Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)
2009-10-22 / 245. szám
10 KULTÚRA 2009. OKTOBER 22., CSÜTÖRTÖK Textilbe szőtt emberszeretet: Péreli Zsuzsa Pásztón „Minél többet gondolkodom felőle, annál erősebben érzem, hogy nincs semmi, ami olyan mélységesen művészi volna, mint az embert szeretni”. Nem véletlenül idézte Van Gogh e gondolatát Becsó Zsolt, a Nóg- rád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, amikor a minap a Pásztói Múzeumban Péreli Zsuzsa textilművészt, a „magyar kárpit királynőjét köszöntötte. Hiszen a falakra került lírai hangú, de drámai erejű művek mintegy általános jellemzőjeként leginkább az emberszeretet említhető. Becsó Zsolt utalt arra, hogy a Péreli Zsuzsa által magas színvonalon, egyéni módon művelt gobelinművészet a legnemesebb műfajok egyike, amely egyidős a kereszténységgel, sőt a gyökerei ennél is távolabbra, a legősibb időben feltűnt szövés-fonásra nyúlnak vissza. Péreli Zsuzsa eredendően festőnek készült, különböző szabadiskolákban, művészeti műhelyekben, közösségekben tanult rajzolni, pallérozta képességeit, s dolgozott múzeumi restaurátorként is. Jó negyven évvel ezelőtt találkozott Tarján Hédi kárpitművésszel, s az ő hatása megpecsételte a sorsát: elvégezte az iparművészi főiskolát, s 1974-től saját műtermében szövőszéken alkotja képeit, úgymond „fonalakkal fest”. Péreli Zsuzsa négy évtizedes pályafutását - s erről már Sisak Imre, Pásztó polgármestere is beszélt a város nevében elmondott köszöntőjében - számos siker kísérte. Több jelentős kiállításon is fődíjat, nívó- és különdíjat kapott, 1981-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1994 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, 2002-ben Érdemes, 2008-ban pedig Kiváló művész címben részesült. Egyéni kiállításai az évek során behálózták szinte az egész országot, s határainkon kívül eljutottak többek között Kassára, Pozsonyba, Párizsgyományokra épülő, a szakrális témákra is messzemenően támaszkodó műveket látni - mondta Sisak Imre és köszönetét mondott Péreli Zsuzsának, hogy elhozta rangos alkotásait Pásztora és személyesen is megjelent kiállítása megnyitóünnepségén. A tárlat szakmai bemutatására P. Szabó Ernő művészettörténész, művészeti író vállalkozott Mondandója bevezetőjeként azt hangsúlyozta, hogy Péreli Zsuzsa minden, a szövéssel kapcsolatos műveletet maga végez, s egyrészt engedi „befurakodni” a művészetbe a mindennapok, az archaikus Részlet az „Aranykor” (1986) című gobelinből ba, Berlinbe, Rómába, Varsóba, Helsinkibe is. Közgyűjteményekben sem csak Magyarországon, hanem New Yorkban is találhatók művei. - Rohanó, erkölcsi válsággal küszködő világunkban különösen nagy élményt, megnyugvást jelent egy ilyen harmonikus, a tiszteletet parancsoló haszép tárgyak, a megsárgult fényképek világát, másrészt megpróbál kapcsolatot teremteni a textilképek különböző területei között. Ezt követően P. Szabó Ernő korszakonként elemezte Péreli Zsuzsa munkásságát, kiemelve az emblematikus alkotások néhány jellegzetességét. Szólt például a Vígjáték happy end nélkül Nincs két egyforma előadás, még akkor sem, ha változatlan szereposztásban, szériában fut egy produkció. Hisz minden este másként stimuláltak a színészek, eltérő a közönség reakciója, befogadókészsége. Hát még akkor mennyi a különbség, ha évek telnek el a bemutatók között, s eltérő felfogású művészek, társulatok viszik színre ugyanazt a darabot. Salgótarjánban némelyekben akár még élhet is a Radnóti Színház 2002- es vendégszereplésének, Valló Péter rendezésének és Schell Judit „Mirandoliná”-jának élménye. Az idei színházi szezon minapi első előadása keretében újra feltűnt „A fogadósnő”, Carlo Goldoni klasszikus vígjátéka. A jelző nem túlzás, hiszen az a darab, amelyet a velencei szerző 1753-ban vetett papírra és még most is itt van, megérdemli ezt a tásban is. „A fogadósnő” azonban - mint a fennmaradt remekművek legtöbbje - rendelkezik sajátos, egyedi vonásokkal is. A férfiak esetében ugyanis szokatlan, amit Mirandolina fogadójának egyik vendége, Ripafratta lovag művel: kerüli, lenézi, megA lovag (Cserhalmi György) és Mirandolina (Tóth Ildikó) egyaránt szomorú lesz a darab végére fotó: p. tóth oszló minősítést. S, hogy miért őrződött meg több mint két és fél évszázad során, erről az új, a budapesti Centrál Színház (volt Vidám Színpad) által 2007-ben bemutatott változat is meggyőzi a nézőket. A férfiak és nők „világméretű” örök küzdelme, a se vele, se nélküle érzése adja a mű úgymond fő vonulatát. Ez persze így van a legtöbb nemcsak színházi, de egyáltalán irodalmi alkoveti a szép nemet, az alattomos, álnok, számító hölgyeket. Ez a magatartás, életszemlélet bosz- szantja, felháborítja Mirando- linát, aki eleddig minden férfival - most éppen egy gazdag gróffal, egy pénztelen, de rangos őrgróffal, vagy a fogadó pincérével - azt csinált, amit akart. Elhatározza, hogy magába bolondítja és megleckézteti a lovagot. A legszebb ágyneműjét adja oda neki, remek ételekkel kínálja, egyetért vele a nők szapulásában. „Hadműveletének” meg is lesz az eredménye: Ripafratta eleinte csak érdekesnek, majd okosnak találja a ház asszonyát és végül végzetesen bele is szeret. S bár időközben Mirandolina számára is fontossá lett a férfi - még ájulást is színlel, hogy testközelből érezze aggódását - mintegy önmaga érzései ellenére jelenti be: férjhez megy apja választottjához, Fabrizio pincérhez. Ezért lesz a darab végére a harsány, olaszos vígjátékból szomorújáték. S Novák Eszter rendezése ezt a mozzanatot nemcsak hangsúlyozza, de a színészválasztással, játékstílussal tudatosan elő is készíti. A címszereplő Tóth Ildikó ugyanis nem sistergő, vérbő temperamentumával, sokkal inkább vonzó személyiségjegyeivel, finom kacérságával hódítja meg a lovagot. Cserhalmi György is inkább bizonytalan, tépelődő, esendő férfiként viselkedik, mint határozott, kemény nőgyűlölőként. Magyar Attila különösen jól kari- kírozza a szánalmas Forlipopoli őrgrófot, s ugyancsak figyelemre méltó alakítást nyújt Griselda, az előkelőt megjátszó színésznők egyike szerepében Borbás Gabi. *** Az előadást megelőzően Nagyné Hajdú Györgyi, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ igazgatója köszöntötte az évadnyitó közönségét Bejelentette, hogy a2009- 2010es színházi program megvalósítását arany, ezüst és bronz fokozatú támogatók is segítik. Az ezüst fokozatúak közé a Nógrádi Média Kiadói Kft is feliratkozott Cs. B. kiállítóterem központi helyén látható 1986-os dátumozású „Aranykor” és „Gyermekmadonna” című gobelinekről, amelyek születését egy görögországi utazás során látott ikonok inspiráltak. A szomorú arcokon, tekintetekben a magányos gyermekek sorsa tükröződik. Az úgynevezett metafizikus művek korszakából - a kilencvenes évek elejéről - a szakíró a „Kitekintés a hihetőből” című gobelint említette. A teraszról a viharfelhős alkonyatba néző két nőalak valójában a mindensé- get kémleli. Az 1995-ben készített „Három nővérében, az „égi és földi színpadon” a családi vonatkozások mellett az emberi létezés miértje, minősége is megjelenik. A kiállítás egyik meghatározó képe - amely a meghívóra is rákerült - a 2000-es „Sentinella” (Őrszem) az élet és a műalkotás szoros összefonódását példázza, míg a „Korcsolyázás Szent Iván éjjelén” 2003-ból a művész humorérzékét is illusztrálja. P. Szabó Ernő a közönség figyelmébe ajánlotta Péreli Zsuzsa finomívű rajzait, érzékeny akvarelljeit,- különös kollázsait, köztük a „Déjá vu” című sorozatot, amelyben Péreli Zsuzsa valójában saját művészeti múltját dolgozza fel, korábbi műveinek motívumait újrarendezett gondolatvilágában helyezi el. P. Szabó Ernő elemzését, nyilván ugyancsak tudatosan, egy Hamvas Ma-idézettel fejezte be, amely az ember és az ősállapotú természet szerves kapcsolatát hangsúlyozza... Péreli Zsuzsa nem egyedül érkezett Pásztora, elkísérte férje, Tolcsvay László nem kevésbé ne„A magányos unikornis” (2009) az akvarell műfajban született vés zeneszerző, előadóművész is, aki önmagát gitárral kísérve énekelte el Karinthy Frigyes bravúros verseskötetének címadó sorait: „Nem mondhatom el senkinek...” Ennél stílusosabb és hangulatosabb bevezető aligha képzelhető el a magyar gobelinművészet egyik legjelentékenyebb alakjának kiállítása előtt. S, hogy Péreli Zsuzsa nemcsak rangos művész, hanem szerény, közvetlen személyiség is, azt e sorok írója is megtapasztalta. Nemcsak a szívélyes beszélgetésben, amelyet a vendéglátókkal folytatott, hanem abbeli készségében is, ahogyan kérés nélkül sietett a krónikás segítségére többek között az „Eredeti kópia" című gobelin tartalmának, az úgynevezett hírességek önmagukra is alig ismerő átváltozásának értelmezésében. Péreli Zsuzsa kiállításának kurátora Shah Gabriella művészettörténész, a katalógust ugyancsak Shah Gabriella és Zentai Evelin szerkesztette. Ezzel a színvonalas, látványos bemutatóval egy újabb jelentős állomásához érkezett a Pásztói Múzeum kortárs képzőművészetet reprezentáló, remek sorozata. Elismerést érdemlő az a törekvés, gyakorlat, amely révén sikerül e nógrádi kisvárosba „csábítani” napjaink jelesebbnél jelesebb alkotóit. Most már a művészetszerető, -értő közönségen a sor, hogy minél jobban kihasználja - helyből és akár városon kívülről is - e kivételes lehetőséget. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejött tárlatot a december 10-ig minden hétköznap 8 és 16 óra között, szombatonként 10 és 14 óra között tekinthetik meg az érdeklődők a Pásztói Múzeumban. Csongrády Béla JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Szia, Doki! Küldheted az interneten a reszelőt!” Szerencsés nyertesünk: Liptákné Kovács Edina Salgótarján, Arany J. út 19. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 28-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
