Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-14 / 88. szám
ÁPRILIS 14. PÉNTEK Textilmémöki álom, katonatiszti valóság A losonci születésű Kőszegi László, amikor a helyi textilgyárban kitanulta a szakmát, úgy gondolta, hogy textilmérnök lesz. Nem számolt azzal, hogy másfelé viszik az életútját a nem várt események. Akkoriban mint labdarúgót hívták az egyesületek. Ennek eredményeként Losoncról előbb Pesterzsébetre, majd Soroksárra szólították, ahol a szakmájában fonógépkezelőnek vették fel Pesterzsébeten, később a soroksári textilgyárba került, ahol a losonci kollégákkal együtt tevékenykedett. Ebben az időben Budapesten el is kezdte a textilmérnöki diplomához szükséges magasabb szintű tanulmányait, amit a külkereskedelmi szakiskola (mai értelemben főiskola) és az ezzel járó külkereskedői munka terelt új irányba. Mint a szlovák és az orosz nyelv jó ismerője, gyakorlója a minisztériumban a kelet-európai országokba irányuló feladatokat látta el, majd a KGST szakreferenseként tevékenykedett.- Behívtak tartalékos tiszti iskolára, ott beszéltek rá a hivatásos tiszti pályára. Ebben szerepe volt annak, hogy lemondtak rólam: ugyanis hiába hangoztattam többször, hogy rám a külkereskedelem sokat költött, így hát illik ott tovább folytatnom. A Külkereskedelmi Minisztérium viszont lemondott rólam, az akkori Honvédelmi Minisztérium javára. A légierőkhöz kerültem. Viszonylag gyorsan jutottam előre. Négy év alatt őrnagyi rangig vittem. Később az egész ország légiereje tartozott hatáskörömbe, a kecskeméti repülős hadosztálynak voltam a parancsnoka. Az '56-os eseményeket követően elvégezte a négyéves Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, ahol a végzés előtt egy beszélgetés során megkérdezték, hol tudná elképzelni a nyugdíjhoz közelálló időszakot, eltölteni pályafutásának utolsó éveit.- Észak-Magyarországon - válaszoltam. - így kerültem a Nógrád Megyei Hadkiegészítő Parancsnokságra osztályvezetőnek, parancsnokhelyettesnek. Ebben a beosztásban négy évet töltöttem. Egészségi okokból 1975-ben leszereltem.- Melyik időszakot tartja a legérdekesebbnek, a legszebbnek1- Mindegyik szép volt a maga sajátosságával együtt. Huszonegy éves koromban lettem kül- keres. Az időszak alatt megtanultam a szakmát, a fogalmakat, a kifejezéseket, azok mögöttes tartalmát, a légierőknél kiképzőgépekkel repültem. Ekkor már három gyermekem volt. A feleségem tudta mivel jár az itteni beosztás, nem tetszett neki. A család addig nem tudott lefeküdni, míg haza nem értem. Katonaideje alatt tízszer cseréltek otthont.- Ilyenkor finoman szólva gyermekeimnek módosítaniuk kellett elképzeléseiket, jelenükről, jövőjükről.- Nem jelentett gondot a gyakori beilleszkedés követelménye?- Mindig gyorsan sikerült megtalálni helyünket. A környezetet úgy fogadtuk el, amilyen volt. Mindenütt megtaláltuk a magunk társaságát. Hozzászokni nem lehet, változtatni nem lehetséges, a gyakori otthoncserét a család érdekében viszont tiszteletben kell tartani. Katonai pályafutásának sokat mondó időszaka amit bűn lenne elhallgatni a hadtudományi szakosztály elnökeként végzett munkája. Két ciklusban a hadtudományi választmány tagjaként dolgozott. A sportolásban is élen volt.- Életemben végig sportoltam. Harmincéves koromban három éven keresztül 100 méteren sífutóbajnok voltam, a magyar bajnokságon a dobogón álltam, a Zrínyi Miklós akadémián minden sportágban az élen jegyeztek. A békéscsabai futballcsapat edzőjeként a harmadosztályban szereplő csapatunk megverte az MTK-t. Békéscsabán Szalvai Mihály MHSZ-klub titkáraként is tevékenykedtem. Társadalmi funkcióban végzett jó munkájáért tizenkét kitüntetést vallhat magáénak. A legbüszkébb a németekkel szembeni szlovák ellenállási mozgalomban töltött helytállásáért kapott kitüntetésre.- Mivel tölti nyugdíjaséveit?- Van elfoglaltságom. Az MSZP országos nyugdíjastagozatának, a salgótarjáni fegyveres erők és rendvédelmi szervek nyugdíjas-egyesületének vagyok mindkét helyen az elnöke. A TIT-nél hadtudományi területen munkálkodom. A Gyula-bérlettel 65 éven felüliek ingyen utazhatnak. Minden évben egyszer Hévízen gyógyítanak. Rendszeresen felkeresem a jászárokszállási, a zsóri, a bogácsi meleg-gyógyvíz fürdőket. Ha nem lenne Gyula-bérlet, akkor a családok kapcsolatában a jelenleginél még nagyobb törés lenne. Ezzel kapcsolatban egy epizód még mind a mai napig elevenen él bennem. Egyik vasútállomáson történt. Az idős szülők gyerekeiktől való búcsúzáskor így köszöntek el: „Lehet, hogy most láthattok utoljára.” Akkoriban végtelenül szerény anyaKőszegi László _________________■ g iak miatt nemigen utaztak idős szülők a gyermekeikhez. Kőszegi Lászlót egy ideig követte a fia a katonai pályán. A képzést Moszkvában kapta, de nem tetszett neki itthon a légierőknél kialakult helyzet. Jelenleg a híradással kapcsolatos területen dolgozik. Beszél szlovákul, oroszul és angolul. _________ V. K. F ából van a bölcső, s végül a koporsónk is Lonsták Elemér tősgyökeres salgótarjáni, itt született, de másfél évestől húszéves koráig Esztergomban élt. Ott gyerekeskedett, iskolázott. Ott faragott először fát bicskával. Később családi okok miatt visszajött Salgótarjánba. - A munkába, meg a szakmába is valósággal beleszülettem - idézi a múltat. - Az apám az áramszolgáltatónál dolgozott, s én gyerekkoromtól kezdve ott voltam a kitűzéseknél, ahová segédmunkásnak cipelt magával. Belenőttem a villamos szakmába, amit nagyon megszerettem. A pályát, amit élethivatásnak tekintett mégsem tudta befejezni, mert elkerült az áramszolgáltatótól. Az akkori kohászati üzemekbe ment dolgozni, ahol beruházási csoportvezetőként, főként villamos munkákkal, de épületgépészettel és minden egyébbel foglalkozott. Sok embert ismert a gyárban is, akikkel együtt katonáskodott. Gyerekkorára emlékezve említi még, hogy ha valahol meglátott egy mesterembert dolgozni, akár iskolába, akár hazafelé tartott, megállt és figyelte a munkáját. Óráiig el tudott nézni egy kovácsműhelyt, ahol kocsit vasaltak, vagy lovat patkoltak. Órákig bámulta az asztalosmunkát. - Amikor valaki szépen dolgozott és megértettem, hogy mit csinál, azt örömmel néztem.- Ugyanígy voltam a szakmámmal is. Bárhol járok, Salgótarjántól Nagykátáig, és látok egy olyan villamos létesítményt, amiben a kezem munkája benne van, mindig örülök. Talán innen is ered, hogy számos hobbim van. Nem tudom megérteni azokat az embereket, akiknek végül is semmi kedvenc elfoglaltságuk sincs. Nekem meg az a bajom, hogy túl sok van. A fotózást, a magnózást, a kertészkedést, a gombázást, a fafaragást mind szeretem. No, meg az autózást. Én vagyok a városban a legrégebbi autóklubtag.- Honnan a formák iránti érzék, az alkotások iránti vágy. Örökölte talán?- Kisgyerekkorom óta nagyon szerettem rajzolni. Az iskolában majdnem mindig a legjobb rajzos voltam. A rajzórán a tanártól mindig egy külön, nehezebb tárgyat kaptam, de a rajzaim mindig ki voltak téve közszemlére. Nagyon szeretem a gyerekeket, s ha a közelembe kerülnek, mindjárt előveszem a bicskát, egy mogyorófa botot és turistabotot készítek nekik. Szomorú szívvel látom, hogy ezt a legtöbb szülő nem teszi meg. Valamikor a gyerekek zsebében mindig volt bicska és igyekezett mindenki fúr- ni-faragni, ellesni egymástól a faragás fortélyait. Egyszerű játékokat készítettünk. Ma sajnos a bicskát másra használják. Nagyon kevés az olyan gyerek is, aki az erdőt járva észrevesz egy csodálatos fát, vagy a természet szép tárgyait. Nem értékelik, nem becsülik a természetet. Megdöbbentő, hogy alig lehet olyan gyereket találni, aki öt féle, fajta fát megismer a leveléről, és azt határozottan tudja, hogy milyen fa. Pedig ezt tanítani sem kellene. Na, de hát a szülők többsége sem ismeri! Ezt már mondani sem akartam.- Hány évig dolgozott hivatalosan?- Negyvenkét évet dolgoztam. A nyári szünetekben a villamos iparban dolgoztam telefonügyeletesként, kitűzőként, de ez nem számít bele. Az igazolt munkáséveket segédmunkásként kezdtem az építőiparban, majd Salgótarjánban folytattam magasabb szinten. A szabad időmben sem tudtam pihenni. A nyaralómat is saját kezűleg építettem. Egyszerű faház, amit részletre vásároltam annak idején. Csupán az összeállításában segített két ács, de a többi munka rám hárult. Egy kedves főnöke jóvoltából egy évre beiratkozott a kertészeti egyetemre és elvégezte a középfokú gombaismerői tanfolyamot. Mert ez is érdekelte. Ahogy mondja mindent szeretett volna tökéletesen elsajátítatni, de ez nem sikerült.- Voltak-e az évtizedek során szívet melengető örömökben része?- Minden olyan munka örömömre szolgált, amit sikerült jól befejezni. Magammal szemben mindig magas követelményeket támasztottam. S ez mind sikerélményt jelentett. Valójában nem ezért éltem, de ezeket élveztem. Emlíü egyik első tervezési munkáját, amit egy azóta meghalt kollégájával együtt végzett el. Egy transzformátorállomáshoz az elektromos vezeték nyomvonalát a terepviszonyok miatt a Kálvária hegyről tűzték ki. Nagy munkája volt a somosi útról Dugdelpusztáig az összekötő távvezeték tervezése. Hegyen, völgyön, szakadékon át. Most is szívesen gondol az ilyen nehéz munkákra.- Mindig meleg szívvel gondolok a kohászati üzemekben munkáimra is. Először részmunkákkal bíztak meg a kisterenyei gyáregység építésénél, majd a szeggyártás rekonstrukciója következett, s rengeteg villamos munka a gyár területén. Megnyugvásomra szolgál, hogy a kollégáim segítséLonsták Elemér egy kopjafával gével jól oldottuk meg, hiszen meg voltak vele elégedve.- Mint mondta, az élete két területen zajlott. Hozott-e magával a Dunántúl szellemiségéből valamit Nógrádba, a szőkébb hazájába?- Természetesen. Ott egészen mások az emberek. A bencéseknél jártam gimnáziumba, majd a városi reálgimnáziumban érettségiztem. Az iskolákból jutott azért Salgótarjánnak is, mert a gépipariban egy újabb érettségit szereztem. Egy általános humán végzettség, szellem birtokában érkeztem vissza a szülőföldre. A legtöbbet a latinnal küszködtem, amit nyolc évig tanultam. Talán nem a szerencsétlenségemre, mert ma is abból tudok a legtöbbet, bár inkább a németet, vagy a franciát tanították volna velünk. Annyi hasznom azért mégis volt ebből a latinos iskolából, hogy sok mindennek az alapját megértem. Rengeteg latin közmondást tudok, s néha idézek is ezekből.- Tudomásom szerint szívesen készít kopjafákat. Miért állapodott meg ennél a szimbólumnál?- Gyerekkoromban, amikor in- diánost játszottunk, az egész utcának én faragtam a fabaltát, a fakést, a dárdát. Én voltam az ezermester. Hozzám jöttek, ha tollasdobót akartak, amit a mai gyerekek már nem ismernek. A söprűnyelet én fűrészeltem fel, szöget ütöttem bele, s két libatollal a legjobb célba dobó eszköz volt a drága játékok helyett. Persze veszélyes is, de megtanított bennünket az elővigyázatra is. A kopjafa, mint alkotás egy véletlen folytán jutott eszembe. Ki kellet vágnom egy hatalmas vörösfenyőmet. Ez az egyik legértékesebb fafajta. Sajnáltam volna elpusztítani a tűzben. Saját láncfűrészemmel négyszögletesre vágtam, meggyalultam és a vastagabb végét felfelé téve, hogy jobban mutasson, kifaragtam belőle egy tulipánt. Ebből lett egy jó kétméteres jelfa vagy kopjafa. Mivel az ismeretterjesztő könyveket gyűjtöm, van a könyvtáramban egy háromkötetes munka, erdélyi képekkel. Ám de ez nem volt elegendő, hiszen hallottam, hogy a mintáknak jelentőségük van. Elmentem hát a könyvtárba, ahol készségesen segítettek a szakirodalom összegyűjtésében. Ezeket áttanulmányoztam, különböző ábrákat ki is másoltam. így faragtam ki ezt az első kopjafát. Kíváncsi voltam, hogy mit tudok alkotni a fából. Lonsták Elemér a hétvégi házának bútorait is elkészítette tölgyfából. Asztalt, székeket, magyaros mintákkal. Szép munka, de mégis csak ácsmunkának tartja. Ez szerinte nem lebecsülése az ácsmunkának. Amikor erdész barátja tölgyfát ígért neki, kérte, olyat hozzon, amiben nincs benne a közepe, mert ha ez benne van, akkor a fa reped. A székelyek ezt úgy oldják meg, hogy hatalmas fúróval átfúrják a fatörzset és kiveszik a fának a hasító erejét. Ő négyfelé vágva kapta a tölgyfát. Télen a szobában dolgozott a felesége segítségével. Kirajzolta a mintákat és megfaragta az újabb kopjafákat. A legnagyobbat felállította a telkén, a többit őrzi.- Csak saját örömére faragott, vagy kérésre másoknak is?- Egyelőre csak a magam örömére. Mindegyiket le is fényképeztem és kifüggesztettenra lakásban. A salgótarjáni új köztemetőben egyre több kopjafával találkozni, amelyek között vannak szépek is, meg gyengécskék is. Persze akármilyen, aki készítette annak kedves az is.- Sosem gondolt arra, hogy iparművészeti területen próbálkozzon?- Lehetett volna, de engem inkább a műszaki terület vonzott. Ezeket a hobbikat pihenésként folytatom. Sokszor jártam idős Szabó Pista bácsinál, akiről számos fotót készítettem. Sajnos egyetlen alkotását sem tudtam megvásárolni. Bántott, mikor láttam, hogy némelyek miként akartak hozzájutni egy-egy alkotásához. Legszebb emlékképem róla, amikor az ökrösszekeret faragta. Mindig csodáltam a mester hatalmas erejét, amellyel úrrá tudott lenni a tömegnyi farönkökön.- Szerszámai vannak, de hozzájut-e alkalmas faanyaghoz?- Ilyenhez nagyon nehéz hozzájutni, hiszen mert a fának egy centije egy évig szárad, s évek kellenek hogy igazán száraz legyen. Ugyanis a fa csak akkor nem mozog már, ha tökéletesen kiszáradt. Amiket eddig faragtam azokon is látszik repedés. Amikor nedvesebb az idő van, a repedés eltűnik. A fa tehát tovább él. A légköri hatásokra is mozog a fa. Nem is tudom, hogy hol lehetne találni tökéletesen átszáradt fát.- Erdészeti tanulmányokat is folytatott, hogy ennyire ismeri mindezt?- Nem, csupán szakkönyveket olvasok, meg mindenkit meghallgatok, aki mond ezekről valamit.- Valójában mikor ment nyugdíjba?- Hatvankét éves voltam, s mivel ezerkilencszázharmincban születtem tehát 1991-ben.- Azóta hogyan telnek a napjai?- Reggel fél hétkor kelek és este hatkor ülök le. Az ebédelést kivéve. Néha délután pihenek keveset, de a saját nyaralómban még alig ültem le könyvet, vagy újságot olvasni. Előfordul, hogy esténként kanasztázunk, de az már az éjszakai pihenés rovására megy. Egyébként mindig barkácsolok.- A faragáson kívül mivel foglalkozik még?- Szakítok időt a fotózásra, a kerti munkákra. A telkemen lévő kertünket mindenki megbámulja. A területem mellett az erdei patakot is két-háromszáz méteren rendszeresen kitisztítom. A legnagyobb szomorúságom az, hogy mások mindenféle szemetet beledobálnak.- Van-e valamilyen terve a jövőre?- Jó lenne még legalább egy évtizedet egészségben megélni, hogy addig legyen még unokám is. Újabb hobbiba biztos nem kezdek bele, mert sok mindent szeretnék még jobban megismerni.- Fia van, ő örökölt-e valamit az édesapja szokásaiból?- A fiú szakmája bányamérnök, geológus, környezetvédelmi szakember. Perfekt beszél angolul. Ebben a tárgykörben is dolgozik. Sajnos nem ebben a városban, mert itt nem találta meg a számításait. A geológia és az utazás a hobbija. Látni szeretne mindent, ami ezzel összefügg. Szerencsére erre van is lehetősége.- Boldog embernek érzi magát?- Erre nehéz felelni. A boldogságot nem lehet fából kifaragni. Egy kis boldogságot bele lehet faragni az alkotásba, de az még nem biztos, hogy az ember is boldog. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy szeressék a természetet, s találják meg benne önmagukat. Szeressék a fát, hiszen a bölcső is fából van, s végül a koporsónk is. PÁDÁR ANDRÁS
