Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24-25-26 / 300. szám

1997. december 24., szerda Karácsony ’97 5. oldal Namíbia német precizitással - Angolai ünnep salgótarjáni fenyőfával Távoli világban az otthon emlékeivel December 24-én, szentestén valahol Angolában sokan rácso­dálkoznak arra az apró fenyőfára, amelyet Szalai József rendőr őrnagy állít fel az ENSZ rendőri megfigyelő szolgálat szálláshelyén. Az egység egyiptomi, indiai, brazil, portugál, svéd, szlovák és magyar tagjai bizonyára az otthon emlékein merengve nézik majd a lobogó gyertyákat és megkóstolják a szaloncukrot, ami a fenyővel érkezett Salgótarjánból. Szalai József (elöl, jobbra) bennszülöttek körében-Igen, én küldtem el cso­magban a karácsony elmarad­hatatlan jelképét - kezdi az af­rikai utazásáról szóló beszélge­tést dr. Szalai Mária, a megyei rendőr-főkapitányság titkár­ságvezetője. Szalai József az év elején nyerte el a megfigyelői státuszt az Országos Rendőr-főkapi­tányság által küldött csapatban. Rövidesen letelik az egyéves szolgálat ideje, de a karácsonyt még ebben a távoli világban tölti a salgótarjáni rendőrtiszt. Néhány hónappal ezelőtt Mária utazott ki párjához.- Frankfurton keresztül ti­zenkét órás repülőút után érkez­tem meg Namíbia fővárosába Windhokba. Ugyanis a szabá­lyok szerint Angolában nem ta­lálkozhattunk. Namíbia béké­sebb, az időjárás is kelleme­sebb, a körülmények civilizál­tabbak - idézi az emlékeket a jogásznő. Máriáék szállása egy hely­béli történelemtanár családjánál volt: fizetéskiegészítésként fog­lalkoznak a fizető vendégszol­gálattal. Megmosolyogták őt, amikor észre vettek nála egy esernyőt is, hiszen ott már hó­napok óta nem esett az eső.- Minden kapható volt, s ezt tapasztaltam a vidéki nagyobb településeken is. Nyugodt lük­tetésű a főváros, széles, rende­zett és tiszta utcákkal, tágas te­rekkel. Az épületek ápoltak, gondozottak. Szemét sehol. Ez összefügg azzal, hogy valami­kor egy-egy terület milyen gyarmat volt. Namíbia német fennhatóság alatt volt. S ma­napság is érzékelni lehet a né­met precizitást, alaposságot. Érthető, hogy a rendőrt a közbiztonság helyzete is érde­kelte. Nagyon meglepte az, hogy az épületeket magas fallal és szögesdróttal védik. Ezekben sok helyen elektromos áram is van. Ezt azonban mindenütt jól láthatóan jelzik.-A rendőrök rendkívül jól öltözöttek, kulturált megjelené- sűek, legyenek feketék vagy fehérek. A nagy melegben is nyakkendőben feszítettek. Kí­váncsian figyeltük hogyan in­tézkednek egy közlekedési bal­eset helyszínén. Nos, higgad­tan, határozottan és gyorsan. Láttunk női rendőröket is. Amikor útbaigazítást kértünk egyiküktől udvariasan vála­szolt, angolul. A lefényképezé­sét nem akarta engedni, csak akkor enyhült meg, amikor megmondtuk, hogy kollégák vagyunk. Szalaiék élve a rendkívüli lehetőséggel elutaztak Zimbab- véba megtekinteni a Viktória- zuhatagot és közben ismerked­tek a botsvanai tájakkal.- Csodálatos volt a vízesés - emlékezik, de engem leginkább a Busmanföld ragadott meg. Ide egy tíznapos szafarival ju­tottunk el. Hatan utaztak egy idegenve­zetővel terepjáró gépkocsival. Valójában ekkor látták, hogy az afrikai emberek mennyire nem a mában élnek még. A nagy vá­rosokon kívül ugyanis roppant nagy a szegénység. Az apró te­lepüléseken fűkunyhókban él­nek, leggyakoribb táplálékuk a kukoricalepény.- A gyerekeknek cukorkát, csokit akartunk adni, de az ide­genvezető megtiltotta, mert nem ismerték - fonja tovább a mesélés fonalát Mária. - Azt mondta, adjunk inkább kenye­ret. Egy nagyon idős asszonyt kínáltunk kólával. Nem akarta elfogadni, végül megivott egy pohárral. Utána viszont megitta volna az egész készletet. A busman férfiak ágyékkötőt hordanak és félmeztelenül jár­nak, az asszonyok ruházata tarka és szedett-vedett. A fér­fiak akkor boldogok, ha a fe­jükre valami különlegességet tehetnek. Akár sísapkát, akár egy nejlonzacskót vagy üres sö­rös kartondobozt. Náluk stá­tuszszimbólum a minél gro­teszkebb fejfedő.- Az őslakosság döntő része katolikus, ami a sok helyütt működő missziók következmé­nye. Az emberek nagyon bé­késnek látszottak, olyannyira, hogy segíteni is alig akarnak magukon. Megelégszenek a természet adományaival, földet alig művelnek, de várják azt, hogy segélyeket kapjanak. Afrikában mások az arányok, mint nálunk. A lakott területek közti távolságok nagyok, gya­korta több száz kilométernyiek. Éppen ezért a fő közlekedési eszköz az autó és a néhány személyes kis repülőgép.- Engem legjobban a termé­szet ragadott meg. Az afrikai ég alatt - ahol éjszaka rám ragyo­gott a Dél keresztje - úgy érez­tem, hogy én is beletartozom a csodálatos természetbe. Ami­kor szinte karnyújtásnyira vol­tak tőlem az elefántok, a prüsz­kölő vízilovak, a rohanó struc- cok, az ugrándozó zebrák, a ke­cses impalák. Időnkét még most is úgy érzem, hogy ez az utazás csak egy álom, egy va­rázslat volt - emlékezik Mária. Angolában most 40-50 fo­kos meleggel tombol a nyár. Ott nem szokás a fenyőállítás sem. A békebíró szerepét be­töltő nemzetközi rendőri csapat szálláshelyén mindenki a maga módján emlékezik meg a kará­csonyról, a megváltó születésé­ről, aki békét akar ezen a for­rongó világon. Pádár András Szenteste született az „angyali Sisi” is Nem csak legenda, történelem- „ Vasárnap-gyermek va­gyok, Nap szülötte: trónom arany sugarával kötötte, koronám tündökletébol fonta össze. S van fénye százszám, laknám mind kö­zötte.” Felnőttként így vélekedett Sisi arról a napról, amelyen világra jött. A kalendárium 1837. december 24-ét muta­tott, amikor Münchenben megszületett Elisabeth Amá­lia Eugenia Wittelsbach. Ennek a születési dátumnak éppen százhatvan eszten­deje. Az idei év más évfordulók miatt is jelentős a királyné emlékét ápoló jeles napok között. Száznegyven éve járt elő­ször hazánkban és - ugyan­csak kerek évforduló — száz- nyolcvan esztendeje, 1867. június 8-án a Mátyás-temp­lomban Magyarország ki­rálynéjává koronázták. A magyar történelemben az az egyedülálló megtisztel­tetés érte, hogy a királlyal egy napon és egy helyen - nem az addigi szokásoknak megfelelően, néhány nap­pal később a királynék váro­sában, Veszprémben — érin­tették vállához a szent koro­nát. Történt mindez tizennyolc évvel az aradi vértanúk ki­végzése után. Mi változott ez alatt a csaknem két évtized alatt? Ki gondolta akkor, hogy az 1848-as szabadság- harcot és forradalmat le­verő Ferenc Józsefet ural­kodónak kijáró tisztelettel fogadják a rebellis magya­rok. A kulcsszó: Erzsébet. A szépségéről híres császárné élete egyetlen politikai vállal­kozásaként sürgette a kiegye­zést. Nyíltan és határozottan, szinte ultimátumszerűén kö­zölte felséges férjével:- „Ha a birodalomban rosszul mennek a dolgok, azt nagyon sajnálom, de ha Ma­gyarországon történik mindez, akkor abba én bele­halok.” És bár Ferenc József tudta, hogy a magyarokkal jobb lenne egyezséget kötni, mégis sokáig húzódozott a megbéké­lés gondolatától. Az „angyali Sisi” -ahogy leveleiben ne­vezte a császárnét - érzelmi­leg telített győzködésére igent mondott. Megtörtént a kiegyezés, a koronázás és a királyi pár a magyar nemzet ajándékaként megkapta az Erzsébet ál­tal már korábban kiszemelt gyönyörű Grassalkovich-kas- télyt. Gödöllőn hódolhattak a nemes urak királynéjuk szép­sége előtt, aki nemcsak lo­vagló képességét tökéletesí­tette, hanem magyarnyelv-tu- dását is... Nem csoda ha rajongtak érte. Már életében legendák fűződtek személyéhez. Sokan szeretik, tisztelik ma is emlé­két. Dr. Katona Tamás törté­nésznek a következő a véle­ménye:- „Erzsébet volt az, aki előkészítette a kiegyezéshez vezető utat. Azét a kiegyezé­sét, amely Magyarországot Európába vezette. Tehát ami­kor Erzsébet királynéról be­szélünk, az nem csupán le­genda, hanem a szó igaz ér­telmében történelem." Helyszíni beszámoló Budáról 1867-ből Jókai Mór: A koronázás napjai Most uralkodó dicső királyunk koronázása napján már reggel öt órakor talpon volt az egész város, s reggel hét órakor a díszfogatok sokasága s a pom­pába öltözött lovagok mind együtt voltak a királyi vár ud­varán. A bandériumok s a kö­zönség lelkesült éljenzése üd­vözölte a királyt. Utána jött a királyné ugyanabban a koronás üveghintóban, melyben felsé­ges elődje járult a koronázás elé. A hintót nyolc fehér ló vonta lassú lépésben. A király­nén fehér selyemruha volt, csipkékkel és gyémántokkal díszítve s a fején brilliantoktól ragyogó korona. Utána hat pej lótól vont hintón a főudvarmes- temő és azután a császári és ki­rályi főherczeg és főherczegnő -sa palotahölgyek. A menetet a magyar testőrség másik csa­pata zárta be. Az egész menet a budai plé­bániatemplom elé vonult, ahol a lépcsőzetnél a püspöki kar fogadta a királyt. Maga a koro­názási szertartás egy óráig tar­tott. Az esztergomi herczeg- primás kente föl a király hom­lokát a szentelt chrysmával, majd a nádort helyettesítő mi­niszterelnökkel, gr. Andrássy Gyulával együtt helyezé fejére Szent István koronáját, övezé dereka körül az ország pallosát, s csatolta vállára az első ki­rályné által hímezett, ala­kokkal gazdag király palástot. Ez alatt Liszt Ferencz koroná­zási miséjét zengette templomi chorus. Mikor a megkoronázott ki­rály az oltár zsámolyáról föl- emelkedett, a magyar minisz­terelnök hármas „éljen” kiál­tással üdvözlé a fölkent ural­kodót, mit a templom százszo­rosán zengett vissza; de az él­jen kihatott az utczára s aztán végig zúgott az egész városon. E szertartás után a királyné, ki­nek vállát érinté a korona, és fenséges gyermekei visszatér­tek a várpalotába: a megkoro­názott király pedig az ország nagyjaival, a testőrség által ki­sérve, gyalog, a Szent János, vagy mai szokásos nevén, helyőrségi templomig vonult; az utcza nemzeti színű posztó­val volt bevonva. A magyar pénzügyminiszter lóháton ülve, két zacskóból arany és ezüst koronázási emlékpénze­ket szórt a sokaság közé, mely a díszmenet elvonulta után, ha­gyományos szokás szerint, neki esett a szőnyegül szolgált posztónak s azt késekkel felda­rabolta emlékül. A plébánia-téren lépcsőzetes emelvény volt felállítva s drága szőnyegekkel beterítve: ennek a két oldalán foglalt helyet az országgyűlés mindkét háza. A király az emelvényhez érve, könnyedén leszökött lováról s szilárd lépésekkel haladt fel az emelvényre. Előtte a fő- lovászmester haladt az ország pallosával s a püspök az apos­toli kereszttel. Utána az érse­kek, a miniszterek s a testőrök kapitánya. A püspökök s a fő­nemesek lóháton ülve fogták körül az emelvényt. S itt az Is­ten szabad ege alatt, arczczal napkeletnek fordulva, jobbját három felemelt újjával az égre tartva, baljában a feszületet szívéhez szorítva, mondá el a király a herczegprimás elő- mondása után a hitlevélre letett esküt, melyben magát az or­szág alkotmányának megtartá­sára kötelezi. Az egész közön­ség fedetlen fővel, mély csend­ben hallgatta az esküt. Az eskü­tétel után a miniszterelnök jelt adott az üdvdiadalra, melyet túl nem birt harsogni sem a sortü­zelés, sem a dobok pörgése, és a Gellért-hegy ágyúi is csak emelni bírtak. Ezen esemény emlékére nevezzük az egykori plébánia-tért „Eskü-tér”-nek. Az eskü letétele után az apostoli király ismét leszállt az emelvényről, felült a lovára, s a díszmenet az előbbi rendben vonult a koronázási domb felé. Ide érve, a király gyors vágta- tással fölnyargalt a koronázási dombra. A fehér paripa, mintha maga is tudná, milyen magasz­tos tény eszközéül volt kisze­melve, fenn a dombon folyvást két lábára ágaskodva toporzé- kolt. A király (első lovász az országban) bizton ülve a nye­regben, fordítá a paripáját a vi­lág négy sarka felé, megtéve a négy hagyományos vágást Szent István pallosával, annak jeléül, hogy ezt az országot bármely oldalról fenyegető el­lenség ellen is meg fogja vé­delmezni. Ez volt a befejezése a kor­szakot alkotó alkotmányos nemzeti ünnepély hivatalos alakjának. Következett rá a formasze­rinti királyi ebéd a budai vár­ban, melyben az ételeket csak felhordták és kivitték. Ez is a programba tartozik s ez fejezi be az ünnepélyt. A pesti Város­ligetben pedig megtartották a hagyományos néplakomát, az ökörsütést és borosztogatást. (Jókai Mór helyszíni be­számolóját az 1867-es eredeti helyesírás szerint közöltük. Forrás: Sisi Baráti Kör, Er- zsébet-füzetek) Kodály Zoltán karácsonyi éneket is gyűjtött a Nógrád megyei Tolmácson „Ó, szerencsés éjszaka...” A karácsonyi népé­nekek között a leg­ismertebbek - a Mennyből az an­gyal, a Pásztorok, pásztorok, a Cso­dapásztorok - vagy akár a Fel nagy örömre ... , amelynek dallama és szövege egyaránt Gárdonyi Gézától való - mellett már a XVI. századi Bat­thyány /-kódex is feljegyez egy kará­csonyi „congratula- tio”-s szöveget: „Karaczon innepé- benlKaraczon in- nepében/Oueruen- dezzwnc ziuwnk- benl Mert Isten ő szt. fiatl Mert Isten ő szt. fiatl Atta meg nekwnc testben ...” (Mai szóhasználat­tal: „Karácsony ünnepében, örven­dezzünk szívünk­ben, mert Isten ő szent fiát, adta meg nekünk testben.” A fülbemászó és kedves, Csendes éj osztrák eredetű, mégpedig egy külö­nös történet övezi a keletkezését. Egy kis templomban na­gyon készültek a ka­rácsony megünnep­lésére, de későn vet­ték észre, hogy az egerek teljesen szét­rágták a harmonium belsejét, így az használhatatlanná vált. Am Franz Xa­ver Gruber, aki a melódiát is szerezte, nem csüggedt el és egy gitár segítségé­vel, meg a templom gy erekkóru sával előadták az azóta vi­lágsikerű éneket. Az ismertebb né­pénekek mellett szinte minden vidé­künk őriz saját dalo­kat, egyedi karácso­nyi énekeket. Ezek egyikét gyűjtötte Kodály Zoltán Nóg­rád megyében, Tol­mácson, 1922-ben. Részlet a kottából Deák Ferenc Előttünk a jövőnk: mit várhatunk a küszöbön álló huszonegyedik századtól? Nem leszünk felhőtlenül boldogok Ha hihetünk a prognózisoknak, akkor 2000-ben elkészül a Co­lumbus, az európai űrlaborató­rium, az Alpha nemzetközi űr­állomás lelke. 2005-ben menetrend szerint közlekedik Berlin és Hamburg között a mágneses függővasút. 2011-re megjelenik az olcsó kör­nyezetbarát jármű-hajtóanyag. A rákos megbetegedések gyógyítá­sára szolgáló orvosságok megje­lenésével 2013-ban számolnak a tudósok. Várhatóan 2020 táján napenergiával működő űrbéli erőművek látják el villamos energiával a Földet. Bolygónk lakói azonban nem lesznek fel­hőtlenül boldogok, mivel addigra az emberiség 40 %-a súlyos víz­hiánnyal küszködik majd. Ör­vendetes viszont, hogy 2030-ra végleg megállítják a Földet védő ózonpajzs pusztulását. Húsz év­vel azután már szolgáltatják a vil­lamos energiát a magfúziós erő­művek. Az előrejelzések szerint 2060 táján a Föld népessége 11,5 milliárd lesz, a mostaninak csak­nem a kétszerese.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom