Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-31 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIII. ÉVF., 179. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1987. JÚLIUS 31., PÉNTEK / v Mi mit tehetünk? (a. oldal) Filmjegyzet (4. oldal) I Komolyan, felnőtt módra (5. oldal) Ülést tartott a Minisztertanács Helyzetkép a megyéből A tervezettnél kevesebb lakás Kormönyszouíuöi tájékoztató A Minisztertanács csütörtö­ki üléséről a tájékoztatási hivatal elnöke, a kormány szóvivője a következő tájé­koztatást adta: A Minisztertanács jóvá­hagyólag tudomásul vette Grósz Károlynak, a kormány elnökének a Szovjetunióban tett baráti munkalátogatásá­ról szóló jelentését. Megha­tározta a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok .to­vábbfejlődésének előmozdí­tása, valamint a tárgyalások tapasztalataiból eredő fel­adatok végrehajtása érdeké­ben szükséges intézkedése­ket. A kormány meghallgatta és tudomásul vette Grósz Károly tájékoztatóját dr. Mahathir Mohamad, Malay­sia miniszterelnökével foly­tatott tárgyalásairól. A kormány beható eszme­cserét folytatott az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó tervezetéről, figyelembe véve az eddig lezajlott viták tapasztalata­it is. A munka jó ütemű folytatására kötelezte az il­letékes minisztereket, kor­mányszerveket, hogy a tör­vénytervezeteket kellő idő­ben az Országgyűlés őszi ülésszaka elé lehessen ter­jeszteni. A Minisztertanács — a vízzel való takarékosabb gazdálkodás érdekében — határozatot hozott a terme­lői vízdíjrendszer felülvizs­gálatára és a továbbfejlesz­tésével összefüggő jogszabály előkészítésére. Az ülést követő kormány- szóvivői tájékoztatón Bá­nyász Rezső külön is szólt a közleményben szereplő két miniszterelnöki tárgyalásról. Mint mondta: a Miniszter- tanács meghallgatta Grósz Károly beszámolóját moszk­vai látogatásáról- Nagyra ér­tékelte, hogy miniszterelnö­künknek, röviddel megvá­lasztása után, lehetősége nyílt elmélyült, hasznos ta­pasztalatokat nyújtó tárgya­lások folytatására Mihail Gor- bacsovval, az SZKP KB fő­titkárával és Nyikolaj Rizs- kovval, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökével. A látogatás — meggyőződé­sünk szerint — tovább erő­síti a szilárd elvi alapokon nyugvó, sokrétű magyar— szovjet kapcsolatokat. A megbeszélések tapasztalatai újólag aláhúzták, hogy a Szovjetunióban és hazánkban lényegében hasonló gazdasá­gi, társadalmi és politikai folyamatok zajlanak. Mind­két ország a szocializmus építésének új, modernebb útjait keresi, ezért a gondo- ' latok, a tapasztalatok cseré­je most mindkét fél részére különösen hasznos. A tár­gyalások megmutatták, hogy hasonlóan gondolkodunk, il­letve azonosak a megközelí­tési módjaink a gazdálkodás megújítását, a társadalmi és a politikai intézményrend­szer további demokratizálá­sát illetően. Történelmi ta­pasztalataink birtokában • azonban jól tudjuk, hogy az országaink előtt álló fel­adatok hasonlósága nem je­lentheti a módszerek máso­lását. Országaink folyamato­san törekednek az érdekek kölcsönös összehangolására. Az érdekegyeztetés folya­matában még az esetleges véleménykülönbségek is ter­mészetesek; ezek jó szán­dékkal, konstruktív magatar­tással feltétlenül feloldha­tók. A moszkvai tárgyalásokon különös hangsúlyt kapott, hogy fokozottan törekedni kell az érvényes beruházási szerződések, államközi meg­állapodások következetes és maradéktalan betartására. Egyetértettek abban is, hogy a termelőintézetek, termelő­üzemek, kutatóhelyek közöt­ti közvetlen együttműködés, a vegyes vállalatok létreho­zása sokat lendíthet a két ország gazdaságának fejlődé­sén. A szóvivő továbbiakban hangsúlyozta, hogy a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés további dinamizá­lását nem a más országok­kal kiépített kapcsolataink rovására szorgalmazzuk. Tö­rekvésünk minden piac te­kintetében azonos: a minő­ség, a pontosság, a jó szín­vonal. Ezt várjuk el min­denkitől, és ezt kell nyújta­nunk szocialista és tőkés­partnereinknek egyaránt. Ki­emelte, hogy a két ország párt- és állami vezetői kö­zötti személyes munkakap­csolatok elvtársi, baráti (Folytatás a 2. oldalon) Száz szerződés — egymilliárd forintos hitel Élénk az érdeklődés az idén alakult Magyar Mező- gazdasági Szövetkezetek Or­szágos Pénzintézete Rt. (Me­zőbank) szolgáltatásai iránt. Nemcsak az alapító terme­lőszövetkezetek élnek a hi­telfelvétel lehetőségével, ha­nem számos állami vállalat is megkeresi az intézetet azért, hogy.kiegészíthesse sa­ját pénzügyi lehetőségeit. A Mezőbank az alapítás óta eltelt időszakiban száz szer­ződést kötött és ezek alap­ján összesen mintegy egy­milliárd forint értékű tőkét helyezett ki különféle célok­ra. A tapasztalatok szerint a gazdaságok az eddiginél na­gyobb ütemben láttak hoz­zá régi állattelepeik fel­újításához, rekonstrukció­jához. A fejlesztési célra felvett hitelek jelentős ré­sze a szarvasmarha- és ser­téstelepek korszerűsítését szolgálja. A pénzintézet a sertéste­lepek esetében a várható költségek 70 százalékát elő­legezi meg, a többit a gaz­daságok saját erőből finan­szírozzák. A szarvasmarha­tartás létesítményeihez 40 százalékos arányú hitelfe­dezetei nyújtanak. Egyéb célra is adnak természete­sen fejlesztési kölcsönöket. A Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki kerületében 30 hektáron termelnek komlót. A nagy melegben, a szépen fejlődd növény vízigényét csepegtető altalaji öntözéssel elégítették ki. Beköltözésre készen állnak a Gorkij-telepi lakások — kép: Rigó — Kevés lakást, csupán az egész évre tervezett egyha- todát adták át június 30-ig a megyében. Év végéig vár­hatóan javulni fog az arány, hiszen nyáron és ősszel jó­val többet építkeznek az em­berek. Főleg a magánerős családi házak befejezése hú­zódik egészen a fűtési sze­zon kezdetéig. Annyi már most látszik, hogy az állami építkezések egy része — harmincöt ba­lassagyarmati és tizenkét rétsági lakás — valószínű­leg csak 1988-ban fejeződik be. A megye négy városá­ban megletősen eltérőek az otthonok árai: az alapterület egy négyzetmétere tizen­kétezer és tizenhétezer forint között mozog. A kicsi gar­zonlakások (30 -négyzetmé­ter körül) általában a ma­gasabb kategóriába tartoz­nak a kivitelezési költségek miatt, az árak tehát hat­százezer és másfél millió fo­rint között várhatók. Kirívó esetek persze bárhol elő­fordulhatnak. A két legnagyobb kivite­lező a Nógrád Megyei Álla- mi Építőipari Vállalat és a Nógrád Megyei Tanácsi Ter­vező és Építő Vállalat. Salgótarjánban nemrégi­ben készült el a Gorkij-la- kótelepen egy negyvenlaká­sos garzonház, lakói — zöm­mel gyermekes fiatal háza­sok — a napokban költöz­nek be. A garzonlakás át­meneti megoldás számukra. Amíg elkészül végleges ott­honuk, csupán a rezsit kell fizetniük. Két tizenkilenc lakásos épület, készül Salgótarjánban a Hársfa úton az 55 m2-es alapterületű otthonok ára körülbelül kilencszázezer fo­rint. Az idén hatvan hagyo­mányos családi ház és negy­venkét korszerű csoportos sorház készül magánerős építkezéssel a megyeszékhe­lyen. Amennyi szociális bérlakás befejezése áthúzódik 1988-ra, ugyanannyi (35) OTP-lakás talál gazdára ez évben Ba­lassagyarmaton. A garzonla­kások mellett két négyszobás, száztíz négyzetméteres mű­teremlakás is épült. Ez utób­biak ára másfél millió fo­rint. Látványos növekedés ta­pasztalható viszont a magán­építkezőknél, a tervezett harmincöttel szemben het­ven családi ház válik lakhatóvá december végéig. Pásztón is a hagyományos családi házakat építik szí­vesebben, csaknem százait terveztek erre az éyre. Ti­zenegy korszerű, csoportos sorház átadása is várható. A városközpontban augusztus végére, szeptember 1 elejére fejezik be az OTP-lakások épí­tését. Ezek közül a kétszo­básak ára kilencszáznyolc- vanezer, míg az étkezőhelyi­séggel is bővített másfél szo­básak több mint egymillióba kerülnek, összesen hatvan- kilenc OTP-lakás készül Pásztón. Szécsényben az idén nem adnak át tanácsi lakásokat, önerőből tizenhat család építette meg idáig otthonát, s ez évben várhatóan negy­venkét családi ház épül. (rt) Sokasodó exportdollárok Forgőuőzak Afrikába, Ázsiába Egy sor hazai textil- és acélipari üzem küszködik manapság konjunktúraprob­lémákkal, ezért is örvende­tes, hogy két megyei vállala­tunk is rácáfolt az általános megállapításra. Tavaly az első hat hónap tőkésexport-árbevétele alig érte el a 47 millió forintot a Salgótarjáni Ruhagyárban, idén — ugyanebben az idő­szakban — már a 74 milliót is meghaladta. E jelentős eredményben januártól döntő szerepet kapott a bátonyte- renyei gyáregység. A 240 fős kollektíva három hónap alatt sajátította el az új műveletsorokat és a máso­dik negyedévtől szinte kizá­rólag tőkésexportra termelt. A bátonyi üzem belépésével újabb üzleti lehetőség is kínálkozott: kibővíthették kapcsolataikat a Harve Be- nard amerikai céggel és egy másik egyesült államok­beli partnerrel is. Csupán e két félnek több mint 28 ezer darab szoknyát, nadrá­got, blézert szállítottak, 16,2 millió forint értékben. Az üzletek szépséghibája, hogy nem sikerült bővíteniük a magyar alapanyagos ki­szállítást, elsősorban a kel­mék gyenge minősége mi­att. A finn cégek közül a PIRKI és a *FLARE is növel­te megrendeléseit, s emel­lett a belga Van Overdijck 3,5 millió forint értékű meg­rendelése sem elhanyagol­ható. Négy esztendeje leg­jelentősebb partnerük a holland BARUCH cég, amelynek az említett idő­szakban több mint 20 millió forint értékben szállítottak női ruhákat és kosztümöket. A nyugatiak közül új üzlet­nek számít az NSZK-beli BRÜHL-lel kötött 880 ezer forintos megállapodás. Az éves szovjet export időarányos részét maradék­talanul teljesítette a ruha­gyár, ennek értéke 57 millió forint. Túlteljesítette első féléves árbevételi tervét a Ganz- MÄVAG mátraterenyei gyá­ra. A 238,5 millió forintból 65 millió volt a tőkésexport értéke, amelyet az NSZK-ba és Ausztriába kiszállított oszlopelemek és acélszerke­zetek jelentettek. Júliusban további 46 millió forinttal növelték árbevételüket, s ebből 19 millió forint az NSZK-export. Az év hátralévő időszaká­ban kezdik meg az ázsiai és észak-afrikai megrendelések teljesítését. Ebben kiemelt helyen szerepel az Egyip­tomnak gyártandó 100 darab vasúti forgóváz, valamint a Tunéziába szánt 50 darab alváz és forgóváz. Üj üzlet­ként készítenek forgóváza­kat Indiába, Bangladesbe és Pakisztánba, összesen 58 darabot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom