Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
MŰVÉSZÉT Tóth István kiállítása Karancslapujtön Az ember szövetségese Jeles művészpálya régóta elismert eredményeibe pillanthatnak be Karancslapujtön a Karancs Mező- gazdasági Termelőszövetkezet székházában a közös gazdaság dolgozói és minden érdeklődő. A közelmúltban megtartott zárszámadó közgyűlés programjaként, itt nyitották meg Tóth István nemzetközileg is jegyzett fotóművész reprezentatív kiállítását. Érdemes ismételten emlékeztetni arra az egyébként országosan ismert tényre, hogy a Karancs Mgtsz művészetpártoló tevékenysége hosszú múltra tekint vissza. Ez kiterjedt érdeklődést, és mecenatúrát is jelent. Képzőművészeti beruházások, támogatását, festészeti, szobrászati, grafikai életművek bemutatását a gazdaság központjában, építészeti, tá- gabb értelemben környezetformáló igényességet, az élő magyar irodalom iránti fokozott érdeklődést, ami a korábbiakat! kortárs verseskötet kiadásában is megnyilvánult, megérdemelten igen nagy országos visszhangot váltva ki, amatőr- csoportok támogatását, és így tovább. A zárszámadási ünnepek minden alkalommal igényes művészeti programokat is hoznak a közösség tagjai számára. Idén ilyen művészeti esemény Tóth István fotókiállítása. A megnyitón is elhangzott gazdaság és művészet kapcsolatában összefüggésben, hogy e két kategóriát sokszor hajlamosak vagyunk mereven külön választani. Holott e két fajta tevékenység szorosan összefügg. A termelőszövetkezeti mozgalom nagy utat tett meg. Ez a mozgalom eredendően is két feladatot vállalt, a termelést és a termelőszövetkezeti parasztság felemelését. A parasztság sok évtizeddel ezelőtt nemcsak a korábbi nemzedékek által felhalmozott javait vitte be a közös gazdaságba, hanem százados szokásrend- szereit is, amelynek egy részétől szintén nem fájdalom nélkül vált meg. A felelős művészetnek — s ilyen Tóth István életműve is — tisztában kell lennie azzal, hogy a korábbi áldozatokért cserébe, mintegy „adósságtörlesztésül” tiszta gondolatiságot, maradandó esztétikai értéket mutasson fel a ma dolgozó embere számára. A fotóművészet talán a legrealistább művészeti ágak közé tartozik. Mégis, a kérges kéz, a ráncok szabdalta arc, egyáltalán az egyén mögött a fotó igazi művelői mindig láttatják az egész leélt életet, s magát a kort, annak minden örömével és bánatával. Tóth István művei ilyenek. Karancslapujtőre igen változatos képanyagot hozott. Egyik vonulatát jelenti a kiállításnak a portrék sora. Korunk jeles személyiségei, köztük például Makrisz Agamemnon, Is- tókovics Kálmán, Vén Emil, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Déry Tibor, Vankóné, Dudás Juli, Balázs János, Tóth Menyhért éppen úgy megjelennek karakterisztikus fotográfiáin, mint a „névtelen” portrék sora, a Gyűlölködő, a Krisztina, a Nehéz út volt stb. Ugyancsak lényegi karakterjegyeivel jelenik meg Tóth István művészetében a hazai táj ezer arca, vagy az általa bejárt külföld számos városa és tája. Képeinek érzelmi, gondolati töltése teszi sajátossá alkotásait, párosulva a gondolati fegyelemmel, a művészi indulattal, a valóságos formákat végső soron mindig megőrző gesztussal. Az igazi művészet mindig arra keresd a választ, milyennek látja a világot, s benne az embert. Tóth István válasza egyértelmű, a természetes környezetében élő ember szövetségese. A ka* rancslapujtői tárlatnak is ez a legfontosabb tanulsága. T. E. Holland könyykiállítás a Széchényi Könyvtárban Németalföldön és Magyarországon 1473-ban kezdődött meg a könyv- nyomtatás. Hollandiában tanult nyomdászatot 1683- tól Misztótfglusi Kis Miklós, aki olyan tökéletességre vitte a betűmetszés művészetét, hogy amszterdami betűivel egy virágzó korszakot jelölnek a németalföldi könyvé- szetben. Természetszerűen ott vannak Misztótfa- lusi Kis Miklós mintalapjainak hasonmásai is - más, Hollandiában nyomtatott hungárikák között - azon o kiállításon, ome- lyet a várban, az Országos Széchenyi Könyvtárban rendeztek. A március 13-áig látogatható kiállítás nemzeti könyvtárunk gazdag gyűjteményéből méltón mutatja be a hollond könyv útját a kézzel írott kódexektől a fejlett nyomdaiparig. A Széchényi Könyvtár tulajdonában levő régi könyveket egy alapítvány, a Stichting de roos, azaz a Rózsa-alapítvány kiadványai egészítik ki Hollandia korábbi magyar- országi nagykövetének. Godért William de Vos van Steenwijknek gyűjteményéből. K. M. Képes krónikák (1706.) J R G u M /: .V /• 1'Yjnutrc linipititaur .V. Prqxtkía, ti, í oík.1 t ur f' <' ti jrtvprí«. p»<ur ti ufcs les *■< tpt >í p L rdte ft.T: « «*« IK k Hurut- jtnuis. <VprtuUnl ti »kuni tm«u»t<m itunr i <■>'<« «•» >i t-otv, ,S p b pmrtMjit ,1 fit j Verni* . ?f: . Suti«* 7" i!-s,C Dm Részlet Ovidius Publius fö művéből, az Átváltozásokból Picart legismertebb metszetgyűjte- Régi kódex (1500. körül) ményéből „Herkules és o mérgező leheletü lernai hidra” Beszélő tájak Mikszáthtal Jókainál .. ,S hogy aztán nekünk, a kis Nógrádnak az emberi sorsok, tájunkat gyakran ziláló történelem, de még a „véletlen” kegyelme folytán is majd mindenhez lehet és van közünk, ami érték, ami megőrzésre, néha még felfedezésre is érdemes — nem eléggé közismert-elfogadott talán. Jókaihoz, ezen a februári hétvégén, Mikszáth- ial megyünk Balassagyarmatról egy kis előadóművészi trupp kísérőiként. De előtte Mikszáth jött hozzánk, Horpácsra, fundust-birto- kot szerezve Jókairól írott életrajzának tisztes honoráriumából. .. Jókaihoz (az emlékéhez) a régi Sváb-hegyre megyünk, két mikrobusznyi balassagyarmati tanár, népművelő, könytáros kaptat felfelé a fogaskerekű vasút mentén a kis buszokon, hogy még időben megtalálja a Jókai Klub épületét, amelyről nem csak mi nógrádiak, sokan a tájékozatlanabb pestiek közül is azt hiszik: Jókai Mór svábhegyi villájával azonos. Mert a helybeliek, a jó szabadság-hegyiek, a régi sváb-hegyiek, dehogy hiszik, éppen- hogy tudják: a Jókai-villa a fogas állomásától kicsit távolabb áll és ott jó ideje, amióta megmentették a végső elhordástól, röviden szólva a „madártaniak” székeljek- Van azért egy kis emlékszoba az író személyes dolgaival berendezve, s a Jókai Klub (Hollós utca 5., a fogas állomásához közel egy nevesincs tér szomszédságában) öreg ruhatároshölgye szerint „áll még a présház is..." Minden nevezetes helyek helybeliek által bevégeztetett fátumát-sorsát meg így fejezi ki az aranyos kis öregasszony „itt öregedtem meg a hegyen — mégsem láttam még, milyen lett a villa, egyszer már meg kellene nézni..." A Jókai Klub nemrégiben kibővített épülete amúgy vagy féltucat intézménynek is helyet ad — közöttük a Művészet folyóirat szerkesztőségének —, s alaposan kibővített színháztermében működik a balassagyarmati Mikszáth- müsornak színpadot adó Szép Szó pódium, a Színházművészeti Szövetség Előadóművész Körének művészetpártoló Thália-oltára. S az oltár papnője, a pódium sorozatszerkesztője Kertész Lilla, aki „A nagy palóc nyomában’’ című műsort imigyen vezeti „fel” a szépszámú közönségnek (közöttük a közeli, hegyaljai, Németvölgyi úti iskola tanulói Fehér Agnes tanárnővel kísérve). „.. .A nagy palócról szóló műsort Balassagyarmatról palócok hozták ide, közénk, kifejezve szeretetüket a palócok földje, írója iránt — fogadjuk őket hasonló szeretettel. ..” Csik (Csikász) István előadóművész és közreműködő balassagyarmati társai O. Mészáros Ági, Csábi István már egy nagyon puha-meleg, szeretetfényes közegben szólalhat meg. S beszél velük-általuk maga Mikszáth A statisztika című karcolat megyei hivatalt ka- rikírozó örökérvényű derűjével, A két major regénye drámájával, A ló, a bárányka és a nyúl igaz fájdalmával, A két szekér öregasszony anekdotikus humorával. S néha felcsendülnek magyar virágénekek — emlékezetes csúcsokat megjárva előadók és közönség. A siker meghatóan szép, Mikszáth, íme, fenn járt e rosszkedvű télutón az egykorvolt Sváb-hegyen, ahol talán a maga valóságában soha sem kereste fel Jókait, a mestert és régi barátot. Jó negyedszázados ismeretség, sőt, barátság fűzte őket össze, de feltehetően inkább Mikszáth volt az, aki erősen vonzódott a nagy öreghez. Megvédte kritikai támadások alkalmával nem egyszer, s alig hunyt el hirtelen jött tüdőgyulladásban Jókai — máris hozzákezdett a róla szóló kétkötetes életrajzhoz. Jókai idefenn, főként a nyarakat töltötte a Költő utcai nyaralóban. Azt kezdte szétszedni, már-már „lábig” le- bontva-elhordva, sajnos, a környék az ostrom után, hogy aztán az „államiak” még időben közbelépve, de persze a hitelességre-erede- tiségre alig valamit figyelve újraépítsék. Jókainak így inkább csak a legendája- szelleme él a Szabadság-hegyen, de él itt sok minden más érték is az egyre szaporodó kerületi, hegyvidéki lokálpatriotizmus által (Hegyvidék címmel külön lapja van, negyedéves megjelenéssel, a kerületnek). A Jókai Klub semmilyen módon nincs kapcsolatban — helytörténeti szempontból természetesen! — magával Jókaival. Hosszas érdeklődés után derül ki, hogy az épület maga eredetileg faszerkezetes nyári laknak készült, s volt tulajdonosa egy bizonyos Magos család is, közülük nemrég járt itt külföldről érkezve egy éleme- dett korú férfi, aki tízéves korában szerzett élményeit elevenítette fel itt, a régi Sváb-hegyen, a másként meg Kaszap család által is lakott házban. Azon már aztán semmi csodálnivaló nincs, hogy a Kaszapok hevesi és főként nógrádi família voltak. De akit igazán számon tart a helytörténet — az a híres és mindenki által ismert gyáros, a pasztamilliomos, a Schmoll volt a legvégén, tulajdonosként. De ezek valóban csak a szigorú tények. A Szép Szó pódium feledtetni tud minden zavaró eltérést Jókai máig élő kultuszától. Maga az író lakott sokmindenhol jóval idősebb feleségével a kor nagy színésznőjével Laborfalvy Rózával, aki egyként volt ihletője és házastársi kínzója, s akinek gyerekét Jókai Rózaként örökbe fogadta, hogy aztán élete végefelé, de még utolsó nagy „szerelmi ügye”, a Grósz Bellával (húszéves színésznő) kötött házassága előtt fogadott lányánál is lakjék, igazi családi íészekmeleget érezve maga körül. Feszty- né Jókai Róza, Feszty Árpád felesége, majd kislányuk Feszty Masa (mindhárman festettek és írtak is, nagy irodalmi-művészeti szalont tartva) a pesti Bajza utcában élt együtt Jókaival. Előtte lakott első feleségével többek között a Kerepesi úton a temető közelében (zavarta is a sok halotti menet), aztán a Sándor utcában, ahol megözvegyült, majd a Bajza utcában Fesz- tyéknél és legvégül talán második, botrányosnak beállított házassága révén új családjával az Erzsébet körúton. Ezt a sváb-hegyi világot mégis szinte végig megtartotta. Csak az utolsó évben nem jött fel ide nyáron sem. Ö is járt a Cathry SalesI Ferenc, bázeli mérnök alkotta fogaskerekűvel, itt szállt le a kis téren, amelynek — Fehér Ágnes tanárnő mondja — nevet szeretne adni a helybeli patrióták népesedő tábora éppen a vasút alkotójára emlékezve! Jókai évi öthektót „vett ki" a svábhegyi szőlőből. Hogy ivott-e abból Mikszáth? ö Horpá- cson hűsölt nyaranta jó palócai közelében,, akiknek kései-szellemi utódai vele mentek a Sváb-hegyre... T. Pataki László
