Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-16 / 137. szám
2015. JÚNIUS 16., KEDD 4 PROMÓCIÓ Salgótarján. A Kodály Zoltán tagiskola hatvankét hetedikes diákja – a Határtalanul program-adta lehetõségekkel élve – sikeres pályázatának köszönhetõen, Erdélyben járt május elején. Tanáraik az alapos elõkészítõ munka során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy felkeltsék a diákok érdeklõdését a határon túli magyar lakosság történelme, hagyományai iránt. A részletekrõl Dobosné Máté Ritapedagógus számolt be: – Május 7-én a határon átérve elsõ megállónk Nagyvárad volt. A László király alapította katolikus székesegyház, az elõtte látható Szent László-szobor, a püspöki palota és a Kanonok-sor csodálattal töltött el bennünket. Ámultunk a gyönyörû, szeceszsziós épületek láttán, és szomorúsággal töltött el minket némelyik állapota. Nagy kedvenc volt a Holnap Irodalmi Társaság alapító tagjainak szobra. Az Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emõd Tamás társaságában lévõ üres szék hívogatott bennünket a kávéházi asztalhoz. Sûrûn kattogtak a fényképezõgépek... Megnézték az Állami Színház épületét, Ady kávéházát, majd megismerkedtek a Holdas templom történetével. Mindannyiukat elvarázsolta a Fekete Sas palota, Nagyvárad legszebb szecessziós épülete. Ezt követõen Nagysándor József honvédtábornok emléktáblájánál koszorúzással emlékeztek az Aradon kivégzett vértanúra, s ellátogattak az 1848-1849-es szabadságharcos hõs, Rulikowsky Kázmér sírjához. Villámlátogatást tettek Bánffyhunyadon, Kalotaszeg fõvárosában, ahol láthatták a festett-kazettás mennyezetû, gótikus református templomot, kertjében a Magyar Hõsök emlékkövét. Az éjszakai Kolozsvárt varázslatosnak találták az Állami Magyar Színház épületével, fényeivel, Romulus és Rémus szobrával és más látnivalókkal. – Tanulóink a Szent Mihálytemplomnál, Fadrusz János Mátyás-szobránál és Mátyás király szülõházánál rendhagyó történelemórán vehettek részt. Sok mindent megtudhattak, ami a történelemkönyvekbõl kimaradt. Megnéztük Bolyai János szülõházát, a Babes-Bolyai Tudományegyetem épületét, a Farkas utcai református templomot, elõtte a Kolozsvári testvérek Szent György lovas szobrának másolatát, másnap pedig a Házsongárdi temetõt. Tordán elõször a sóbányát kerestük fel, a belsõ csónakázó tó, a panorámalift, az óriáskerék és a játszótér felejthetetlen élményt jelentett mindenkinek. Ezt követõen a Tordai-hasadékhoz látogattunk, a lenyûgözõ szurdokvölgy rabul ejtett mindenkit. Torockó nevezetességei után Nagyenyed felé folytatták útjukat, ahol a Bethlen Gábor kollégiumot, a vártemplomot, és az 1848-as emlékmûvet tekintették meg, és felelevenítették Jókai Mór: A nagyenyedi két fûzfa címû regényét. Gyulafehérváron sétát tettek a vár falai között, az érseki székesegyháznál, az erdélyi fejedelmek temetkezési helyénél, Hunyadi János és László síremlékénél koszorút helyeztek el. A gyerekek itt is megtapasztalhatták: a magyar templomok mellé fölépültek a sokkal nagyobb, monumentális méretû ortodoxok. A gyönyörû városban megdöbbenve hallgattuk azt a járókelõt, aki közölte velünk, hogy nem látnak bennünket szívesen ezen a helyen. Ekkor és ott sok mindent megértettek a gyerekek... – Csernakeresztúron vendéglátónk bukovinai székelyekrõl mesélt a tájházban. Örömmel hallottuk, hogy itt még jelentõs a magyar kisebbség aránya. A fenséges vacsora után a vendéglátó családok mérhetetlen szeretettel fogadtak bennünket. A családoknál való elszállásolás lehetõvé tette, hogy bepillanthassunk az erdélyi magyarok hétköznapjaiba. Az utolsó napon eljutottak Vajdahunyad várához, majd Déván a Böjte Csaba atya által alapított Szent Ferenc Gyermekotthonba látogattak, ahol átadták adományaikat, majd könnyes szemmel hallgatták az otthon lakóinak történeteit. Hálás köszönetet mondtak minden érzõ szívû, segítõkész családnak a rengeteg adományért, amelyek megérkeztek hozzájuk. Köszönik a feléjük nyújtott kezeket. Világos, azután Arad volt a következõ állomásuk, itt elhelyezték a vértanúk emlékmûvét, majd elsétáltak a Szabadság-szoborhoz, ahol megemlékeztek a szabadságharc magyar történelemben betöltött szerepérõl. – Hiszem, hogy a tanulmányút végére a nemzeti összetartozás érzése minden résztvevõben megerõsödött. Hiszem, hogy ez a csodálatos út hozzájárult ahhoz, hogy tanulóink megérezzenek valamit abból, mit is jelent igazán magyarnak lenni. Hiszem, hogy ezt az érzést meg fogják õrizni, és átadják majd a gyermekeiknek – fogalmazta meg Dobosné Máté Rita. Tündérországban jártak a kodályosok A közelmúltban több tévéadó is mûsorára tûzte Ben Stiller fõszereplésével az „Éjszaka a múzeumban” címû filmet. Ebben a fõhõs szeme láttára elevenednek meg õskori szörnyek, vadállatok és történelmi alakok. Nos, a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár nemrég rendezett éjszakai programján ugyan nem történt ennyi minden „csoda” a résztvevõkkel, a gyerekeknek így is rengeteg tartalmas élményben lehetett részük. H.H. Balassagyarmat.A „Könyvmolyok éjszakája” címet viselõ eseményre a szervezõk elsõsorban harmadik-hetedik osztályos tanulókat vártak, akiket a szülõk féltõn bíztak rá a könyvtárosokra. A megismerkedés pillanatait követõen egészen az éjfél utáni percekig tartott a feladatok sora. Elõször Zsiga Lászlómutatta be nekik, milyen túlélési praktikákat alkalmazhatnak, ha esetleg kietlen rengetegbe, vagy váratlan helyzetekbe kerülnek, ahonnan minél elõbb ki akarnak kecmeregni. Ezután a könyvtáron belül négy helyszínen különbözõ ötletes feladványokkal csapatvetélkedõ zajlott, sõt, egy kicsit szivacslabdáztak is az iskolások. A legizgalmasabb perceket a raktárban töltötték a fiatalok, amikor elemlámpával a kézben bebarangolták a sötét padláshelyiségeket. Nem maradtak éhen sem a lurkók, hiszen a rendezõk megvendégelték õket pizzára. Éjfélkor egy nagy sikerû közös karaoke zárta a kis könyvmolyok különleges találkozóját, ahol megalakult a Madách Imre Városi Könyvtár általános iskolás olvasói kórusa is. A kimerítõ programsorozat után az alkalmi fekhelyen fáradtan terültek el a gyermekek, majd az édes álmot követõen a zenés ébresztõ után vidáman, és ezernyi élménnyel gazdagabban térhettek haza. Éjszaka a könyvtárban Különbözõ ötletes feladványokkal csapatvetélkedõ zajlott Pásztó.Egy hónapja egy kérés jelent a Pásztói Általános Iskola faliújságában és a sulirádióban: „Mozdulj!” néven – az oktatási intézmény pedagógusai kezdeményezésére – a nehéz helyzetben lévõ kárpátaljai magyar települések megsegítésére rendeztek gyûjtést. A felhívásra jelentkezõ adakozók ezúttal ruhanemût, játékot, sporteszközöket vihettek az iskolai gyûjtõhelyre. Eközben a felsõ tagozatos diákok az adakozási kezdeményezést egy labdarúgó- és egy kosárlabda-bajnoksággal népszerûsítették, míg az alsósok ugyanezen célból egy rajzversenyen vettek részt. A rendezvény sorozatát a napokban flashmob zárta, ahol a diákok látványosan is kifejezték az érzéseiket a nehéz helyzetben lévõ kárpátaljaiak felé. Cz z.j. Kárpátaljaiak számára adakoztak Pásztói diákszív a kárpátaljaiaknak A határon túli magyar területek mélyebb megismerése jegyében nemrégiben felvidéki barangolást tettek az érsekvadkerti Petõfi Sándor Általános Iskola tanulói. A diákok névadójuk és II. Rákóczi Ferenc nyomában jártak a mai Nyugat-Szlovákia területén. H.H. Érsekvadkert. Az ötnapos túra során felejthetetlen élményekkel gazdagodtak az iskolások. Szállásuk Alsóbodokon volt, a Szent György Lovagrend tagja,Paulisz Boldizsár vendéglátásában részesültek, innen kiindulva járták be a tájakat. Gútán Európa leghoszszabb teljes faszerkezetû hídján mentek át a Kis-Duna fölött a település legismertebb ékességéhez, az úszó hajómalomhoz, ahol a múzeumban megtekinthették, hogyan õröltek elõdeink. Ezután a közeli Érsekújvárra vezetett útjuk, itt a vár bejárását követõen Ocskay László emléktáblájánál tisztelegtek – a brigadérost a Rákóczi szabadságharc egyik legellentmondásosabb alakjaként tartja számon a történelem. Következõ állomásuk Nyitra volt, a Zobor-hegy tövében elterülõ nagyváros, amely számos nevezetességével vonzotta a diákszemeket – a gyerekek kitartó gyaloglással a hegyre is felkapaszkodtak. Nyitra környékén több magyar ajkú falu található, ezek egyike Kolon, ahol nagy örömmel fogadták a vadkerti ifjakat és kísérõiket. Trencsénben szintén sok néznivaló akadt: 1708ban itt vívtak emlékezetes ütközetet Rákóczi hadai. Beckó romjait is megcsodálták a messzi földrõl érkezett tanulók, itt rajzokba formálhatták a varázslatos látványt, amit egy hirtelen jött vihar még élményszerûbbé tett. Pozsonyba érve nem lehetett kihagyni a Medikus kertet, Petõfi szobránál nem csak koszorút helyeztek el az érsekvadkertiek, hanem a költõtõl a kedvenc versek is megszólaltak. A szlovák fõváros nevezetességeibõl megnézték még Kempelen Farkas házát, a Lechner Ödön tervezte szecessziós stílusú Kék templomot, a Szent Márton dóm gótikus csúcsívû koronázó templomát, a Szent Mihály kaput, a Prímási Palotát, ahol a ’48-as áprilisi törvényeket szentesítette a király, a Jó pásztor házat, és a város fölött magasodó várat. Eljutottak az egykori királyi Magyarország nyugati határára, a dévényi várhoz. A kirándulás során fontos program volt még a bányavárosok, Körmöcbánya és Selmecbánya felkeresése. Selmec annyira elbûvölte a fiatalokat, hogy többen azt mondták, késõbb szívesen visszatérnének ide. Az érsekvadkertiek Gimes Alapiskolájában találkoztak a magyar tagozaton tanuló társaikkal, akiket mûsorral és ajándékokkal üdvözöltek, és közösen két alkotást is készítettek – az egyik Gimesen maradt, a másikat hazahozták Magyarországra. Felvidéki diákélmények A csoport Petõfi szobránál Pozsonyban Beckó váránál legendákkal ismerkedhettek a diákok
