay László családi, szemé­lyes gondjairól és a beszélgetés másnapján éppen aktuálissá lett szarajevói utazásról is. Ugyanis a Katona József Színház szeptember 30-án a MESS Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében mutatta be az Ascher Tamás ren­dezte „Sirály"-t, A. P. Csehov remekművét. Ennek kapcsán esett szó arról is, hogy soha nem adott vissza szerepet, mindig alázattal fogadta, amiben a sors - éppen egy rendező személyében - részesítette. Skorpió csillag­jegyben született, szokott bosszús, lenni, néha kiabálni is, de ezt a hangulatot gyor­san elhessegeti magától, fárasztónak tartja. Manapság nem lenne szívesen fiatal, kezdő színész, mert nem az ő kedve szerinti irányba változott a légkör a színházakban, kevéssé ér­deklődnek egymás iránt a kollégák... A humorral - helyenként kesernyéssel - teli est meglepetéseként láthattak a nézők egy részletet Bacsó Péter 1983-as „Te ron­gyos élet" című filmjéből, amelyben Szacs­vay László Udvaros Dorottyával játszott együtt. Egy másik bejátszáson pedig a „Gye­re Bodri kutyám"-at énekelte. A dal mintha csak Fülöpnek (is) szólt volna... Cs. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom