Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
4 NOGRAD 1986. ÁPRILIS 2„ SZOMBAT Disputa kormánypárti honatyákkal A reális perspektívák mellett kell maradni... Felhőfödte ég alatt, lucskos kora éjszakában suhan az autó a nógrádi utakon. Az ország háza már régen elcsendesedett, az ülésszak első napja azonban még Macon- kón is „folytatódik’’. A kurta pihenőre hazafelé tartó képviselőkkel ugyanis itt járunk, amikor az alapos beszélgetés után dr. Szilágyi Tibor elereszti a meditativ kérdést: „Akkor, hogyan szavazunk holnap, fiúk'.’" A tudósító — hallgatva a három országgyűlési képviselőt — nagvonis gyakorlati eszmecsere tanúja. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény módosítása a tét. ehhez pedig szakmai tanácsot adhat a pártmunkás és a bányász képviselőnek — dr. Szilágyi Tibornak, Tőzsér Gáspárnak — a téeszelnök dr. Miklós Zoltán. Az első'megállóban, Kazáron, nem marad el a tréfa sem: Tőzsér Gáspár elmehetne egyszer dr. Miklós Zoltán fogadónapjára, vá- ■ lasztópolgárként. Szupertanácstagok? Ha úgy vesszük, ez nem is vicc. A sors úgy hozta, hogy Tőzsér Gáspár lakhelyén dr. Miklós Zoltán a képviselő. S hogy még szorosabban ösz- szetartozzon ez a hármas: pártmunkája — területfelelősi megbízatása — révén az előző kettő lakhelyén, illetve választókerületében érdekelt a harmadik képviselő, dr. Szilágyi Tibor is. Lám, mi mindenre jó a takarékosság miatt társulva, közösen használt autó. Egy magnókazetta megtelne pél. dául ezen az úton csak a fogadónapok tapasztalataival. A mágneses szalag pedig rögzítene sok-sok adalékot ahhoz: valamiféle mindent kijáró, utolsó reménységként kezelt szupertanácstagnak tekintik a képviselőt. Itt, ezen a két tanácskozás közötti éjszakai fordulón születik az ötlet: szót kellene váltani a mai képviselőségről. A sort Tőzsér Gáspár nyitja, mandátumát tekintve ő a legöregebb a trióból. — A két ciklus között van összehasonlítási alapom, s azt mondhatom, hogy az új választójogi törvény az igazi megmérettetés próbája. Ösztönzőleg hatott ez a képviselői munkára is, tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a megválasztottak jobban felvállalják a gondokat, élén- kebb lett a parlamenti, a bizottsági és a választókerületi munka is. ítél a választó Mindez, persze, több elfoglaltsággal is jár, Tőzsér Gáspár szerint minden korábbinál alaposabban fel kell készülni a vitákra, a törvényhozói munkára is. A választópolgár természetesen nemcsak abból ítél, hogy lesi a képviselője megnyilatkozásait és szavazatát, hanem várja és keresi a személyes találkozásokat is. Dr. Szilágyi Tibor ugyancsak azok közé tartozik, akik ezt a kívánalmat mindennapi gyakorlatként élik meg: — A legfontosabb, hogy ismerje az ember a választó- kerületét, lehetőségeivel, feszültségeivel együtt. Beleértve azokat a pontokat is, amelyeket esetleg már politikai gondnak vélnek, természetesen a megoldás lehetőségeivel együtt. Mindehhez ezernyi „céggel” kell kapcsolatban állni, hogy — dr. Szilágyi Tibor szavaival — az. ügyek gyorsan oldódjanak meg, lerövidüljön a bürokratikus út, s hogy a jelentéktelennek látszó apróságok ne nyugtalanítsák az embereket. — Egyre gyakrabban látni, hogy sok mindent a képviselővel akarnak megoldatni, holott legfeljebb segítségről lehet szó. Szerintem sokkal fontosabb képviselői küldetés: a választókerület, a város, a tájegység érdekeit hogyan képviseli az ember a törvényhozásban — egyre inkább erősödik ez a jelleg a parlamenti munkában —, csakhogy ezt nem mindig látják a választók. A képviselő dr. Miklós Zrltán szerint is minden korábbinál jobban az érdeklődés középpontjába került: — Érzékelhető a változás. Először csak arra voltak kíváncsiak, hogy néz ki az ember, a személyes ismeretséget keresték. Ma egvre jobban az az indíték: mit tud segíteni?! A skála pedig széles, a legapróbb egyéni ügyektől az ország sorsáért való aggódásig. — Tényleg: mit tud segíteni? — Néha nem sokat, vannak lehangoló esetek is. Ez pedig kivédhetetlenül azzal jár, hogy ha két település, vagy akár két utca ellentétes érdekeiben állást kell foglalnom, akkor az egyik fél mindenképpen megharagszik a képviselőre. Némi iróniával azt is mondhatnám: az a „jó”, „haragosakat” nem szerző képviselő, aki távol tartja magától az ügyeket, meg a választókerületet. Olcsó népszerűség Mi tagadás, a mindenkinek nem kedvező vélemény vok- sokat jelenthet — vehet el — majd a mandátum esetleges újbóli megszerzéséért folytatott következő menetben. Ne kerteljünk, a kétségtelenül megélénkült parlamenti munkában egyre többen gondolnak a mandátumra. Ez motiválja a hébe-hóba előforduló teatralitást, a csak azért is odamondogatást, a Házból való kibeszélésí: hadd lássa a választó, milyen kemény gyereket küldött az Ország- gyűlésbe. A beszélgetcpartne. rek megerősítik a parlamenti tudósító tapasztalatait és a véleménynyilvánítástól sem ’zárkóznak el. Tőzsér Gáspár szerint az olcsó népszerűséget szolgálja a „sztárkodás” — s ez mindenképpen a választóknak szól. Dr. Szilágyi Tibor ehhez hozzáteszi: — Egy testületet vagy egy minisztert kritizálni népsze. rű feladat lehet. Csakhogy a dolog egyoldalú még akkor is, ha a diagnózist mondják el, de arról nincs szó sem: hogyan gyógyítható a baj. Az objektív helyzet figyelmen kívül hagyása felelőtlenség, az egyéni és a csoportérdek mellett jó volna nem elfelejteni azt sem, hogy társadalmi érdek is létezik. A „színház” nem szimpatikus dr. Miklós Zoltánnak sem: — Többször látni, hogy egy-egy képviselő a megnyilatkozásával a saját malmára hajtja a vizet, holott több felelősséggel kell rendelkezni. Álljon a mandátum birtokosa a fókuszba ott, ahol kell, nem pedig a csak azért is ellentmondás. sál. A megszavazott bizalom Ügy vélem, éppen itt helyénvaló szóba hozni egy sokat emlegetett megállapítást. Azt mondják: a nógrádi képviselők túlságosan lojálisak, mindig is „kormánypártiak” voltaik. — Kormánypártiak? — kérdez vissza dr. Szilágyi Tibor. — A reális perspektívák mellett kell maradni. A megoldáshoz pedig tisztesség és gerincesség is kell. — A dolog egyszerű — mondja Tőzsér Gáspár —. a sorrendet kell nézni. Az egyéni dolgok helyett abból kell kiindulni, hogy ameny- n.yiben jobb az ország helyzete. akkor többet kaphat a megye, meg a választókerület is. A véleménynyilvánításnál és a szavazásnál ezt nem szabad szem elől téveszteni. — Az alapképlet az, hogv a kormány munkaprogramjának bizalmat szavaztunk — idézi dr. Miklós Zoltán. — Ennek ismeretében, annyi idő után lényeges kormány- intézkedésekkel szembehelyezkedni szerintem felelőtlenség. S, ha ebből valaki sportot űz. azzal én nem tudok egyetérteni. Mindez, persze, nem azt jelenti, hogy a nógrádiak minden esetben az igenre teszik ’Tél a kezüket. Csak példaként: Tőzsér Gáspár, dr. Szilágyi Tibor is az adótörvény vitájában azt az indítványt támogatta, amely jobban kedvez az időseknek, tekintette!! a választókerületek sok nyugdíjasára. Tőzsér Gáspár azt sem hallgatja el. hogy más esetben alulmaradt. — Mit mondjak, vesztettem. Én azon voltam, hogy a közműfejlesztési hozzájárulásból minél magasabb százalékban legyen kedvezmény az adónál. Választó- kerületemből indultam ki. hiszen látom, milyen terheket vállalnak a gázért, vízért) a lakosok. Képviselő- társaim zöme másképp látta, kisebbségben maradtunk. Zárt-nyílt S, ha már a szavazásoknál tartunk, figyeltem, a legutóbbi ülésszakon a nagy visszhangot kiváltott két interpelláció esetében — áram- díj, hitel — beszélgetőtársaim is nemmel szavaztak. Az indokok? „A válaszoló is ismerje, hogv miről szól, készüljön fel, ha már a képviselő azt megcselekszi. Válaszoljon és ne előadást tartson.” Tőzsér Gáspár ehhez hozzáteszi: — Miért olyan nagy ügv ez? Nem a kormányt, hanem az adott választ szavaztuk le. A megélénkült, dinamikusabb parlamenti munkát érintő disputából álljon itt még egy részlet: a zártságot, illetve a nyíltságot illetően. — Tudom, hogy sok a vita. mégis azt mondom: ha az ország alapvető érdekeit érintő dologról van szó, a zárt ülés mellett vagyak. Tőzsér Gáspár szavaihoz dr. Szilágyi Tibor hozzáteszi : — Természetesen ilyen esetben is összefoglaló tájékoztatást kél! adni a közvéleménynek. Igaz, az a véleményem, hogy a demokratizmus folyamatának erősödésével egyidőben mind ritkább lesz a zárt ülés. Ügy gondolom, hogy ha vita is van, de a többféle alternatíva egy talajból gyökerezik, nem lehet titkunk. Ez a talaj pedig nem más, mint amelyből az a jó értelemben vett kormánypártiság is táplálkozik. Kelemen Gábor Szovjet utca a Felvégen „Az egyik este, 1921 tavaszán éppen a karbidlámpát tettem ki az udvarra, mert bent nagyon füstölt és anyám kenyeret sütött, amikor láttam, hogy két ember les be a kapun. Rabruha volt rajtuk. Visszamentem, mondtam apámnak, mit láttam, aki mindjárt úgy szólt, hívjam be őket. Be is jött a két rabruhás. Elmondták, hogy a parádi fogolytáborból szöktek meg és Szlovákiába mennének. Anyám lángost sütött nekik, apám átment a szomszédba, tejet hozott. Bányászruhát adtunk rájuk, bányászfejszét ii hátukra, meg elmagyaráztuk az utat és ők elindultak Szlovákia felé... Tizenhárom éves fiú voltam akkor, s máig, nyolcvanéves koromig megmaradt ez az eset az emlékezetemben. Ettől kezdve éreztem. ahogyan később visz- szagondoltam az életemre, hogy Kisterenvén. a Felvégben, ahol laktunk akkoriban, beleszülettem a munkásmozgalomba, nem is lehetett másképp, minthogy baloldali érzelmű lettem. Még ä bőgatyás öreg parasztemberek is cucilisták- nak mondták magukat. Hát még a bányászok. .. Apám bányász volt. én is annak álltam tizenhat éves koromban, 1924-ben. öt-nat év múlva aztán a kommunisták között találtam magamat. Jól szervezett sejtje dolgozott Kisterenyén az illegális kommunista pártnak. Nemsokára sejttitkár lettem. Külső kapcsolatom is volt, egy bekötött kezű emberrel kellett találkoznom, a jelszó az volt: bátorság. Tőle kaptam a röpiratokat. Amikor 1932-ben nagy hajsza indult a kommunisták ellen, és letartóztatták, majd kivégezték Sallai Imrét és Fürst Sándort, nagy felgöngyölítés volt Kisterenyén is. Lebuktunk szeptemberben mi is: négyesével láncra kötve vittek el bennünket az éjszakai vonattal a pestvidéki fogházba. Egy hétig vertek. Te szervezkedtél ! — ripakodtak rá az emberre. — Köpjél! Köptem is egyet. De nem nevet. Bakba kötöztek, s bika- csökkel verték a talpamat. Egy év két hónapra büntettek. 1933 szeptemberében engedtek el, huszonöt éves voltam akkor, a bányába már nem vettek vissza. Dolgoztam azután a vasúton, követ törtem az útépítéseknél. egy ideig még postás is voltam, de csak azért tehettem, mert erkölcsit nem kértek. Jó ember volt a postamester. Azután bekerültem a pálfalvai üveggyárba. . . A börtönből hazatérve egy évig minden héten jelentkezni kellett a csendőrségen. Ezekben az időkben mindannyiunkat nagyon figyeltek a csendőrök. No, mondták, menjünk a szovjet utcába, ott kell szétnézni. Így nevezték a csendőrök a kisterenyei Felvéget. Erre büszkék lettünk és ha tehettük, hallgattuk is a szovjet rádiót. A háború alatt a frontra, szerencsére, nem vittek el, csak néhány hónapig katonáskodtam. Amikor Kisterenyére ért a front, éppen el volt törve a karom, a ház mögötti pincében többed- magammal vártam ki, míg megérkeztek a szovjet katonák 1944. karácsonyán. De előtte november végén, december elején a vasutas elvtársak még akcióba léptek, amikor a vasútmenekí- tő századdal nekik meg a bányászoknak is be kellett volna vonulniuk, leszálltak a Tekevölgyben a Nap- sikló-aknába, ott bújtak meg. A visszavonuló katonák közül is többen velük tartottak, akik fegyvereket és lőszereket is vittek le magukkal. Akkoriban híre ment már a karancslejtősi ellenállásnak. A felszabadulás után következett a renge+eg munka. Még dörögtek az ágyúk, amikor jött az egyik este a Kos Gergely bátyja, hogv beszélt a parancsnokkal, meg lehet szervezni a pártot. Benne voltam én is mindenben. Nappal azzal voltunk e'foglalva, hogv «5. gítettünk a szovjet katcnáit- nak lőszert felrakni, lovat, fogatot szerezni, este meg gyűlésekre mentünk, jártam én is Szőlősön. Tarén, Márk- házán... Versmondót vittem magammal, emlékszem még két sorra: Amott egy falu, amott egy város ég, százezrek jajától zúg a lég. A bányához mentem utána vissza dolgozni, tolópados voltam, s a bányától mentem nyugdíjba is. Több mint húsz éve ennek.” ☆ Szomszéd Gv. József egy hét múlva betölti nyolcvanadik életévét. Kisterenyén a vasút közelében egyedül álló házban lakik. Amikor arra kértem, beszélgessünk, mondta, nem könnyű azt már összeszedni, le kellett volna írni, Ráállt mégis, s ha teljes történet nem is lett belőle, talán néhány jellemző pillanatot, eseményt fevillantottunk a kisterenyei valamikori Felvégről. Zsély András „A meggyőzés híve vagyok,.." Betűz az ablakon a márciusi verőfény. A szűkös irodahelyiségben mindössze egy asztal, székek, könyvesszekrény, benne brosúrák, tucatjai. Takaros rendben, szépen évfolyamonkénti sorolásban. A falon Lenin-kép, a sarokban virágok. Egy tipikus párttitkári szoba. — Ez politikai munkahely, nem virágüzlet — jegyzi meg tréfásan a titkár, majd hozzáfűzi, hogy otthon egyébként | rengeteg virág van a lakásban, de itt fölösleges. Kitekintve az ablakon, oly kihalt a falu főtere, mintha egy lélek sem lakna itt. Igaz, minden harmadik ember eljár innen dolgozni Pestre, Salgótarjánba, Pásztora. — Ez azt is jelenti — em. líti Liszkóczi Lajos —, hogy nálunk a hét végeken, s főként az esti órákban zajlik a közélet. — ön ebből meglehetősen sokat vállal — vetem közbe. — Nézzük csak: a palotáshalmi. pártbizottság titkára, tanácstag, ott vari a végrehajtó bizottságban, a pásztói városi testületben. Aztán munkásőr, TIT-elő- adó.... Ne haragudjon, de miért kell ennyi tisztséget magára vállalnia?! — Több oka is van — válaszol egy enyhe mosoly kíséretében. — Egyrészt ezek zöme választott tisztség, tehát az emberek bizalmát jelenti... — Bocsásson meg, de akkor sem kötelező elvállalni... — Persze, hogy nem, de számomra igenis fontos, hogy jelen legyek mindazokban a testületekben, fórumokon, ahol a települést érintő legfontosabb kérdések eldőlnek! Itt azért másak a viszonyok, mint mondjuk egy nagyvárosban. Tudnom kell róla, befolyásolnom kell a dolgok alakulását, s ez pedig csak úgy történhet, ha vállalom a nagyobb leterheltséget. Szó ami szó, Liszkóczi Lajos az ötödik iksz felé közeledve gazdag közéleti múltra tekinthet vissza. A családi indíttatás („édesapám acélgyári munkás volt, édesanyám termelőszövetkezeti dolgozó”), a megélhetési nehézségek („bizony gyakran nem jutott más az asztalra csak kukoricagörhe") már egészen fiatalon arra sarkallták, hogy többet tegyen a közért, nagyobb terheket vállaljon magára. Még alig tizenhét esztendős, amikor az ifjúsági mozgalom helyi zászlóbontását bízzák rá, 1957-ben. Azót sók vihart megélt a mozgalomban. Viták, konfliktusok, eszmecserék — a politikai munka mindennapjainak természetes velejárója. — Az az igazság, hogy elsősorban „befelé" élem meg ezeket az eseményeket — néz maga elé elgondolkodva. — Olykor sokat vívódom, még órák múltán is egy-egy korábbi döntésen, vitán... Mondta is egy korábbi vezetőm annak idején, és hibámként rótta fel, hogy minek kell annyit lelkizni?! Le kell csapni keményen az asztalra, aztán végrehajtani a feladatokat, tette hozzá. De meg kell mondanom, tőlem távol áll ez a vezetési stílus. Én a meggyőzés híve vagyok, s komolyan veszem a demokratizmust. — Pláne most... dönteni pedig kell! — A demokratizmus és a gyors döntés nem zárja ki egymást, tévedés ne essék! Csakhát ez időigényesebb — válaszol, majd egv példát említ. — Nemrég volt egy ideológiai tanácskozásunk, amelyen az idősebbek azt kifogásolták, hogv miért ilyen erőteljesek a változások társadalmunkban. Volt, aki még azt is hozzátette, hogy ő annak idején „nem ebbe a pártba lépett be”. Ugyanakkor szintén ezen a fórumon a fiatalok pedig azt sürgették, hogy gyorsabban, látványosabban, merészebben változtassunk... Nos, mindketten felelősséggel mondták ezeket, ki-ki a saját nézőpontjából. Mondja, zártant volna le a kérdést hatalmi szóval?! Ha valaki sok közéleti munkát végez, elengedhetetlen számára a megfelelő családi háttér — vallja Liszkóczi Lajos. Hozzátéve: ő ennek a „háttérnek” sokat köszönhet. Két gyermeke van, a nagyobbik, Anett, középiskolás, a kisebbik, Zoltán, hetedik osztályos. S van még egy „háttér” a hobbi, az eredeti szakma: gépjármű-villamossági műszerész. — Tudja, a műszerészet néhány tekintetben hasonlít a politikához — mondja búcsúzáskor. — Ott sem lehet a hibákat kijavítani, hozzáértés, fölkészültség nélkül... T. L.
