Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
2012-10-06 / 233. szám
FOTÓ: GYURKÓ PÉTER KU LTÚRA 2012. OKTÓBER 6., SZOMBAT „Elkallódott Pino kiók” városi évfordulóra A megelőző képest kevésbé színes a Palócfóld 2012/3-as száma. Amennyiben a címlapon található Czene Márta- kép (a Proust-sorozatból) diszkrétebb, visszafogottabb színvilágú, mint a korábbi SzvákAnna-festmény. De ez a megállapítás csak a borítóra vonatkozik, a tipográfia egészére (így a borítóbelsőn látható Czene Márta „Átjárás”-ára) egyáltalán nem érvényes, a tartalomra meg különösen nem. Hát akkor essék szó először a formáról! Mi sem természetesebb, hogy Nóg- rád megye - egy jó ideje már az egész országban terjesztett, sőt Losoncon is megvásárolható - irodalmi, művészeti és közéleti folyóirata ezúttal is az előző számban megismert új köntösben kínálja magát. Gyenes Gábor és Václav Kinga - felvidéki műépítészek, reklámgrafikusok - lapterve a korszerűbb, látványosabb, piktogramokkal frissített külső, a tetszetősebb és egyértelműen olvashatóbb, világosabb szövegtestek irányába mozdította el a megjelenést. Összességében jól esik kézbe venni egy- egy példányt s belelapozni is kellemesebb érzés. A tartalom annyiban mindenképpen meglepetéssel szolgál, hogy a megszokott rovatrend egy új kezdeményezéssel gazdagodott. A „Város/kép”-i bevezetőt - élén Kovács Bodor Sándor (KBS) dokumentumfilmes, fotográfus „Modern- Chirico” című remek felvételével és annak néhány mondatos jelképes, „Kettő van (kettő az egyben)” kommentjével - Salgótarján várossá válásának kilencvenéves évfordulója hívta életre. Ide került egy „távoli”, budapesti jeles költő, műfordító, Tóth Krisztina a fotó kiváltotta reflexiója - amely nem más, mint egy kisfiú búcsúlevele, tiltakozása a sikerélmény-nélküliség, a szeretethiány ellen - és a Salgótarjánból a fővárosba került Debreceni Boglárka író, költő „Elkallódott Pinokkiók” című, szintén nem hosszú, Un - aki egyre aktívabban vesz részt Salgótarján, Nógrád szellemi életében - „A telefon” című, váratlan véggel visszaemlékezéssel, személyes, nosztal gikus emlékekkel társított „látlelete” amely - az előző írástól eltérően - direkten is utal fiatal kora városának nem feltétlenül pozitív hangulatú (át)változásaira. Majdnem teljesen nógrádi a „kávéházi szegleten...” című versrovat szerzőgárdája, hiszen a négy költőből kettő (Illés Orsolya - Ba lassagyarmat és Juhász Tibor - Salgótarján) szűkebb hazánk szülötte, egy pedig - Madár János - évek óta él itt, Bátonyterenyén. Jelen sorok írójának az utóbbi - „Árva dimenziók” és a „Törékeny csillag” - című versei tetszettek leginkább, fokozva az érdeklődést Vilcsek Béla budapesti irodalomtörténész Madár János két költői korszakáról a „Kuta tóterület”-be elhelyezett „Kettészelt énekek” című, igényes tanulmánya iránt. Örkény István szellemében íródott a rétsági-váci Szávai Attila „A titokbolt” című, új „ 100/má- sod/perce- sek”-je. A „Próza és vidéke” című rovatot a mai magyar irodalom egyik kiemelkedő személyisége, Taácbri Dezső „Triptichonalkalom (2)” című különleges, rajzos opusa vezeti be. Ugyancsak nehezen meghatározható műfajú olvasmány a losonci Ardamica Zorán testes irasa, az n m „Örökországi” című szatirikus levélféle. A budapesti zongoraművész, Frideczky Kataíeje- z ődő írása azt bizonyítja, hogy íróként is számon tartandó. A „Találkozási pon- tok”-ban ezúttal is egy helyi személyiséggel beszélget Nagy Csilla szerkesztő: Gréczi-Zsoldos Enikő Salgótarjánban élő, a Miskolci Egyetem adjunktusaként dolgozó nyelvész, kritikák, tanulmányok szerzője fejti ki figyelemre érdemes gondolatait irodalomról, nyelvhasználatról, családi kötődésekről, az értékek megőrzésére irányuló törekvéseiről. A „Kép-télben a salgótarjáni Gáspár István Gábor az örmény gyökerű, magyar származású művészt, a Franciaországban barangoló Ázbej Kristóf grafikust, festőt, multimédiás projekttervezőt mutatja be „Az ezerarcú hős fuzionista portréi” címmel. Tudatos szerkesztésre vall, hogy az a Gréczi-Zsoldos Enikő, aki néhány oldallal előbb még mint interjúalany, beszélgetőpartner szerepel, az „Ami marad” című recenzió-rovatban recenzensként fejti ki a véleményét „csak ezt foglalhatom szavakba” címmel Mezősi Miklós - Szombathelyen, a Savaria University Press kiadásában 2011-ben megjelent - „Aranycserép-darabok”-járól. Szakterületéhez híven elsősorban nyelvi szempontból elemzi és jellemzi a verseket. „A kötet darabjai a nyelv zsonglőrmutatványai. A szavak játékmestereként sorra leleményes, ötletes, szellemes nyelvi találmányokra lelünk...Mezősi Miklós az a fajta költő, aki rezdül a nyelv finom hangjaira. Húrjain (billentyűin) többnyire víg, mulattató zene szól, de mintha összhangzattanában a mollos hangulat volna domináns. Nincsenekforték, többnyim lágy piano szól. Finoman hangolja nyelvünk hangszerét, a magyarázat tőle ennyi: „de hát költő vagyok ” - írja Gréczi-Zsoldos Enikő Mezősi Miklós idézve ugyancsak jó stílusról téve tanúbizonyságot. Petrőczi Éva költő, irodalomtörténész, számos hazai és külföldi felsőfokú oktatási intézmény tanára - aki évek óta a Palócfóld gyakori szerzőjének is tekinthető - „A dácsa Rómeója és Júliája” című írásában Mihail Siskin orosz író nagy visszhangot kiváltott, Földeák Iván által magyarra fordított „Levélregény”- éről értekezik. Recenziója azért is fontos, mert azt igazolja, hogy az értékközpontú gondolkodás a politikai változások ellenére sem volt hajlandó „hátraarccal”... „kulturális blokáddal” sújtani Európa egyik vitán felül leggazdagabb és legérzékenyebb irodalmát.” Csongrády Béla Építészek az alma materben Remek kezdeményezésnek, az építészet hónapjához igazán méltónak bizonyult egykori iskolájukba meghívni kiállításra azokat az alkotókat, akik itt érettségiztek s immár a szakma jeles képviselői. Annál is inkább, mert a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban éppen negyvenöt évvel ezelőtt - az akkori rajztanár, Czinke Ferenc grafikusművész kezdeményezésére - az országban elsőként létesítettek iskolagalériát, amelyet a későbbiekben Derkovits Gyuláról neveztek el. A megnyitóünnepség vendégeit - köztük a megjelent bolyais öregdiákokat, Kenyeres Istvánt az építészkamara elnökét - és az iskolaközösség tagjait Patai Tamás 12. A osztályos tanuló köszöntötte, majd Berecz Veronika, a 11. D osztály diákja zongorajátékával tette még bensőségesebbé a hangulatot. A kiállítás megnyitására - ugyancsak jó ötlet volt - Magyar Gézát, az iskola tervezőjét hívták meg. A kétszeres Ybl és Állami-díjas építész, címzetes egyetemi docens - aki a város- központ építéséből is meghatározó módon vette ki részét - mondandója bevezetéseként arra utalt, hogy 1966 - azaz az iskolaavatás - óta nem járt az általa tervezett intézményben. Magyar Géza tervei alapján tizenkét iskola épült, ebből három Salgótarjánban. - Sokat konzultáltam pedagógusokkal az iskolák tervezése közben. Könnyen szót értettünk, hiszen ők is építők, embert építenek - mondta a neves vendég, majd arról beszélt, hogy az iskolák esetében három funkciócsoportot - a szellemépítés, a testépítés tereit és a közösségteremtő tereket - kell átgondoltan, jól megvalósítani. Az építésznek a verbális, racionális, sorozatokat, szavakat, számokat használó bal és a nonverbális ösztönös, egészben gondolkodó jobb agyfélteke harmonikus együttműködésre szüksége van ahhoz, hogy az épületek ne csak működőképesek, de szépek is legyenek. S, hogy mikor szép egy alkotás? Az erre a kérdésre adandó választ Magyar Géza számára Szent Ágoston fogalmazta meg eligazító jelleggel: „A szépség az igazság pompás ragyogása. ” Azt pedig, hogy az építészet és a művészet milyen kapcsolatban van egymással, Santiago Calatrava gondolata alapján fejtette ki: „Az építészet és a művészet két folyó, amelyekben ugyanaz a vtfolyik.. terveimben üveget, acélt, vasbetont, követ és fényt használok - jelentette ki korunk nemzetközileg ismert és elismert spanyol építésze, majd azt is hozzátette, hogy az építészetnek emberszerető természete van: „Az épület az ember iránt érzett szeretet eredményeként működik jól. ” Mindezek a gondolatok mintegy „visszaköszönnek” azokon a fotókon, amelyeken a kiállító építészek - Dévényi Tamás, Guzmics Annamária, Guzmics Andrea, Holló Mátyás, KenyeresnéBam Mária, Sajtos Gábor és Kissné Varga Anna Boglárka - alkotásai láthatók. Ők heten 1972 és 2000 között szereztek érettségi bizonyítványt a Bolyaiban és főiskolai, egyetemi diplomájuk birtokában számos fontos épületet terveztek országszerte és külföldön, díjak, kitüntetések jelzik szakmai karrierjüket Bár nem egykorúak, eltérő egyéniségek, alkotásaik sokszínűek, de a szíves invitálásra örömmel látogattak el hajdani iskolájukba s mutatkoztak be a kreativitásukat, szellemiségüket érlelő, fejlesztő alma materben... Cs. B. Az építésszé lett egykori bolyais diákok kiállítását Magyar Géza (középen: karba tett kézzel) az iskola tervezője nyitotta meg » t
