Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-05 / 105. szám

1992. május 5., kedd BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Magyarország, Szúpatak Olyan, mint egy időutazás. Semmiképpen sem az ezerkilencszáz­kilencvenkettes Magyarországon érezzük magunkat egy falu­ban, ahol egyszerűen béke van. Ülünk a templom lépcsőjén, nem dudálnak az autók, nem üvöltenek az emberek. Bármennyire is lírai, csiripelnek a madarak és dongának a méhek. Nincs „szavazz rám!” plakát, nincs „OTP Bank, mint mindig”. A pókhálós pince elől már lekopott a lépcső, de a darázs, amelyik éppen berepült, amúgy sem tartana rá igényt, más meg nem használja. Az egész­ben éppen az a furcsa, hogy ezerkilencszázkilencvenkettő Ma­gyarországán vagyunk, Szúpatakon. Oláh András és a fórum közös vállalkozása / Érdemes egyáltalán ennyiért dolgozni? A képviselő-testület döntése: most már elég! „Kabátlopás” Nemtiben Jó lenne, ha vége lenne. Ez volt az alaptétele annak a be­szélgetésnek, amelyre a nemti önkormányzat hívott meg ben­nünket. Táborita Sándor pol­gármester így foglalta össze a helyzetet:- Egyre gyakrabban állítanak meg bennünket a község lakói, és ők is azt kérdezik, kiket takar a „Nemti lakói” kifejezés, ami­vel gyakran találkoznak az új­ságban is. (Az természetesen belőttük is ismert, hogy kik a rendszeres levelezők.) Újra a polgármes­ter:- Az oda-vissza labdadobálás nem öregbíti a községünk jó hírnevét, ezért szeretnénk ezt lezárni. Mindenkinek tudomá­sul kell vennie, ez a testület nyert a választáson. Feketéné, Danyi Andrea Csilla: - Valamennyi érintett­nek elmondtam már, hogy sze­reptévesztésben vannak. Ez a néhány ember még sohasem tudta bebizonyítani, hány ember áll mögöttük. Az nem lenne baj, ha az önkormányzatnak lenne ellenzéke, a baj az, hogy ők már a falu ellenzékévé váltak. A po­litikájuk lényege, hogy amit csináltok, az rossz, mi viszont nem tudunk jobbat. Noha azt hangoztatják, hogy véleményt tolmácsolnak, tulajdonképpen a következő történik: Eljönnek a testületi ülésekre, egy darabig ülnek, aztán elmennek. Néhány nap múlva pedig közzéteszik a véleményüket a Nógrád Megyei Hírlapban, legtöbb esetben megtévesztve ezzel az embere­ket. Pethő Andrásné: - A gyöke­reket a választásoknál kell ke­resni, amikor 23 jelölt indult. Az egyik rendszeres levelező képviselő-, a másik polgármes­terjelölt volt. Egyikük sem nyert. De ennek a sebnek be kel­lene már forrnia. Sokan mond­ják azt (én is), ha a falu őket akarná, akkor őket választotta volna meg. Már ott tartok, hogy furcsál­lom, ha Nemti nem szerepel az újságban. Eddig egymást pró­báltuk lebeszélni, hogy üzen­gessünk, de most már elég. Ez a csoport már nem ellenzék, ha­nem több annál. Széles Kálmán: - Én már úgy vagyok ezzel, ha az ő nevük szerepel az írások alatt, el sem olvasom. De a nógrádiak mégis ezekből vonják le rólunk a kö­vetkeztetést! Feketéné D. A. Cs.: - Már irigylem azokat az önkormány­zatokat, ahol ezek az emberek benn vannak! Állandó téma például, ami nem jut soha nyugvópontra: kell-e itt ennyi ember? De tudjuk, ha kevesebb embert alkalmaznánk, akkor azért háborodnának fel, hogy nem foglalkozunk a normális ügyintézéssel... Barta László, jegyző: - Itt nem az történt, hogy megsza­kadt a párbeszéd - nem alakult ki. Az írásaik sorra rágalmakba csaptak át. Az ember szívesen reagálna egy-két dologra, de akkor úgy tűnik, magyarázza a bizonyítványát. Ez a helyzet egy újságban úgy jelenik meg, hogy ezek össze-vissza vitat­koznak, tehát valaki hazudik. Egy év múlva az olvasók már csak arra emlékeznek, hogy „itt volt valami”. És ez folyamato­san végigkíséri a munkánkat. Tényleg dühítő, hogy nem akarják betartani a játékszabá­lyokat. Említették már a gyöke­reket, de eléggé nevetséges, hogy két évvel a választások után még mindig ezzel kell „szórakoznunk”. (A helyi ellenzék írásaiból már dossziét nyitottak Nemti­ben. Talán olvasóink is emlé­keznek egy-két tiltakozásukra, akár a vízvezetés, a szeméttelep, vagy akár a „titkolózás” ügyé­ben. Most csak a legutóbbi elle­nakcióra térünk ki.) A jegyző: - Olykor laza el­tömésekkel találkozunk. Az ön- kormányzat szemére vetették, hogy nem igényli vissza a mag­tárat. Valószínűleg fogalmuk sincs, hogy nem is teheti. Most írjunk mi is egy újságcikket, hogy „hölgyeim, uraim, ez nem így működik”?! Támadásaiknak mindössze annyi a szépséghi­bája, hogy nincs valóságalapja. Itt következik a konklúzió, ami elé még egy mondat: a kép­viselők egyikétől tudtuk meg, hogy az önkormányzat egyik el­lenzéke (maradjunk ennél a ki­fejezésnél), budapesti lakos. Csak a választások idején je­lentkezett be állandó lakosként Nemtibe. Amikor a képviselők azt mondják, ők nem újságcikkek­kel, hanem a munkájukkal akarnak bizonyítani, igazuk van. Az sem hallgatható el, hogy ez nem egy olyan ered­ménytelen önkormányzat, amit állandóan csepülni kellene. Az is idetartozik, hogy amikor né­hány településen születtek tör­vénysértő döntések, Nemtiben nem születtek. És csakugyan in­nen kezdődik az orosz Icalasszi- kus hősének esete, aki belekeve­redett valami kabátlopási histó­riába. Dudellai Ildikó Bátonyterenye és környéke Szakmai napok • Nemti. Szakmai napokat rendezett a helyi óvoda április huszonhetedike és harminca- dika között. „Új törekvés a ze­nei nevelésben” címmel Dór Edit, hajdúnánási zeneiskolai igazgató tartott előadást és szakmai foglalkozásokat. Környezetvédelem • Bátonyterenye. A környe­zetvédelem és köztisztaság helyzetéről hallgattak meg be­számolót a város képviselői. Majoros Sándor előterjesztő elmondta, a jobb munkavégzés feltételeinek megteremtéséért nem csak anyagiakban, mun­kamódszerek megváltoztatásá­ban, de jogi szabályozásban is előre kell lépni, módosítani kell a város köztisztasági rendeletét. Az összegyűjtött hulladék tá­rolásához szükség van az új körzeti szeméttelep mihama­rabbi megépítésére, mert a je­lenlegi telephelyen már nem megnyugtató a hulladék keze­lése. A hosszú távú elképzelé­sekben a hulladék válogatásá­val, továbbhasznosításával, a le­rakandó mennyiség csökkenté­sével is foglalkozni kell, mert a lehetséges tárolóhelyek behatá­roltak. A bátonyterenyei önkor­mányzat tíz közmunkás féléves foglalkoztatására kapott enge­délyt a munkaügyi hivataltól. Foglalkoztatásukat a városgaz­dálkodási vállalat szervezi, a VGV alkalmazza és fizeti a közmunkásokat a munkaügyi központi alapból, illetve a költ­ségek 30 százalékát az önkor­mányzat finanszírozza. Ezzel a foglalkoztatási rend­szerrel általában az a probléma, hogy a közmunkát végző nem kaphat munkanélküli segélyt a foglalkoztatás lejárta után. Azon felül 50 forintos órabérért dolgoznak az emberek, ami havi juttatás szintjén körülbelül a munkanélküli segély összegé­nek felel meg. E számítások szerint nem igazán jó üzlet a munka, és en­nek következtében nem is to­longanak a munkára jelentke­zők. Bátonyterenyén úgy ala­kult a helyzet, hogy a VGV hir­detésére összejött ugyan a tíz fő, de az első fizetés kézhezvé­tele után folyamatosan csökkent a létszám. Most már csak né­gyen vannak. Az önkormányzat egyéb fog­lalkoztatásokról is gondosko­dik. A költségvetésben megha­tározott egyes feladatokra aján­latokat kémek különböző vál­lalkozóktól. A Magyarországi Nemzetiségi Kisebbségi Liberá­lis Fórum és Oláh András, sal­gótarjáni vállalkozó jelentkezett legutóbb a legkedvezőbb aján­lattal. Ők emellett azt is vállal­ták, hogy helybeli (elsősorban cigány származású) munkanél­külieket foglalkoztatnak. A je­lentkezők megelégedésre vé­gezték el 770 folyóméter vízel­vezető árok építését, tisztítását. (dió) Ülés után Dorogházán tegnap tar­tottak testületi ülést, más­fél hónapos szünet után, ezért jó néhány napirendi ponttal foglalkoztak a képviselők. Többek között a volt tanácsi rendeletek felülvizsgálatával. az SZMSZ módosításával. A foglalkoztatás helyze­téről a polgármester elő­terjesztését hallgatták meg a képviselők. Külön kitértek a munkanélkü­liek foglalkoztatására. Annál is inkább fontos volt ez a kérdés, mert a te­lepülésen, arányaiban na­gyon magas a munkanél­küliek száma. de ki adja meg neki Már eddig is tudtuk: az el­múlt 40 év mély nyomokat ha­gyott az emberekben: a nyu­gati hadifoglyokban, a keleti hadifoglyokban, a kisemmizett parasztokban, az államosított ingatlanok, gyárak, egyebek egykori tulajdonosaiban. Az e kategóriákba tartozókról már intézkedett az országgyűlés, a kárpótlási igényeket benyúj­tották, a kárpótlási jegyeket kinyomtatták — az akció tehát beindult. A paletta azonban nem tel­jes. Új jelentkező akadt. Az Úristen szentkúti földi helytar­tója útján kívánta bejelenteni: az elmúlt negyven évért ő is benyújtaná a számlát.- De ki adja meg neki? — ez itt a kérdés! Melyik bitang, ha már kollektive bitangnak ne­veztetett eme nemzet? És rög­tön adja magát a másik kérdés is: melyik az igaz út, amelyet épp keresünk? Az útra nem utolsó sorban azért nehéz rá­találni, mert hovatovább már csak szélsőségek léteznek val­lásosság és ateizmus tekinte­tében? Vajon hány évbe telik, míg megtaláljuk a helyes irányt, s megtaláljuk-e egyáltalán? Nem az volt-e 40 évig a baj, hogy egyetlenegy helyes út létezett? Vagy már ez is feledésbe merült? Egyetértek: haza kellene térni. Már csak a helyet kel­lene tisztázni... egy Tékozló Fiú Egyszer úgyis lesz kupleráj Egy báró nem megy tönkre Két hónap múlva nyit a szupermarket. fotó: Gyurkó Ha azt mondjuk, Bakos Gá­bor, az csak egy név. Ha azt mondjuk, „a rongyosbáró”, mindenki tudja, kiről van szó. Legutóbb akkor forgott közszá­jon a neve, amikor nem nyitott kuplerájt a salgótarjáni Strand Hotelben. E szándékáról azóta sem tett le. Erről azonban ké­sőbb esik szó. Nagybátonyban valami épül. A város központjában, szemben a pavilonsorral állandó a moz­golódás, húzzák a falakat, cse- repezik a tetőt. Legalább eny- nyire folyamatos a környékbe­liek tűnődése: mi lesz itt? Ke­nyérgyár vagy diszkontáruház? Nos, egyik sem. Ezúttal szerencsénk volt. Az építkezésnél parkolt a szürke Mercedes, ami biztató kezdete volt Bakos úrral való beszélge­tésünknek. Ami még akadályt jelenthetett: Bakos úr állítólag nem szereti az újságírókat. Mi­után ilyesmivel mégsem kellett megküzdenünk, most már tud­juk, szupermarket épül. Az építmény központi része valamikor kenyérgyárnak ké­szült . Próbaüzem volt. de Ba­kos Gábor nem vette át a ke­mencéket a franciáktól, a peres­kedés még ma is tart. Körülbe­lül két hónap múlva nyit (a ter­vek szerint) a FÜSZÉRT nagy­telep, a vegyes boltok nagyke­reskedelmi áruháza. Bakos úr úgy ígéri, a diszkonttól olcsóbb lesz a market. A diszkontról egyébként sincs jó véleménye, mert az árai nem igazodnak a nevéhez. Beszélgetésünk alatt a maj­dani hentesüzlet és a zöldséges között állunk, amikor újabb in­formációkat kapunk:- A Karancs étterme is ilyen üzlet lesz. A félelemeletre te­szem az éttermet, a Fréziából megint a régi bárhelyiség lesz. Ezen a héten köti meg az elő­szerződést a Hungar Hotels-el, mondja Bakos Gábor, a tarjáni Karancs szálló leendő tulajdo­nosa. (65 milliós vétel lesz.) Visszatérve a nagybátonyi ob­jektumhoz:- Amikor Magyarországon megengedik a kuplerájt, beépít­jük a tetőteret, három szintben, ott még 60 szoba lesz. Búcsúzáskor a szupermarke­tet 100 milliós készlettel indító rongyosbáró így morfondírozik:- Azt mondják, így meg úgy tönkrement Bakos úr. Nem, ké­rem! Egy báró nem megy tönkre. — Dudellai — Időszaki lap Idegenforgalom Bátonyterenye. A városhoz hasonló nagyságrendű telepü­lésen ma már termé­szetes, hogy a helyi önkormányzat saját alapítású újsággal ren­delkezik. 1990. de­cemberétől tíz alka­lommal jelent meg a Tarjáni Tükör mellék­leteként a Bátonytere­nyei Hírvivő. így kia­lakult a lap arculata, és mivel az önálló lap fel­tételei adottak, a testü­let napirendre tűzte a hivatalos lapalapítást. Szuha-Mátraalmás. A polgármesteri hivatal szervezésében szombaton egyeztető megbeszélést tartottak az üdülőtulajdonosok az önkormányzat­tal, a terület idegenforgalmi fejlesztésével kapcso­latban. A településen jelenleg is dolgoznak a köz- intézmények megszépítésén. Az óvoda, iskola, orvosi rendelő, polgármesteri hivatal teljes külső felújítását végzik. A munkák összértéke egymillió forintra tehető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom