Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)
1998-06-27-28 / 149. szám
6. oldal Mozaik 1998. június 27., szombat Hét nyelven szóló könyv - Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiség néprajzából Mások kultúrájában önmagunkét is becsüljük vábbá angol nyelvű összefoglalóval - megjelenő néprajzi kiadványcsalád új tagja ezúttal a kisebb létszámú etnikai közösségek, így a bolgárok, görögök, lengyelek, örmények, ruszinok tradicionális kultúrájáról szóló tanulmányokból állt össze dr. Eperjessy Ernő, a Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségi szakosztálya elnökének szerkesztésében. A tanulmányok szerkesztői és szerzői magyar- országi és külföldi néprajzkutatók, történészek és politológusok. Miként arra dr. Eperjessy Ernő utal az Előszóban, a nemzetiségi néprajzi tanulmánysorozatok kiadványozása egyedülálló Európában. „Bizonyára a bolgárok, görögök, lengyelek, örmények, ruszinok közös néprajzi tanulmánykötetei Európa sokszínű tájainak újabb kulturális értékét tárják majd fel és őrzik a tudomány és a jövő nemzedék számára, egyben hasznos forrásanyagul szolgálhatnak az anyanemzeteknek és gazdagítják az itt élő kisebbségek kulturális életét” - írja a szerkesztő. A kötetben két tanulmány is foglalkozik a magyarországi bolgárokkal. Doncsev Tiso Bevándorló kertészekből - bolgár kisebbség című tanulmánya történeti áttekintést nyújt a hazai bolgárság kialakulásáról a 15. századtól napjainkig. Peneva- Vincze Lili pedig a magyarországi bolgár kertészek hagyományos étkezési szokásait és ételeit mutatja be. A magyarországi görögök múltjáról és jelenéről Papado- pulosz Filipposz írt izgalmas tanulmányt. Ma mintegy négyezer fős görögség él hivatalosan elismert kisebbségként Magyarországon, amely az állam teljes jogú polgáraként kívánja megőrizni nemzeti azonosságát, nyelvét és kultúráját. Eperjessy Ernő tanulmánya a magyarországi görög diaszpóra népi kultúrájának változásairól szól, különös tekintettel a temetkezési szokásokra. Urszula Kaczmarek A lengyel nemzeti közösség története Magyarországon című tanulmányában a lengyel-magyar dinasztikus összefonódástól, a két állam korai kapcsolatától dolgozza fel a hazai lengyelség múltját, kitérve a lengyel szervezetek és intézmények történetére is. Bódi Erzsébet a de- renki lengyelek archaikus kultúrájában rejlő, identitást erősítő elemeket vizsgálja. Simon J. Zaven a magyarországi örmények történetéből nyújt át szemelvényeket, az örmény diaszpóra három betelepedési összetevőjét is elemezve. Kali Kinga a gyergyó- szentmiklósi magyar-örmények etnikus szimbólumáról, a Vörös Köpenyegesek ünnepéről ír, kitérve egyebeken kívül az erdélyi örmény identitásra, az ünnep jelentőségére és funkciójára. Hattinger-Klebasko Gábor ruszinokról szóló tanulmánya, amely alapvetően Paul Robert Magocsi (Kanada) anyagának figyelembevételével készült, részletes áttekintést nyújt a magyarországi ruszinok történetéről, vallásáról, kultúrájáról. Po- povics Tibor Miklós a ruszinok néprajzához szolgáltat adalékokat tanulmányában, különös tekintettel a fával kapcsolatos tradicionális foglalkozásokra a 18-19. században. A kötetet Szacsvay Éva tanulmánya zárja, amely a nemTanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiség néprajzából címmel látott napvilágot a közelmúltban a Magyar Néprajzi Társaság kiadványaként A magyarországi nemzetiségek néprajza sorozatban az első kötet, a horpácsi Mikszáth Kiadó gondozásában. Szlovák viselet, 1894-95, Sáros megye A kötet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kisebbségi főosztálya, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával készült, kötet- és sorozatszerkesztője Eperjessy Ernő. A szép kivitelű könyv címlapján szlovén házioltár látható, amely 1896-ban Budapesten a millenniumi kiállítás Vas megyei vend házában volt látható. A nemzetiségek nyelvén - és természetesen magyarul, tozetiségeknek az 1896-os millenniumi kiállításon való szereplését mutatja be színes és gazdag képanyaggal. A kiállítás néprajzi falujában az akkor fiatal magyar néprajztudomány első jelentős összefoglalását mutatták be a szakma, a tudományok képviselői és a közönség számára. A néprajzi falut Jankó János tervezte, aki a mellékelt képeket is készítette. Úgy véljük, a jelen tanulmánykötet nemcsak a kutatók, illetve a nemzetiségi lakosság számára jelentős, hanem a magyar olvasók számára is alapvetően fontos lehet. Egymás kultúrájának ismerete ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a mások kultúrájában önmagunkét is becsüljük. Nem is szólva arról, hogy az együttélés a kultúrában is komoly kölcsönhatások érvényesülésével jár.-mér Az ún. „Bocskay”, mecenzéfi német ünneplős férfiöltözet Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- kivégezni. Ezerforintos vásár- ság u. 11. sz. A mai rejtvény fejtése: Ha rajta hagyjuk a ki- lási utalványt nyert: Pingiczer megfejtését július 2-ig kell betüntetéseit, képtelenek vagyunk Krisztina Magyargéc, Szabad- küldeni. Templomaink története Ferences rend - SZÉCSÉNY Az 1200-as évek váradi tüzes lajstromában már említik Szécsényt az ősi Kacsics nemzetség birtokaként. A család sarja, Szécsényi Tamás erdélyi vajda lett a mezővárosi település tulajdonosa. 1332 március 9-én kelt XXII. János pápa írásos engedélye, amely szerint ferences szerzeteseket telepített Szé- csénybe a földesúr, megépítve a 12 személyt befogadó kolostort. Két évvel később már Károly Róberttól harcolt ki érdemeket, ezek eredményeként az uralkodó 1334 május 5-én kelt levelében.......- az ő Zechen nevű helységét. . . Buda városunk kiváltságaival...” ruházza fel. Később a Forgách család a birtokos. Szécsény vára Zsigmond korában épülhetett, a XV. sz. első harmadában. A nógrádi végvárak közül ennek volt a legfontosabb feladata: Fülek védelme. A török Buda bevétele után 9 esztendővel jutott el ide, s foglalta el. A szandzsák székhellyé kinevezett Szécsény ferences templomában dzsámit alakítottak ki maguknak a törökök, sőt még saját ízlésű fürdőt is létesítettek. A tizenöt éves háború elején javult csak a helyzet némileg, 1593 őszén több nógrádi erősséggel együtt Szécsényt is felszabadította -legalábbis egy időre - Tiefenbach Kristóf kassai főkapitány és Pálffy Miklós. Az 1600-as évek végén Sobieski János lengyel király szabadította fel Szécsényt végleg a török uralomtól. A ferences templom stallu- mai - szerzetesi ülőhelyek - épek maradtak, Oszler Liborius ferences asztalos faragványai díszítik. Szécsény plébániája középkori eredetű, hisz az 1332-37- es pápai tizedjegyzék említi Pál nevű plébánosát. Hogy a ferencesek mikor vették át a plébánia irányítását, konkrét adat nincs, de 1602-ben Forgách Zsigmond birtokosi beiktatásán Losonczy Miklós szécsényi plébánost is említik az iratok. Pázmány szerint a nógrádi főesperesség plébániái között szerepel Szécsény. A ferencesek a török első elvonulása után 1610-ben visszatértek, de 15 évvel később ismét eltávoztak s hat évtizeden át Ludány látta el a szécsényi katolikus hívek lelki vezetését. 1785-től 1950-ig ismét a szerzetesek, majd világi papok vezették a plébániát, a 90-es évek elejéig. Ma ismét van élet a kolostorban, kapisztránus ferences páterek miséznek a templomban és a filiákban Benczúrfalván és Pösténypusztán, sőt a klarissza nővérek „Szécsény Ágacskája” is tevékenykedik a szegénygondozó ferences nővérekkel együtt. Egy tűzvész pusztítása után Koháry István támogatásával helyreállították a templomot, majd - a sekrestye és a szentély eredeti állapotát meghagyva- új barokk hajórészt kapott az épület. A vallásalap megbízásából Holbling János budai építész és Kayr Mátyás teljes renoválást végeztek rajta, majd 1733 május 25-én Berényi Zsigmond püspök szentelte fel Szent Jakab tiszteletére. Ezt a titulust azonban öt évvel később a tartományi gyűlés Urunk színe változására változtatta. A 640 nm alapterületű templom freskóit Takács István festette 1976- ban, a barokk Kisboldogasz- szony-temető kápolnát és a szintén műemlékjellegű Szentháromság-szobrot. Az úgynevezett Borjúpáston adott otthont 1705 őszén II. Rákóczi Ferencet „vezérlő fejedelemmé” választó országgyűlésnek is. D. F.
