Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-18 / 115. szám
2. OLDAL RÉT SÁG T É R S É G E 2000. MÁJUS 18., CSÜTÖRTÖK E S Kicsi a bors, de erős Növekszik Rétság körzetközponti szerepe A hatvanas évek ipartelepítési hullámának következtében több budapesti üzem is leány- vállalatot nyitott az egykori járási székheíyen. Ennek hatására meg is indult a betelepülés, s Rétság fejlődni kezdett. Városias képre formált lakótelepek jelentek meg, s megnövekedett a lélekszáma. Több, mint tíz éve már, hogy az akkor még Tolmácsot és Bánkot is településrésznek tudó időszakban városi rangot kapott a nagyközség. Hamarosan következett azonban a rendszer változása, s Rétság is sosem látott mélypontra jutott. Sorra csődöt jelentettek üzemei, a két társközség újból levált, a legnagyobb foglalkoztatást jelentő honvédség helyi alakulata megszűnt. Csak a csoda segíthetett, ami aztán meg is érkezett a nyugati tőke képében. Persze mindez nem volt azért magától értetődő. Szívós és kitartó tárgyalás-sorozatok, precízen kidolgozott kalkulációk következménye volt a kívánt eredmény. A rétsági önkormányzat adómentességgel, a beruházás megvalósításához ígért segítséggel teremtett számukra csábító ajánlatot. S meg is tartották a szavukat. A beruházások felgyorsítása érdekében közösen pályáztak a területfejlesztési tanácsnál, s azon voltak, hogy a hivatali ügyintézés a lehető leggyorsabb legyen, hogy információkkal segítsék az elképzelések megvalósulását. A beruházók sem feledték el azt, hogy az önkormányzatnak köszönhetik a zökkenőmentes ügymenetet, a pályázati sikereket, így annak ellenére, hogy még nem járt le az adómentesség időszaka, az elmúlt évben a TDK 42 millió forinttal támogatta a helyi elképzeléseket, az idén pedig a többi nagyvállalat nyújtott lehetőségeikhez mért segítséget. A multinacionális cégek letelepedésének kedvező hatásait nem csupán a nyugat-nógrádi kisváros, hanem az egész vonzáskörzet élvezi. Az utóbbi években újonnan megvalósuló beruházások révén mintegy 1300 új munkahely teremtődött, melyek háromnegyed része a Balassagyarmattól Vácig tartó körzet számára nyújt munkalehetőséget. Nem véletlen, hogy a megyén belül Rétság körzetében a legkedvezőbbek a munkanélküliség mutatószáma. Míg korábban tehát a körzetközponti szerep elsősorban közigazgatási funkciókban nyilvánult meg, addig mára ez az egész körzet számos családjának jelent életvitelükben stabilitást. Gresina István, Rétság város polgármestere úgy fogalmazott, hogy a jövőben elsősorban a működő tőke és a termelőalapok nagyságrendje, a gazdasági potencia fogja meghatározni a település helyzetét, kisugárzó szerepét. A kérdés az, hogy mennyire vagyunk képesek olyan feltételeket teremteni, hogy a működő tőke jelenlétét stabilizáljuk, illetve folyamatosan bővítsük. De legalább ilyen fontos kérdés, hogy milyen kapcsolatrendszert tudunk kialakítani a vonzáskörzettel, a kölcsönös előnyök jegyében. Már most érezzük, hogy például a pályázati lehetőségek terén nagyobb eséllyel léphetünk fel, ha közös céljainkat fogalmazzuk meg. Fontos annak felismerése is, hogy nem csak a kistelepüléseknek van szükségük Rétságra, hanem fordítva is. Annál is inkább, mert a településünk az ország egyik legkisebb városa. Valóban igaz az a mondás, hogy egységben az erő, összefogásban a haszon. Ha például az európai uniós elképzelésekből indulunk ki, akkor tisztán kell látnunk, hogy az unió hét nagy régióban és ltistér- ségekben gondolkodik. Itt lesz igazán szerepe a közösen megfogalmazott célkitűzéseknek. Rétságon a jól felismert célok megvalósítása érdekében körvonalazódik egy kistérségi menedzseriroda felállításának szükség- szerűsége. Sinka Sándorral, a térség SAPARD- programfelelősével beszélgettünk erről. Úgy foglalta össze, hogy egy évvel ezelőtt, a SAPARD- program kapcsán indult el az a folyamat, melynek kezdő lépéseként Rétság és a körzetében lévő 24 település szándéknyilatkozatot tett arra nézve, hogy bekapcsolódik az európai uniós SAPARD agrárstruktúra és vidék- fejlesztési programkészítésbe. Az előmunkálatok után kirajzolódott egy, a térség jövőképét bemutató elképzelés. Tervezetek korábban is születtek, ennek - úgy ítéljük meg - az az erénye, hogy figyelembe veszi a helyi célkitűzéseket, törekvéseket. A feladat ellátására gesztorszerepet vállalt a rétsági önkormányzat, a konkrét ügyek intézése pedig a helyi vállalkozásfejlesztési irodára testáló- dott. ___________ V.J E gy közelmúlti fórum, ahol a város és környékének jövője volt a téma. Főként gazdasá- ga fejlődésének lehetőségei iránt volt élénk az érdeklődés fotó, rigó tibor Új szakma a gátőrség Nőtincsen Alig néhány éve még csak Szegner László polgármester fejében, később mérnöki tervrajzokon létezett a nőtincsi víztározó kialakításának programja. Azóta kiderült: jó, hasznos ötlet volt az egész. A tározó és gátja kiválóan vizsgázott a tavalyi és az idei esőzések során felfogta és megszelídítette a Lókos völgyére zúduló áradásokat, sok házat megvédve az elöntéstől. A tározó partján villanyvezeték épül, utakat aszfaltoznak, parkosítanak, hullámtörőt építeSzegner Pál, a gátőrök egyike nek, s hét végi házaknak telkeket parcelláznak. Hónapok óta, folyamatosan zajlik ez az óriási munka, önkormányzati pénzből és központi támogatásból valósulva meg - tájékoztat helyszíni sétánk során Szegner polgármester. Nem sokára enyhülhet a partfalra nehezedő nyomás, már itt a kő, épül a hullámtörő. A víz éltető erejét is felhasználjuk. Az egyik közeli gyümölcsültetvény is a tározó vizét használja majd fel, már telepíti a vezetékrendszert - teszi hozzá a falu első embere, aki megálmodta és segítőivel következetesen meg is valósítja nem csak a jelent, még inkább a jövőt és emberének javát szolgáló beruházást. A víztározó__________ ■ hoz gátőr is kell, íg y születhetett új szakma a faluban. Az önkormányzat pályázott és a megyei munkaügyi központtól többmilliós támogatást kapott arra, hogy munkanélkülieket, hat megváltozott munkaképességű embert gátőrnek alkalmazzanak. Sőt: ebből a pénzből épülhetett meg a tetszetős gátőrház, vásárolhattak csónakot és mentőfelszerelést, járművet. Újabb pénzre pályáztak csónakházépítésre, s további munkálatok elvégzésére. De mit is kell tudnia egy nyugat-nógrádi gátőrnek? Az „átképzősök”, mármint a gátőrök egyike Szegner Pál, aki éppen most van szolgálatban. Napbarnított arca, s a nyakában csüngő távcső mintegy jelképei mesterségének.- Korábban a vendéglátóiparban dolgoztam, a gátőrséghez csak annyi közöm van, hogy régóta szeretek horgászni, tehát ismerem a vízpartok világát. De a vízállásmérés, a gát állapotának folyamatos ellenőrzése, csónakok kezelése, ember mentése a vízből, mind-mind olyan feladat, amelyet meg kellett tanulnunk, s akkor könnyen rájöhet az ember, hogy mekkora felelősség is ez a munka éjjel-nappal, műszakokban, váltásban dolgozunk. Nincs baj az emberekkel, rendesek, fegyelmezettek. De az ördög nem alszik, bármikor, bármi megtörténhet, ezért ajánlott, sőt kötelesség a fokozott figyelem, mások helyett is - ez a gátőrködés alapszabálya - teszi hozzá Szegner Pál, miközben szeméhez emeli távcsövét, végigpásztázva vele a nyugalmában is félelmet, tekintélyt parancsoló víztükröt, s indul végig a parton járőrözni... Kétbodonyban is aranylóak az akácosok A méhet szeretni kell, becsülni szorgalmáért - vélekedik a Kétbodonyban élő Nyíri Ernő, miközben a kaptárakba való új kereteket készíti elő, s amikor lassan megtelnek mézzel a bentiek, úgy teszi be az újakat: nagyboconádi, félnagyboconádi, Hunor, attól függően milyen a családok lakóhelye. A Romhányban dolgozó vasesztergályos, nemcsak szereti, ápolja, gondozza a dolgos bogarakat, hanem családi vállalkozásban, már amennyire a feleség és a 13 éves fiú munkáját annak lehet nevezni, gyarapodnak belőle. Hogy ez valóban így lehet, arra egyetlen adat: tavaly 6 torma mézet pergetett ki Nyíri Ernő, arra vajon, hogy milyen lesz az idei termés, még nem tud válaszolni, még kalkulálni sem. Mégis, az egyik kaptárt lemért állapotban, lakóival együtt mérlegre helyezte, s azóta minden nap mér: a többletsúly már a keretekben érő méztől származik, s hasonló gyarapodásra következtet a többi 60 kaptárban is. A közelmúltban volt a méhek világnapja, Nyíri Ernő azt mondta, hogy ezt az alkalmat valóban megünnepelte a családjával együtt. Tizenhárom éve kezdődött foglalatossága a méhekkel, egy vándorrajt fogott be, de nem sikerült őket megtartani, egy szép napon felkerekedtek és „továbbálltak”. De aztán kapott nyugodtabb természetűeket, érsekvadkerti kollégáitól, s azóta tart ez a szerelem, fokozatosan gyarapodtak a családok, lett hobbi szintűből hozzáértő méhész, a körzet szakmai társadalmában pedig megbízott méh- egészségügyi felügyelő. Nemcsak látni a bodonyi akácosok aranyló színét, hanem érezni édeskés illatát is. Nem véletlen, hogy nagy a „méhforgalom” a kerti kaptárak környékén.- Nagyon jó a vidék, akácos, napraforgó fellelhető, szinte egész idényben van miről hordaniuk a bogaraknak - mondja a 38 éves Nyíri Ernő. - Azért vándoroltatunk is, Örkény, Üllő környékére. Sajnos azonban fogy a terület, gyakori látvány: ahol tavaly még dúsan virágzó akácos volt, most tarra vágva a terület, mondhatni lehangoló látvány. Ilyenkor megpróbálunk új mézgyűjtőt keresni, bár a nagy távolság miatt is drága a fuvar, alaposan meg kell tervezni, hová is megyünk.- Az emUtettekből is kiderül, hogy van kiadás bőven, de milyen lesz a bevételt- A családok etetése is sokba kerül, gondolok a cukor árára, mégis 270-300 forintért akarják tőlem átvenni a mézet - mondja kissé füstölögve a gazda. - Nevetséges mérték, ha a bolti árra gondolok, ahol ennek a többszörösét kérik el a vásárlóktól, miközben azt hirdetik, hogy a méz egészségi- Mégis, a körülmények ellenére is a fejlesztésre gondol.- Igen, mert alapvetően optimista ember vagyok. Nemcsak a méh- éket szeretem, a méhészkedést is, évről évre tisztes a termés, türelemmel, nem egyszer házalással, szívós tárgyalásokkal el tudom adni, s ha kell, várok. Távoli jövőben 100-150 családra szeretném bővíteni az állományt.- Már említette a családi vállalkozást, továbbra is szánűthat társakra?- Feleségem, édesapám biztos segítőim, s ott van a fiam. Még csak 13 éves, de már két családot ügyesen gondoz, övé a felelősség és a bevétel. Úgy érzi, s szereti a méheket, mint én. _________ Szabó Gy. Sándor R ákóczi szabadságharcától Bereczky birsalmájáig Kereszt a Vérhegyen - Hagyománytisztelő romhányiak Először a közelmúltbeli zászlóátadó ünnepségen láttam Romhányban a hosszú vászongatyás, előtte kékfestő anyagból készült gazdakötényben, vagy ahogyan itt nevezik szakácskában, fényes csizmában feszítő 20-25 éves legényeket. Méltósággal viselkedtek, talán ezt az alkalom, a helyszín, az ünnepi istentisztelet áhítata is okozhatta, s látszott valami természetesség is, amely összeszokottságuk és együvétartozásuk érzetét keltette bennem, felületes szemlélőben. A 6. b kincskeresői közül hárman Kollár Ilona, Docsinetz Lotti és Petyerák Andrea a Rákóczi-emlékmű előtt, akik nemcsak számon tartják, gondozzák is a romhányi emlékhelyeket _________ ■ H agyománytisztelő Romhányiak - írtam a címben, pedig hagyománytisztelő fiatalokat írhattam volna, s ha ezek okát, előidézőjét, okozóját keresem, akkor pedig hagyománytisztelő iskolát kellett volna papírra vernem, mert alább remélhetően kiderül: a templom melletti alma materben nemcsak az országos ünnepeket, a helyi alkalmakat is nyilvántartják és megülik tanárok és gyerekek együtt, gyakran bevonva a település lakóit. Nem volt ez mindig így, az iparosodásnak bár sok áldása volt, mégis elvette a lélektől az építkezés jogát és lehetőségét - vélekedik Sagyibó Ferecné igazgatónő. - Az elmúlt években változott a helyzet, településünk régmúltjával, hagyományaival és értékeivel jóval többet foglalkozunk mint korábban tettük. - Ez abban is megmutatkozik, hogy újra előkerültek a ládákból a majd' elfelejtett népviseletek, s a régi ruházatot örömmel viselik különböző alkalmakkor a fiatalok is - teszi hozzá helyettese Molnár Sándomé. A két pedagógus szavaiból azért kiderül, hogy a nehéz időkben volt a hagyománytiszteletnek élharcosa néhai Németh József katolikus plébános személyében, aki hittanosaival már akkor megtanította az erdélyi himnuszt, amikor az tiltva volt. Vagy a mostani pap, Jarábik János, aki megroppant egészségi állapota ellenére következetesen szervezi a fiatalok programját. Ezért sem véletlen, hogy kézművestábor, történelmi tábor mellett, a romhányi gyerekek rendszeresen részt vesznek nyári hittantáborok munkájában. Az már évek óta nemes hagyomány, hogy a fejedelemről elnevezett iskolában rendszeresen megtartják a Rákóczi-napok rendezvénysorozatát, amely az egész fáu ünnepe is, mint ahogyan a templom védőszentjének Sárkányölő Szent Györgynek a búcsúnapja is megmozgat sok embert, fiatát és időset egyaránt. Az elmúlt években a Dunakanyarban, Visegrádon, Egerben, Pécsváradon voltak az iskola növendékei, megannyi név a magyar múlt egy-egy fontos álomása, az úti célok kiváasztása is tudatosságot sejtet. Mint az is, ahogy a híres növénynemesítő szülőháza helyén évente mindig koszorúznak. S az, ahogy a Rákóczi-emlékhe- lyen gyakran virít virág, meg a falu- si híd „Jánoska-szobránál” Nepomuki Szent János áakjánál. 1710. január 22-én volt a romhányi csata, ha álmában felköltik is tudja ezt minden gyerek, aki mégsem, azt szégyennek tartják a többiek. Gyakran zarándokoltak ki a gyerekek a Vérhegyre is, ahol a „kuruc vitézek harcoltak a gaz labancokká”, végeztek „önkéntes” ásatásokat, s majd ahogy nőttek, vátozott áhítattá a kalandvágy, az ottani kereszt tövébe teszik le virágaikat. Végül, de nem utolsósorban említhetjük Rákóczi mogyorópácáját, amelyből az évszázadok áatt árnyat adó, hatámas terebély lett, s őrként áll a település határában. Néhány szemlélő fantáziadús vélekedése szerint nagy Magyarország térképének körvonáát adja vissza az ékes lombkorona. S bár a növénynemesítő Bereczky is tiltakozna, hogy nem lehet az a fa a fejedelemé, a hagyomány megmaradt, s vele a tisztelet, meg a féltés: sárguljon csak idő előtt egyetlen levél, száradjon darabka ág, a gyerekek már jeleznek az iskolában, beteg a fa, mert látják, ott vannak minden nap, kedvelt játszóhelyük, mint máshol, más kortársaknak a patakpart, vagy sziklás, rejtekkel teli domboldal. Szerencsések a romhányi gyerekek, felnövekvő nemzedékeiknek ilyen játszóhelyeik, s tegyük hozzá életiskolájuk volt, ebben növekedhetnek, okosodhatnak, szülőföldjükhöz, falujukhoz ragaszkodó gyökereiknek talán legfontosabb szálát erősíthetik. sz Készülnek az új keretek, szükség van rájuk, mivel igen szorgalmasak Nyíri Ernő méhei
