Nógrád Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-12 / 86. szám

4. oldal Mozaik 1996. április 12., péntek Hogyan tarthatunk rendet a gyerekszobában? Legfontosabb a példamutatás Szuperokos óvodások - Nem is olyan nehéz felismerni őket Ne erőltessük, hagyjuk fejlődni ! Elérkezett az idei óvodai beiratkozások ideje. Jó néhány gye­rek rendkívüli intelligenciával rendelkezik. Hogyan vehetik észre a szülök, hogy gyermeküket érdemes tehetségüknek meg­felelő óvodába íratni? Akinek van gyereke, pontosan tudja, hogy a kicsik mekkora rendetlenséget tudnak teremteni akár egyetlen perc alatt. Amikor pedig megkérjük őket, hogy tegyenek rendet, egysze­rűen nem értik, mit várunk tőlük. Viszont ha pontosan meg­mondjuk, hogy tegye be a szekrénybe a ruháját, pakolja be a nagy dobozba a legókat, akkor teljesíteni tudja a kérést. A gyermekneveléssel foglal­kozó szakértők kilenc tanácsot adnak arra, miként védekezhe­tünk a gyerekszobában ural­kodó káosz ellen. 1 A kicsik szívesen föl- . akasztják a ruháikat a sa­ját, alacsonyra szerelt és vidám, élénk színű fogasra, amelyre nyugodtan pingálhatunk mo­solygós napot, törpét, mackót. 2 Ahhoz, hogy a gyerekek • megszokják a rendet, sza­bályozott napi ritmusra van szükségük, tehát meghatározott időben kell enniük, fürödniük, ágyba bújniuk. 3 Szinte mindent a felnőttek- • tői lesnek el. Valljuk be őszintén: mi is ledobjuk olykor a kabátunkat a konyhai székre. Akkor legalább ne csodálkoz­zunk, ha a gyerek sem akasztja be a saját ruháját a szekrénybe. 4 Fokozatosan kell hozzá- . szoktatni őt ahhoz, hogy rendet tegyen a saját szobájá­ban. Ötéves koráig a kicsinek mindenképpen segítségre van szüksége, egyedül képtelen el­pakolni: erre is meg kell taní­tani egy gyereket, mit hová te­gyen. Utána lehet együtt takarí­tani, és fokozatosan külön fel­adatokkal megbízni őt. 5 Tízéves korára minden • gyereknek meg kell tanul­nia, hogy lefekvés előtt egyedül rakja el a saját dolgait a szobá­jában. Csecsemőnyelvkönyv fiatal apukák és anyukák számára Mit is mond a kisbaba ? A pöttömök is tudnak a felnőttekkel a maguk nyelvén kommu­nikálni, bár mondandójukat még nem öntik mondatokba. Desmond Morris ismert amerikai magatartáskutató „baba­nyelvkönyvet” készített a fiatal apukák és anyukák számára. A tehetséges gyerekek nagy ré­sze hamar megismeri a betűket és a számokat. Remek emléke­zőtehetséggel rendelkezik, fel­tűnően logikus kérdéseket tesz fel. Az ilyen gyerekek többnyire észrevétlenül megtanulnak ol­vasni. Általában kedvelik a ná­luk idősebb gyerekek és a szü­lők társaságát. Ugyanis a náluk tapasztaltabb, tanultabb embe­rek társaságában mindig el tud­nak lesni valami újat. Ha a kisgyerek koordinált mozgású és a szokásosnál ész­lelhetően hamarabb tanult meg ülni, járni, futni ha szeret zene­szó mellett táncolni és ütemre tapsolni, akkor a szülők jól te­szik, ha olyan óvodába adják, ahol a szakemberek a pedagó­giai munkában nagy súlyt fek­tetnek a mozgásra, a zenére, a táncra. Lehetőség szerint már isko­lás kor előtt tanítsuk meg a ki­csit úszni. Ugyanakkor élvezni fogja azt is, ha már óvodás ko­rában korcsolyázhat és bicik­lizhet, mint a „nagyok”. Amennyiben a gyermek fel­tűnően hamar megtanult szé­pen, folyamatosan, helyes kiej­téssel beszélni, házilag is tesz­telhetjük, mennyire tehetséges idegen nyelvekben. Próbaként tanítsunk meg neki néhány ide­gen szót, mondassuk vissza vele, s figyeljük a kiejtését! A jó nyelvérzékű kisgyereket ér­demes idegen nyelvű óvodába adni. A gyermekpszichológusok egyre azonban felhívják a fi­gyelmet: a szuperokos gyere­kek nem mindegyike tehetséges mindenben. Az ifjú tudóspalán­ták némelyike kissé kétbalke­zes: messze állnak tőle a hét­köznapi csip-csup dolgok. Ezért semmit sem szabad tehát rájuk erőltetni. Mit is mond a kisbaba, ha ... ... az ágyából pufi arcocskájá­val nézi a föléje hajló felnőttet, közben lábacskáival rugdaló- dzik? Élvezi, ahogyan mozgo­lódhat s pillanatnyilag elégedett a világgal. . . . ráncolja a homlokát és elfordítja az arcát? Valami na­gyon felbosszantotta. ... ha kitárja karjait, amikor odamennek hozzá? Bizalom­mal van a látogató iránt. ... összehúzódik s ökölbe szorítja a pinduri kezét? Fél. ... szélesen elneveti magát? Azt szeretné, ha mindig lenne valaki mellette s nem hagynák egyedül. ... szopás közben cuppog? ÉlvdSI az édes anyatejet, amelynek még nagyobb az energia- és vitamintartalma mint a tehéntejnek. A bébik 6 Apró tárgyak hasznosak . lehetnek a gyerekszobá­ban, például kis, zsebes tartót lehet varrni, s a falra akasztani. A zsebekbe mindenféle apróság könnyedén berakható, sőt: a gyerekek általában szívesen rej­tik oda a „kincseiket”. 7 Pillanatok alatt rendet le- • het tenni, ha vannak az ágy alá betolható, vagy polcokra he­lyezhető fiókok, nagy dobozok. 8 A tizenévesek már olvas- • nak színes magazinokat, amelyek általában szanaszét hevernek a szobában. Rendben tarthatók, ha veszünk a gyerek­nek egy újságtartót, vagy egy színes kosarat. 9 Soha ne fukarkodjunk a • dicsérettel, ha a gyerek szépen rendet tett, kitakarított! S még valami: a legfonto­sabb a példamutatás. Soha nem követelhetünk olyasmit, amit mi magunk sem tartunk be. Le­gyen ez a 10. parancsolat. már cseppnyi korban ínyencek. .. . nyugodt, szopás közben a szemeit becsukja s a szemgo­lyók mozognak a szemhéja alatt? A baba álmodik, mert védve és rendkívül jól érzi ma­gát. . . . nyugtalan, nem bír meg­maradni az ágyukban, sírásra görbül a szája és kétségbeeset­ten felveri a házat? Éhes vagy fáj valamije, esetleg teli a pe­lenka. ... a néhány hónapos gyerek kezeivel-lábacskáival játszik? Elkezdte a világot a maga mód­ján felfedezni. Történetünk kezdetén Észak- nyugat-Angliában kivételesen hosszú és forró nyár tombolt. Manchester külvárosában is szélcsendes, nyomasztóan pá­rás volt az időjárás. A Bel- tonshaxv Klinika minden ab­laka tárva-nyitva állt. A kór­ház kertjében, ahol rózsák illa­toztak, a nőgyógyászat néhány betege a rövidre nyírt pázsiton elhelyezett nyugágyakról Rose Gillis felé integetett. Az orvosnő az étkezőbe igyeke­zett. A bájos, huszonhat éves osztályos doktornő nyitott, fe­hér köpenye alatt nyári ruhát viselt. Makulátlan bőrű, ele­fántcsont színű arcában hosz- szú szempillák, nagy kék sze­mek világítottak. Fényes, fe­kete haját egyszerű kontyba tűzve hordta.- Gyere, Rose, itt egy sza­bad hely! - kiáltotta a sebészet egyik orvosa, Paul Sykes. Rose mosolyogva ült az asztalhoz. Alig volt étvágya a nagy kánikulában, ezért csak egy tányér salátát, két vékony szelet pirítóst meg egy csésze kávét rakott a tálcájára. A két fiatal jól festett együtt. Munkatársaik egy cseppet sem lepődtek volna meg, ha Paul és Rose egy szép napon bejelentik eljegyzésü­ket. Közeli barátaik azonban tudták, hogy ezzel még leg­alább két évig várnak. A pá­rocska kevés szabadidejét nyáron egy bérelt lakókocsi­ban töltötte a festői szépségű District-tó partján. Ebéd közben Rose a kö­zelgő hétvégére gondolt. Minthogy egyiküket sem osz­tották be ügyeletre, Paul nyil­ván számít rá, hogy elmene­Margaret Holt Neked szól a külhetnek a fülledt városból, és a szabadban együtt pihen­hetik ki az egész heti hajszát. A lány is csendre, friss leve­gőre vágyott, de örömét kissé megzavarta, hogy édesanyját magára kell hagynia. Mrs. Gillis úgy tudta, leánya baráti társaságban indul kirándulni. Rose gondolatait a köpenye felső zsebében lapuló csipogó hangja zavarta meg. Azonnal a telefonhoz sietett. Találgatta, honnan keresik. A nőgyógyá­szatról, a műtőből, netán a rendelőből? Lehet, hogy Horsfield professzor hívatja? Rose ugyanis bejelentkezett a főorvosnál, hogy beszéljen vele a továbbképzéséről. Hivatásának és szakmai előmenetelének ugyanis igen nagy jelentőséget tulajdoní­tott.- Itt Gillis doktornő - szólt a kagylóba. A kismamák osz­tályáról hívták. — Kérem, jöjjön sürgősen! Mrs. Mowbraynek megint ro­hama van! - Az ápolónő hangja ijedten csengett. Rose visszaakasztotta a kagylót, és odaintett Paulnak. A folyosón találkozott azzal a tanulónővérrel, akit azért küld­tek, hogy az orvosnőt a társal­góba vezesse. Tanja Dickinson nővér és Laurei Moffat, a szülésznők főnöke a padlón térdelt az eszméletlen Jane Mowbray mellett. Rose Gillis rögtön látta, hogy ezúttal rángógörccsel sú­lyosbított, komoly rohamról van szó. Jane gyerekkora óta epilepsziában szenvedett, de gyógyszeres kezeléssel meg­fékezték betegségét. A terhes­sége óta azonban megbomlott dal az egyensúly, s majd minden- / 7 j nap rohamot ' kapott. Ezért vették fel az osztályra hat hét­tel a szülés előtt.- Mikor kezdődött? - kér­dezte a doktornő.- Körülbelül három perce - felelte Tanja nővér. - Éppen a tévéhíradót nézte a többi­ekkel ...-Lenne szíves az oldalára fordítani? - Rose a beteg asz- szony felé nyúlt.- Vigyázzon doktornő! — kiáltotta Laurie Moffat. A ha­lottsápadt Jane vadul hadoná­szott, a fogait csikorgatta. Rose gyámoltalannak, tehetet­lennek érezte magát. Ebben a pillanatban egy magas, izmos férfi termett mellettük. Hullámos, sötét haja köpenyének gallérjára hullott. Warren McDowie, a belgyógyász láttán mindhár­man megkönnyebbülten fellé­legeztek. Rose ismerte az ügyes, rá­termett kollégát, akit jó né­hányszor áthívtak orvosi ta­nácskozásokhoz a nőgyógyá­szatra. Barátságos, tréfálkozó modoráról volt híres, meg ar­ról, hogy gyakran semmibe vette az íratlan kórházi szabá­lyokat.- Micsoda látvány! - szólt vidáman a férfi. - Három szép fiatal férfi térden csúszva! Áll­janak csak fel! Ráérnek ké­sőbb fohászkodni. Most oxi­génre van szükség. Hozzatok harapásgátlót is, nehogy Jane felsértse a száját! Egy perc múlva Laurie Moffat jóvoltából az orvos már rá is borította Jane-re az oxigénmaszkot. A roham azonnal csillapodott, Mrs. Mowbray sápadt arca némi színt kapott. (Folytatjuk) BEFEKTETÉS A CSALÁDÉRT BIZTOS KEZBEN URAN IT ÉLETBIZTOSÍTÁS ÉRTÉKÁLLÓ BEFEKTETÉS ÉLET- ÉS BALESETBIZTOSÍTÁS EGYEDI .IGÉNYEK SZERINTI SZOLGALTATASOK ADÓKEDVEZMÉNY FOLYOSZAMLA­KEDVEZMENY DÍJKEDVEZMÉNY GARANCIA BIZTOSÍTÓ RT. A2tfe[ÍBc»OI,ORT;? Szép arcú kínai kislányok - E három pekingi kislány nyerte a legszebb arc verse­nyét Kínában. Később modellként szeretnének dolgozni. fotó: reuters

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom