Nógrád Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-12 / 10. szám

12 SPORTTUKOR Készül Risztov Dél-Amerikába utazik a közeljövőben Risztov Éva: a londoni olimpián a 10 kilométe­res hosszútávúszásban arany­érmes sportoló Brazíliában és Argentínában versenyez.- Csak rövid pihenőre ju­tott időm, az ünnepeket ki­hagytam és az év elején kezdtem meg a felkészülést - nyilatkozott az MTI-nek pénteken Risztov, akit az év legjobb női sportolójának vá­lasztottak decemberben a sportújságírók. Idei céljairól szólva a baj­noknő elmondta, hogy több alkalommal is szeretné ma­gát kipróbálni tíz kilométe­ren, mert erre korábban ke­vés lehetősége volt.- Az idén a barcelonai vi­lágbajnokságon medencé­ben, valamint nyílt vízen is indulok és szeretném megáll­ni a helyemet” - fogalmazott Risztov, aki a Toyota Motors Hungary jóvoltából a pénte­ken Zsámbékon bemutatott új Auris Hybrid első magyar- országi használója lett.- Még sohasem volt null- kilométeres autóm - mondta a bajnoknő, akit a vizes spor­tokat tömörítő nemzetközi szövetség (FINA) a világ tava­lyi legjobb nyíltvízi úszójá­nak választott meg. Hosszabbítottak Négy játékosával, a norvég Heidi Lökével és Katrine Lundéval, a brazil Eduarda Amorimmal, vala­mint a saját nevelésű Orbán Adriennel hosszabbított szer­ződést a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata. Az előző idényben Bajno­kok Ligája-döntős klub pénte­ki közleménye szerint Löké két, három társa pedig kettő plusz egy évre írt alá. Kelecsényi Ernő klubelnök kiemelte: fontos feladat előtt álltak az év kezdetén, hiszen nyolc olyan játékossal - gya­korlatilag a keret felével - kel­lett megkezdeni az egyezte­téseket a folytatásról, akinek nyáron jár, vagy járt volna le a szerződése.- A négy kiváló játékos szerződés-hosszabbításával féltávnál járunk a tárgyalá­sokban, a teljes csapat kiala­kításáig még sok munka áll előttünk, de nagy örömünkre szolgál, hogy a mind emberi, mind sportemberi minőség­ben kiemelkedő régi-új csa­pattagokkal sikerült megálla­podnunk - nyilatkozta. Az olimpiai, világ- és Euró- pa-bajnok, BL-győztes Löké jelezte: a hosszabbításának egyik legfőbb oka az, hogy a Győr minden tekintetben professzionális, a csapatta­gok, az edzők, a felkészülés körülményei, a klubvezetés a világon egyedülálló színvona­lú. Hozzátette: döntését az is befolyásolta, hogy kisfia beis­kolázására sikerült optimális megoldást találni. A hasonló címekkel büsz­kélkedő Lunde hangsúlyozta: nagyon jól érzi magát Győr­ben, összességében itt tud együtt dolgozni a legjobb csa­pattal, és az új edző stílusá­val, gondolkodásmódjával is könnyen azonosulni tud. Amorim úgy érzi, a csapat most van a legközelebb a leg­főbb cél, a BL-győzelem eléré­séhez, és mivel ez neki nagy álma, ezért marad. A szöuli olimpián is szerepelt BIRKÓZÁS Ötvenöt éves Robotka István, aki Pásztón kezdte pályafutását Névjegy Robotka István, a pásztói szüle­tésű olimpikon birkózó a napok­ban ünnepelte az 55. születés­napját. A sportember pályafutá­sa során kilenc egyéni, öt csapat magyar bajnok címet szerzett, többszörös, világ és Eb bajnoki helyezett, s tagja volt az 1988-as szöuli olimpián a magyar csapat­nak is. Vele beszélgettünk. Czimer Zentai József- Mikor kerültél kapcsolatba a birkózás­sal?- Még általános iskolás korom utolsó évében Havril János tanár a kézilabda és foci mellett egy új sportágra, a birkózás le­hetőségére hívta fel figyelmünket, így Ba­logh Bélával és Makovnyik Pállal én is je­lentkeztem Illés Rudolfnál (a sportág pász­tói megalapítója - a szerz.). Ennél a sportágnál megra­gadtam. Később Sal­gótarjánban a 211. sz. ISZI-ben tanul­tam ki a kőműves szakmát, miközben jártam az edzések­re. Az egyesületnél ebben az időben Gyetván Gyula, Za­gyi Öcsi és Kiagyivik Ernő egy­re jobb eredménye­ket produkált, me­lyek minket is ko­molyabb edzés­munkára sarkaltak. A növekvő szakosz­tályi létszám mellett jöttek az eredmé­nyek is, így a Pásztó SE birkózócsapata a környék legjobbjai közé került.- Alig tetted le a szakmunkásvizs­gát, s dolgoztál a költségvetési üzemnél, Szabó József kőművesmester mellett, 1977 őszén elkerültél Pásztóról.- Számomra fontos volt a birkózás foly­tatása, s mivel sorköteles lettem, Illés Ru­dolf segítségével már kerestük a katonai szolgálati idő alatti versenyzés lehetősé­gét. Az Újpesti Dózsa helyett a végül Bp. Honvédnél kötöttem ki, ahol Hollósi Gé­za kezei alá kerültem. Az angyalbőrbe va­ló bujás után az 1978-as finnországi Ouluban rendezett V. junior szabadfogá­sú Eb-n 100 kg-ban a hatodik helyen vé­geztem. A következő versenyévadban a bukaresti Eb-n már az ötödik helyen zár­tam.- Eljött a leszerelés ideje. Szálkái Jenő bácsi, az akkori igen tevékeny járási sport­felügyelő, és mások bánatára is, nem tér­tél vissza nevelőegyesületedhez.- Szülővárosomban az új birkózócsar­nok megépítése mellett más feltételek - melyekkel élsportolói szinten tovább tud­tam volna folytatni a birkózást - nem vol­tak adottak. Ráadásul leszerelésemet kö­vetően váratlanul más dologgal is szem­besülnöm kellett. Ha maradok a Honvéd- ban, akkor ezt csak hivatásos katonaként tehettem volna meg. Én annak rendje- módja szerint elkezdtem a Honvéd kór­házban az orvosi vizsgálatokat beszerez­ni, de egy őrnagy orvos az egyik fülem hallási problémája miatt nem adta meg a szükséges egészségügyi engedélyt. Ek­kor jött az új gondolat, hogy inkább a ci­vil életet választva egy másik sportegye­sület felé nézzek. De ekkor még ettől fon­tosabb volt az, hogy minden erőmet össz­pontosítva Hegedűs Csaba szövetségi ka­pitány irányítása mellett én is felkészüljek a moszkvai olimpiára.- Eljött a nyár vége az olimpia ideje, de a moszkvai részvevők között nem tálaltuk a neved. Mi történt? Robotka István (1958. január 5., Pásztó). Sportága: szabadfogású birkózás. Eredményei Mag\ ar bajnok. 100 kg: 1981, 1982, 1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1990. 97 kg: 1997. Csapatbajnok: 1983, 85, 8ó, 87, 88. - a Csepel Sport Club színeiben. Nemzetközi versenyei. 1978. Utánpótlás Európa-bajnokság, Oulu:6. hely. 1979. Bukaiest. Eb.: 5. hely. 1980. Prievidza. Eb: 11. hely. 1981. Skop­je. vb: 5. hely. 1982. Edmonton, vb: 9. (90 kg). 1983. Budapest. Eb: 6. hely. 1983. Ki- jev. vb: 4. hely. 1984. Jönköping. Eb: 7. hely. 1985. Lipcse. Eb.: 5. hely. 1985. Bu­dapest. vb.: 4. hely. 1986. lőrém. Eb: 7. hely. 1986. Budapest, vb: 4. hely. 1987. Veliko Tirnovo. Eb: 6. hely. 1987. Clermont-Ferrand, vb: 8. hely. 1988. FI1A Nagydíjgáku 2. hely. 1988. Manchester. Eb: 5. hely. Olimpia. 1988. Szöul: helye- zetlen. A'ü//ö7f/:Nürnberg, 11. o. csapat- bajnokság, 1992-1996.- Az akkori OTSH elnöke, Buda István igen közeli kapcsolatban állt a szegedi Bodó Tónival. Őt valahogy ki kellett juttatni az olimpiára, legfőképpen az én káromra. Ne­kem a Honvédban szakvezetői tanácsra le kellett mennem az általam egyáltalán nem kedvelt 90 kg-os súlycsoportba, ahol nem igazán tudtam helytállni, így ezt követően nem volt nehéz engem mellőzni az olimpi­ai csapatból. Pedig ezen a csonka olimpián a saját megszokott súlycsoportomban én is ott tudtam volna lenni az élmezőnyben.- Nehéz volt megélni a mellőzést?- Nem volt könnyű, de egy évre rá a Maróthy István által irányított Csepel SC-hez kerülve már túltettem magam mindenen, s régi súlycsoportomban még keményebb edzésmunkába fog­tam. Ennek eredménye lett az első fel­nőtt szabadfogású országos bajnoki cí­mem, melyet később még további nyolc követett. Kijutottam a felnőtt Skopjéi szabadfogású világbajnokságra, ahol ötödik lettem. Az­tán 1983-ban az Eb-n hatodik, míg a kijevi vb-n pedig a negyedik helyen végeztem. Két év­vel későbbi buda­pesti világbajnok­- A „bűvészszaltó” valóban az erőssé­gem volt. Ez egy kétkaros szaltóból állt; így amikor az ember álló helyzetnél ösz- szekapaszkodott az ellenfelével, rágán­csolt a lábára, azok szorításában együtt dőlt le vele a szőnyegre. Ez csak a na­gyobb súlycsoportoknál volt érvényes, hi­szen a könnyebbek ezt egy szép ívű do­bással is meg tudták oldani.- Mi a lényegi különbségű kötött és sza­badfogás között?- Szabadfogású birkózásban megenge­dett az ellenfél derékvonal alatti megfogá­sa, kötöttben ez tilos. Kötöttben odamész az ellenfélhez, és ha sikerül, jöhet a csí­pődobás, válldobás, szaltó vagy akármi. Szabadban meg olyan violinkulcsot tud­nak kötni a lábadra, hogy az csak, no!- Hét egymást követő évben nyerted el a szabadfogásúak 100 kg súlycsoport ma­gyar bajnoki címét. Az olimpia évében ez nem jött össze?- Csapattagként a Csepel SC-ben ebben az évben is nyertem egy bajnoki aranyér­met. Az egyéni küzdelmek során, ha jól emlékszem a BVSC-s Takács Ferivel ke­rültem össze. Ő az egyik elindított akci­ómnál lefogta a fejemet, kibújtam belőle, beintettem neki az ellenkező oldalra, de ő résen volt, visszafogott, és ahogy húzta fel a térdemet, a combomat, már éreztem ságon bronzmérkőzésen kikaptam az NDK-s versenyző ellen.- Eljött 1988 szeptembere a szöuli olim­pia ideje, és végre ott voltál az utazó csa­patban.- Ekkor már az is nagy dolog volt szá­momra, hogy 30 évesen számításba vet­tek. Bár a selejtezőben kiestem, helyezet­ten tettem, mégis életem legnagyobb él­ménye volt, hogy Pásztóról, Budapesten keresztül eljutottam az olimpiára.- Az erősséged volt a „ bűvészszaltó”.Egy sportághoz nem értő ember számára ezt miként tudnád érthetőbbé tenni? baj van. Később kiderült, részleges izom­szakadást szenvedtem. Ez aztán jó né­hány hónapra mellőzött a birkózó verse­nyekről.- Felgyógyulásodat követően a ferencvá­rosi Kiss Sanyitól 1990-ben gyorsan vissza­szerezted a bajnoki címet, majd hirtelen búcsút intettél a Csepel SC-nek.- Mivel ez időtájt a sportolásból már nem tehetett megélni, így el keltett men­nem dolgozni. Az építőipari munka mellett jártam le az edzésekre, amikor az egyik al­kalommal a Csepel SC vezetője, Maróthy István szólt néhányunknak: ne vegyük már el a fiataloktól a sportkereseti és a sze­replési lehetőséget. A szóváltás azzal feje­ződött be, hogy azt mondta nekem: Jó, ak­kor ez a búcsúéved tesz! így is tett, de ek­kor még hátra volt a magyar bajnokság. Azt akarták, hogy a Csepel SC akkoriban feltörekvő fiatal versenyzője miatt adjam el a mérkőzésemet, kicsit bepipultam, mondtam nekik ez egy magyar bajnokság, ennek rangja van. Ha tud, nyomjon le a fi­atal! Nem tudott. Én nyertem és ezzel a nyolcadik egyéni magyar bajnoki címemet szereztem meg.- A bajnokság után be is fejezted a két évtizedes élsportolói pályafutásod?- Az élsportolóit igen, de a birkózást nem. Arra már én sem számítottam, hogy ezt követően a sportban és az életben is egy harmadik csodálatos évtizedben tesz részem. Átigazoltam a Csepel Autó (Szigetszentmiklós SE) birkózóihoz, ahol már tényleg csak levezetésként kívántam versenyezni. Közben azt tudni kell, hogy a Csepel SC-nek több évtizedes jó kap­csolata volt a németországi Nürnberg vá­roska birkózóklubjával. Én még megkér­tem Maróthyt segítsen hozzá, hogy ki­szerződhessek a német klubhoz. Sikerült. A Csepel Autóval megegyeztünk, ha itt­hon a magyar bajnokságon szükség van rám, szóljanak, hazajövök.- Meddig tartott a külföldi szereplésed?- Két évre sikerült szerződést kapnom a Nürnberg II. osztályú birkózócsapatnál. Mivel itt már nem tudtak nagy pénzt ad­ni, kértem a németeket, hogy járuljanak hozzá a sportolás melletti munkavégzé­semhez. Örültek a felvetésemnek, segítet­tek és hamarosan saját szakmámban egy német kisiparoshoz kerülve kőművesként dolgoztam és birkóztam.- A család veled tartott?- A feleségem szeretett volna jönni, de mondtam neki, én két évre nem rángatom ki a gyerekeket az iskolából, majd kibírjuk valahogy. Aztán a jó bajnoki szereplésem és a helytálló kőműves munkám miatt még to­vábbi két évre meghosszabbították a szer­ződésemet. Ez a két év már gyorsabban el­szállt Olyannyira megkedveltek a helyiek, hogy négy év után is marasztaltak, de már nem volt mit tenni, haza keltett jönnöm.- Hazatérésed után mi lett a birkózás­sal?- Mindenki meglepetésére, mert erre aztán senki nem számított, 1997-ben a Csepel Autó-Sziget SE-nek 97 kg-ban ma­gyar bajnoki címet szereztem. (Ez volt a ki­lencedik egyéni bajnoki címe - a szerz.). Ezt követően viszont már egyre ritkábban járogattam le az edzésekre, mert nagyon elfoglalt a barátom által itthon felajánlott vendéglátóipari munka. Tíz évig együtt vit­tük Csepelen a sportpálya mellett lévő ét­termet, miután már nem ment az üzlet, to- vábbálltam. Van ugyan edzői és masszőri képesítésem is, de én soha nem akartam e téren tevékenykedni. Hatodik éve, hogy visszatértem a kőműves szakmámhoz és jól érzem magam.- Családos apa lévén azt szokták mon­dani, az alma nem esik messze a fájától. A Robotka család két fiúgyermekét elkerül­te a sport, a birkózás szeretete?- Én nagyon szerettem volna, ha ők is követik apjuk útját, de nem így történt. Le­vittem ugyan a két fiamat a birkózócsar­nokba, de alig egy hónap után abbama­radt a sportággal való ismerkedésük. A kisebbik fiam, Dániel egy alkalommal azt mondta: „Apa, figyelj, tesúrolta a szőnyeg a könyökömet, a térdemről is lejött a bőr, a bácsi is megizzasztott bennünket és na­gyon kiabált ránk.” Szóval nem ízlett szá­munkra az apjuknak oly sok sikert hozott birkózó sport, de a szintén pásztói szüle­tésű feleségem is féltette őket a sérülések­től. Ma már mindketten a felnőtt korba léptek, nagy örömömre az idősebb, a 28 éves Balázs az Államigazgatási Főiskola tanulmányi ideje alatt az ottani NB Il-es kosárlabda együttesének volt a tagja. Ma is lejár az edzésekre, ha van mérkőzése, én is elkísérem. Az öt évvel fiatalabb Dá­niel még viaskodik a tanulmányaival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom