Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-03 / 181. szám

1990. NOVEMBER 3., SZOMBAT RÉTSÁC ueftzeu Szálló lesz a kúriából? Az Országos Műemlékfelügyelőség másfél évvel ez­előtt eladásra kínált kastélyokból kiadott prospektusa keresett „könyvsláger” országszerte. Ebben a kiad­ványban szerepel a tolmácsi Szentiványi-kúria is. Az erősen leromolott állapotú, egykori kisnemesi kúriát jó néhány érdeklődő megtekintette az elmúlt hónapokban. Üzleti ajánlat azonban nem lett a szem­revételezésekből. Most azonban, úgy tűnik, komoly vevővel van dolga a rétsági önkormányzatnak. Egy gmk-ban működő budapesti utazási iroda munkatársai tekintették meg az óvoda szomszédságában álló (düledező ...) épületet. Nem tántorította el vásárlási szándékuktól őket a kú­ria siralmas állapota. Konkrét üzleti ajánlattal állítot­tak be a polgármesterhez. Elképzeléseiket sem titkolják. Hotelt szeretnének nyitni a felújított épületben. A tárgyalások folynak. Konkrét összegről egyenlőre nincs információnk. Hacsak annyi nem, hogy igazság­ügyi szakértő felmérése szerint, mintegy hárommillió forintot ér jelenlegi állapotában a kúria. A felújítás ennek az összegnek a háromszorosába kerülne... Geodéta polgármester Felelősség és szolgálat Rétság város újonnan megválasztott polgármestere Bánszky György. Magas, vé­kony, középkorú férfi. Fog­lalkozása geodéta mérnök, a Budapesti Geodéziai Válla­lat munkatársa. Megbecsült szakember, hivatalos rangja műszaki tanácsos. Rétsági lakos, aki tulajdonképpen most ismerkedik szülőhelye mindennapjaival. — Polgármester úr! Ön Budapesten dolgozik. Lesz-e elég ideje a rétsági ügyek intézésére? — Régi szakember lévén, a vállalatomnál a feladato­kat tekintve elég nagy sza­badságom van. Már úgy, hogy akadnak munkák, ami­ket hazahozok és itthon el tudom végezni. Főként ku­tatási témákkal foglalko­zom. Ezek precíz, de hosz- szadalmas munkát igényel­nek. így elég sok időt töl­tök az otthoni íróasztalom mellett, többnyire az esti órákban, vagy éjszaka. — Polgármesterré válasz­tása eléggé hirtelen jött. mondhatnám úgy is, neve a „semmiből” bukkant fel. Hogyan történt a választás? — őszintén megmondom, eredetileg nem is akartam indulni. Vallásos ember lé­vén, a Kereszténydemokrata Párt jelölt. Ezt az első pil­lanattól kezdve szolgálatnak tekintettem. Talán nem is az én érdemem, a körülmé­nyek hozták, hogy én lettem a polgármester. A választás napján vasárnap este, tíz óra körül telefonáltak, hogy megnyertem a választást. Talán én voltam legjobban meglepve. — A következő években sok munka vár a város pol­gármesterére... — Így igaz. Legelső fel­adatomnak tekintem, hogy alaposan megismerkedjek a várossal, a körülmények­kel, az itt élő emberekkel. Ügy összegezném, hogy a továbblépés lehetőségeivel. A múltban történő ízetlen vájkálódást elvetem. Meg­győződésem, hogy kizárólag, és ezt jó értelemben mon­dom, európai módon gon­dolkodva tudunk előbbre jutni. — Miként kezdte a mun­kát? — Az ismerkedéssel. Az iskolaigazgatókkal találkoz­tam először, ahol baráti be­szélgetésen vetődtek fel azok a gondok-bajok, amelyek ma Rétságon az oktatást jellem­zik. Több községből járnak ide gyerekek, az általános iskolának és a zeneiskolá­nak minden segítséget meg­ad az önkormányzat, mert — ez nemcsak az én vélemé­nyem — az oktatásügy első­rangú. Aztán utam az egészség­ügyhöz vezetett. A rendelőt sokunk véleménye szerint rossz helyre építették, kö­rülveszi a zaj, reped, remeg, már-már az orvosok mun­káját akadályozza. Itt is megoldást kell keresni. — Az elhibázott intézke­dések hatását egyik napról a másikra megváltoztatni nem lehet. Mi az első lépés? — A leggyorsabban szük­ségünk van egy új rende­zési tervre, ennek alapján tudjuk majd tovább építe­ni a várost. Az elöregedett részeket szanálni kell, majd megteremteni a további építkezések lehetőségét. A város önkormányzatának képviselő-testülete tizenkét tagú. Egy részük még nem foglalkozott ilyen dolgokkal, más részük viszont szakem­ber. Ez jó is, és rossz is, de arra enged következtetni, hogy nem lesznek kapkodó- ak az intézkedéseink, előny­ben részesül a megfontolt­ság. Égető kérdés a munkahe­lyek teremtése. Ezt is együtt gondolkodva képzelem el. Bánkot még nagyobb ide­genforgalmi központtá kell fejlesztenünk. Rétságot vi­szont olyan bevásárlócent­rummá, ami idevonzza a környékbelieket. Vannak már szép és jól ellátott boltok, szívesen vesszük az újabb jelentkezőket. Legyen minél több üzlet, ahol a ruha mel­lett más jellegű árucikkek is fellelhetők. A szanálást követi majd az építkezés, ezek pedig munkalehetősé­get teremtenek az emberek­nek. — A polgármesterség, úgy gondolom, nemcsak hivatal, elkötelezettség is. — Elsősorban szolgálat­nak tekintem a beosztáso­mat, remélem, a vele járó öröm is megjön akkor, ha a feladataimnak eleget tu­dok tenni. Csatai Erzsébet Onkorntán \fzaf Bánkon is Lezajlott a helyhatósági választás, a szavazópolgárok meg­választották képviselőiket. Megalakult a rétsági önkormány­zati testület. Közismert dolog, mondhatná bárki, hol itt a gond? A rétságiaknak semmi, a bánkiaknak viszont jóval több. Ugyanis a testületbe egyetlen bánki lakos sem ke- került be. Nem is kerülhetett. A törvények szerint. Furcsán hangzik, pedig ez a valóság. A taváról híres kistelepülé­sen ötszázötven választópol­gár él. Rétságról a legkeve­sebb szavazatot elért kép­viselő négyszázhetvenkettő vokssal került be a testü­letbe. Vagyis a bánkiak kö­zül mindenkinek el kellett volna menni szavazni, s még akkor is mindenkinek egyetlen jelöltre kellett vol­na voksolnia ahhoz, hogy le­gyen bánki személy az ön- kormányzatban. Kicsit kaci­fántos a dolog, de ez (lett volna) az egyedül üdvözítő megoldás. Summa summárum, Bánknak nincs képviselője az önkormányzatban. És mégis van önkormányzata. Hát akkor hogyan van ez? ügy, hogy a rétsági ön- kormányzati testület már az alakuló ülésén elismerte a bánki önkormányzatot! A jogszabály szerint a szerve­zeti és működési szabályzat­ban kell megfogalmazni, le­írni, hogyan jöhet létre, és működhet egy települési részönkormányzat. A rétsági önkormányzat ezt nem várta meg. Azonnal meghozta a döntést. Már az első perctől fogva elis­merte a bánkiak érdekkép­viseletét. Vagyis ebben az esetben — szakítva a múlt hagyományaival, végre! — nem a betű, hanem az esz­me győzött. A rétsági önkormányzat azt a négytagú bánki ön- kormányzatot ismerte el, akik a helyi választás so­rán a legtöbb szavazatot kapták. Ezek szerint Gyur- csó András anyagbeszerző, Pintér János maszek kőmű­ves, Pintér János mozdony- vezető és dr. Túry Endréné nyugdíjas alkotja a bánkiak érdekképviseletét. A rétsági önkormányzat saját bizottságai összeállítá­sánál is figyelembe vette a bánkiakat. Minden létre­hozott bizottságban van kép­viselője a bánki lakosoknak. A bánki (rész)önkormány­zat október 22-én, falugyű­lésen tájékoztatta Bánk la­kosságát a helyi önkormány­zat megalakulásáról. A Bánki-tó sok turista kedvelt helye. Az egykori pártházban tanítanak A Rétsági Általános Iskola közel egy évti­zeden át kilátástalannak tűnő elhelyezési gondokkal küszködött. Az alsó és felső tago­zatos diákok egy épületben tanultak, holott a komplexum csak a felsősöknek biztosított gondtalan munkalehetőséget. A muszáj azon­ban nagy úr. Kellő orvoslás hiányában nem volt megoldás. Nem hétköznapi problémákkal kellett így, éveken keresztül együtt élniük tanulóknak és pedagógusaiknak. A túlzsúfolt iskolában csak álom maradt a nyugodt, gondtalan ok­tatás. Rendszeresen a folyosókon került sói néhány osztály tanóráira... Egyszer csak megcsillant a megoldás le­hetősége. Az MSZMP összeomlása után, gaz­dátlanná vált a városi pártház. Nem sokáig teketóriáztak az iskola illetékesei. Megpá­lyázták az épületet. A kormány ez év március 21-i ülésén meg­született a határozat: a volt Dártházat a Rétsági Általános Iskola kapta meg. Az épület tehát megvolt, most már csak az átalakításhoz szükséges anyagi kondíciók hiányoztak. Nem sokáig. A megyei tanács négymillió-, míg a városi apparátus ötmillió forintot utalt erre a célra. Az épület iskolává történő átalakítása ren­geteg munkálattal járt. Üj' lépcsőház, lépcső­feljáró, vizesblokk és megannyi más készült el. Az eredmény lenyűgöző. Az új iskola gyönyörű! összesen nyolc tanteremnek, egy tanári szobának és logopédiai teremnek ad otthont. Az épület régi funkciójából egyedül a mintegy nyolcvan fő befogadására alkal­mas díszterem maradt meg régi pompájában. A testnevelésre is gondolt a tanári kar. Az udvaron álló három autógarázsból egy tor­naszobát alakítottak ki. Nádasdy Imréné, a Rétsági Általános Isko­la igazgatóhelyettese elfnondotta: aki nem ismerte a régi viszonyokat, annak fogalma sem lehet róla, mennyivel csodálatosabb ez az új hely. Itt már csak az alsó tagozatosok tanulnak — mintegy 190 kisdiák. Ezzel az épülettel tulajdonképpen két le­gyet ütöttek egy csapásra. A régi iskolában már csak a felsősök folytatják tanulmányai­kat, így ők is gondtalanul dolgozhatnak. Akárcsak az itteni alsósok. Az igazgatóhelyettes szavaiból kicsendül az elégedettség. Boldog mosoly rajzolódik arcá­Az igazgatóhelyettes elégedett és boldog. ra, mikor arról beszél, mennyivel jobb ilyen körülmények között dplgozni. A gyerekeknek és pedagógusoknak egyaránt. Persze, ha mindenféleképpen csomót kí­vánunk keresni a kákán, megállapíthatjuk: nem igazán eszményi ez az iskola. Közel van a főúthoz, ezért igencsak zajos, szennyezett az épület környéke. A tantermek természetes megvilágítottsága nem a legjobb. Lehetne na­gyobb az iskolaudvar. Ez mind igaz, válaszolja mosolyogva Ná- dasdyné. Csakhogy ennél jobb megoldás nem volt, s bizonyára jó ideig nem is lenne. Egyébként is: itt senki sem akadé­koskodik. Mindenki szereti az új iskolát, mindenki elégedett az új lehetőségekkel. Gyerekek, tanárok, szülők egyaránt. És ez a lényeg. Az összeállítást készítette: Szilágyi Norbert ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom