Nógrád Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-125. szám)
2008-05-23 / 118. szám
4 PF. 9 6 2008. MÁJUS 23., PÉNTEK Zarándoklaton Somoskőújfalutól Szentkútig Faragó Zoltán Virrad keleten, a Sátor-hegy szélén: a Somoskőújfalui öreg fűzfa csonkja mellől nem látni a somosi várat, de valahol épp' felette bíbor felhősávok tükrözik a hajnalpírt. A plébánia előtt állunk körben - három angol fiatalemberrel kiegészülve - somósi, salgótarjáni és kisterenyei zarándokok. Azaz pontosabban zarándoklatra készülők, mert Szentkút messze esik, majd harminc kilométer, Isten tudja, bírja-e addig a láb, a szív... A lélek... Nemzetiszín zsinórra kötött, arasznyi fakereszteket osztogat egy bajszos férfi és egy kisleány, a szép, sima diófán ősmagyar rovás: annyit tesz eleink írásjeleivel, hogy Somos-Szentkút. Harmincketten vagyunk, mert három kicsiny feszület megmarad a harmincötből.- Egyik testvérünk készítette, aki nem tud velünk jönni - mondja Varga András atya, Somoskőújfalu és a salgótarjáni főplébánia plébánosa, aztán mindenki kap egy kis füzetet is: „Kis - Csíksomos - lyóizarándoklat”hirdeti a címe, imádságok és énekek fénymásolt tárháza, a címlapon két jelmondattal: „Szép vagyszűzMária!” és „Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja!” Mivel a Somoskőújfalui templom harangja elkongatta az öt órát, a borókakoszorúval díszített kereszt alatt - Isten áldását kérve - megindul a Karancs felé a keresztalja nép. így mondták régen a búcsúra igyekvő, egy plébános nyájába tartozók csoportját A Harminc táján felkel a nap, de aztán elborul nemsokára. A kezdetben együtt tartó csapat meg mindinkább széthúzódik - egy kicsit le is maradunk, mert a természet- védelmi mérnökhallgató társunk egy elpusztult lappantyút lel az út közepén! Kecskefejő madarat csak sötétben láthatna az ember, már, ha a szeme nem lenne olyan tökéletlen alkotmány. Esetleg kerregő hangja árulja el annak, aki tudja, mit hall. Megérinteni azonban a sötét órák titokzatos rovarvadászát - az bizony a legtöbb ember életében egyszer sem adatik meg! Elmarad az egykor vadkörtefás, ma bozótos legelő, s a kőbányai út túloldalán, a Kercseg-laposon pihenünk egyet, ahol a testi túrát követi a lelki túra. Aztán imádság után a bükkösön át megyünk tovább, a Ceberna-rétre. Lila mezei szarkalábak és zsályák nyúlnak a térdig érő fű fölé - ünnepi díszbe öltözőn a kaszáló pünkösdre! (Akkor még az ünnep legelső napja volt.) Felkapaszkodunk a Kupán-he- gyes alá, leereszkedünk a seprűza- nótos völgybe - és jelen sorok írója a továbbiakban elveszti a fonalat, azaz az egyes szakaszokon még ismerős ösvények is nagyrészt ismeretlen nevű dombok-völgyek, erdőrészek között kanyarognak. Mindenesetre keresztezzük a Salgótarjánból Karancsaljára vezető műutat, majd egy villanypászta alatt következik az első pihenő, Szent Pál cselekedeteinek ismertetésével: ez az első zarándoklatunk, ezért az apostol első missziós útjá- val barátkozunk. Innen - kis önmegtartóztatás kell csak - néma csendben, emlékezve arra, hogy Szent Pál három évet töltött Arábia sivatagában, másszuk meg a dombot A gerincen haladunk tovább, s amikor egy szakaszról a Mátra és a még havas Alacsony-Tátra között belátjuk a Felvidéket - a szem és a lélek egyszerre üdül fel a táj és a májusi természet szépségében. Baglyast a domb gerincén kerül- jük ki, elmarad mögöttünk Pálfalva bányagépgyári része - Csókáspuszta táján már megjegyzem, hogy ezek az ánglius gyerekek, ha égyszer hazamennek, azt fogják mondani: „Magyarország? Az egy nagy erdő!” Alig egyszer- kétszer hallani autózúgást, motorfűrész sivítását... A Zsidóhegyre egy birkanyáj bé- getése közepette érkezünk. Itthosz- szabb pihenő van, s csatlakoznak a csoporthoz még valami tizenhatan. Senki nem remélte, hogy ennyi résztvevő lesz! Itt következik az újabb lelki túra: az atya Szent Pál életéről beszél. Induláskor a frissen lekaszált helyen semmiféle szemetet nem hagyunk, viszont innen a kotyházai hulladéklerakó mellett megyünk tovább. Akármilyen korszerű is a létesítmény, akad olyan felelőtlen ember, aki idáig elhozza, aztán a kerítésen kívül önti le a szemetét... Kotyháza előtt újabb birkanyáj, aztán aszfaltra érünk - nem bi- csaklik a boka, de sokkal rosszabb járás esik rajta! Szerencsére csak a Nagykeresztúr előtt álló kisfaludi keresztig tart az út, ott elfordulunk a krakkópusztai vadászház felé. A terítés mellett tartjuk a következő pihenőt, lelki túrával egybekötve. A technika segítségével - no jó, egyszerűsítsünk: mobüon - megtudjuk, hogy éppen akkor érkezett meg Csíksomlyóra a feltámadási jelvény, amivel éppen egy hónapja fogadtuk a bussai zarándokokat Somoskőújfaluban. Akkor - Szentkúton keresztül - Pásztó volt az úti cél, igaz, kerékpárral. Szent Pál életútjának felelevenítése után következik az utolsó nehéz szakasz, a szintkülönbség 140 méter felfelé - innen viszont végig lejt az út Szentkútig. Azt is megtudjuk közben, hogy Csíksomlyón szakad az eső, felettünk pedig ragyog a nap... Egy apró gond van: a Zsidóhegynél csatlakozottak frissebbek, mint azok, akik hajnali ötre Somoskőújfaluban gyűltek össze - András atya többszöri figyelmeztetésére végül a fáradtabbak állnak előre, hogy ne húzódjon szét túlságosan a mezőny. Lefelé sem könnyű ám haladni! Főleg a nyílt szakaszokon, zöldellő vetések között, ahol akadálytalanul érik az embert a napsugarak. Túl vagyunk ezen is, végre újra erdő - délután negyed négyre elértük a szentkúti forrásokat. Úgy harminc küométerrel a lábunkban megpihenünk, a tiszta víz is frissít, a levegő hőfoka kellemesebb már nem is lehetne... Már csak a találkozás van hátra! Órányi pihenő után irány a kegyhely, ahol már várnak bennünket. Ének száll a keskeny a völgyben, fohász Boldogasszony Anyánkhoz, régi szent királyainkhoz, magyarságunkért, hitünkért, a haza megújulásáért. Fejes Antal házfőnök, ferences atya köszönti az érkezőket, aztán zúgnak a bazilika harangjai a Kis - Csíksomos - lyói zarándoklat résztvevőinek köszöntésére. A templomban rövid ima következik, aztán ki-ki pü- lanatnyi fizikai állapotától függően megpihen vagy körülnéz. Mise előtt van idő elmélkedni - én például csodálom Varga András atya kitartását és állóképességét! Hegymenetben énekszóval biztatni a fáradtakat, a pihenőhelyeken lelki táplálékot nyújtani a testi mellé - utóbbit magával cipelte mindenki - nem kis dolog, s részben ennek volt köszönhető, hogy aki belevágott, az végig is csinálta. Akár tudta előre, hogy bírja, akár nem. A felsőbbrendűvel való nagy találkozás pedig - a fáradság ellenére is - jól sikerült. Falunap volt pünkösdkor Patakon ■ ■ Ünnepet varázsolnak Községünkben, Patakon, már évek óta pünkösd vasárnapján rendezik meg a falunapot. így volt ez idén is, mely ugyanolyan remek hangulatban telt minden résztvevő számára, mint mindig. A délelőtt folyamán a gyerekeknek sorakoztak fel a programok, ahol kicsik és nagyok kedvükre válogathattak a vetélkedők közt, birtokba vehették a felállított ugrálóvárat és arcfestésen is részt vehettek. Ez idő alatt főzőverseny zajlott. A felnőttek meglátogathatták az egészségsátrat, ahol testzsír-, testsúly-, magasság és vércukorszint mérése zajlott. A résztvevők tanácsokat kaptak és tájékozódhattak az egészséges életmódról. A katlanokból babgulyás-il- lat szállt, melyet évek óta állandó szakácsaink: Bella Sándorné, Busái Lászlóné, Mák Istvánná, Nagy Attiláné, Szabó Ferencné és Seress Sándorné készítettek a vendégeknek, egyházközösségünk Kalász csoport asszonyai pedig fánkot sütöttek. Délután a csemeték örömére Zsuzsi és Orsi léptek a színpadra, akik vidám dalaikkal és táncukkal kápráztatták el a kis közönséget. Ezután népi táncot jártak a szécsényi felnőtt néptáncosok, valamint ropták a pataki Gézengúzok is, akikre nagyon büszke a falu minden polgára, hiszen sokszor hívják meg őket táncolni a környék rendezvényeire. A műsor a jódlizásukról híres Sramli Kings duóval folytatódott, akiknek nagy sikerük volt a vendégsereg körében. Természetesen most sem maradhatott el az „Öregfiúk” labdarúgó-mérkőzése. Este 19 órától állt a bál kifulladásig, amit csak a 21 órakor kezdődő tűzijáték zavart meg. A pataki falunapokat mindig megemlegetik az emberek. A sportpálya nemcsak a színes programoknak ad helyet ezeken a pünkösdvasárnapokon, hanem annak is, hogy ilyenkor együtt lehet a család, rég nem látott ismerősök találkozhatnak, elfeledett baráti társaságok verődhetnek össze, és a jó hangulatot ezeknek az embereknek a szívből jövő öröme adja. Molnár József né Patak A mizserfai idősotthonban a nagyobb ünnepekre mindig készítenek az adott alkalomhoz ülő dekorációs anyagokat, fali díszeket, feliratokat és más, kifejező emlékeztetőket. Ezekkel két mentálhigiénés nővér, Viziné Polacsek Tünde és Almásiné Bakos Eszter örvendezteti meg a lakókat, legyen karácsony, március 15-e, vagy éppen anyák napja. Csak dicseret illeti őket és az otthon vezetését, hogy erre is figyelnek, s nem sajnálják a fáradságot a hangulatteremtésre. A magyar történelem jeles napjainak felidézése abban segít, hogy a neves elődökre, nagyjainkra emlékezhetünk, s kis időre feledhetjük az ország és a magunk gondjait Takács Lajosné, Mizserfa Védelmi bizottsági ülés a váci püspökségen A Nógrád Megyei Védelmi Bizottság május 16-án (pénteken) kihelyezett ülést tartott a váci püspökségen. A rendhagyó tanácskozás okáról, az ott elhangzottakról Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés és egyben a védelmi bizottság elnöke adott tájékoztatást. Ritka alkalom egy megyei védelmi bizottság életében, amikor nem a megye illetékességi területén, hanem egy másik megye területén ülésezik. Az indok: a védelmi bizottság egyeben napirendként tárgyalta meg az egyházakkal kötött, rendkívüli helyzetekre szóló együttműködési ' megállapodás elmúlt tíz évének tapasztalatait. A vendéglátó dr. Beer Miklós megyés püspök örömét fejezte ki, hogy fogadhatta a jelenlévőket, mert olyan fontos témáról tárgyaltak, amely napjaink aktualitását hivatott szolgálni. Becsó Zsolt utalt rá, hogy az egyházakkal 1998. április 21-én megkötött megállapodás alapvető célja az egyházi szervek és a védelmi bizottság együttműködésének elősegítése, katasztrófahelyzetben a polgári lakosság megsegítése, a keletkezett károk mérséklése érdekében. Hangsúlyozta, hogy mind a honvédelmi, mind a katasztrófavédelmi törvény egyaránt kimondja, hogy az állampolgárok joga és kötelessége részt venni a honvédelemben, a katasztrófák megelőzésében és az ellenük való védekezésben. Az egyházak feladatait rögzítő 1990. évi IV. törvény is rendelkezik arról, hogy a hitélet körébe tartozó munka mellett részt vesznek kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységükkel, a nemzeti tudat ápolásával is az ország életében. Az egyházak krízishelyzetekben nagy tapasztalatokkal rendelkeznek az ellátás, a segélyezés megszervezésében és végrehajtásában. Sikeres az oktatási és nevelési tevékenységük, a lakosság ösz- szefogása, a lelki vigasz nyújtása pedig nélkülözhetetlen egyházi feladat. Ezt bizonyította az egyházak részvétele az árvízi és belvízi katasztrófák elleni védekezésben, a mozgósításra még az istentiszteletek szószékeit is felhasználták. Becsó Zsolt kiemelte, szükségesnek tartja, hogy katasztrófa- helyzetekben mindig legyen jelen vallási vezető is, valamint a felek alakítsanak ki kölcsönös információs szolgálatot, a veszélyhelyzetek felszámolását követően pedig szükségesnek tartotta az áldozatok hozzátartozóinak megsegítését. Az egyházak részéről többen is kérték, hogy a kétoldalú találkozók mellett legyen folyamatos a tájékoztatásuk időszerű kérdésekről. Egyetértettek abban is, hogy az egyházak részvétele továbbra is nélkülözhetetlen az adományok gyűjtésében, szétosztásában, a károsultak, menekültek lelki támogatásában, a befogadó lakosság felkészítésében, a menekültek elhelyezésének, ellátásának biztosításában, önkéntes véradások szervezésében, s nem utolsósorban a betegszállításban, ápolásban, a segélyadományok továbbításában, az új típusú katasztrófákban való közreműködésben. Jól példázza ezt 2007 nyara, amikor a hőségriadó miatt kinyitották a templomokat, a betérőket ivóvízzel látták el. Dr. Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke ,A katolikus egyház és a védelmi igazgatás területi szerve közötti együttműködés tapasztalatai”, dr. Csepregi András, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője ,Az állam és az egyházak kapcsolata 2008 év tavaszán” címmel tartott előadást. Ezt követően ,A Kormányzati Koordinációs Bizottsághelye, szerepe, feladatai a katasztrófák kezelésében” címmel dr. Dsupin Ottó r. ezredes, az ÖM Védelmi Titkárságának vezetője tájékoztatta a jelenlévőket. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a megállapodásban foglaltak kiállták az idő próbáját, bebizonyosodott, hogy a történelmi egyházakkal való kapcsolat az elmúlt tíz évben eredményes volt. A jövőben az új típusú feladatok megoldására kell a hangsúlyt helyezni, többek között a kölcsönös tájékoztatás és információáramlás javítására, a lelkészek felkészítésének, képzésének megoldására.
