Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-04-05 / 232. szám

1997. október 4„ szombat Magazin 5. oldal Emlékezés a vértanúkra ✓ Elő kapcsolat Százezer forinttal támogatta a Hollókői Fiatalok Kulturá­lis Egyesületének a határon túli magyar fiatalokkal kap­csolatos pályázatát a Gyer­mek és Ifjúsági Koordiná­ciós Tanács, valamint a Mo­bilitás Ifjúsági Szolgálat. Ennek köszönhetően élővé tehetik romániai kapcsolata­ikat a hollókői fiatalok, akik a hétvégén Aradon is koszo­rúznak. Amint azt Szabó Csabától, a hollókői egyesü­let vezetőjétől megtudtuk, tárgyalásokat folytatnak majd a Temesvári Magyar Ifjúsági Szövetség vezetői­vel is. Ismét lesz Nógrád szépe-verseny - Férjezett hölgyek is benevezhetnek Senki sem távozik üres kézzel Fehérvári Judit, Serfőző Diana, Szilágyi Leonóra,!Miklós Viktória,|Török Miléna, Szabó Krisz­tina, Kun Gabriella - vajon hogyan folytatódik ez a névsor november 15-én, amikor a József At­tila Művelődési Központban megválasztják Nógrád megye 1997-es szépségkirálynőjét? Mint Mezei István, az intéz­mény munkatársa, a rendezők egyike elmondta: nem szakad meg az 1990-ben indult soro­zat, s az idén az „eredeti” forga­tókönyv szerint csak a nógrádi­akra koncentrálnak, tekintve, hogy ez a verseny nem felmenő rendszerű, innen nem lehet se­hová eljutni.- Akkor mégis mi lesz a vonzó a jelentkezők, illetve a nézők számára?- Először is lényegesen csökkennek a kötöttségék, itt indulhatnak férjezett, gyerme­kes hölgyek is. Azon is gondol­kodunk, hogy leszállítjuk a korhatárt 16 évre. Minden ko­rábbinál több díj, ajándék váija majd a résztvevőket. A ver­senyről üres kézzel senki nem távozik, beleértve a közönséget is, hiszen újszerű, látványos show-val gondoskodunk a szó­rakoztatásukról. Ismert tévés személyiség vezeti majd a mű­sort, amelyben sztárok is fel­lépnek.- Meddig lehet jelentkezni?- A kiírásban majd konkreti­záljuk a napot is, de október végéig bizonyára. Az, hogy rendezünk-e előválogatót, a je­lentkezők számától függ. A döntőben maximum 16 ver­senyző szerepelhet, fürdőruhá­ban, estélyiben, koktél- és saját ruhában bizonyíthatja bájait - mondta Mezei István. Természetesen lapunk - a hagyományokhoz híven - nemcsak az eseményeket kíséri nyomon, hanem az előkészítés­ben is részt vállal. Balerinák - Új Degas-festménnyel gyarapodott a pári­zsi Musee d’Orsay gyűjteménye. Ismeretlen adományozótól származik, adótartozás fejében kapta a múzeum. Miért bukott meg Budapesten egy (nógrádiakat is érintő) kezdeményezés ? „A színház repült...” A magyar kultúra - hogy úgy mondjam - élt már szebb na­pokat is. Napjainkban művé­szeti, irodalmi folyóiratok, lapok, könyvtárak, színházak, művelődési központok küzde­nek megélhetési, nem egy esetben túlélési gondokkal. Gondolom, sokan várták azt a premiert, illetve azokat az előadásokat, melyeket a budapesti VIII. kerületi Nap­ház nevű színházban láthat­tunk volna. A darabot a Nóg­rád megyéből elszármazott ki­tűnő színművész, Hollay Kálmán rendezte, s tizenegy kisebbségi fiatalnak adott volna lehetőséget arra, hogy közönség előtt is megméret­tessék magukat: elég tehetsé- gesek-e a rivaldafényhez? A bemutató azonban elma­radt, s „a színház repült” - ahogy a rendező fogalmazott. A történet eleddig úgy néz ki, hogy a tizenegy fiatalt „szélnek eresztették”, s marad a kérdés, hogy lesz-e ilyen le­hetőségük még egyszer az életben. Persze a dolog nem faji megkülönböztetésről szól, az a baj, hogy ilyesmi egyálta­lán megtörténhet. Amiért iga­zából nekiálltam gondolatai­mat papírra vetni, annak az az oka, hogy némi személyes kö­tődésem is van a történtekhez. Az egyik fiatal lány tudniillik személyes ismerősöm (a nevét nem írom ide, lehet, hogy nem örülne neki), s véleményem szerint tehetségéhez nem fér kétség. Persze most ne tessék azt gondolni, hogy szakavatott műértője vagyok a színháznak, az előadóművészetnek, ám öt mint szerző is hallgathattam, s nem csalatkoztam. Lehet, hogy elfogult vagyok, ám ha meg­gondoljuk, hogy a kis csapatot Hollay Kálmán neve fémjelzi, akkor talán elnézhető az elfo­gultságom még akkor is, ha csak egy pályakezdőre vonat­kozik, lévén, őt ismerem. A szimpatikus kezdeménye­zés nem tudott kibontakozni. Megdöbbentő volt haljani a rendező elmondását, miszerint a helyi kisebbségi önkormány­zat vezetője volt az egyik, aki - állítólag anyagi hasznot húzva - megbuktatta a premiert, a színházat, s talán tizenegy karrier kezdetét is. Mit mond­junk? Egy kisebbség helyzeté­nek javulása mindenkinek ér­deke, ám ezt nemcsak az ifjú, kitörni vágyó színészjelöltek­nek kell nagyon akarniuk, ha­nem a kisebbség vezetőinek is. Ilyesminek nem szabadna előfordulnia. A vezetőknek nem az a feladatuk, hogy a saj­tón keresztül a támogatások mennyiségét keveselljék, tény ugyanis, hogy sokszor csak ilyesmiről hallani. Ebben az országban ma senkinek nem könnyű, főleg nem a tanulni, haladni vá­gyóknak, s más kisebbség is hatalmas gondokkal küszkö­dik. A „kisemberek" feladata megakadályozni, hogy pénzé­hes vezetők miatt efféle elő­fordulhasson; a kultúrát el­herdálni egyebek miatt is fele­lőtlenség. Klebersberg Kúnó már a század elején így vélekedett errőlHa a kultúrát fejleszt­jük, közvetlen gazdasági eredményeket lehet elérni.” Érdemes erre figyelnünk, hogy több színház, kulturális intézmény, művészeti lap ne „repülhessen" bármilyen val- lású, anyanyelvű, nemű, korú népcsoport kultúráját közvetíti is ... Dukay Nagy Adám Ösztönzés a diákoknak, elismerés a színvonalasan dolgozó pedagógusoknak Érdemes jól tanulni, dolgozni Gerda Jaeggl-Christ, osztrák „mesterfotós” szerelmese Nógrádnak Ember és természet képekben Bátonyterenyén az önkor­mányzati képviselők a minap közalapítvány létrehozásáról döntöttek. A „Bátonyterenye Közoktatá­sáért Közalapítvány” célja az ön- kormányzat fenntartásában mű­ködő óvodák és iskolák működési feltételeinek javítása, az intéz­mények tárgyi fejlesztése: első­sorban számítástechnikai és ide­gennyelvi eszközök beszerzésé­nek segítése. A célok között sze­repel az iskolákban kiemelkedő tanulmányi eredményt elért, ki­magasló teljesítményt nyújtó ta­nulók jutalmazása, a nevelési, ok­tatási intézményekben magas színvonalon dolgozó pedagógu­sok elismerése, óvodai, iskolai programok támogatása. Az alapítvány induló vagyona 1 millió forint. Az alapító a fo­lyamatos működés biztosítására az alapítványt éves költségveté­séből 200 ezer forint éves támo­gatásban részesíti. A közalapít­vány nyitott, ahhoz bármely ha­zai, külföldi természetes vagy jogi személy, illetve szervezet csatlakozhat. A csatlakozás elfo­gadásáról vagy visszautasításáról öttagú kuratórium dönt, melynek elnöke dr. Zoltán Ödön. Az ala­pítvány pártpolitikai céloktól mentesen dolgozik. A kurató­rium munkáját háromtagú fel­ügyelőbizottság ellenőrzi, melynek elnöke Mengyi János. Homoga József, a Nógrád Me­gyei Fotóklub elnöke nyitotta meg a napokban a József Attila Művelődési Központban Gerda Jaeggl-Christ kiállítását, s egy­ben a Salgótarjáni Fotógaléria 27. évadját. Az alsó-ausztriai St. Pölten- ben élő fotóművésznő tárlata a két terület fotóklubjai közötti hagyományos együttműködés fontos állomása. A két klub al­kotó munkája jól kiegészíti egymást. Az osztrákok szinte csak a szépre koncentráló képe­inek kontrasztját is jelentik a nógrádiak társadalmi problé­mákra is választ kereső művei. A galéria mostani vendége, Gerda Jaeggl-Crist fotómű­vésznő 1947-ben született, érett, alkotó éveinek teljében lévő egyéniség. A fényképezés­A hideg Finnországból el­származott viking loboncú Renny Harlin, a kilencvenes évek elején robbantotta ma­gát a világhírnévbe. A mega akciófilmekre speci­alizálódott filmrendező hét esz­tendővel ezelőtt, a „Még drá­gább az életed”-del, majd egy kicsivel később, a „Cliffhan- ger”-rel ért el óriási kasszasike­reket. Mindezek betetőzéseként pedig feleségül vette az Oscar- díjas színésznőt, Geena Davist, hogy a nászút befejezése után rögtön neki is lássanak a kö­zépkori kalóztörténetet feldol­gozó közös filmjük, a „Cutth­roat Island” elkészítéséhez. A szűk 100 millió dollárból ki­gazdálkodott mű aztán olyat bukott, hogy sokáig igen kétsé­gessé vált: Renny Harlin ren­dezhet-e még ezek után. A kétség azonban nem igazo­sel felnőtt korban jegyezte el magát. Első fotográfiai tanul­mányait 1985-ben kezdte meg a St. Pölten-i népfőiskola fotó szakán. Ezt követően rövid idő alatt jelentős sikereket ért el. Több nemzetközi pályázaton szerzett elismerést. Művei alap­ján Ausztria legnívósabb alko­tóműhelye, a St. Pölten-i Fotó­klub meghatározó egyénisé­gévé vált. Gerda Jaeggl-Christ többször járt hazánkban, részt vett a Sal- góbányán megrendezett fotós alkotó telepen. Ekkor, a megyében szerve­zett fotótúrák hatására szinte szerelmesévé vált a nógrádi tá­jaknak, embereknek. A me­gyénkben, főleg Hollókőn ké­szült fotói bejárták a világ fo­tográfiai kiállítóhelyeit. lódott be: a kirobbanóan dina- mikus házaspár visszatért és az „Utánunk a tűzözön” című újabb családi vállalkozásban bemutatják, hogy van még né­hány - nem is akármilyen - durranásuk. Samantha Caine (Geena Da­vis) egyszerű kis szürke tanító­nőként éldegéli a maga életét. Mindennapjaiba a legnagyobb erőszakot néhány, a karácsonyi vacsorához szükséges zöldség brutális felszeletelése jelenti. Samantha saját, idilli világában azonban nincsen minden telje­sen rendben: bizonyítja ezt a nő testén lévő számtalan, ismeret­len eredetű seb, valamint az, hogy Samantha rejtélyes emlé­kezetkiesése révén nem képes nyolc évnél korábbi időpon­tokra visszaemlékezni. Azt tudja, hogy most kicsoda, de ar­ról fogalma sincsen, ezelőtt va­Ezúttal félszáz alkotásával és Egyiptomban készült színes diasorozatával mutatkozott be. A képek is bizonyítják alkotó­juk mesteri tudását, bizonyít­ják, hogy méltán viseli az oszt­rák „mesterfotós” kitüntető cí­met. A fotók kidolgozása, tó­nus- és színvilága, kompozíciós rendje szinte kifogástalan. Gerda Jaeggl-Christ salgótar­jáni kiállítása két részre oszt­ható. Az egyik, zömmel fekete­fehér fotókból álló ciklus köz­pontjában az ember áll. A tárlat másik része kitűnő színes fo­tókkal a mindig változó, megismerhetetlen és ezért is iz­galmas természet világába ka­lauzolja nézőit. A kiállítás a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont földszintjén október köze­péig tekinthető meg. V. M. a tűzözön jón ki is lehetett valójában. Egyszer azonban hirtelen emlékezni kezd. Feltűnnek ko­rábbi életének mozzanatai és nemsokára teljesen tisztává vá­lik számára a dolog: néhány évvel ezelőtt Charly Baltimore néven a CIA egyik leghatéko­nyabb ügynökeként dolgozott. Nem telik bele sok idő és a nő korábbi felettesei is tudomást szereznek Samantha/Charly visszatért emlékeiről. Reakció­juk azonban szokatlan: mindent elkövetnek azért, hogy elhall­gattassák korábbi ügynöküket. Hősnőnknek természetesen tű­zön-havon keresztül menekül­nie kell, egyedüli segítségként csupán egy lecsúszott fekete rendőr (Sámuel L. Jackson) szegődik társául. Az Utánunk a tűzözön októ­ber 2-étől már látható tarjáni Apolló Moziban. Sz. G. Filmjegyzet: avagy egy újabb „viking” durranás Rejtélyes az Utánunk Egy salgótarjáni helytörténeti vetélkedő alaposan felkészült versenyzői között bizonyára akadna, aki már találkozott a Krepuska névvel. Az idősebb nemzedék soraiban azonban igencsak „rémlik valami” a családdal kapcsolatban, né- hányuknak - főként a somo- siaknak- pedig még szemé­lyes emlékeik is vannak Kre- puskáékról. Ezentúl viszont - Szokács László napokban megjelent „Tisztelet a Krepuska család­nak” című könyve jóvoltából - azok is megismerhetik a família történetét, akik eddig egyálta­lán nem hallottak felőlük, vagy csak felületesen tudtak róluk valamit. S ez azért fontos, mert egy olyan többgenerációs családról van szó, amelyik példát adott a szakmai igényességből (az apa dr. Krepuska Géza Európa-hírű fülgyógyász professzor volt, de Egy marék somosi föld a professzor koporsóján - Családtörténeti dokumentumok „Krepuska Géza talpig ember volt” István fia és még inkább az Amerikában élő unokája - Jakó Géza - is sokra vitte az orvos- tudomány, a gyógyítás terüle­tén), a természetszeretetből, a gazdálkodásból, a tudományos és praktikus ismeretek össze­kapcsolásából (Somoskőújfa­luban is volt 2170 holdnyi bir­tokuk, ahol a kilencgyermekes családfő gyümölcsnemesítést is végzett, s amelyet két fiára ha­gyott örökül), az egészséges mindennapi életvitelből (ifi. Krepuska Géza messze földön elismert atléta, kiváló futó volt, aki a MAC színeit viselve So­moskőújfaluban készült a ver­senyekre), emberségből (min­denkihez szívélyesek voltak, akinek csak tudtak, segítettek). Nem véletlen, hogy az emlé­Az unokák még élnek az egykoron oly népes famíliából kezők szövegeiben csupa ilyen „Krepuska Géza nagyságos úr mondatokat lehet olvasni: ügyes ember volt, mindenhez értett, jól gazdálkodott.” (An­gyal Istvánné, Szőllös Bor­bála). „Krepuska Géza talpig ember volt” (Három Gyuláné, György Erzsébet). „Krepuská- éknak nem volt rossz hírük a népek között. (Ozsváth Béláné, Murár Piroska). „A professzor úr meghagyta, hogy ha meghal, akkor a sírjába hozzanak egy marék földet Somosból, s azt szórják a koporsóra. Géza nagyságos úr felesége vitte a földet. A professzor úr nagyon szerette Somost, de mi is őket.” (Petőfalvi Andrásné, Angyal Margit). Pestszentimrén és Szentlő- rincen már emléktábla őrzi e nagyszerű família nevét, jegyzi tevékenységüket. Nógrádban egyelőre Szokács könyve az első komoly, maradandó jele annak, hogy itt is számon tart­ják őket. A Nógrádi Történeti Múzeum Nagy Iván honisme­reti pályázatán 1996-ban díja­zott munka megjelentetését fe­lelős kiadóként Angyal János salgótarjáni önkormányzati képviselő, Somoskőújfalu szü­lötte támogatta. Az előszót dr. Horváth István történész, mú­zeumigazgató írta. Egyet kell érteni mondandója egészével, kivált találóak az ajánlás záró gondolatai: „A jól szerkesztett és sodró stílusú dolgozat a szerzőt dicséri. Biztos vagyok abban, hogy sokakat vonz írá­sával. Előlegezem azt, és való­színűsítem, hogy sokakat kész­tet gondolkodásra, meditálásra és cselekvésre az életút, a csa­lád történetének felvillantása, éljenek akár Pesten, Somoskő­újfalun, vagy máshol. Ez pedig nem kevés.” Bizony nem . .. Cs. B. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom