Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)
2015-09-12 / 211. szám
_/jí UJsJXJjI 2015. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT 5 Szövetségben: a fotóklub Baglyason A teketőlantot megszólaltató ifjú muzsikussal, Póczos Mátyással Szilasi András beszélgetett Salgótarján baglyasaljai városrészében 2008-ban adták át rendeltetésének az újonnan épített idősek otthonát. Hamarosan kiállítást is rendeztek a korszerű épületben, 2011 májusában pedig galéria létesült ugyancsak Baglyaskő elnevezéssel. A közelmúltban immár a negyvenötödik kiállítás nyílott ott meg „Emlékképek a Nógrád Megyei Fotóklub ötvenéves történetéből” címmel. Az idősek otthona, a fotóklub és nem utolsósorban az 1996- ban, tehát idestova húsz éve alakult Baglyasalja Barátainak Köre - között szoros kapcsolat, alkotói szövetség, baráti együttműködés valósul meg, amit nemcsak e jubileumi kiállítás fémjelez, hanem az a tény is, hogy az eleddig bemutatott negyvennégy kiállítás mintegy háromnegyedét fotográfusok rendezték, zömében egyéni bemutatkozás formájában. Olyan fotósok, akik tagjai az 1964-ben alakult Nógrád Megyei Fotóklub Egyesületnek. Olyan alkotóemberek, akiket a tehetség, a felkészültség mellett a szorgalom, kitartás, önzetlen ügyszeretet, közösségi mentalitás is jellemez. Sokrétű, igényes, színvonalas munkát végeznek, amelyet e kiállítás képei is igazolnak. A fél évszázad során készült sok-sok ezer felvételből egy meghatározott térben persze csak válogatás, jószerivel ízelítő mutatható be, de abból is következtetni lehet az együtt átélt élményekre. Láthatók képek a fotóstáborokból - például Mátraalmásről vagy Szurdokpüspökiből - a prágai fotótúráról, felvillannak az ausztriai St. Pöltenben, a csehországi Jablunkovban, a vajdasági Szabadkán , az erdélyi Marosvásárhelyt vagy éppen a szlovákiai Rózsahegyen, a Magasa Tátra szebbnél-szebb helyein készült felvételek, megelevenednek az ott átélt pillanatok. Vannak elgondolkodtató tartalmú - ilyen a mauthauseni emlékmű - és a vidám hangulatú képek. Utóbbiak közé tartozik a Salgóbányán rendszeresen megtartott úgynevezett férfinap megörökítése is. Bár ezek a fotók sem nélkülözik az esztétikai értéket, mégis elsősorban dokumentum-jellegűek, hozzájárulnak a klub mint közösség további összekovácsolódásá- hoz. Annál is inkább, mert a képeken, az alkotók között felfedezni azokat a sajnos már eltávozott alapító személyiségeket Brunczel Tibort, Koós Pál, Veres Mihályt - vagy Kleibán Ernőt, Borsovitz Lászlót, akik elévülhetetlen, soha nem felejthető érdemeket szereztek az alapok lerakásában, továbbépítésében. A fotóklubbal kapcsolatban felsorolt jellemzők érvényesek Baglyasalja Barátai Körének tevékenységére is. Az 1996. május 4-én - tehát idestova húsz évvel ezelőtt - alakult civil szervezet szintén nagy elszántsággal óvja a tradíciókat és teremt új hagyományokat. Elhivatott munkájuk szerves részét alkotja az általuk létrehozott bemutatóhely tevékenységének szervezése, menedzselése is, ami természetesen csak a galériának helyet adó idősek otthona vezetésével együttműködve valósítható meg. A közös szándék mindhárom eddig említett szereplő részéről megnyilvánul és feltétlenül szükséges ahhoz, hogy már az ötvenhez közeledik az itt rendezett kiállítások száma. A neves, ismert és kezdő alkotók, ifjú tehetségek tárlatai kulturális élményt nyújtanak, művészi ízlést, látáskultúrát formálnak a mindenkori közönség, a „ kívülről” idelátogatók körében éppúgy mint az otthonlakó idős emberek között. Utóbbiak számára azonban még többet jelentenek e kiállítások, minthogy - és ez nem kevésbé fontos küldetésük - változatosabbá, szebbé teszik az életüket, mindennapjaikat. Közülük többen is nyilatkoztak már úgy, hogy alig várják az újabb bemutatókat és sajnálják, amikor egy-egy kiállítástól, kedvenc képtől el kell búcsúzniuk. Tehát a lelki, mentális gondoskodás fogalomköre nem kerülhető meg egyetlen itt rendezett kiállítás kapcsán sem. A galéria kiállításain, a megnyitóünnepségeken a kezdetektől jelen voltak a művészetek más ágai is. 2014 novemberétől azonban tudatos, szisztematikus törekvés nyilvánul meg abban, hogy minden alkalommal bemutatnak egy-egy hangszert, hangszercsaládot és ezenmód természetesen felhívják a figyelmet a jobbára ifjú muzsikusokra is. A fotóklub tárlatán Póczos Mátyás, a Bolyai János gimnázium diákja, a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola tehetséges növendéke, Andrássy Ferenc tanítványa volt a zenészvendég, aki a tekerőlantot - népies nevén nyenyerét - szólaltatta meg nagy hozzáértéssel. A fiatalember Szilasi András - aki Baglyasalja Barátainak Köre képviseletében lelke, ha úgy tetszik motorja a kiállítási programnak - kérdéseire válaszolva beszélt a tekerőlant történetéről, jellemzőiről és azt is elmondta, hogy miként szerette meg ezt a különös hangszert, amellyel - tegyük hozzá - szép sikereket ért már el. A baglyasiak elismerését a fotóklubnak Báti Jánosné, a baráti kör elnöke tolmácsolta azzal is, hogy emléklapot adott át Homoga Józsefnek, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnökének. A köszönőlevélen olvasható idézet - Képes György „A látás nyelve” című könyvéből - ezúttal is aktuálisnak bizonyult: „ Úgy látunk, aha gyan a festők, szobrászok, építő szék, fényképészek és reklám- grafukusok tanítanak bennünket ” Napjaink egyik neves magyar fotóriportere, az idén nyolcvanesztendős Szalay Zoltán nyilatkozta egy alkalommal: „Mitől jó egy mondat? Attól, hogy az ember elolvassa és megérti A jó kép egy jó mondat..Szerintem jó képet csinálni, maga a művészet En mindig azt mondtam: Nézz, láss, gondolkodj, majd exponálj. És akkor jó kép születik”. Nos, a fotóklub kiállítása sem nélkülözi úgymond a jó képeket. Azaz készítőik néztek, láttak, gondolkodtak, majd exponáltak... Csongrády Béla „Edit néni” jubilál Mármint az „Edit néni könyvespolca” című programsorozat, amely tíz évvel ezelőtt kezdődött a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. Patakiné Kemer Edit előadó- művész számára egy női magazinban megjelent pályázati felhívás adta az ötletet, megerősítvén a kötelező olvasmányok népszerűsítésére vonatkozó régen dédelgetett tervét Ugyancsak szerette volna kipróbálni, hogy miként működik az óvodáskorúak, a kisiskolások körében az úgynevezett hangoskönyv. A kezdeményezésnek, amelyet partnerként azonnal felkarolt a megyei könyvtár - a „Lakner Bácsi Gyermekszínháza” mintájára - T. Pataki László író, rendező adta az „Edit néni könyvespolca” címet. Az elmúlt évtized egyértelműen bizonyította a felolvasás, a mesélés iránti igényt, érdeklődést. Annál is inkább, mert az aktuális évszakokkal, ünnepekkel, népszokásokkal, táji jellegzetességekkel foglalkozó programok időközben kibővültek rajzolással, festéssel és más kézügyességet kívánó tevékenységekkel. A házigazda intézmény pályázati úton igyekszik biztosítani a rendezvények anyagi hátterét, szakmai és emberi oldalról pedig Molnár Éva igazgató, Nagy Mónika, igazgatóhelyettes, Holtai Zsuzsanna, Kapás Tünde és Merényiné Marton Judit könyvtárosok segítik a közös, sikeres munkát. A sorozatot nemcsak „illetékesek” szeretik és várják, hanem sokszor a szülők, nagyszülők, idősebb testvérek is. Az őszi sorozat szeptember 26- án, szombaton 10 órakor a népmese napján indul, értelemszerűen az alkalomhoz illő műsorral. A tízéves évfordulóról viszont október 11 -én, vasárnap 10 órakor emlékeznek majd az idei Országos Könyvtári Napok keretében. Ekkor meglepetésre is lehet számíthatnak az érdeklődők. Mindenkit szerettei várnak, ami bármikor részere volt e sorozatnak... Bányásznapi áhítat Varga András atya mondott köszönetét a zenés áhítatban közreműködött három fellépőnek A salgótarjáni Acélgyári úti Szent József templom orgonáját 1928. május 8-án szentelték fel. 2013-ban egész éves programsorozattal emlékeztek e nevezetes esemény háromnegyed évszázados, azaz hetvenötödik évfordulójára. A zenés áhítat hagyománnyá vált: az elmúlt évben és idén is négy rendezvényt tartották - illetve tartanak - „Völgyvárosi orgonaszó” címmel. Az egyik program - csakúgy mint tavaly - ez évben is a bányászok emléke előtt tisztelgett. Azon iparág képviselői előtt, akiknek föld kincsét, a fekete gyémántot felszínre hozván meghatározó szerepük volt Salgótarján várossá válásában, 19-20. századi fejlődésében. A közelmúltban - mintegy a bányásznap előestéjén - tartott áhítat a „Föld alatt és föld fölött” címet viselte. A Szent József templomban megjelenteket Csákiné Sz. Anita lelki vezető - utalva az összejövetel ökomeni- kus jellegére „Áldás, békesség!”- el, „Erős vár a mi Istenünk!”-kel és a „Dicsértessék a Jézus Krisz- tus!”-al köszöntötte és ugyanő mondta el a zeneművek közötti összekötő szöveget is. Mondandójában érzékeltette azt a történelmi folyamatot, amely során sok-sok munkásember verejtéke révén a „Kenyereden Tarján”-ból megyeszékhely lett. Salgótarjánnak voltak felfelé ívelő időszakaszai és voltak, vannak nehezebb periódusai is. Minden időnek megvolt, megvan a maga gondja. Miután sok minden úgymond fejben dől el Csákiné Sz. Anita arra kérte az Urat, hogy az emberek őszintén tudjanak az imádkozni, legyen bizalmuk, erejük, rendíthetetlen hitük a jövőre vonatkozóan, az aktuális kihívások megoldásában. A est folyamán Diósi Tamás orgonaművész - a templom korábbi kántora - és Orosz Gábor, a jelenlegi kántor muzsikált, akikkel Csákiné Sz. Anita beszélgetett is. Az általuk előadott alkotások - /. S. Bach, Liszt Ferenc, L. Boellmann művei - olyan hangulatot teremtettek, amely méltó volt a bányászok emléke előtti főhajtáshoz. Boellmann „Gótikus szvitf’-jéből a „Toccata”-t a hatvanas években Rostár László akkori kántor is gyakran szólaltatta meg. Ugyancsak harmonikusan illeszkedett az atmoszférába a bányászhimnusz egyházi változata, amelyet Czumbel Ixijos teológia tanár írt „Sötét tárna” címmel 1938-ban, éppen az orgona felszentelésének évében. A zenés áhítatban közreműködőknek Varga András esperes, plébános mondott köszönetét Végül - de nem utolsósorban - Csákiné Sz. Anita bejelentette, hogy a „Völgyvárosi orgonaszó" sorozata az idén december 19-én, 17.30 órakor „A mennyből az angyal” című áhítattal fejeződik be... Jókai Mór emlékezete A magyar irodalom egyik legnagyobb mesemondója, romantikus regényirodalmunk klasszikusa, Jókai Mór 190 évvel ezelőtt 1825-ben Komáromban látta meg a napvilágot dr. Ásvai Jókay József ügyvéd ötödik gyermekeként 1904-ben hunyt el, tehát az elmúlt évben volt halálának 110. évfordulója. Mondhatni, hogy e kettős évforduló adta az ötletet a Salgótarjáni Tájak Korok Múzeum Klub Egyesület számára, hogy egyik összejövetelén a Jókairól, a Jókaira való megemlékezést tűzze napirendre. Az előadás megtartására Csabáné Marosvári Márta vállalkozott. Az eredeti végzettségét tekintve gépészmérnök klub-os egyszersmind elnökségi tag lelkiismeretes felkészülés alapján részletesen mutatta be Jókai Mór élettörténetét s emelt ki kuriózumokat. Nagy hangsúlyt helyezett a családi viszonyokra, a későbbiekben sikeres íróvá lett ifjú tanulmányaira, az 1848/49-es forrada- I lom és szabadságharc idején | tanúsított magatartására, po- | litikai, közéleti pályafutására, a tudományos, kulturális életben betöltött szerepére. Jelentős fejezetét képezte az előadásnak Jókai és Petőfi Sándor legendás barátsága, majd kapcsolatuk elhidegülése. Ebben szerepet játszott Jókai házassága a 19. századi magyar színházművészet drámai hősnőjével, Laborfalvi Rózával, minthogy a költő is a nász ellenzői közé tartozott. Természetesen szó volt a fő művekről, a legfontosabb regényekről is, amelyek közül jó néhányat meg is filmesítettek. Ráadásul a Várkonyi Zoltán rendezte „Fekete gyémántok” forgatásának nógrádi vonatkozásai is vannak. Csabáné Marosvári Márta a balatonfüredi Jókai-emlékek kapcsán utalt a salgótarjáni származású Praznovszky Mihály dolgozataira is, illetve idézett a legnagyobb palóctól, Mikszáth Kálmántól, aki szerint Jókai „a komáromi fiú a világot hódította meg”. Az előadó kifejezte reményét, hogy „A kőszívű ember fiai” és más remekművek írójáról tíz év múlva, születésének 200. évfordulóján szellemi örökségéhez méltó módon emlékezik majd meg a magyarság. Az előadás színesítéséhez, vetítettképes illusztrálásához Bódi Györgyné dr., alelnök j árult hozzá. A legutóbbi klubnap programja újabb szép példája volt a legnagyobb létszámú salgótarjáni civil szervezet tudatos értékőrző, igényes ismeretterjesztő tevékenységének. Cs. B. A Salgótarjáni TKM Klub Egyesületében Csabáné Marosvári Márta érzékletesen vázolta fel a nagy regényíró életét, pályaképét I Báti Jánosné, a baráti kör elnöke emléklapot adott át a já i Homoga Józsefnek, ; a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület vezetőjének
