Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)
2004-12-18 / 293. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2004. DECEMBER 18., SZOMBAT | A cím kettős értelmű. Egyrészt azt az egységes szándékot, akaratot fejezi ki, hogy az idén márciusban a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban alakult Vertich Színpad tagjai - elvégezvén a mintegy félesztendős stúdiót, túljutván a szakmai alapozáson - most már egyre inkább arra vágynak, hogy igazi előadás keretében, úgymond „éles” helyzetben is megmutathassák tehetségüket, tudásukat a közönségnek. Jó néhá- nyan közülük azonban hosszú távon is a színházi deszkákon, de legalábbis színpadközeiben képzelik el jövőjüket, karrierjüket. Előbbi tervük jószerivel garantált és hamarosan megvalósul, az utóbbi azonban egyelőre még messze van, sok mindentől függ... A világot jelentő deszkákra vágynak a Vertich Szúrnád fiataljai A minapi próba is - mint rendesen - „bemelegítéssel”, azaz relaxációs és légzési gyakorlatokkal kezdődött Patakiné Kemer Edit előadóművész vezetésével. A „ré; giek”, a stúdiót végzettek nyilvánvalóan szakszerűbben, rutinosabban tettek eleget a „vezényszavaknak”, azoknak, akik az utóbbi időben kapcsolódtak be a munkába - ők a „stúdió 2” tagjai - érthetően több instrukcióra volt szükségük. Miközben a csoport meghallgatott egy verset az endrefalvai Szőrös Arankától - aki Balassagyarmatra, a Mikszáth Kálmán Kereskedelmi és Vendéglátó Középiskolába jár - és egyhangúan felvételéről döntött, mi Molnár Ernő rendezővel váltottunk szót. A hetvenes években alakult, sok sikert megért, ma már alig létező Tempress Színpad vezetője viszi majd színre az első darabot, Szép Ernő „Május”-át.- Örülök az interjúnak, mert minden sajtóanyagnak, amelyik az együttesről szól, évek, évtizedek múlva dokumentumértéke lesz. Az is örömmel tölt el, hogy egyáltalán létrejött a Vertich Színpad, amely - tapasztalataim szerint - valóban alapja lehet egy későbbi önálló színháznak. A vezetők - T. Pataki László író, újságíró, rendező és Patakiné Kemer Edit - ugyanis nagyon komolyan veszik e megbízásukat és tudatosan, szisztematikusan dolgoznak. A gyerekek tehetségesek, ügyesek, érződik rajtuk a stúdió hatása, tisztában vannak a színjátszás alapismereteivel, rendkívül érdeklődők, kíváncsiak, dolgozni akarnak és már alig várják, hogy színpadra léphessenek s ott is gyakorlatot szerezhessenek. Számomra megtiszteltetés, hogy mintegy tízéves szünet után újra színházi előadást rendezhetek. Remélem, nem okozunk csalódást Szép Ernő lírai hangulatú darabjának bemutatásával - fejtette ki véleményét Molnár Ernő, majd átvéve a „karmesteri pálcát”, helyzetgyakorlatként két önként jelentkezőt kért a pódiumra. Egyiküknek - Demus Péternek, a salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközép és Szakmunkásképző Iskola tanulójának - azt kellett eljátszania, hogy egy darázs zavarja az olvasásban, a másikuk - Molnár Klaudia, a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola diákja - egy olyan szituációt jelenített meg, amelyben telefonhírt kap barátja balesetéről, kórházba kerüléséről. Miközben a hallgatóság véleményt is formált a látottakról, néhányukat „kivontuk” közülük egy kis „magánbeszélgetésre”. Sándor János Zsombor a maga húsz évével a csoport egyik rangidőse, noha még a tarjám kereskedelmi végzős diákja. Minden bizonnyal ő lesz a férfi főszereplője a „Májusinak, valószínűleg Máté Pataki László, a Vertich Színpad vezetője Éva Gyöngy partnerségével. - A többiek szerint is illik hozzám ez a szerep - mondta a jó orgánumú fiatalember, aki tíz esztendeje települt át családjával Erdélyből Magyarországra. Minden bizonynyal származása is szerepet játszik figyelemre méltó, szép beszédében. A stúdiótól talán még többet is kapott, mint amire száPatakiné Kerner Edit, a beszédtechnika tanára mított, s nagyon jól érzi magát ebben a közösségben. A Vertich Színpad hatására azt fontolgatja, hogy továbbtanulását, jövőjét is a színjátszással összefüggésben tervezi meg. Horváth Eszter, - aki az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészettudomány karának francia-kommunikáció szakos hallgatója - igazán otthonosan mozoghat e közegben, hiszen már általános iskolás korában szerepelt a televízió nagy nyilvánossága előtt, aztán pedig bolyais diákként sorra nyerte a megyei versmondóversenyeket s évek óta fellépett a Sándor Zoltán vezette Pódium Stúdió műsoraiban is. Ő is sokra tartja mind szakmailag, mind emberileg a csoport légkörét. - Egy- gyel több ok, hogy péntekenként siessek haza Budapestről - mondta. Arra á kérdésre, hogy előélete alapján miért nem az előadó-művészet, a színjátszás területén próbált továbbtanulni, elhelyezkedni, a következőket válaszolta: - Számomra nagyon fontos az önkifejezésnek ez a formája, s végleg nem is tettem le róla, hogy hasznosítsam képességeimet, ismereteimet, de úgy gondoltam, hogy a biztonság- érzetemhez szükség van egy stabil végzettségre, úgymond civil diplomára is. Csak szeptember óta tagja a Vertích Színpadnak az endrefalvai Horváth Zoltán, akit egy tavaszi bátonyter.enyei szereplése révén hívott a csoportba T. Pataki László. Noha már öt éve mond verset, a legfiatalabbakat képviseli, hiszen csak az idén kezdte tanulmányait Balassagyarmaton, a Mikszáth középiskolában, ahol a viselkedéskultúra az egyik kedvenc tantárgya. Nem érzi áldozatnak a sok utazást, mert megéri. A stúdiós munkában a beszédtechnikai órákat élvezte különösen, mert a tanultak nem csak a pódiumon hasznosíthatók. Bár a vendéglátás is érdekli, érettségi után azonban színművészeti, illetve táncvagy drámatagozati vonalon szeretne továbbtanulni. Addig szeretne ide, a csoportba járni, amit kiváló előiskolának tart. Mi sem természetesebb, hogy szóra bírtuk a csoport vezetőjét, T. Pataki Lászlót is, aki a próba minden apró részletét nagy figyelemmel kísérte: - Szép időszakon vagyunk túl. A stúdió első csoportjába felvett húsz hallgatóból mindössze hárman-négyen morzsolódtak le. A többiek becsülettel végigcsinálták a mintegy ötven órás tanfolyamot, amely keretében a színészmesterség, a mozgáskultúra és a beszédtechnika alapjait sajátították el. Kellemes volt velük együttműködni, szívesen vettek minden új ismeretet, jó szívvel fogadták tanácsainkat. Bár olykor akadtak helyiséggondjaink a zsúfolt művelődési központban - annál is inkább, mert a próba napját a máshol tanulókhoz kellett igazítanunk -, összességében jó feltételek között, támogató légkörben, sürgetés, kapkodás nélkül dolgozhattunk. Ezt köszönjük s egyszersmind kötelez is bennünket. Mint szó esett róla, készülünk a tavaszi bemutatkozásunkra: a „Május” mellett egy este keretében bemutatunk még egy másik művet is a százhúsz esztendeje született Szép Ernőtől: a „Kávé- csamok”-ot. Ez utóbbit én rendezem. Tervezzük továbbá Marschalkó Zsolt helyi drámaíró egy darabjának, a „Zsamokölők”- nek bemutatását Susán Ferenc, a KiViSzI volt rendezője irányításával. Stábunk kiegészült Rónai (Skoda) Róbert rendezővel - a továbbiakban ő tartja a színészmesterség órákat és nyilván rendez is - és Tóthné Lengyel Judit ének- és zenetanárral, aki elsősorban feltáró munkát végez a stúdióban. Személyében is realizálódik a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskolával való együttműködésünk. Ugyancsak jó hír, hogy bővül próbahelyünk, hiszen a játszók szombatonként bebocsátást nyernek a megyei könyvtárba, ahol rendszeresen megjelent annak idején névadónk, Vertich József is - fejezte be a tájékoztatást T. Pataki László. CSONGRÁDY BÉLA JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Miért húztad fel megint az orrod, Tivadar?” Szerencsés nyertesünk: Miklós Endréné, Karancslapujtő, Rákóczi út 156. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb december 23-ig juttassák el szerkesztőségünkbe! Molnár Ernő rendozö a színpadon a csoport tagjaival fotó: gócs éva
