Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-15 / 39. szám

Ha más nem, a szólások és közmondások egyedül is meg­mutatnák, hogy a leves, a lé mennyire mélyen benne van a magyar köztudatban, mennyi jó példálózásra adott le­hetőséget a levesre való hivatkozás. KI LEVESRE BORT ISZIK... Itt csak néhányat veszek a több tucatból. „Ki levesre bort iszik, nem kérhet attól tanácsot.” „Illik rá, mint petrozslem a levesre.” „Levesben is azt szereti, amit megrághat.” „Se jó, se rossz, mint a krumplileves.” „Lé tartja a szolgát, hús a gazdát.” Egy másik változatban: „Lé tartja a szol­gát, átok-szitok a gazdát.” Nem is lennénk magyarok, ha nem mi találtuk volna ki az ős leves­kockát. Mi rá a bizonyíték? Matteo Villani firenzei krónikás írja le Nagy Lajos király 1356-58. évi itáliai had­járatával kapcsolatban, hogy ami­kor a magyar seregek valahol meg­állnak, edényeiket megtöltik vízzel, felforralják, és számukhoz mérten a szárított hús (pasztarma) porából szórnak bele; a por megdagad, s fel­duzzad, és megtölti a fazekat, és igen bőséges -tápanyagot szolgáltat egy kis kenyérrel, vagy magában, kenyér nélkül az embernek. A legősibb élelemnövények közül Európában, így nálunk is, a búza vált a legfontosabbá, jó sokáig erősen tar­neve a magyarban szláv eredetű, ami pedig ennél régebbi, mint a bor­só és a hagyma, az a honfoglalás előt­ti időkből származó török név. Ettől független, vagy mindezek ellenére rendes levesevő nemzet vált belőlünk, ahol ma már egy jó vasárnapi ebéd elképzelhetetlen le­ves nélkül. Régebben a leves regge­liként is fungált, s Evlia Cselebi Bu­dán már látott népkonyhákat (1660 és 1664 között), ahol a szegények le­vest és kenyeret kaptak. A magyar levesek egyik jellegze­tessége a rántás. Sajnos vagy nem, ezt nem mi találtuk ki. A sűrített le­ves, a törött lév készítésének módja korábban az volt (ezt használja Bor­nemisza Anna szakácskönyve 1680- ból), hogy a húslevekben kenyeret és hagymát főztek, s azt szitán áttör­ve visszatették a levesbe sáfránnyal vagy gyömbérrel ízesítve. Ez utáni a német lév - a mai rántás elődje -, amikor a levest vajban pirított liszt­tel sűrítik, amit esetenként ecettel és borral is ízesítenek. Leveseinken is látszik, amerre jár­tunk Európában, mindenhol alapo­totta magát az igénytelen köles, ami­ből leginkább kása készült. Hunya­di Jánosról krónikaírónk feljegyezte, hogy a szerencsétlen kimenetelű várnai csata után jóízűen megette a hideg köleskását is. A köles is, az ár­pa és a pelyvás búza is csak úgy volt ehető, hogy pelyvájukat és termésfa­lukat hántolással ledörzsölték. A hántolás fogalmát a régi magyar nyelvben a lükött szó fejezte ki. Ezek a kásák vagy hígított formá­jukban levesek meglehetősen unal­mas ételek lehettek mindaddig, míg meg nem érkeztek Keletről hozzánk is az első fűszerek. Aki a levesek­ben, s úgy egyáltalán nem nagyon szereti a zöldségnövényeket, az átka­it szórja a kalandozó magyarok fejé­re, akik már 913-ban hagymát, ret­ket, répát, petrezselymet, paszterná­kot, zellert láthattak a sankt-galleni (svájci) kolostor kertjében. Az az igazság, hogy addig igazán szavunk se volt ezekre, a legtöbb zöldségféle san körülnéztünk, s eltanultuk, ami az ínyünkre való volt; a törököktől, a szlávoktól, a németektől, franciáktól, olaszoktól. Szerencsénkre fantáziát­lan konyhájú népektől - angoloktól, skandinávoktól - semmit nem vet­tünk át a konyhán, sőt, Széchenyi Ist­ván angolul küldött magyar receptje­inek hatására az angol királyi udvar magyar szakácsot is felfogadott. Leveseink némelyike nagyon egy­szerű, mint az egykori pásztorételek, mások gasztronómiai élményszámba mennek. Elég, ha felütjük Venesz Jó­zsef Magyaros konyha című szakács- könyvét, és a levesek közül néhány­nak a nevét ide másoljuk: gulyásle­ves, lebbencsleves, tarhonyaleves, kö­ménymagos leves, suhantott leves, pa­lócleves, orjaleves, bableves füstölt csülökkel, korhelyleves, bográcsgu­lyás, tejfölös malacaprólék-leves. Ami pedig a címben jelzett pálin­kát illeti, azt igyuk a sültekhez, jó hú­sos káposztákhoz. LEVES ES JELLEM? Az amerikai Food and Brand Lab nevű intézet kutatói szerint sokat elmond rólunk, hogy milyen leves a kedvencünk. Csirkehúsleves ­kényelmes életvitel Akik ezt kedvelik, a legszellemesebb embe­rek, emellett hűségesek és nyugodtak. Élvezik az olyan szabadidős tevé­kenységeket, mint a fotó­zás. A barátok és a család nagyon fontos számuk­ra, ez azonban nem za­varja őket, hogy naponta akár több órán keresztül is bámulják a képernyőt. Olyan hűségesek a csir­kehúsleveshez, hogy gyakorlatilag ez az egyet­len levesfajta, amit szíve­sen fogyasztanak. Paradicsomleves ­a szenvedélyesség Ez a legszenvedélye­sebb levesféle. Kedvelői a konyhá­ban, is nagyon kreatívak, szeret­nek új élményekkel és új ételekkel találkozni. Nem szeretik, ha siet­tetik őket. Az otthon talált hozzá­valókból hipp-hopp ételeket varázsolnak. Állítólag ők esznek leggyakrabban le­vest. A konyhán kívül szeret­nek egyedül lenni, például olvasgatni. Zöldségleves - az otthonteremtők és a kertészek levese Konyhai zseninek és társa­ságkedvelőknek tekintik ma­gukat. Édesszájúak és önmeg- tartóztatóak is egyben az ame­rikaiak szerint - ami egy em­berben általában nehezen jön össze. De ez a típus tudatosan ügyel az egészséges táplálko­zásra. Kalandvágyóbb a többi­eknél, szeret kockáztatni, és új dolgokat kipróbálni. Csípős babgulyás - a nagy lelkek levesfajtája E levest döntően a férfiak kedvelik. A csoport tágjai so­káig dorbézolnak, imádják a társaságot, kicsit sem ott­honülő típusok. Ha mégis otthon vannak, televíziós vígjátékokat néznek. Szemé­lyesen ismeri őket a pizzás fiú, mert igazi nagy pizza-pusztítók. Tárkonyos malacleves Hozzávalók: 40 dkg malac színhús, kevés zsiradék, 1 evőkanál liszt, 15 dkg vegyes zöldség, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 babérlevél, kárkonylevél, fél pohár tejföl, fél citrom leve, egy csomag petrezselyem. A lebőrözött és kis koc­kákra vágott malachúst mo­sás után jól lecsurgatjuk. Az üvegesre párolt vöröshagy­mára rátesszük, sózzuk, megszórjuk petrezselyem­mel, zúzott fokhagymával, babérlevéllel és fedő alatt félpuhá­ra pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a kockára vágott vegyes zöldséget és a felaprított tárkonylevelet. Felönt­jük és tartalmát puhára főzzük. Vi­lágos rántással berántjuk, tejföllel, citromlével ízesítjük. Ajánlom hoz­zá a csipetkét. 2 db tojás, 1,5 dl fehérbor 3 cl barackpálinka, a sütéshez zsír vagy olaj, porcukor, ízlés szerint. A félbevágott barackokból 70 dkg-ot tegyünk tálcára, locsoljuk FANKOK IDEJE Bár városon szinte százméteren­ként árusítanak manapság vala­milyen fánkot, a farsangi fánk ízé­ből az maradt meg a szánkban, amit nagyanyánk sütött otthon an­nak idején. A fánknak azonban számos változata van, ezekből is­mertetünk most néhányat. Túrófiánk Hozzávalók: 50 dkg tehéntúró, 25 dkg liszt, 2 tojás, kevés reszelt citromhéj, a sütéshez olaj. A villával áttört túrót összeke­verjük, a liszttel, s kézzel az egé­szet átmorzsoljuk. A tojás sárgájá­hoz 10 dkg porcukrot adunk, csi­petnyi sót és szódabikarbónát, jól kikeverjük - lehetőleg habosra s hozzáadjuk a liszttel átmorzsolt túrót. A tojásfehérjét felverjük, be­lekeverjük ezt is és a reszelt cit­romhéjat is a tésztába, amit nagy­jából 1 cm vastagra kinyújtunk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk és bő, forró olajban kisütjük. Porcu­korral meghintve, forrón tálaljuk. Barackos fiánk Hozzávalók: 1 kg sárgabarackbefőtt, 4 dl tej, 15 dkg liszt, meg a bor felével, s attól függően szórjuk meg porcukorral, hogy mennyire édes a befőtt. A többi ba­rackból a bor másik felével és a be­főtt cukros levével áttörjük, bele­keverjük a barackpálinkát. Ha az áttöréshez nem elég puha a ba­rack, akkor a boros lében egészen puhára főzzük. A tejet tálba önt­jük, habverővel összekeverjük a liszttel, majd a két tojássárgájával, végül a kemény habbá vert fehér­jével, amibe 5 dkg porcukrot ve­gyítettünk. A zsírt vagy olajat meg- forrósítjuk, a barackokat villára tűzve megmártjuk a tésztában, majd mindkét oldalán kisütjük, a •zsiradékot lecsepegtetve, melegí­tett tálra tesszük és porcukorral meghintjük. A tál alján maradt cukros baracklevet a barackpálin­kával ízesített, áttört barackból ké­szült öntethez vegyítjük, s ezzel a mártással tálaljuk a fánkot. Az egyszerű burgonya a köznyelv­ben krumpli, tájnyelven kolompár, krompé vagi'Erdélyben pityóka. Meg­tisztítja a testet a nehéz fémek lerakó­dásától, a szerves keményítő kitűnően párosul a benne lévő sok ásvánnyal. Felhasználása szinte kimeríthetetlen, csak az em béri kreativitás szabhat ne­ki határt.... Duda Lajos I I » l I I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom