Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
?989. MÁJUS 13., SZOMBAT NOGRAD 5 Part es értelmiség Á jó politika megtalálja embereit... Jellemző talán az értelmiség iránti „figyelemre” — még inkább a korábbira —, hogy amikor a balassagyarmati városi pártbizottság mellett létrehozott ad hoc bizottság megbízottja a statisztikusoknál érdeklődött egy átfogó adat után — egyszerűen szólva nem tudták megmondani; hány értelmiségi él és dolgozik a városban és a környékén... Jellemző viszont az is, ahogy a pártbizottsági állás- foglalás kezdődik (elfogadta, igaz, élénk vita után a bizottság) az értelmiséggel kapcsolatos főbb kérdésekről. „A társadalom legfontosabb szellemi értékalkotója, — hordozója, — közvetítője az értelmiség, melynek kulcsszerepe van az elhatározott reformok megvalósításában. Ezért alapvetően fontos a pártszervek iértelmiségi politikájának újragondolása. .. ” ////////////////////// Végül is kiderítették, de inkább hozzávetőlegesen felbecsülték, hogy Balassagyarmaton és körzetében mintegy 1800 értelmiségi él! Helyzetének jellemző vonásait, párthoz és általában, a közélethez való viszonyát, s mindezekkel összefüggésben a párt értelmiségiekkel kapcsolatos új típusú feladatait tartalmazza az elfogadott állásfoglalás, ami már elkészültében is más típusú, munkálkodást mutat. Az ad hoc bizottság vizsgálata után a rétegbizottság vélemé- ' nyezte az eredményt (az első titkár személyes tanácsadó testületéként funkcionál), majd véleményt mondott róla a tanácsadói testület is, s csak ezután vitatta meg maga a pártbizottság. Az értelmiségiek számszerű többsége — negyven százaléka — dolgozik a közoktatás és a közművelődés területén Balassagyarmaton és környékén. Ugyanilyen arányban vannak a 35 éven aluliak közöttük — mindez alapvetően meghatározhatja a pártmunka irányát, módszerét, tartalmát, amelyből nem hiányozhat a képviseleti tevékenység sem! Szűkülő anyagi lehetőségek. nehéz anyagi és lakásviszonyok, s továbbra sem növekvő társadalmi presztízs jellemzi az értelmiségiek életkörülményeit. A feltételek nem kedveznek igazán a fiatal értelmiségiek városhoz (környékéhez) kötődésének, s a mégis helyben maradók alkotó szándékai nem kaptak kellő figyelmet. A városra ugyanakkor máig jellemző a viszonylag kisszámú, mégis jelentős befolyású humán, főként művészeti területekhez kapcsolódó értelmiség jelenléte. A műszakiak viszont zártabb közösséget képeznek s főként nem értelmiségi rétegbeliekkel barátkoznak. Éppen ebben rejlik Balassagyarmat egyik legfőbb tartaléka. Hogy ugyanis miként lehetne segíteni a műszaki értelmiség kilépését a város közéletébe. ✓✓✓✓ ///////////////// Volt, aki a vitában megkérdőjelezte az állásfoglalás megállapitását, hogy ugyanis létezik egy latens réteg, ha a számbelisége nem is jelentős, amelybe nyugállományú, egykor a város életében jelentős szerepet játszó, de a rossz társadalmi gyakorlat és az alkotó személyüket nem igazán értékelő hivatalos magatartás miatti sértettek tartoznak. Döntő többségük jó régen visszavonultan él s a gyors ritmusú változások csak még jobban elbizonytalanítják — őket megtalálni pedig elsőrendű érdek lehetne. Mindazokat is, akik a várostól távol élnek-alkotnak, de a legerősebb szálakon, a szülőföld szeretetével kötődnek Balassagyarmathoz. Éppen ezek a rétegek bizonyították be ugyanis nemegyszer, hogy minden módon képesek részt vállalni a város életének felvirágoztatásában. Aki 'őket megnyeri újra — a lényeget közelíti! A tekintélyt hordozó lokál- patrióták ugyanis éppen azt a helybeli városi szemléletet testesítik meg, amivel mindenkinek számolni kell, aki az értelmiséghez közeledik „érték az, amit a város annak tart”. S ők — munkásságuk — egyértelműen értéknek számítanak ma is. A párt értelmiségpolitikájának egyik főbb felismerésére jellemző, hogy számításba veszi mindezt, ugyanakkor erős hangsúllyal vallja „az értelmiség mindig reformpárti volt...” Éppen a párt reformpártisága lesz majd képes ezt a felismerést jól hasznosítani új típusú munkamódszereivel, amelyben talán a legfőbb — az értelmiséget Gyarmaton is be kell vonni a döntések előkészítésébe. Mindenféle formalizmus nélkül. Megfelelő politizálási fórumot kialakítva velük együtt! Vissza lehet-e adni az értelmiségnek az önbecsülését? Ez is nagy kérdés. A balassagyarmati értelmiségiekkel kapcsolatos állásfoglalás körüli vitában ez így fordult: csak visszaszerezni tudhatja az értelmiség, ebben katalizátorként működve segítségére lehet maga a párt új módszereinek alkalmazásával. Reformkorban élve erre ugyanis valóban van esélye pártnak, értelmiségnek és pártértelmiségnek egyaránt. ✓✓✓✓ V /////////////// A párt balassagyarmati terveiből látható, hogy mindezek felé törekvő új típusú munka erősödhet ezen a humán értelmiségi hagyományoktól gazdag tájon. Nyilvánvaló az is, hogy éppen a párt a teljes körű társadalmi felismerés tudatos helye. S egyre inkább azzá kell válnia az alapszervezeti és bizottsági műhelyeiben. Nem a mindent kritizáló magatartást kell pártolnia, hanem azt, ami valóiban tettekkel párosítható egy jobb gyakorlat érdekében. Pedig az előbbiből — úgy tűnik — nagyobb a, felhozatal, mint az utóbbiból, ami valóban jellemezheti az igazi értelmiségit. Miközben fontosnak mondott az anyagi elismerés is (nem vitatja senki) — nagyob felismerést érctemel, hogy sohasem volt könnyű belső kényszerből minden reformot és egyben minden jó hagyományt továbbadni törekvő értelmiséginek lenni. Amiként nem mindig volt könnyű vagy egyszerű a párt tagjának lenni — s most is így van ez. A reformpárt és a cselekvéseiről felismerhető igazi értelmiség éppen most találkozhat —■ reformidőkben, csendes forradalomban. Amire sokan felfigyeltek éppen Balassagyarmaton, hogy egyre erősödik egy olyan értelmiségi rétegnek a hangja, amelyik mindent kritizál, ami „régi”, beleértve az ősgyarmati értékeket is! A máshonnan vett modellekkel a „régi gyarmatiaktól védi a várost... ”?, ami egyre több visszatetszést okoz éppen a régiek körében. Erre figyelemmel kell lennie a pártnak is — megadva a módot az értelmes politizálásra. A jó politika megtalálja az értelmiséget, ami fordítva is igaz... T. Pataki László Aligha gondolta volna a csikszentmiklósi másfél száz esztendős ingaóra egykori tulajdonosa, hogy a {számára oly becses szerkezet mily mesz- szire is jut az idők folyamán! Majd ezer kilométerrel vitték messzebbre, egy nagy szerelem ereklyéjeként, emlékként Erdélyből a palóc Szécsénybe. Bállá Tibor, aki harmadéves egyetemistaként először jutott el a szászok, románok és természetesen a magyarok földjére, beleszerelmesedett a vadregényes erdélyi tájba, lakóiba, s azóta már nemcsak vendég, hanem családtag is a távoli vidéken. A szécsényi gyógyszertár vezetője azóta hozza és gyűjti a köröndi kerámiákat, disztányérok és bokályok adják emlékeihez a kellékeket. Kalotaszegi hímzések, lenből készült diszpárnák és hímzések, szőttesek és csergék, a dánfalvai cseréptárgyak idézik otthonában a Kárpátok havasait. Most néhány hétre sokakkal szeretné megosztani élményeit, ezért a szécsényi művelődési házban meghitt kiállításon ajánlja vendégeinek az erdélyi ereklyéket. A csíkszent- miklósi ingaóra ugyan már nem ketyeg, lelke a többi tárggyal együtt mégis belopja magát örökre a szivekbe.-Kulcsár József-
