Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-21 / 248. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE Y_ 2000. OKTÓBER 21. | A terv megvalósult... Orosz István füleki kiállításának megnyitóján 2000. október 16-án megnyílt Orosz István salgótarjáni festő­Egy tizenkilencedik századi Nostradamus* művész kiállítása Szlovákiá­ban, a Füleki Városi Múzeum galériájában. Hála a szervezők­nek és a közreműködőknek, akik nem feledkeztek meg ar­ról, hogy maradt még tennivaló, kötelezettség Orosz Istvánnal és gazdag művészetével kap­csolatban. Magától a művésztől tudom, hogy az eredeti elképzelés szerint már 1999 szeptemberében valóra válhatott volna Orosz István képe­inek füleki bemutatása. - Együtt megyünk a füleki kiállításom megnyitójára - mondta tavaly jú­niusban. Ha visszajöttünk a nyári táborból, akkor megbeszéljük a részleteket..., együtt megyünk, „nagy harcos” - tette még hozzá kedvenc szókapcsolatát használ­va, miközben barátságos tekinte­tét rám emelte. A sors azonban másként ren­delkezett. Mi azon a forró júniusi délutánon sajnos utoljára láttuk egymást. A kéthetes nyári táboro­zás befejeződött, de Orosz István nem jelentkezett. Nagy csend volt körülötte és csend vette körül a tervezett füleki kiállítást is. Mély­séges csend. Nyár végén hallottam, hogy a művész-tanár kórházba került, az ősz elején pedig hogy nincs többé. Ő nincs már közöttünk, művei azonban itt vannak előttünk. Az akvarellek, a vegyes technikával készült képek mutatják magukat a füleki múzeum galériájában. Nem hivalkodóan, hanem Orosz István­hoz illő alázattal. Előtérben a szívéhez oly közel álló tájak, erdők, folyók, hidak. A természet. Orosz István nemcsak látta, de az átélés varázsa alatt hallotta is a táj, a természet hangjait. Az erdő fáinak susogását valahol ott belül. A füleki kiállítás anyagából vi­szont hiányoznak a portrék, az emberi arcok különböző ábrázolá­si módjai. Ez egy másik kiállítás anyaga lehet. Hiszen Orosz István mindig értő gonddal és nagy figye­lemmel tanulmányozta, formálta meg az emberi arcokat, az azokon lévő gondokat és örömöket. Jó emberismerő volt. Kevesen tudtak (és tudnak) oly frappánsan, röviden, ugyanakkor találóan jelle­mezni embereket, mint ahogyan ő tudott. Természet, táj és az ember. Em­ber és természet. A kettő együtt, el­választhatatlanul - így az igazi Orosz István művészi érté­kű képein. Ha ott le­hetett volna velünk együtt a füleki kiállí­tásának meg­nyitóján, biz­tosan öröm­mel nyugtáz­ta volna ma­gában az ott látottakat, hallottakat. S a maga egy­szerűségével kifejezésre juttatta volna, hogy - megint csak az ő szavaival élve - „a zsűri döntött”. Méghozzá jól dön­tött. Jól döntött, mikor alkotásainak egy tekintélyes részét Fülek város közönsége elé vitte. BOZÓ GYULA ...Bölcs és szép gondolat sok született Madáchtól a halála óta el­telt csaknem másfél évszázad so­rán. Szontagh Páltól még Madách életében, 1861-ben írta a követke­ző sorokat: „Hosszú életin át sok küzd kideríteni nevének / Néma homályát, ám - csak kévésé a siker! / Honfiú; Bölcs; Művész - bátran törhetsz te Olympig - / lm, hármas koszorút tűz ma fejedre - hazád. ” Madách Imre - s már-már a sze­mélye sajátossága által jegyzet Ma- dách-jelenség - rejtélyes szinte misztikus, de mondhatnám azt is, hogy egyedi. Azok közé az alkotók közé tartozik, akik komoly elődök és előzmények nélkül jelentek meg a magyar irodalomban. Vele a romantikus költészetnek és a szá­zadközép filozófiájának egy euró­pai ága nyúlik be hozzánk. Ma­dách Imre szinte az egyetlen költő a világirodalomban, ató a XIX. szá­zad lelkének egységes és művészi kifejezést tudott adni. Egy egész század leikéhez nyúl, biztosan ala­kító kézzel, s fejlődésének vonalát megrajzolja olyan időben, amikor ez pályájának alig tette meg felét. Hogyan tudott a feladattal meg­birkózni? Csupán lenyűgöző zse­nialitásával, amely kora eszméivel olyan bensőségesen forrott össze, hogy kiteljesedésben látta meg azt is, ami még csak magjában rejte­zett, vagy alig zsenge korát érte. Őt is megtalálták a tragédiák, hány magán- és közemberi drámának volt kényszerű szereplője! Ugyan­akkor egyike' volt azoknak a XIX. században, akik ki tudták vonni magukat a közéletből, akik szelle­mileg termékeny állapottá tudták formálni a vidéki magányt. Ma­dách megtalálta a módot és meg­lelte a formát ahhoz, hogy szenve­déseit, álmát, tapasztáatát és vá­gyát bölcseletté és költészetté vál- toztassa. A csendes sztregová éj­szakában egy közepesen tehetős nemes úr szerelmi csáódása, egy megyei közhivatalnok politikai megtiportatása, eszmék és látomá­sok világdrámájához adtak szemé­lyes áapanyagot. Volt ideje, tehet­sége, volt késztetése és készsége ahhoz, hogy az élményt és a gon­dolatot aforisztikus rövidséggel tudja megfogámazni, s így biztosí­tani áthagyományozódását az utó­kor századaira. ...Élete és mun­kássága „szuper­nóvaként” lángolt fel a hazá irodalmi égbolton. Azon az égbolton, ahol már szikrázóan tündö­költek a „kortárs csillagok”. Olya­nok, mint a segítő­kész költőóriás, Arany János csilla­ga, az életében „írófejedelem”-nek nevezett Jókai Mór csillaga, s a halhatatlanságot munkásságává ki­érdemlő, európá szintű kulturális értéket létrehozó Vörösmarty Mihály csillaga. Az utóbbi két szellemi nagyság szüle­tésének évfordulóját ebben az év­ben ünnepeljük. Mi hatott termé- kenyítőleg a századra? Minek kö­szönhető ezen óriási szellemi és kulturális örökség létrejötte? A kérdésekre adható váasz úgy gondolom egyértelmű és egy szó­ban tömöríthető, a reformkor. Ennek az eszmeáramlatnak volt: hazát és népet egységesítő ereje, nemzeti értékeket megte­remtő és felszínre hozó hatása, s volt olyan jellegű pezsgése, mely a vátozásokat és a fellendülést kiér­lelte. Akkor tettekben fogalmazó­dott meg a „haza és háadás” gon­dolata, amihez meghatározó alap­ként társult a „...Hol a szellem van, oft a győzelem” madáchi megálla­pítás. Mindehhez szilárd eszmei hátteret jelentett Széchenyinek az a felismerése és tanítása, misze­rint: „... Nem a munka, hanem a jól elrendelt munka, szóvá az ész a nemzeti gazdaság tápköve.” Mennyi kiváó gondolat, meny­nyi megfontolandó bölcs szó, melynek hatása és ereje átsugárzik az évtizedek merev időkeretén, s jelent gondolati alapot a későbbi század kiválóságainak. Többek között egy Mórái Sándornak is, aki az „Egy polgár vallomásá” című művében sokakat megelőzve tesz hitet a polgáosodás és a polgári életmód mellett. Mának szóló üze­netek, a történelem próbáját kiálló és az idő mérlegében is súlyosnak bizonyuló tanácsok. Ezek után joggá teheti fel bárki az újabb kér­déseket. Meghallgatásra talának-e mindezek a mában? Tanulnak-e a nép, a nemzet sorsát formáók a példából, vagy engedik a „magyar átoknak” nevezett széthúzás és bé- kétlenkedés térnyerését? Érték­ként jelennek-e meg az átáam idézett magasztos gondolatok egy már-már értéket vesztett társada­lomban? A kérdések sorát folytat­hatnám és folytathatja bárki. A köl­tők, az írók, a művészek érzékeny műszerként élik meg a társadalmi hatásokat, s figyelmeztető, tanító szavukra érdemes figyelni. Ezt tette munkásságává Ma­dách Imre is. Művelt emberként - már-már tudósi alapossággal és ér­zékkel - mutatta be a történelmi korokat és összegezte azok örök érvényű tanulságát. Rávilágított az eszmék történelem- és sorsfor- máó erejére, s arra a diáektikus folyamatra, amely mindennek a motorja: egy új dolog megszületé­se - annak ellentmondásos megva­lósulása - csáódás és kiábrándulás az eszméből - s már az új keresése abban bízva, hogy jobb és másabb mint az előző. Ez vitte és viszi előbbre az emberiséget a maga sa­játos útján. Madách azonban nem­csak tanít, hanem figyelmeztet is, mint egy 19. századi Nostra­damus, a lehetséges jövő felvázo­lásává. Nostradamusként aposzt- rofátam, de mégsem az, hiszen Madách nem jövendöl, hanem okos és féltő szóvá figyelmeztet. Nem koronként félreérthető és fél­remagyarázható négysorosokban írja le látomását, hanem tudomá­nyos áapossággá mutat be egyet- egyet a lehetséges jövőből. Figyel­meztetésének ezátá súlya van. „Ember vigyázz!” - hangzik az égi intelem. S a költő átá leírt fáanszter, a jégbe fagyott világ és s menekülés a Földről, már-má a 21. századi va­lóságként érzékelhető. A világmé­retű globalizáció népet és nemze­tet fáanszterizáló térnyerése, az ökológiá katasztrófa réme, mely végveszélybe hozhatja bolygónkat - s mint végső megoldás - exodus a megsebzett és haldokló bolygó­ról - félelmetes váóságként jelen­hetnek meg. „Jaj neked, világ!” - szól égi karként a madáchi féltő fel­ismerés. Mindez rémítő jövendölés, vagy egy olyan lehetséges jövő, amely az okos és figyelmeztető szó hatására remélhetőleg nem váósul meg? A megnyugtató váaszt ma még nem lehet tudni, de egy biz­tos, a menekülni akaró embert már akkor sem engedi el a Föld szelleme, mert amit elrontott azt itt és neki kell helyrehozni. Mert to­vább is rendező elv lesz ezen a pla­nétán az a mindenhatói bölcses­ség, ami áapját jelenti a küzdelem­ben megedződő emberi bizako­dásnak, egy reményteli jövő, egy szép új világ megszületésének... KOVÁCS TIBOR *Részletek a salgótarjáni Ma­dách gimnázium igazgatójának a 2000. október 14-i csesztvei irodá­im napon, Madách Imre szobráná elmondott beszédéből. Ezen a napon ifj. Fejér László nyitotta meg azt a kamarakiállítást, ame­lyet édesapja Nógrád megyének adományozott Madáctvgyűjteményéből rendeztek. Balra özv. Fejér Lászlóné. FOtó: rigó tibor Jeles személyiségek megidézése az őszi emléknapon Számos más rendezvény mellett huszonkét éve házigazdája a Madách Imre Városi Könyvtár és a honismereti kör a balassa­gyarmati őszi emléknapnak, amelyen a városban élt, vagy el­származott jeles személyiségekre emlékeznek. Az első talál­kozó 1979. október 13-án volt, a neves grafikusművész, Hor­váth Endre halálának 25. évfordulóján. Azóta a Pénzjegy- nyomda minden esetben képviseltette magát az évenkénti ta­lálkozókon. Ezúttal a 100 éve elhunyt dr. Sárffy Aladárra, a gimnázium első igazgatójára emlékeztek a könyvtár kupola­termében megrendezett emléknapon. Oroszlánná Mészáros Ágnes, az intézmény igazgatója köszön­tőjében kiemelte, hogy a város méltán büszke szellemi, irodalmi hagyományaira, de képzőművé­szei is maradandót alkottak. Herczeg Hajnalka alpolgár­mester elismerően szólt a városi könyvtár és a honismereti kör értékmentő tevékenységéről, az őszi emléknapok jelentőségéről. Sárffy Aladárra, a gimnázium el­ső igazgatójára, Borenszkiné Im­re Eva, a Balassi gimnázium je­lenlegi igazgatója emlékezett bő­vebben. Felidézte rövidre sza­bott életpályáját, amelyről szá­mos dokumentum szól, de a fényképezéssel is foglalkozó Sárffyról eddig még nem került elő fénykép. A Veszprém megyei Takácsiban 1858-ban született Sárffy a veszprémi katolikus fő­gimnáziumba járt, majd Kolozs­várott végzett az egyetemen a bölcsésztudományok doktora­ként, mint magyar és latintanár, így került a felvidéki Podolinba és a lőcsei alreálgimnáziumba. A tanítás mellett publikált külön­böző lapokban és egyetemi pe­dagógiai segédkönyveket adott ki. Az Athenaeum nyomdánál jelent meg 1900-ban a „Jellem és tudomány” címmel polemizáló írása, amely a pedagógia iránt el­kötelezett, szilárd jellemű em­bert mutatott. Valószínűleg erre figyeltek fel a gyarmatiak, akik már az 1870-es évek óta szorgal­mazták egy magasabb műveltsé­get adó, az egyetemek kapuját megnyitó iskola létesítését. Sárffy 1900. augusztus 22-én ér­kezett Balassagyarmatra és két hete volt, hogy az akkori 10 ezer lakosú városban életre keltse a gimnáziumot. A besztercebá­nyai tankerület igazgatója, Ozmai Ferenc adta át a megbízó- levelet. A diáktoborzás túl jóra sikeredett, mert a szeptember 4- i tanévnyitón padba ült 68 kisdi­ák mellett, 7 gyereket túljelent­kezés miatt el kellett utasítani. Sárffy Aladár nagyszabású be­szédet mondott, amelyet a „Nóg­rád Megyei Ellenőr” című kiad­vány is idézett. Ebben a gimnázi­um és a tanítók feladatáról így vall: „Nevelni fogunk tehát majd a megyének vallásos érzésű, ha­zafias gondolkodású, minden időkben magyar szellemű fiata­lokat. Megtanítjuk őket arra, hogy az erős kötelességérzet alap­ja a férfias jeüemük. Előkészítjük őket a létküzdelem fájdalmaim, hogy az életben meg tudjanak állni a saját lábukon. Csepegte­tünk beléjük olyan erős erkölcsi érzést, hogy a társadalom kísér­téseiben, a későbbiekben ez le­gyen az erkölcsi védőpajzsuk. Szóval elsősorban becsületes és józan és munkás fiatalembereket fogunk átadni a társadalom­nak. ”- Szavait igazolja a száz éve működő gimnáziumban végzet­tek sokasága, akik igyekeztek a Sárffy Aladár által megfogalma­zottak szerint, a nemzet haszná­ra i6 élni. Ezt az utat kell járni a jövő nemzedékének is - mondta a gimnázium jelenlegi igazgató­ja. Sárffy Aladárnak a sors rövid­re szabta az életét, mert 1900. október 17-én tüdőbajban lebe­tegedett és még az év december 28-án elhunyt. Ezután a Pénzjegynyomda ki­adásában megjelent új Horváth Endre-albumot Vagyóczky Kár­oly művészeti vezető, grafikus- művész mutatta be. Elöljáróban szólt arról, hogy 1991-ben a Pénzjegynyomda feladatául kap­ta az új bankjegyek elkészítését, megtervezését. Ebben a munká­ban a cég grafikusművészei elő­düknek tekintették Horváth Endrét, az általa megalkotott pa­pírpénzek szépségeit, időtállósá­gát. Az igényes formában kiadott Horváth Endre-könyv egyfajta összefoglaló, századnyi visszate­kintés egy monumentális élet­műre. Andrusch Iván, a Pénz­jegynyomda emlékplakettjét nyújtotta át Kovaksik András­nak, a honismereti kör vezetőjé­nek, aki felkarolta és szorgal­mazta Horváth Endre hagyaté­kának megőrzését. Kovalcsik András felszólalásá­ban emlékezett arra, mikor 22 éve felkereste a Pénzjegynyom­da akkori igazgatóját, Brasiczky Rudolfot, hogy a honismereti kör szeretne egy Horváth Endre-em- léknapot tartani. Egyből komo­lyan vették a dolgot és azóta is minden segítséget megadnak a az egykori kiváló művész emlé­kének ápolásához, amelyet a kezdetektől támogatott Podlipszky Ervin, a könyvtár ak­kori igazgatója is. Az őszi emléknap záró prog­ramjában a Farkas András festő­művész irodalmi illusztrációiból rendezett kiállítást H. Szilasi Ágota művészettörténész aján­lotta a közönség figyelmébe. SZABÓ ENDRE Határidő: november 6. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban az idén is megrendezik a nógrádi hölgyek szépségversenyét. A döntő időpontja: november 25. Jelentkezni az alábbi lap kitöltésével lehet, amelyet november 6-án, 16 óráig lehet beküldeni, vagy beadni a József Attila Művelődési Központba (Salgótarján, Fő tér 5. sz.) Jelentkezési lap a NÓGRÁD SZÉPE 2000 szépségversenyre Családi és utónevem: Születésem helye: . . Ideje: 19 . . . -év Lakcímem: ................ Isk olai végzettségem: Foglalkozásom: . . . Mellbőségem:............. D erékbőségem: . . . Csípőbőségem: .... Konfekcióméretem: . Cipőméretem: .... hó nap Nyelvtudásom: . . Szemem színe: . . Hajam színe: . . . Magasságom: . . . Fürdőruhaméretem: Súlyom:................ H obbim:.............................................................................................................. Tizennyolc és huszonhét év közötti, magyar, gyermektelen hajadonok jelentkezhetnek. Beküldendő: egy egész alakos fénykép, nyolcszáz forintos nevezési díj jelentkezési lap. Cím: József Attila Művelődési Központ, Salgótarján, Fő tér 5. Részt kívánok venni a Nógrád Szépe 2000 versenyen, a verseny feltételeit elfogadom. 2000 .... hó ... nap aláírás A kiállításra hívogató kép a művész hagyatékából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom