Nógrád Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-03 / 180. szám
4 PF 96 2006. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Várost épít a kultúra? Korill Ferenc néhány hónapja - a Salgótarján helyzetét elemző és esélyeit latolgató konferencián elhangzott előadása nyomán és időszerűségének okán - a sajtó hasábjain a szélesebb közvéleménnyel is ismertette előadásának legfontosabb gondolatait. Ezeken vezérfonalként végigvonul, hogy sikeres város elképzelhetetlen a kultúra megfelelő színvonala nélkül. Aki tehát építi a kultúrát, sikeres várost épít, aki leépíti, az magát a várost is leépíti. Érveinek alátámasztására utalt a város első polgármesterére, dr. Förster Kálmánra, aki annak idején a városiasodás elengedhetetlen feltételének tekintette a kulturális élet fejlesztését, ebbe beleértve a városi élet minőségének javítását, például a gondozott fasorokat, a modern színházat és a kórházat is. Az Enyedi professzortól idézett kritériumok is azt példázzák, hogy a tágabb értelemben vett kultúra valamennyi eleme nélkülözhetetlen a sikeres város jövője szempontjából: tudásalapú termelés, színvonalas szolgáltatások, gyarapodó középosztály, nagy értékű környezet, esztétikus, jól ápolt, karbantartott terek, utcák, házak, megkímélt természeti környezet, magas szintű egészség- ügyi ellátás és változatos kulturális élet. A mindannyiunkat érintő, és a mindenkori városvezetés figyelmébe is ajánlható gondolatokhoz eddig mindössze ketten (Losonczi Tamás és Czene Gyula) szóltak nyilvánosan hozzá, ők is elsősorban a kultúra hagyományos értelmezési körébe tartozó kérdésekhez, a kulturális események, rendezvények helyzetét, s az ekörüli teendőket elemezve. Jómagam (talán már unalomig) a kultúra sokszínűségét és egyes elemeinek harmonikus egyensúlyát szeretném kihangsúlyozni. Annál is inkább, mert e tekintetben kétségtelenül rosszabbul állunk, mint például az irodalom, a képző- és előadó- művészetek terén. Amíg szinte dúskálhatunk a színvonalas kulturális rendezvényekben, színházi előadásokban, koncertekben, a múzeumok és egyéb kiállítóhelyek tárlataiban és köztéri szobraink alapján a „szobrok városa” kitüntető címmel is büszkélkedhetünk, addig alig akad egy árnyas park, ahol tiszta, kényelmes padokon megpihenhetünk, városi polgárokként egymással elbeszélgethetünk. Sétálóutcáink járdahibáktól hemzsegnek, szökőkútjaink kiszáradtak, tóstrandi „mobil halainknak” évek óta csupán környezetcsúfító, otromba tartóoszlopai meredeznek a magasba, az egyébként gyönyörű üvegfúvó szoborcsoportunk munkásalakjai kezében az üvegfúvó csövek elhajlítgatva, végükről a színes ballonok leverve. A rozsdás kandeláberekről plakátcafatok lógnak (igen sok esetben a városszépítés ígéretével agitáló politikusok képmásaival!), aluljáróink húgysza- gúak, falainkat ócska falfirkák rondítják, télen pedig bokáig tocsogunk a szennyes hólében. A környezet dicsér és vádol. Amint a költő mondja: „A kép, melyet a táj eléd vetít, elárulja egy nép bűneit, s erényeit.” A kies park, a csobogó szökőkút, az épületek virágos balkonsorai, az üzletek portáljai, intézményeink rendezett környezete, megőrzött régi épületeink - kultúránk részeként - mind, mind közösségalakító, lokálpatriotizmust erősítő, értékteremtő magatartást formáló, azaz maga is városfejlesztő, városépítő tényező. Az igénytelen környezet pedig rendezetlen közállapotokat tükröz és lerontja az egyébként színvonalas kulturális rendezvényeknek is a hatásfokát, gyengíti az itt lakók városhoz kötődését, az esetleg ide települni, vagy beruházni szándékozókat pedig egyenesen elriasztja, tehát városleépítő tényező. Kívánatos lenne tehát, hogy a kultúra ily módon kiterjesztett értelmezése polgárjogot nyerjen s építészek, várostervezők, táj-és parktervezők, kivitelezők, fenntartók, környezetvédelmi szakemberek, intézményvezetők, vállalkozók, politikusok, a közrend védelmezői, azaz a hétköznapi kultúra érintettjei valamennyien lehetőséget nyerve és felelőséget érezve gyakrabban és hangosabban hallat- (hat)nák szavukat, a város mindenkori vezetése pedig igényelné véleményüket s főleg gyakorlati munkájukat. Ha nem támaszkodunk rájuk, a tervek, munkák zömét másokkal végeztetjük, önmagunkat fosztjuk meg a városfejlesztő kultúra nélkülözhetetlen feltételrendszerétől. Fancsik János Salgótarján Egy „projekt”-es osztály tanéve 2005. január 8-án egy nagyszerű lehetőség nyílt meg az iskolám, tanáraim, osztályom előtt: részt vehettünk, egy csodálatos projektben, mely a környezettanulmányozásról szól. A munkát osztályfőnököm - Bogárdi László tanár úr - irányítja. Ez persze nem egy egyszerű projekt! Az e-twinning keretében kezdődött és testvériskolát keresve egész Európában lehet ennek segítségével szemlélődni. Az iskolák nemzetközi párokat alkotva-közösen találnak ki és oldanak meg feladatokat az információs és kommunikációs technológia eszközeit használva, hogy új szemszögből ismerhessük meg Európát. A résztvevők nem csak diákok lehetnek, hanem tanárok, ön- kormányzati szervek, és akár a szülők is bekapcsolódhatnak a tevékenységbe. Mikor az osztálytársaimmal erről értesültünk, lelkes öröm, kalandvágy és érdeklődés fogott el minket. Vágytunk arra, hogy minél előbb részesei lehessünk ennek a nagyszerű projektnek. Első feladatunk az volt, hogy kitaláljuk projektünk lényegét és nevét. Hosszas gondolkodás után, és osztályfőnökünk segítségével rátaláltunk az általunk legjobbnak gondolt címre: Az európai alkotmány és a környezet tulajdonsága A projekt megvalósításához a Tempus Közalapítvány Comeni- us 1 alprogramjának keretében nyertünk anyagi támogatást A második feladat következett: testvériskola után néztünk, s némi keresgélés, informálódás után felvettük a kapcsolatot két ország egy-egy iskolájával. Az egyik az olaszországi Genovában, a másik a törökországi Denizli városban található. Következő és egyben legfontosabb teendőhöz érkeztünk: elkezdődhetett az érdemi munka. 2005. szeptember 1-jétől kezdve vízmintát gyűjtöttünk a környező vizekből. A Zagyva folyót forrásától egészen a torkolatáig végigjártuk, és vízmintákat vettünk. Fekete Zsoltné tanárnővel, aki környezetvédelmi végzettséggel is rendelkezik, megvizsgáltuk ezeket. A nemzetközi kapcsolatokat elektronikus úton építgettük tovább: e-mailen keresztül elküldtünk mindanyDenizliből Magyarországra érkező tanárokkal és diákokkal. Először fővárosunkat - Budapestet - csodálhatták meg, majd ezután érkezett Salgótarjánba a 12 fős olasz és a hétfős török delegáció. A vendégek meglátogatták iskolánkat, a Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumot. Ennek keretében bemutattuk a tanműhelyeket, egy rendhagyó földrajz- és fizikaórát tartottunk értékeket látogatták meg. Az osztálytáraimmal nagyon jó érzéssel gondolunk vissza ezekre a napokra, mert amellett, hogy angol tudásunkat csiszoltuk, új barátokra tettünk szert. 2006. május 29-én életem legemlékezetesebb napja következett be: először utaztam repülőgéppel. Törökországban tölthettünk egy hetet 4 tanárommal és négyen az osztályból. A Denizliben lévő testvériskolánOlasz és török barátaink Budapesten nyinkról egy rövid bemutatkozást - angolul vagy németül - mindkét testvériskolánknak, amiből egy folyamatos kapcsolat lett, ettől kezdve a mai napig is levelezünk sok diákkal. Osztályfőnökünk és Bogárdi Lászlóné tanárnő - aki szintén közreműködik a pályázat feladatainak megvalósításában - tanulmányi látogatást tett 2005. novemberében Genovában, ahol megbeszélték a projekt menetét, előkészítették a projekttalálkozókat, véglegesítették azok ütemtervét és rögzítették a nemzetközi együttműködés főbb területeit. 2006. április 26-án jött el az idő, hogy először találkozzunk személyesen a Genovából és osztálytársainkkal. A földrajzórán angol nyelvű ismertetést adtunk arról, mi milyen szemmel látjuk országukat, s hogy mit tanultunk a gazdaságukról. A fizikaórán elektrosztatikus kísérleteket mutattunk be, angol közvetítéssel. A találkozó az addig elvégzett projektfeladatok prezentálásával folytatódott. Ezt követően a bBányamúze- umot látogattuk meg, majd a táncházban a Nógrád tánc- együttes közreműködésével néptáncot tanultunk fergeteges hangulatban. A közös program utolsó napján kirándultak vendégeink a mihálygergei víztározóhoz, az ipolytarnóci természetvédelmi területre és a világ- örökség részét képező hollókői kát látogattuk meg. A csodás táj, az emberek, a szokások, mind maradandó emléket hagytak szívemben. Életre szóló barátságok szövődtek a „testvér- osztálytársainkkal”. Azóta is tartjuk a kapcsolatot a diákokkal, és már várjuk a következő találkozást mindkét ország képviselőivel. A projekt folytatására beadott pályázatunk ismét nyertes lett, ezért reméljük a következő tanévben látogatást tehetünk Genovában, majd ismét elutazhatunk Denizlibe. Természetesen mi is nagyon szívesen fogadjuk az olasz és a török barátainkat. Ihracska Tamara Borbély Lajos Szakközépiskola 11. int. A osztály Zöld utat nem kapott a leépítés A köztisztviselői érdekegyeztető tanács munkavállalói oldala és a kormány képviselői 2006. július 5-én megállapodtak a közigazgatási létszámcsökkentés végrehajtásának feltételeiről, az elbocsátások kedvezőtlen hatásainak lehetséges mérsékléséről. A megállapodásról szóló egyes sajtótudósítások félreérthető- en azt állították, hogy a szakszervezetek a létszámcsökkentés tudomásulvételét foglalták megállapodásba, és ezzel hárult el az akadály 15 ezer ember elbocsátása elől. Mindezek miatt a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége (KSZSZ) és a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ) tagjait, a köztisztviselőket és a közalkalmazottakat az alábbiakban tájékoztatja. 1. A közigazgatásban működő szakszervezetek a kormányzati létszámcsökkentést mindig is elfogadhatatlannak tartották, mértékét túlzónak értékelték. Az intézkedés költségvetési hatása megkérdőjelezhető, szakmailag kifogásolható, morálisan károkat okoz és a közigazgatási szerveknél mindezek miatt szolgáltatáscsökkenés és működési zavarok várhatóak. 2. A szakszervezetek - a létszám- csökkentés tényét és mértékét továbbra is elutasítva - azért kötöttek a kormánnyal megállapodást, hogy a tömeges létszámcsökkentések tényleges megkezdése (várhatóan 2006. július közepe) előtt szülessen magas szintű egyezség, amely az egységes végrehajtást segíti elő, és mérsékli az elbocsátások kedvezőtlen hatását, valamint segít az elbocsátottaknak abban, hogy mielőbb új munkába állhassanak. 3. Nem a megállapodás teszi lehetővé a köztisztviselői létszám csökkentését, ugyanis a kormány már 2006. VI. 2-án döntött a létszám- csökkentésről, illetve ezt a döntését 2006. július 4-én megerősítette. Tehát a megállapodás semmilyen módon nem igazolja a létszámcsökkentés indokoltságát, nem jelenti a szakszervezetek egyetértését, megalapozatlan az a következtetés, hogy a szakszervezetek zöld utat adtak volna a leépítésnek. Ellenkezőleg: e megállapodás teszi lehetővé, hogy a létszámcsökkentésben érintettekkel a munkáltatók külön beszélgetést folytassanak, és azon a szakszervezet képviselője részt vehessen. 4. Valótlan az állítás, amely szerint „az egyezségben a kabinet akarata érvényesült.” A megállapodást a szakszervezetek dolgozták ki, és abban követelések döntő többségét a kormány elfogadta. 5. Téves az a közlés, amely szerint az idén 15 ezer köztisztviselőt bocsátanak el. A létszámcsökkentések során 2006-ban a minisztériumoknál kb. 1500, a területi (megyei) közigazgatási szerveknél 6500-6800 köz- tisztviselői állás szűnik meg. A minisztériumi háttérintézményeknél az átszervezések, az összevonások és intézmény bezárások várhatóan 4500 5500 közalkalmazotti álláshely megszűnését eredményezhetik. (Erre a körre a július 6-án aláírt megállapodás nem terjed ki.) 6. Teljesen megalapozatlan az az állítás, amely szerint a megállapodás lehetővé tenné, hogy az elbocsátottak többsége 50 évesnél idősebb korosztályból kerül ki. Ellenkezőleg: a megállapodás egyik lényeges pontja éppen az, hogy az 50 évesnél idősebbeket (valamint a gyermeküket egyedül nevelőket vagy több- gyermekeseket) ne bocsássák el, illetve fokozott védelemben részesítsék őket. 7. A megállapodásban foglaltak megvalósítását garantálja, hogy a végrehajtást 3-3 tagú paritásos bizottság ellenőrzi. Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete főtitkára Polgárőr-születésnap Szeretném Önökkel megosztani, hogy idén június 24-én Ecseg község polgárőrszervezete 10 éves megalakulását ünnepelte, egyben évzáró közgyűlést tartott és vezetőségváltásra is sor került. A leköszönő elnökünket, Csonka Ferencet egyhangú szavazással Csonka József váltotta az elnöki székben. Helyettesei: Bocsa Tamás, kozárdi pe, Pál István, ecsegi pe. Az ellenőrző bizottság elnökének Kórós László ecsegi polgárőrt szavaztuk meg. Nagy megelégedettséggel hallgattuk a határőrség beszámolóját, pozitív értékelését a közös szolgálatokról. A pásztói rendőrség jelenlévő képviselője biztosított bennünket, hogy sort kerítenek a polgárőrséggel való közös szolgálatra. Többek között bejelentésre került, hogy az ecsegi polgárőrség összevonásra került Kozárddal, a szomszédos községgel. így ezen a napon megalakult az Ecseg-Kozárd polgárőrszervezet. Néhányan elismerő oklevelet vehettek át a szolgálatban végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként. Dicséretben és jutalomban részesültek: Csonka József, Kórós László, Darázs Dezső, Széles Attila, Pál István, Bacsa Tamás és Reznyik Frigyes polgárőrök. Ezek után és a napirendi pontok megbeszélését követően rendkívül ízletes vacsora és kötetlen beszélge- _ tés zárta a napot, amely nagyon jó hangulatban telt el. Pál Annamária ecsegi polgárőr Pályázat Jókai-díjra A révkomáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület és a budapesti Falvak Kultúrájáért Alapítvány pályázatot ír ki Jókai-díj címmel. A pályamunkákat 2006. október 30-ig várják. Az ez évi téma Jókai Mór és szülővárosa, Komárom. Pályázni nyomtatásban meg nem jelent szépirodalmi írással vagy tanulmánnyal lehet, melynek terjedelme nem haladhatja meg a 25 A4-es oldalt, 12-es betűmérettel és normál sortávolsággal, amelynek közlési jogával a szerző rendelkezik. A pályázatokat egy nyomtatott példányban, minden oldalán jeligével ellátva és digitális formátumban (floppy vagy CD) kell benyújtani Falvak Kultúrájáért Alapítvány 1143 Budapest, Stefánia út 33. címre. A pályaműhöz külön, zárt borítékban csatolandó szerzőjének neve és lakcíme. Ezen a borítékon kérjük feltüntetni a pályázó jeligéjét A külső borítékra kérik ráírni: Jókai- díj, pályázat. Egy szerző csak egy művet adhat be. Az alapítók a pályázatra érkezett, arra érdemes írásokból évkönyv kiadását tervezik. A Jókai-díj Jókai Mór kezének márványlapon elhelyezett festett gipszmásolata, melyhez 30 000 szlovák korona pénzjutalom is társul. Az értékelés 2007. február 15- ig lezajlik. További információ: www.alkotohazak.shp.hu e-mail: falvak@freemail.hu
