Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-21 / 68. szám
1988. MÁRCIUS 21.. HÉTFŐ NOGRAD 3 mwnrff Az adószakértő válaszol 11 magánszemélyek jövedelmét terhelő adófizetési kötelezettségről A holnap nyomában — ma „Begördült” a Csepel Unté Röviden: 1988/ január 1- től kezdődően a magánszemélyt évi összes jövedelme után adókötelezettség terheli — és azonos adómértékkel adózik, függetlenül a jő* vedelemszerzés forrásától. A kötelezettség tehát minden olyan jövedelmre szól, amelyet a jogszabály a mentesség körében nem sorol. ■ Így adófizetési kötelezettség alá esik a munkaviszonyból, a szellemi tevékenységből, a mezőgazda- sági kisárutermelésből, vállalkozásból, bérbeadásból, ingó dolog és ingatlan értékesítéséből, a pénzmegtakarításból származó jövedelem egyaránt. Az adózás szempontjából jövedelemnek számít a magánszemély által bármilyen címen megszerzett vagyoni érték (bevétel), amely történhet készpénzfelvétel, de természetbeni juttatás formájában is. Ez utóbbinak a fogyasztói árát kell bevételnek tekinteni. Milyen kifizetésekből, illetve jövedelmekből kell adóelőleget fizetni? A törvény 22. paragrafusa azt mondja, hogy a törvényben, a végrehajtási rendeletben és az adóigazgatási jogszabályokban meghatározott módon és mértékben adóelőleget kell fizetni: A kifizető az általa kifizetett összegből adóelőleget köteles levonni a külön meghatározott eseteket — 7., 9., 11—12 paragrafus — kivéve. Itt szeretném felhívni a kell és a köteles fogalmakra a figyelmet. Nem terheli adóelőleg-fizetési kötelezettség: — a 7. paragrafus alapján a mezőgazdasági kistermelésből származó 500 ezer forint alatti árbevételt. (Eddig az összeghatárig egyébként is mentesség áll fenn.) — a 9. paragrafus alapján az ingdtlan, az ingó és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet, — a 11. paragrafus alapján a takarékbetétből, értékpapírból származó jövedelmet, — a 12. paragrafus alapján a munkaviszonyon kívül megszerzett egy szerSvédországból vásárolt gépsor segítségével kívánja kielégíteni a MÁV sínleszorító- rugó-igényeit a VÁSKUT salgótarjáni1 fémötvözetgyára. A kutatóintézet találmányán alapuló eljárás előreláthatóan fedezi a hazai szükségletet, ződésből származó, 2000 forintot meg nem haladó összegeket. (A nem kifizetőtől szármázó, 2000 forintot meg nem haladó összegekre ez a szabály nem vonatkozik.) Ki számít kifizetőnek? Ebből a szempontból kifizetőnek számít a jogi személy, a vállalkozói adó hatálya alá tartozó magán- személy, a magánszemélyek jogi személyiségével nem rendelkező, közös név alatt működő társasága, a szakcsoport és a társasház. Ebből következik, hogy a magánszemélyeknek akkor’ kell saját magának adóelőleget fizetni, ha a jövedelmét nem ilyen kifizetőktől, hanem például másik magánszemélytől kapta. Miért fontos az adóelőlegfizetés? Az államnak is fontos, hogy az adót egyenletesen kapja meg, de az adófizetőnek is legalább annyira fontos áz egyenletes fizetés. Így nem az év végén derűi ki, hogy egyszerre kell jelentős összeget kifizetnie, esetleg akkor, amikor már az adóra való pénzt elköltötte. Kell-e a vállalkozók részére kifizetett összegekből adóelőleget levonni? Nem, mert a személyi jö- vedelmadóról szóló törvény szerint nekik a vállalkozásból kivont jövedelem azután kell adózniuk. Ebből következik, hogy az egyéni vállalkozó (például kisiparos, vagy magánkereskedő) a vállalkozásból származó személyi jövedelméből maga fizeti az adóelőleget. Hol kell adóelőleget levonni attól a munkavállalótól aki hó közben vált munkahelyet? Attól a magánszemélytől, akinek főmunkaviszonya hó közben szűnik meg, a korábbi munkahelyén nem vonnak adóelőleget, mivel ott a teljes havi keresete még nem ismeretes. Jogszabály szerint ugyanis adóelőleget a teljes havi kereset alapján az a munkáltató vonja le, akivel a hónap utolsó napján a magánszemély munkaviszonyban állt. feleslegessé téve a. tőkésbeszerzést. A gyártócsarnok elkészültéig a litkei tsz ipolytarnóci ipari ágazata segít, hogy az első, 55 ezer darabos megrendelést június végéig kiMunkahely-változtatás esetére rendszeresített „adatlapéra ennek megfelelően a munkáltatónak rá kell vezetnie a kilépés hónapjában kifizetett tört havi kereset összegét. Fontos: az adatlapon szereplő kitöltési útmutatóban a tört havi időszakra vonatkozó előírás utolsó mondata r- a nyomtatvány elkészülte után bekövetkezett változás miatt — a következőképpen módosul: „Abban az esetben, ha a dolgozó munkaviszonya tört hónapban szűnik meg, a szakszervezeti tagdíjat, az alkalmazotti kedvezményt — figyelemmel a tv. 5. paragrafusának előírásaira —, valamint az összjövedelmet csökkentő kedvezményeket, a következő munkáltató veheti figyelembe.” Mi a teendő akkor, ha a magánszemély abban a hónapban már nem állt munkaviszonyban, vagy ha munkaviszonyban is állt, de a tárgyhavi keresete már nem elég az adóelőleg levonására? A különbözeiét ebben az esetben az év végi elszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni. Hogyan vonják az adóelőleget a kétszeri bérfizetés esetén? Ha két vagy több részletben fizetik a havibért, akkor az adóelőleget csak a havi teljes jövedelem megállapítása után számítják ki és vonják le. (A munkáltató nyilván ehhez igazodik és arányosítja az előleg összegét, hogy a havi elszámolásnál az adóéi őleg-lévo- nás után is körülbelül azonos összeget kapjon a dolgozó.) Van-e jogszabály arra az esetre, ha a magánszemélyek egymás között olyan tevékenységet végeznek, ami tudomásuk szerint adóköteles? Nincs. A lakosság egymás közötti pénzügyleteinél levonásos elvet a törvény nem ír elő. Akinek tehát magánszemélyek fizetnek ki összegeket, saját magának kell gondoskodni az előleg megfizetéséről. szállítsák a MÁV-nak. A 15 milliós beruházással létesülő salgótarjáni telephelyen várhatóan májusban kezdődik a próbaüzem. A gépsor alkalmas lesz más típusú lemezrugók és rugós alátétek gyártására is. „Miért nincs nálunk járműelektronikai fejlesztés?” — tette fel a kérdést négy évvel ezelőtt Kapolyi László, akkori ipari miniszter azon a tanácskozáson, amelyen a hazai járműipari vállalatok vezetőivel találkozott. Ugyanezt a Csepel Autógyár vezérigazgatója is feltette, immár szakembereinek. Nos, a kérdést nem a „hát legyen!” alapon mérlegelték, bár jogosságához nem fért semmi kétség. Az elektronika megjelenésével ugyanis minőségileg új korszak kezdődött a világ számos gyártójának tevékenységében. Aki a versenyben lemarad, arra a biztos csőd vár, ezért a Csepel Autó sem késlekedhetett. Az Autóipari Kutató Intézet is azonnal jelentkezett, hogy a szükséges fejlesztési programot 1 millió forintért egy év alatt kidolgozná. igy gmk Nágrádból Dr. Simonyi Sándor, a Csepel Autógyár akkori fő- munkatársa korábbi munkahelyén, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban sem arról volt nevezetes, hogy megijedt volna az új, nagyszabású feladattól. A miniszter látogatása után két hónappal kész fejlesztési elképzelésekkel jelentkezett; ötleteit a gyáróriás vezetői is elfogadták. Három területre koncentrálta terveit: motor-, hajtás- és biztonság- technikára, valamint a gép- járművezető tájékoztatását segítő témakörök fejlesztésére. Céljaihoz két salgótarjáni mérnököt is megnyert, akik rövid időn belül kidolgozták a számítógéppel vezérelt sebességváltó elvi, majd gyakorlati elektronikáját. A gyártáshoz kezdetben a gmk szervezeti forma volt a legkedvezőbb. Ezt megelőzően a KGST- ben is felvetődött egy ez irányú együttműködés lehetősége, miután egyik tagországban sem készítettek korszerű automata sebességváltót, bár kevésbé érett megoldásokat fel tudtak mutatni a szovjetek és a csehszlovákok. Az ügy jelentőségét csak az értheti meg igazán, aki tudja, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat már nem kap sofőrt, ha nem automata rendszerű buszra ültetik. A kuplungolás egyszeri 25 kilogramm erőkifejtést igényel, s képzeljük el, hogy ezt napjában több ezerszer kell megismételni... Ezen az sem segít, hogy a Csepel Autónak már van 15 kilogramm erőhatást igénylő kuplungmegoldása. Sokkal lényegesebb ugyanis a motor teljesítményének, nyoma- tékának az utazási viszonyokhoz történő rugalmas igazodása, ami együtt jár az üzemanyag optimális felhasználásával. Kamionoknál, autóbuszoknál ez nem utolsó szempont... Tettek és csodálkozások A már említett KGST- együttműködésben valameny- nyi fél vállalta a vezérlés kidolgozását, bár szomszédaink nem értették, mi szükség van ilyen túlzott igényűnek tűnő szerkezetre, „amikor még a Mercedes sem csinálja”. Törekvésük mégis érthető volt, hiszen a vezérlés kívánja meg a legnagyobb szellemi munkát — ami növeli értékét — és anyaghányada sem jelentős. A szovjet és csehszlovák szakemberek akkor lepődtek meg igazán, amikor a találkozó után egy évvel a Csepel Autógyár szakemberei működés közben bemutatták az új vezérléssel ellátott Ikarust. — Ettől kezdve — meséli dr. Simonyi Sándor — egy, másfél éven belül 10 szabadalmi bejelentést tettünk, s hamarosan a nyugati cégek is érdeklődni kezdtek. A gmk persze kevésnek bizonyult a nagy tervek megvalósításához, így alakulhatott meg idén március elsején a Csepel Autógyár salgótarjáni telephelyű fejlesztő- és gyártóüzeme. Itt' beszélgetünk dr. Simonyi Sándorral, az üzem vezetőjével, valamint két főmunkatársával: Válóczi György- gyel és Tóth Istvánnal. Egykoron mindketten a síküveggyár mérnökei voltak. Az üzem valójában egy családi ház, amelyből ezekben a napokban költözik ki a KI- SOSZ megyei szervezete, így most csak néhány irodabútor található az épületben. Hat állandó taggal rendelkeznek, s hogy mennyire a merész vállalkozás kezdetén tartanak, arra jellemző, hogy találkozásunk időpontjában is felvételről folyik a szó egy „majdnem biztos” kollégával. — A történethez tartozik — mondja az üzemvezető —, hogy a Csepel Autó nem szívesen költözik Vidékre, mert általában több a csábító ígéret, mint amit a tanácsi szervek a valóságban nyújtani képesek. Vezérigazgatónk viszont nagyon kedvező benyomásokkal távozott Salgótarjánból, mert a feltételek ideálisnak tűntek az induláshoz. Ugyancsak a készség nyilvánult meg a Nógrád Volán készéről, amely túl azon, hogy a munkánkhoz területet ad, egy buszt is a rendelkezésünkre bocsát, ami az új rendszerű sebességváltóval — referenciaként — a forgalomban is részt vesz majd. Szinte egyszerre ugranak fel, mikor a kopogtatás után Kont Sándor autószerelő —, egyébként próbamester — lép az irodába. Meghozta azt a Csepel Seddon Atkinson teherautót, amelybe egy szintén új rendszerű elektronikus távkapcsolót építettek. — Nem volt semmi baj? — szegezik neki a kérdést szinte valamennyien. Megnyugtató válasz érkezik, majd rövid szusszanás után Kont Sándor így ösz- szegzi tapasztalatait: — Simán ment, a belvárosban sem volt gondom. Ügy megy a kocsi, mintha „látna”. Ez az emelkedőnél éled, nem úgy, mint a Mol- dova-könyvben leírt némely kamionok, amelyek szintén „látnak”, de megijednek a hegytől. A hegy sem akadály! Közben megtudom, hogy a kísérleti busz is csodákra képes, hiszen a háromfokozatú váltót a hagyományos motor ellenére sem kellett kettesbe tenni, amikor Dobogókőn kipróbálták. — Hegyi menetben mutatja meg az elektronika, mit tud! — konstatálja az eseményeket Tóth István. Válóczi György csak szerényen bólogat, mert bízik abbart, amit alkotott. — A fejlesztéssel természetesen nem állhatunk meg — így az üzemvezető. — Bár, ha a tárgyalások eredményhez vezetnek a világcégekkel, lényegesen nagyobb nagyságrendben folytatódik a munka. \ Majd elárulja, hogy idén 25 célszámítógéppel ellátott vezérlőegységet kell megrendelésre szállítaniuk. Egy busz már a közeljövőben részt vesz a salgótarjáni tömegközlekedésben; a Szovjetunió 15-öt kért, az NSZK pedig egyet. Utóbbiak a próbafutás függvényeként indulnak a határon túlra. Ez az iram sokaknak szokatlan. Akik vállalták, min- ezt tudták, s persze az anyagiak is kellő ösztönzést adtak. Ennél azonban sokkal többről van szó: „begördült” megyénkbe az egyik legnevesebb magyar járműgyár, s nagyobb sebességet hozott szunnyadó iparvállalataink megmozgatására. T. Németh László Importkíivalto sínrugo Igaz, még „foga” van az Időnek, de a Sándorok, Józsefek és Benedekek meghozták a várva várt tavaszt. Megmozdul a háztáji és hobbikért, csattognak az ollók, felberreg a traktor és a jószág is kutat az ütött kikandikáló zöld után. — bp ——
