Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)

2014-10-11 / 237. szám

„Komoly megállapodást és együtt­működést kínálok az itt élőknek" (Folytatás az 1. oldalról)- A beszélgetésben több témát szeret- nékérintenl Kezdjüka rezsidífcsökkentés- sel Ennek itt Salgótarjánban különös je­lentősége van, hiszen annak idején minisz­terelnök úr éppen itt beszólta rezsicsökken­tés egyik fontos eleméről, a távhődíjak csökkentéséről és Salgótarjánban az or­szágosnál nagyobb mértékben csökkentek a vízdíjak. Mennyire elégedett az eddigi eredményekkel és hogyan tovább?- Ha Salgótarjánról beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy itt volt egy becsületbeli ügy. A helyiek régóta pa­naszkodtak arra, hogy nem fair, nem méltányos, hogy egy számukra nem át­látható üzemszervezési okból miért kell nekik többet fizetni ugyanazért a vízért, amiért mások kevesebbet fizetnek.- Itt volt a legdrágább az országban...- Igen, kiugróan magas volt. Akkor megegyeztem polgármester asszonnyal, hogy összehozunk egy megállapodást az önkormányzat és a kormány között és ket­ten együtt olyan mértékig tudjuk majd csökkenteni a víz rezsi díját, hogy az elvi­selhető és méltányos legyen. Ez meg is történt Országosan pedig azt kell monda­nom, hogy azon intézkedések egyikéről beszélünk, amelyet mindenki támogat - a baloldal vékony részét leszámítva -, az egész ország egyöntetűen kiállt a rezsidíj csökkentése mellett. És én is büszke va­gyok rá, mert én úgy nőttem föl, hogy a kommunizmusban minden évben vártuk szorongva a január elsejét, hogy a rádió majd bemondja, hogy mi, mennyivel fog emelkedni és a rezsi folyamatosan emel­kedett. A rendszerváltás sem hozott eb­ben változást és a magyarokról hét bőrt is lehúztak. Örülök, hogy nekem jutott osz­tályrészül az a kötelesség és egyben lehe­tőség, amit a kétharmados győzelmünk­kel adtak meg nekünk az emberek 2010- ben. Adtak elég izmot meg erőt, hogy azt mondhassuk, hogy ennek vége van. Nem lehet, hogy a nagy nemzetközi cégek és a melléjük szegődött magyar cégek állandó­an elvegyék az emberektől azt a pénzt is, amiért az emberek becsülettel megdol­goztak, és ami nekik már extra profit. így jött létre a rezsicsökkentés politikája, ami­re szerintem Magyarország büszke lehet- Milyen elképzelések vannak a folyta­tást illetően? Mérséklődnek-e tovább az emberek megélhetési költségei?- Most húztunk egy bátrat megint, ez már a harmadik lépés volt. Kicsit eltérő időpontokban és eltérő mértékben, de még hoztuk lejjebb a gáz, a távfűtés és a villany árát is. Most nézzük meg, hogy hol tartunk. Azoknak a cégeknek, ame­lyek szolgáltatják az energiát, talpon kell maradniuk. Itt nagy vitáink vannak és végülis arra jutottunk, hogy akkor fo­gunk csak tisztán látni, hogyha létrehoz­zuk az első nagy magyar közszolgáltató társaságot. Reményeim szerint a követ­kező év első félévében, első negyedév­ében lesz egy olyan kizárólag állami tu­lajdonban álló nagy közszolgáltató társa­ság, amely a lehető legolcsóbban fogja szolgáltatni a „rezsit” az embereknek. A következő fontos esemény a következő év első negyedévében várható.- Ugorjunk a témák között: a munka­helyteremtés. Nógrád megyében és Salgó­tarjánban már az utóbbi években azért nőtt a foglalkoztatás, jónéhány munka­helyteremtő beruházás megvalósult Hogy csak néhányat említsek: újraindult a vá­rosban az öblösüveggyártás, egy helyi bú­torgyártó cég új üzemcsarnokkal bővíti kapacitását, de még mindig magas az ál­láskeresők száma. Hogyan lehet a munka­helyteremtést ösztönözni a hátrányos hely­zetű térségekben?- Én tettem egy vállalást a salgótar­jániaknak. Azt mondtam, hogy addig nem nyugszik a kormány, amíg minden salgótarjáni ember előtt nem lesz mun­kavállalási lehetőség. Ezt én tartom. Ha­ladunk is előre. Olyan ezer fővel csök­kent a munkanélküliek száma. De még mindig vannak jócskán, úgyhogy nem állhatunk meg. Ma a polgármester asz- szonnyal két megállapodást kötöttem, ami a munkahelyteremtésre vonatkozik. Az első, hogy tudunk még adni további négyszáz közmunkás bérét betakaró fi­zetést. Ha meg tudja szervezni a város, és polgármester asszony azt mondta, hogy meg tudja szervezni, akkor négy­százzal több közmunkás dolgozhat itt a városban, mint amennyi most van. Én szeretném, ha az emberek ezt már a kö­vetkező hónapban érezhetnék. 9A má­sik, hogy közösen létre fogunk hozni egy új ipari parkot, mert a meglévő betelt. Oda már új, munkahelyet teremtő vállal­kozások nem tudnak betelepülni. Tehát ki kell alakítanunk egy új ipari parkot Salgótarjánban. Polgármester asszony­' '» nak ehhez vannak konkrét elképzelései, amihez természetesen pénzt kért, de mi­vel nagyon értelmes célról van szó, öröm­mel állok mellé. Meg fogunk építeni itt egy komoly, új ipari parkot és az újabb le­hetőségeket ad majd. Megismétlem, amit mondtam a salgótarjániaknak, én köte­lességemnek érzem, hogy olyan gazda­ságpolitikát folytassunk, folytassak, amelynek eredményeképpen minden ember, aki dolgozni akar Salgótarjánban, valamilyen munkalehetőséget találjon magának. Ezért ha Ön Budapest felé ha­lad, akkor látja, hogy gőzerővel halad az útépítés is, mert a 21-es utat négysávosít- juk és elhozzuk ide. Erről is beszéltem már itt: minden politikus ígérgette, húsz éve csak az ígéretek folytak, teljesítés nem volt. Most láthatják, dolgozunk, ha­ladunk, hamarosan átadunk egy újabb szakaszt és elérjük a várost. S betettük programunkba azt is, amit majd ki kell szorítanunk a költségvetésünkből, de menni fog az, hogy Bátonyterenyén át Ózd felé is megépítjük a négy sávos köz­utat. Ezt a térséget tehát teljes egészében bekapcsoljuk az ország gazdasági vérke­ringésébe. De azért fontos az ipari park, mert az autóút önmagában nem teremt munkahelyet, csak egy lehetőséget ad. Ahhoz ipari park, egy jó városvezetés, a vállalkozásokat támogató polgármester asszony, jó testület és jó helyi politika is kell és kell egy együttműködés a kor­mánnyal. Szerintem minden település si­kere a jövőben azon múlik, hogy vannak- e jó ötletei, vannak-e jó, derék, kipróbált, bizonyított, választott vezetői, és ki tud­nak-e ezek a vezetők alakítani együttmű­ködést a kormányzattal. Ha egy települé­sen ezek a dolgok együtt vannak, és Sal­gótarjánban ezek együtt lehetnek, akkor ezek a települések a következő néhány évben rohamosan fejlődnek majd. Cé­lunk, hogy Salgótarján a lehetőségek vá­rosa legyen. Sokat kell még dolgoznunk azért, hogy a salgótarjániak úgy érezzék, érdemes itthon maradniuk, s nem azt kell keresniük a fiataloknak, hogy hova menjenek el, hanem hogy hogyan tud­nak itthon maradni. Szerintem eljön ez az idő, de ehhez még Polgármester asszony­nak, a képviselőtestületnek és nekem is nagyon sokat kell dolgoznunk, de remé­lem, hogy bíznak bennünk a salgótarjá­niak és megadják az esélyt.- Ha mára lehetőségekről beszéltünk, akkor egy egykori iparváros, bányaváros tekintetében a magyar bányászat újra­élesztése milyen lehetőségeket jelenthet?- A Fideszben van egy nagyon ko­moly elkötelezettség a volt szocialista iparvárosok iránt. Mert mi úgy fogjuk fel a munkánkat, hogy azt, hogy Székesfe­hérvárt és Győrt sikeressé tettük, mond­juk úgy, hogy ujjgyakorlat volt. Az, hogy a dunántúli, Budapesttel autóúttal, autó­pályával összekötött szerencsésebb váro­sokat sikeresen igazgatjuk, ez a kötele­ző ujjgyakorlat De hogy mi lesz Tatabá­nyával, mi lesz Diósgyőrrel, mi lesz Sal­gótarjánnal és Ózddal....na ez az igazán komoly feladat. Ezeknek a rendszervál­táskor hirtelen a múltjukat és a magabiz­tosságukat elvesztett városoknak az új­raélesztése - ez az igazán komoly kor­mányzati feladat. És én mindig azt né­zem meg először, hogy ezekben a váro­sokban hogyan szerepelt a Fidesz. Mert ha van bizalom ezekben a városokban, akkor úgy érzem, hogy az emberek a munkánkat jóra értékelik. Ezek a mér­tékadó városok, itt derül ki, hogy ki a le­gény a gáton és én nagyon szeretném, hogy most se valljunk kudarcot.- A bányászat rejthet magában le­hetőségeket?- A bányászat része ennek, hiszen ezek a városok érintettek a nehézipar, a bányászat által. Tettünk két lépést. En­gem mindenki megpróbál mind a mai napig erről lebeszélni, mert van a szak­értők fejében egy olyan kép, hogy a bá­nyászat a múlthoz tartozik. És könnyen lehet, hogy bizonyos technológiák a múlt­hoz tartoznak, de a bányászat nem tartoz­hat a múlthoz szerintem, annak van jö­vője. Én abban hiszek, hogy abból tudunk megélni, amihez értünk. Nem mondom, hogy nem kell időnként új dolgokat tanul­ni, de az új dolgok tanulása is csak arra épülhet, amit már tudunk. És mi jó bá­nyászok voltunk. Magyarországon tehet­séges, jó bányászok, mérnökök, vájárok, segédmunkások voltak. Bányászváros­nak lenni, úgy köszönni, hogy „Jó sze­rencsét!” az mégiscsak egy tekintély és méltóság volt Most ez elveszett és szerin­tem ez egy olyan dolog, amibe nem sza­bad belenyugodni. Ezért indítottunk vá­járképzést, és most, igaz, hogy még csak a külszínen, de megkezdtük a szénkiter­melést is itt Észak-Magyarországon. Bí­zok benne, hogy ha ezek a kisebb moz­zanatok, vállalkozások sikeresek lesz­nek, akkor egyre több támogatást fogok tudni szerezni a kormányban és a parla­mentben is a gondolatom mögé, hogy a bányászat számára egyfajta reneszánszt indítsunk meg. Ne engedjük, hogy úgy menjenek el közülünk a régi mesterek, hogy nem hagyományozzák át nekünk, fiatal feltörekvő bányásznemzedékre a tudásukat Nem fogunk tudni megélni és nem leszünk sikeresek, ha nem használ­juk azt a képességet, amivel rendelke­zünk. Én hiszem, hogy ebben van erő, van üzlet, van gazdasági jövő.- Az elmúlt időszak azt mutatja, hogy Salgótarján a kormányzat kiemelt figyel­mét élvezte. Ez a következő időszakban mit jelenthet? S mi lehet az igazi kérdés, tét a nógrádi emberek számára az ön- kormányzati választásokon?- Ki kell használni a kedvező lehető­séget, nem tudok jobb tanácsot adni az itt élőknek. Az nagyon ritkán van úgy, hogy egy irányba húzzon a város polgár- mestere, képviselő testületé, parlamenti képviselője, a miniszterelnök és a kor­mány. Itt most Salgótarján esetében majdnem minden adott. Két nagyon ko­moly választást megnyertünk, megkap­tuk a bizalmat a tabániaktól már 2010- ben és idén is tavasszal. Ha megkapnánk újra az önkormányzat szintjén és a he­lyiek Székyné dr. Sztrémi Melindára sza­vaznának, és adnának nekünk többséget is a testületben, akkor össze tudnánk fog­ni, meg lenne az együttműködés a kor­mányzat és az önkormányzat között. Én nem akarok beleszólni a salgótarjániak életébe, de nem látom okát annak, hogy vissza kellene fordulni a múltba. Mit nyerne azon ez a város, hogyha egy egyébként láthatóan a vesztébe rohanó és széteső állapotban lévő baloldalról hív­na ide polgármestert? Hogy lesz akkor együttműködés? Hogy lesz abból jövő? Szerintem visszafelé pörgetni az idő ke­rekét nem túl bölcs dolog. De hát ezt majd eldöntik a salgótarjániak. Én a jö­vőt illetően komoly megállapodást és együttműködést kínálok az itt élőknek.- Miniszterelnök úr, köszönöm a be­szélgetést

Next

/
Oldalképek
Tartalom