Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-04 / 53. szám
Városi diáklap - a „Szent-Györgyi” közreműködésével Mi lesz az iskolavárossal? Megjelent a városi diáklap, a „Gyarmati SCOLA” II. évfolyamának 1. száma. A szerzők, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola diákjai és tanárai sokféle témát vetettek papírra. Az olvasó megismerkedhet például a farsangolás történetével, amit Dénes Zsolt írt meg színesen. Szintén a farsanggal foglalkozik Szűcs Zsanett, aki a népszokásokat részletezi. A szerelmesek ünnepének, a Valentin- napnak a történetét Szálai Zoltán mutatja be.- Megy vagy marad az iskola? - teszi fel a kérdést Adám Áron, aki a város vezetőinek a Szent-Györgyi gimnáziumban tartott fórumáról ad tájékoztatást. Juhász Péter polgármester itt elmondta, hogy éves szinten mintegy száznyolcvanmillió forint hiányt okoznak a középiskolák a városnak. Ekkora anyagi terhet nem bír el a város és így elkerülhetetlen a középiskolák átadása a megyének. Holecz Im- réné tanárnő azt kérdezte a polgármestertől: - Mit tehetnek még a diákok és a tanárok azon kívül,- hogy a tanulók országos szintű versenyeken dobogós helyezéseket érnek el, pályázatokat nyernek, szorgalmasan tanulnak?! Molnár András, a diákönkormányzat vezetője megkérdezte, hogy mi lesz az eddig büszkén emlegetett iskolavárosi titulussal. A szülői munkaközösség elnöke dr. Mituk Julianna kétségének adott hangot a megyei finanszírozást illetően. Úgy vélte, ebből az elképzelésből nem sok jó származhat Gyarmat számára. A mindent legyőző szerelemmel foglalkozik Ledeczki Petra. A „Mit megtehet, meri is a szerelem” című írásában Shakespeare Rómeó és Júlia és Szophoklész Antigoné című drámáit elemzi. A „Hogy tetszel magadnak?” című jegyzetében Kalcsó Melinda azt fejtegeti, hogy a duciknak talán nehéz elviselni önmagukat is és ne keserítsük megjegyzéseinkkel életüket. Egy mai szülő és régi diák Czibuly Zsuzsanna örömét fejezte ki, hogy a diákújság újból megjelent és írói között Gyarmat minden iskolája képviselve van. Szerinte a „Gyarmati SCOLA” lehetőséget ad arra, hogy mindenki beszámolhasson saját közösségéről. A diáklap ezt tükrözi is, mert például Bodonyi Betti a szalézi kollégiumban megrendezett háromkirályok ünnepéről tudósít. Molnár András a költészettel kacérkodó Nóvák Nikolettát interjúvolta meg, akinek „A farkas” című versét is közli a lap. Avantgárd verssel jelentkezik Fábián Berta tanárnő, míg Oláh József a mai diáknyelv sajátosságairól közöl elemző írást. Az Ifjúság úti óvoda vezetőjét, Hugyecz Andrásáét Molnár Boglárka és Ferencz Katalin kérdezte. „Útközben” című írásában Fűrész Edit a gimnazisták mindennapjainak nagy kérdéséről a „Mi leszel, ha nagy leszel?”- ről meditál. A gyarmati városi diáklap szerkesztőgárdája népes. Adám Áron, Maszlik Márton, Mó- csány Tamás mellett a 10/D osztály tanulói szerkesztik a lapot, Holecz Imréné és Fábián Berta tanárnők és Pálfi János számító- gépes szerkesztő segítségével. A lap támogatói a Nógrád Megyei Közoktatási Alapítvány és Rigó Zoltán. A tanárok „aranyköpései” és diákdolgozatok „bölcsességei” is színesítik a lapot. A hátlapon Zsélyi Renáta versei olvashatók, a karikatúrák Pólyák Gergely művei. Pop plusz rock A fiúk és a lányok Két különböző nem. Egymás nélkül létezni sem tudnának. Manapság viszont egy válogatáslemezen keverednek. Az album viszont kétségtelenül a tavaszi idény egyik legnagyobb szenzációja, ugyanis egy új sorozat első darabja ez a fiú- és lányzenekarokat felvonultató válogatás, amely a 12 és 20 éves korosztály összes nagy bálványának legújabb, nagy slágereit tartalmazza. Olyan előadók adták dalaikat az anyaghoz, mint Cher, 5ive, N’Sync, Spice Girls, 4 The Cause, Backstreet Boys, Fresh, Cleopatra, Jennifer Paige, plusz egy meglepetés track a V-Techtől, mely külön erre a korongra készült és a csapat egyik legjobban sikerült nótája. Rajta fiúk, lehet megajándékozni a lányokat és ugyanígy fordítva! * A V-Tech zenekart fantasztikus rokonszenvvel fogadta a közönség és a hazai média. A „Válj!”, illetve a „Vétkezz velem!” című kislemezdalok szinte maguktól lettek slágerek, Kefir és Szamóca pedig igazi, friss közönségkedvenc. Az együttes debütáló albumának sikereivel bebizonyosodott, hogy Magyarországon igenis lehet pusztán a tehetség által sikeressé válni. Ám az igazi meglepetés csak most jön! A teljes anyag elkészülte után mindenkinek az volt a véleménye, hogy a „Vele minden jó” című opusz lesz az, amelyik a befutott zenekart egy lépcsőfokkal még magasabbra viszi. Ez a csodálatos, lírai felvétel négy verzióban hallható a maxin és hangulatával abszolút a Valentin-napot idézi. A szív és az érzelmek húrjait egyaránt megpendíti a szerzemény. * Büszkélkedhetnek már néhány brit sikerrel, lenyomtak két telt házas turnét, eladtak több mint egymillió albumot világszerte és hatszoros platina lettek Délkelet-Ázsiában. ők a „911”, Anglia méltán legizgalmasabb és legsikeresebb férfi popcsapata. Ám mindannyi siker ellenére sem ülnek a babérjaikon. Az utóbbi hónapokban az együttes minden energiáját a harmadik album, a There It Is felvételeire összpontosította.- Meg szeretnénk mutatni az embereknek a „911” másik oldalát, meséli a huszonöt esztendős Jimmy.- A pop az amit a legjobban szeretünk és ezt nem is szégyelljük. Az új anyag tele van fantasztikus hangulatokkal, amelyek nemcsak a rajongóinknak tetszhet majd, hanem azoknak is, akik régebbről emlékeznek a dalokra. Új LP-jükön ugyanis csak és kizárólag feldolgozások szerepelnek, mely ötlet azután jött, hogy a The Bee Gees tribute albumon helyet kaptak egy felvétellel. Mindezután a zenekar minden tagja készített egy listát kedvenc dalaiból. Tizenötöt választottak ki, mielőtt leszűkítették ezt tizenkettőre. Hogyan csinál ilyen nagy hangzavart ez a három északi srác a popiparban? Nos, ez az ő titkuk, de állításuk szerint nyugodtan meg lehet próbálni, bárkinek. A jövő pedig még fényesebbnek látszik. Ilyen sikert fenntartani talán kemény ügy, ám biztosak abban, hogy a legjobb falat még hátravan a team számára.- Mindenki tudja, hogy imádunk nevetni! -, mondja a huszonnégy éves Spike. A nagy dobás még csak ez után jön a „911”-től- Nem akarom ellőni a poénokat, de még jó pár meglepetésünk van. * * * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Hip Hop Boyz. A nyertes, Győri Andrea (Ságújfalu, Zrínyi u. 16. sz.) CD-t, illetve kazettát választhat szerkesztőségünkben. Mai kérdésünk: Melyik városban élnek a népszerű V-Tech együttes tagjai, ugyanis köztudottan ők is vidékiek. a. Szekszárd b. Debrecen c. Miskolc A tippeket március 10-ig várjuk nyílt postai levelezőlapon a következő címre: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock” 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. Jó játékot! Sándor András Kefir és Szamóca, azaz a V-Tech Hiányzik: emberség, szeretet, bizalom - Egy tini is képes észrevenni az érzelmi szegénységét / „En ilyennek képzelek el egy jobb világot” Lányom, Stiwter Katalin tizenhat éves. Úgymond mai tini. Szája nagy, tud követelni, de valamicskével komolyabb gondolkodású, mint sok korosztálybeli társa. Mégis ledöbbentem, amikor egyik este felolvasta fogalmazását: „Én ilyennek képzelek el egy jobb világot!” címmel. Hogy miért? Dolgozata végén elmondom gondolataimat.-Azért választottam ezt a témát, mert számomra az érzelmek mellett nagyon fontos, hogy egyszer megvalósuljon az a világ, létrejöjjön az a társadalom, amit én a mostaninál jobbnak képzelek el. Ehhez mindenekelőtt az emberek akarata szükséges, de ahogy néha végignézek azon a világon, amelyben élek, már nem igazán bízok az emberekben. Ez a világ „pénzközpontú”, érzelemmentes, sablonos, sokak szerint (persze a jobb életszínvonalon élők szerint) tökéletes. Hiszen nekik mindenük(?) megvan ahhoz, hogy tökéle- tes(?) életet élhessenek. A megélhetéshez szükséges pénz (sokszor még több is) egy sablonos családi háttér. Hát mi lehet az, ami még hiányzik? Én erre a kérdésre azt válaszolnám, hogy egy kis emberség, őszinte szeretet és bizalom. Ha a társadalom másik oldalát is megvizsgáljuk, akkor rájöhetünk arra, hogy a különböző rétegekhez tartozók mennyire másként vélekednek arról, mi is az, ami számít az életben. Sokat látni olyan embereket, akiket az utca tart el és csak az emberek könyörületére számíthatnak. Mégis más lehet az a világ, hiszen ott minden ember egyenlő és senkit sem érdekel az, hogy ki honnan jött. Egyaránt próbálnak segíteni a másikon, ha tudnak. Véleményem szerint ez a két társadalmi osztály olyan, mint egy tükör elő- és hátlapja. Mert az egyikre állandóan rásüt a nap, a másik a napfényes oldallal ellenkező irányban van. Szerintem mégis van egy kérdés, amelyre talán mindannyian ugyanazt válaszolnák. Vagy talán mégsem ? Ha megkérdeznénk őket, hogy mi az, ami számít az életben, mindannyian azt válaszolnák, hogy a boldogság. Ezután arra kérném őket, hogy fejtsék ki bővebben és mondják el azt, hogy kinek, mit jelent a boldogság. Az egyik csoport szerintem azt válaszolná, hogy a pénz, a jó állás, ezzel szemben a másikhoz tartozók a szeretetet, a megbecsülést tennék az első helyre. Ezek után az a kérdés, hogy melyik csoport, melyik választ adná. Úgy gondolom, hogy a pénzt és a jó állást a magasabb színvonalon élők értékelték volna jobban, de mégis hiányzik valami az életükből, amit lehet, hogy csak későn vesznek észre. Hiányolom például a pozitív érzelmeket, ezen belül a szeretetet, őszinteséget, mert ezek az emberek már mindent anyagi szempontból értékelnek és nem veszik észre, hogy ezzel becsapják magukat. Életük során a nagy, pénz utáni hajszában saját emberségüket is elvesztették. Én abból a világból, amit elképzeltem magamnak, ezeket az embereket kifelejteném. De talán nem is az embereket, mert ők még meg tudnak változni, (ha akarnak!), hanem a pénz utáni vágyat, az embertelenséget és a társadalmi osztályokat. Ez lehet, hogy egy kicsit furán hangzik, hiszen az egész fogalmazásomat két szélsőséges társadalmi osztály összehasonlításával építettem fel, de a társadalomnak az én világomban nincs szüksége az emberek osztályozására. Nálam minden ember egyenlő lenne, kölcsönös tiszteletet kapnának. Nem tenné tönkre az életüket a pénz, a jobb élet hajszolása. Most szeretném jellemezni a másik társadalmi osztályt. Azokat az embereket, akiket az utca nevel, ők a kérdésemre szerintem azt a választ adták volna, hogy számukra a szeretet és a megbecsülés a legfontosabb. Számomra ezek az emberek nagyon értékesek, hiszen annak ellenére, hogy életüket állandó nélkülözésben élik, mindig tudnak kapaszkodni valamibe. Legvégső esetben egymásba és a kölcsönös megértésbe, szere- tetbe. Ők nem a pénzt és a jó állást választanák (persze ez a mai világban nagyon fontos), mert ők életük során azt tapasztalták, hogyha az emberekből hiányzik a könyörület, a segíteni akarás, akkor ők talán már nem is lennének. ők tudják, vagy legalábbis érzik, hogy az ember ezek nélkül a pozitív érzelmek nélkül szinte már nem is ember, mert elvesztette a legfontosabbat ami számít: a saját emberségét. Nekem legjobban az fáj a mai világban, hogy egyre több embernek van szüksége pszichológusra, mivel nehezen birkóznak meg azoknak az érzelmeknek a súlyával, amelyik hirtelen rájuk szakad az érzelem- mentes, „stabil” élet után. En már sok megtört, szomorú emberrel találkoztam. Furcsa módon a vagyonosabb rétegből kerültek ki, azok az emberek, akik szegényebb körülmények között élnek, mindig számíthattak magukon kívül más emberekre is. Most, dolgozatom zárórészében szeretném jellemezni az én ,,álomvilágomat ”. En a két, eléggé szélsőséges társadalmi réteg összehasonlításával próbáltam bemutatni azt, hogy mi az, amit végképp eltörölnék ebből a világból. Az igaz, hogy az én világomból sem hiányoznának a negatív érzelmek, hiszen azokra bizonyos mértékben szükség van, de sem ezek, sem pedig a pozitív érzelmek nem lennének túlsúlyban. Megpróbálnék egy bizonyos harmóniát létrehozni és az emberek érzelmeit stabillá tenni. Itt a fogalmazás végén feltennék egy kérdést: Akkor most a tükör fényesebb, napsütötte oldalához melyik társadalmi osztály tartozik? Az érzelmekben szegény, de vagyonos, vagy a szegényebb, de érzelmekben gazdag réteg? En biztos, hogy többre becsülöm a szegény, de érzelmekben gazdag embereket, akik tudnak szeretni, de magukban hordozzák a negatív érzelmeket is. Biztos, hogy ezek az emberek többet érnek, mint bármilyen nagy vagyon, hiszen az érzelmeket nem lehet megvásárolni. (Legalábbis az én világomban!) * A fogalmazás azért volt meglepő számomra, mert a mai fiatalságból - nem bántva őket, hiszen életkörülményeik, környezetük, neveltetésük hatására váltak ilyenekké, s ezért elsősorban mi felnőttek, szülők vagyunk hibáztathatok -, hiányzik a felelősségtudat, a közösség utáni vágy, az érzelemvilág. Gondolkodásmódjukat ismerve még csak remélni sem mertem egy mai tinitől ilyen fogalmazást, amely azt igazolja, hogy lányom jól látja az ezredforduló érzelmi szegénységét. Egy boldog anyuka Balassagyarmat Tehetségek a „Táncsicsból”- Javában tartanak még a középiskolai tanulmányi versenyek, ám az eddig elért sikerek máris igazolják, hogy a tehetséggondozásra, a versenyzők felkészítésére fordított pedagógiai munka megtérül a diákok kiemelkedő teljesítményében - adta hírül lapunknak Va- dovicsné Tölgyesi Mária, a salgótarjáni Táncsics Mihály Köz- gazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola igazgatója. Gyulán rendezték meg a múlt héten az Implom József középiskolai helyesírási verseny országos döntőjét, amelyen Nógrád szakközépiskolásait a Táncsics két tanulója, Jónás Veronika (1/13-os) és Szabó Judit (12. b osztályos) diákok képviselték. Jónás az első, Szabó pedig a negyedik helyre került az országos mezőnyben. Sikeresnek mondható a matematikusok szereplése is, akik közül négyen is indulhattak az országos középdöntőben. Teljesítménye alapján, Holecz Hedvig fogja az intézményt, s egyben Nógrád megyét képviselni a végső megmérettetésen.
