Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)

2012-04-23 / 93. szám

SPORTTŰKÖR 2012. ÁPRILIS 23., HÉTFŐ Példamutató volt a küzdeni tudása Akiről már régen hallottunk - Hatvanéves Kovács II. József, az SBTC egykori labdarúgója A Vizsláson élő Kovács II. József április 18-án ünnepel­te hatvanadik születésnapját. Az egykori kemény, ha­tározott, vörös hajú, markáns arcú védő az SBTC csa­patában 237 alkalommal lépett a pályára. A magyar utánpótlás-válogatottal járt Kanadában, egy évadot el­töltött az Újpestnél is, ahol a bajnokcsapat tagja volt. A küzdeni tudása, győzni akarása példamutató volt. Pá­lyafutása befejezése után kilépett a sport berkeiből, igaz később közel tíz évig edzősködött. Balogh Tibor- Palotáson nevelkedtem, ott kezdtem a labdarúgó-pályafutáso­mat 1966-ban, s nagybátyám, Ko­vács József keze alatt pallérozód- tam - eleveníti fel a múltat Kovács Kovács II. József II. József. - Az ifiben kezdtem, majd rövidesen bemutatkoztam a megyei második vonalban a fel­nőttek között. Aztán 1970/71-ben elsők lettünk a megyei II. osztály­ban, majd 1971-72-ben a megyei I. osztályban is élen végeztünk. Feljutottunk az NB IU-ba, ahol egy évet szerepeltünk. Közben 1971 októberében bevonultam katoná­nak Aszódra, s onnét jártam Palo­tásra futballozni. Kovácsnak 1973 nyarán érke­zett el a nagy pillanat, amikor is megkereste őt az SBTC.- Még katona voltam, amikor Toldi Miklós és Túrán István eljött Aszódra - folytatta. - Ők invitáltak a fekete-fehérekhez, s örömmel fo­gadtam a meghívást Voltak ugyan megkeresések fővárosi NB IÓ-as kluboktól is, de a megyei élvonal­beli klub, s a lokálpatriózusom egyértelművé tette a döntésem. Heti két alkalommal, a parancs­nokom engedélyével jártam edzésre. A tartalékcsapatban ját­szottam, ahol edzom az általam igen tisztelt, s nagyra becsült Agócs Lajos volt. Leszerelésem után, 1973 októberében Salgótar­jánba költöztem, az akkori Stécé- szállóban laktunk többjátékostár­sammal együtt. A védő a fekete-fehéreknél 1974. április 2(>én debütált az él­vonalban Pécsett, ahol 7 ezer né­ző előtt a Szőke - Kegye, Kmetty, Kovács II. J., Horváth F. - Berindán, Kajdy (Bartha, 65.), Básti - Szoó, Kovács L, Jeck össze­állítású együttes 1 -0-ra kikapott.- Kovács Imre edző dobott be a mélyvízbe, s a vereség ellenére ne­kem szép emlék a mérkőzés - emelte ki. - Aztán 1974 nyarától Dávid Róbert lett az edző, s vele nyertük meg 1975 elején a Téli Ku­pát. Ekkor sikerült stabilizálni he­lyemet az első csapatban. Ezen a tavaszon volt egy emlékezetes mérkőzésem: március 15-én, a Fáy utcában a Vasas ellen a Magyar - Miklós, Kmetty, Kovács II. J., Ver­tig - Kegye (Konyha, 63.), Répás B., Varga S. - Horváth E, Marcsok, Jeck összeállításban játszottunk, s 4-2-re nyertünk. Még 1975 nyarán a 23 éven alu­liakból álló magyar utánpótlás-vá- logatottal kijutott Kanadába. Olyan játékosok voltak a csapat­társai, mint például Gujdár Sán­dor, Rab Tibor, Pásztor József, Csa­pó Károly, Csongrádi Ferenc, Fe­kete László és Gass István.- Nagy megtiszteltetés volt szá­momra, hogy Rákosi Gyula, az ak­kori edző számításba vett a nem­zeti válogatottban - emelte fel a hangját az egykori remek játékos. - Több mérkőzést játszottunk, s mindegyiken a pályára léptem. Nagy élmény volt hazámat, s szű- kebb pátriánkat képviselni, Tor­ontóban, Ottawában és Montreal­ban. Ezután 1977 nyarán - miután az SBTC kiesett az NB I-ből - Új­pestre igazolt, összesen egy sze­zont, az 1977-78-as bajnokságot töltötte ott, amelynek akkor Várhidi Pál volt az edzője.- A lila-fehérektől Szusza Fe­renc és Gellér Sándor keresett meg - mondta. - A végső dönté­sem meghozatalában nyomós oka volt Agócs Lajos bácsival történt beszélgetésnek. Azt mondta, ha nem jön be a számításom, akkor örömmel várnak vissza. Nem ment könnyen a beilleszkedés. Itt az első bajnoki meccsem az élvo­nalban az MTK-VM ellen volt 1977. november 5-én. A Megyeri úton, 8000 néző előtt a Rothermel - Viczkó, Sarlós, Kovács, Tóth J. - Schumann, Tóth A. - Fazekas, Törőcsik, Kerekes Gy. (Fekete, 62.), Nagy L. együttessel 0-0-s eredményt értünk el. („ügyesen rombolt Kovács is” - írta róla a Népsport - szerz.). Nagy megtisz­teltetés volt számomra ilyen re­mek játékosok között játszani. Ugyan összesen hatszor léptem pályára bajnoki meccsen, de el­mondhatom, hogy bajnokcsapat tagja vagyok. Egy év után, 1978 nyarán a vé­dő visszatért a Stécéhez, amely visszajutott az élvonalba.- A visszatérésemben nyomós oka volt a családomnak, akkor már megvolt a két gyermekem, Kinga és Péter - hangsúlyozta ki - Úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy a két gyerek felnevelése egyszerűbbnek tűnik a nagyszü­lők közelében, s a jó vidéki leve­gőn. A Stécében dr. Lakat Károly volt az edzőm, akinél balhétvédet játszottam. A pályafutásom alatt ő volt az „Unicum", akiben meg­testesült a pedagógus, az edző és az emberség. Vele bent marad­tunk az élvonalban, majd jött dr. Varga László, akivel sajnos bú­csúztunk 1980-ban, s azóta csak alacsonyabb osztályban szerepel az együttes. A fekete-fehéreknél a további időszakban kiváló edzőkkel dolgoztam együtt, így például Szalay Miklós, Szojka Fe­renc és Szabó Géza. A folytatás­ban, 1984 nyarán Lőcsey József hívására az NB Ill-ban szereplő Síküveggyár csapatához kerül­tem, ahol Kiss László volt az edzőm. Ezt követően, 1985 nyarától az SKSE-ben folytatta, majd egy év után Somoskőújfaluban játszott, ahol 1987-ben fejezte be az aktív pályafutását. Névjegy Kovács II. József 1952. április 18-án született Pásztón. Posztjai: középhát­véd, beállós, balhátvéd. Pályafutá­sa: Palotás (1966-73), SBTC- ben 1974.04.20-1984.06.17. között 237 mérkőzésen 6 gólt szerzett (NB I-ben: 131/3, NB Il-ben: 106/3). Közben az Új­pesti Dózsában 1977-78-as bajnokságban 6 bajnoki és 2 MNK mérkőzésen lépett pá­lyára, gól nem szerzett. Az él­vonalban összesen 137 mécs­esén szerepelt, s 3 gólt szer­zett, Síküvegyár (1984-85), SKSE (1985-86), Somoskőúj­falu (1986-87). Kiemelkedő sikerei: SBTC- vel: Téli Kupa első helyezett (1975) Újpesti Dózsával: 1977-78-as évadban magyar bajnok. •*- Összességében sokat köszön­hetek a labdarúgásnak - hangzik az összegezés. - A pályafutásom befejezése után kiléptem a sport berkeiből, s civü életben kerestem a boldogulást - hangsúlyozta. - Igaz később a jelenlegi lakóhelye­men, Vizsláson közel tíz évig edzősködtem. Ma sporttal legszo­rosabb kapcsolatom Péter fiam ré­vén van, aki 34 éves, s jelenleg a norvég élvonalban szereplő Strömsgodset csapatában futbal- lozik. Úgy gondolom, ő a pályafu­tásom gyümölcse, hogy kiteljese­dett a karrierje, s elmondhatja, hogy 10-szeres magyar válogatott. A feleségem, Mária sajnos 2007- ben elhunyt, akivel 1975-től él­tünk házasságban. Kinga lányom 37 éves, s az anyja nyomdokait kö­vetve röplabdázott. Most várja a második gyermekét, amely a 7 éves Botond unokám után ismét fiú lesz. Remélem, hogy nagyap­juk és nagybátyjuk nyomdokait követve ők is a labdarúgást vá­lasztják, amit őszintén szeretnék. Jelenlegi párom, Idu beillik a spor­tos családomba, hiszen ő is röp­labdázott a lányommal. Kovács II. József kemény, határozott védő volt Nagyító alatt az XCE A tavalyi Bike Festen debütált az XCE (Cross-Country Elimina­tor), ami valójában nemzetközi­leg is egy teljesen új verseny­szám volt, 2011-ben szerepelt először az UCI szabályzatában is. 2012-re azonban már az MMTBSZSZ is felvette a ranglis­taversenyek közé, így ha orszá­gos bajnokságot nem is rendez­nek a versenyből, ranglista pon­tok gyűjthetők a futammal. Az XCE megszervezését Toldi Ta­más vállalta el, aki minden év­ben tagja volt a Balaton Bike Fest szervezőgárdájának, azonban eddig a túrák és a tereptriatlon részfeladataiban segédkezett. Tamás izgalmas összecsapást ál­modott meg az idei résztvevők­nek. Az XCE kb. 600 m hosszú pályája ismét a Bringa Park mel­lett épül, ám ezúttal nem körpá­lyán zajlik majd a futam. Sőt, a parallel szlalom, akadályokkal tarkított nyomvonala is részét képezi a pályának, szervezők ez­zel a lejtős szakágak versenyző­it is be szeretnék csábítani a küzdelembe. Kategóriákat te­kintve megtalálhatóak a ranglis­ta versenyen előírt osztályok, úgy, mint az U20, a felnőtt (20- 29), master (30-39), valamint a szenioi; (40+), emellett pedig kü­lön kiírásra kerül egy ún. open kategória is, ami pénzdíjas lesz, így külön motivációt jelenthet a résztvevőknek. A versenyen bár­ki elindulhat, a versenyzői licensz megléte nem feltétele a részvételnek. Az időmérés is iga­zi csemege lesz: idén a szabály­zatnak megfelelően egyéni idő­futam alapján dőlnek el a rajt­számok. Célkamerás időmérést alkalmaznak majd, ami 2000 db képet készít másodpercenként. Tehát június 17., vasárnap, Bala- tonfüred, pénzdíjas és amatőr XCE verseny, a duplázni vágyók pedig előző nap a parallel szlalo­mon indulhatnak. Jobbak voltak a vendégek labdarúgás NB III, Mátra-csoport, 22. forduló SBTC - Dunakeszi VSE 0-4 (0-2) Salgótarján, tóstrandi sportte­lep, 250 néző, vezette: Döme G. (Sarlak G., Nyekita B.). SBTC: Lázár - Galbács (Sulcz, 26.), Híves, Sólyom, Szilágyi - Birincsik, Jeney - Kovács Á. (Fo­dor, 70.), Novák, Oláh T. - Csépe (Zsély, 46.). Edző: Sebestyén Szi­lárd. Dunakeszi VSE: Beke - Rácz, Tóth T., Körösi (Szalai, 80.), Mol­nár - Tóth G. - Duba (Kákonyi, 46.), Székesi, Madar T. - Mundi (Krajcsek, 69.), Petrezselyem. Edző: Lőrincz László. GL-Duba (7.), Mundi (25.), Pet­rezselyem (63., 85.). Sárga lap: Galbács (20.), Jeney (22.), Oláh T. (75.), ill. Tóth T. (79.). Kiállítva: Birincsik (73.). Jók Sólyom, ill. Petrezselyem, Körösi, Mundi, Madar T. 7. perc: Madar T. robogott el a bal oldalon, lapos beadását töb­ben is elvétették, Duba pedig 6 méterről, az eldőlő Lázár mellett a kapu közepébe helyez­te a labdát. 0-1. )W^ 25. perc: Jeney )u w szabadított fel a kapu előterében, de a vendégcsa- ^ pat azonnal vis- V szaívelte a labdát \ és az üresen álló ... Mundi középről, 7 mé- térről a kapu jobb oldalába fejelt. 0-2. 63. perc: Három vendégtáma­dó vezette rá Sólyomra a labdát, Krajcsek passza után Petrezse­lyem betört a büntetőterületre és A a kifutó kapus mellett a hálóba lőtt. 0-3. 85. perc: Egy keresztlabdát Petrezselyem csípett el a bal ol­dalon, majd pár lépés után 9 mé­terről a hosszú sarokba vágta a játékszert. 0-4. A két együttes játé­ka nem tükrözte, hogy csupán egyet­len pont választja el őket a tabellán. A hazaiak játéko­sai vagy a labdáról, vagy az emberükről maradtak le, így táma­dójátékot nem igazán sike­rült kialakítaniuk és a védeke­zéssel is hadilábon álltak. A ven­dégcsapat agresszív, ötletes já­tékkal kétgólos előnyre tett szert. A folytatásban sem váltó­zott a játék képe, hiába cserélt és szervezte át Sebestyén Szilárd kétszer is a csapatát. A Dunake­szi akár nagyobb különbséggel is nyerhetett volna. Sebestyén Szilárd: - Sajnos a ' harmadik pofonba szaladtunk bele hazai pályán. Ellenfelünk a játék minden elemében felül­múlt minket. Érthetetlen szá­momra ez az összeomlás, amit egy hónapja építgettünk azt si­került kilencven perc alatt le­rombolni. Lőrincz László: - Úgy érzem hetek óta benne van a csapatban egy ilyen eredmény, ez az igazi arca a DVSE-nek. Remélem, az elkövetkező hetekben be is fog­juk bizonyítani. Gratulálok a csapatunknak. Molnár Zoltán ¥

Next

/
Oldalképek
Tartalom