Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-16 / 89. szám
Amerikai bombatámadás Libia eilen r fFolytatót az L oldalrét) rikad neoglobalizmus doktrínáját, és síkraszáU az arabok törvényes jogainak megadá - sáért, az igazságos és tartós közel-keleti rendezésért. ☆ Weinberger amerikai hadügyminiszter kedd reggel azt mondotta, hogy az Egyesült Államoknak „nincsenek saját forrósból származó értesülései” a hajnalban végrehajtott bombatámadás következményeiről, és különösen arról, hogy az amerikai repülőgépek Tripoli lakónegyedeit is támadták. A miniszter, aki az ABC televíziós hálózat reggeli híradójának adott nyilatkozatot, ezt a kijelentését azután is megismételte, hogy külön levetítették számára a frissen érkezett felvételeket a lakónegyedekben okozott súlyos pusztításról. Weinberger azt is kijelentette, nincs „megbízható értesülése” arról, hogy találat érte volna Franciaország Pentagonból származó hírek szerint azonban a lakónegyed elleni akció előre kitervelt volt, mivel állítólag ezen a környéken van Abu Nidal, egy terrorcselekményekkel gyanúsított palesztin szervezet vezetőjének főhadiszállása. Weinberger csak egy amerikai gép „eltűntét” ismerte el, egy másik F—111 típusú gép a visszaúton műszaki hiba miatt egy spanyolországi amerikai támaszponton szállt le. A Pentagon a reggeli órákban elismerte, hogy az „eltűnt” F—111-es gépet találat érte, s ezt a pilóta jelezte rádión. A kéttagú személyzet további sorsa ismeretlen. Bush aleinök kedd reggeli nyilatkozatában kifejezetten utalt arra, hogy a katonai nyomás fenntartásával Washington el akarja érni Moa- mer Kadhafi eltávolítását Líbia éléről. Shultz külügyminiszter kedden reggel ugyancsak védelmébe vette a katonai akciót? Az európai szövetsé* gesek magatartásáról szólva kijelentette: az Egyesült Államok folytatja a konzultációkat, és az a benyomása, hogy partnerei „egyre világosabban felismerik Líbia valódi magatartását, ha egyelőre jó részük vonakodik is a határozottabb fellépéstől”. Larry Speakes, a Fehér Ház sajtószóvivője kedd reggeli — közép-európai idő szerint délután négy óra után megtartott — sajtó- konferenciáján befejezettnek nyilvánította a jelenlegi katonai akicót, de kijelentette: az Egyesült Államok kész megismételni, a támadást, ha válaszul újabb „terrorakciók” következnének be. Speakes nem volt hajlandó nyilatkozni a bombázás következményeiről, különösen a polgári lakosságnak, illetve a diplomáciai misszióknak okozott károkról. A szóvivő azt mondotta, hogy az akció végrehajtását majd Weinberger hadügyminiszter értékeli. nagykövetségének épületét. A Az amerikai légitámadás nemzetközi visszhangja Magyar kormánynyilatkozat A Magyar Távirati Irodát illetékes helyen felhatalmazták az alábbiak közlésére: ,,A Magyar Népköztársaság kormánya mélységes aggodalmát fejezi ki a Líbia ellen intézett újabb amerikai katonai akciók miatt. A líbiai területek ellen végrehajtott sorozatos amerikai katonai támadások semmibe veszik a nemzetközi jog normáit és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányát, súlyosan veszélyeztetik a Földközi-tenger térségének stabilitását, valamint a nemzetközi békét és biztonságot. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe megerősíti szolidaritását a líbiai kormánnyal és néppel, sürgeti az agresszív cselekmények azonnali beszüntetését és Líbia szuverenitásának tiszteletben tartását.” A szovjet kormány kedden este kibocsátott nyilatkozatában határozottan elítélte az (Egyesült Államok Líbia ellen végrehajtott újabb akcióját és rámutatott, hogy ezzel az amerikai kormányzat lehetetlenné tette a két ország külügyminisztereinek tervezett májusi találkozóját. A nyilatkozatban a saoy- Jet kormány követelte, hogy az agresszív amerikai cselek ményeknek azonnal vessenek véget, máskülönben a Saov- petmnőben kénytelen lesznek mcreaobb menő következtetéseket levonni. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy szovjet részről már korábban is figyelmeztették az Egyesült Államokat: az ilyen jellegű akciói feltétlenül kihatnak a bét ország kapcsolataira. * ÁStaKama megdöbbenéssel fe felháborodással vették tudomásul kedden hajnalban a korán ébredő angolok, bogy kormányuk hozzájárulásával angliai támaszpontokról felszálló amerikai F—111-es vadászbombázók támadást intéztek Líbia ellen. A képviselők — és előreláthatólag nemcsak az ellenzékiek — magyarázatot követelnek egyebek között arra is, hogy miközben kormányforrások- bö! megtévesztő kiszivárogtatásokkal azt a benyomást fcefljptték. hogy Thatcher asz* •zony ellenzi az amerikai ^büntető-csapást” és nem járul hozzá az angliai légitámaszpontok felhasználásával, már javában folytak az előkészületek, nyilvánvalóan a brit kormányfő beleegyezésével. A nyugatnémet kormány a katonai akciókat nem tartja megfelelő eszköznek a terrorizmus leküzdésére — jelentető ki Jürgen Möllemann külügyi államminiszter egy 'kedd reggeli rádióinterjúban. Möllemann, aki Genscher külügyminiszter távollétében a külügyminisztérium hivatalos állásfogalását tolmácsolta, beszámolt arról is, hogy Washington nem tájékoztatta előzetesen az NSZK-t a támadásról, a hírt a bonni kormány Tripoliból, nagykövetségétől kapta. Teljes meglepetést okozott az amerikai légitámadás a Bundeswer köreiben is. amelyek állítólag szintén semmiféle információval nem rendelkeztek. Az NDK a leghatározottabban elítéli a katonai erő alkalmazását, és határozottan kiáll a líbiai nép mellett. A líbiai városok kedd hajnali amerikai bombázása több mint állami terrorizmus, agresszió — jelentette ki az NDK kü lügyministzté r ionná - nak szóvivőié. Az osztrák kormány meggyőződése, hogy nem katonai erővel, hanem más eszközökkel kell keresni a nézeteltéréseik megoldásának módját. A Tripoli és Bengézi elleni amerikai katonai akciók ijesztő mértékben mutatják a veszélyt, amelyet a térségben tapasztalható növekvő feszültség jelent. Ezt hangsúlyozta a kabinet keddi ülése után Leopold Grartz külügyminiszter, rámutatva: Bécs mindenfajta terrorizmust elítél, s azt várja, hogy visszatérjenek a viszályok békés rendezéséhez, hiszen csak így lebet megakadályozni a további erőszakot. A francia külügyminisztérium nyilatkozata szerint „Franciaország sajnálja, hogv az erőszak tűrhetetlen eszkalációja olyan megtorláshoz vezet, amely maga is az erőszak ú i abb láncolatát indítja él”. Ugyanakkor a nyugat-európai országoknak „közös visszavágásban kell részesíteniük Líbiát, ha az beváltaná a dél-európai országok, nevezetesen Olaszország és Soanvolország vonatkozásában kilátásba helyezett lépéseit”. A külügyi nyilatkozat magerósítl, hogy az Egyesült Államok előzetesen értesítette a francia kormánvt a készülő légitámadásról. de nem kanotten- pedélvt francia területek át- renülésére. Az olasz kormány nem ért egyet a Líbia ell en tett amerikai katonai lépésekkel — szögezte le kedden az olasz képviselőház előtt Bettino Craxi olasz miniszterelnök. Washington magatartását szinte minden politikai erő és társadalmi szervezet elítéli. s ennek alátámasztásául Olaszország több pontián háborűell en es felvonulásokat rendeztek. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége a legélesebben elítéli a Líbia elleni amerikai fegyveres támadást, s hangsúlyozza, hogy e független és el nem kötelezett ország szuverén itásánalk és területi integritásának durva megsértése súlyosan veszélyezteti a földközi-tengeri térség és a világ biztonságát, békéjét — állapította meg kedden, kora délután kiadott nyilatkozatában az állameinökség, aláhúzva, hogy az események alakulása mélységes nyugtalanságot keltett Jugoszláviában. A lengyel kormány kedden nyilatkozatban ítélte el a Líbia elleni újabb amerikai agressziót. Az Egyesült Államok erőszakot alkalmazott egy szuverén országgal szemben ez a nemzetközi jogi normák és az ENSZ- alepofemány megsértése, a világközvélemény semmibe vétele. 1886. április 16-án a hamburgi óváros egy régi házában látta meg a napvilágot Emst Thälmann, a német és a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló vezetője. Nem tanult szakmát és szülei csak hosszas könyörgés után engedték ipariskolába járni. Egyszerű, szorgalmas és takarékos kispolgári életet szántak neki. Tizenhat éves volt, amikor megelégelte szülei által diktált életmódot, elhagyta a szülői házat. Alkalmi kikötőmunkásként kereste kenyerét. A hamburgi Kikötőben csakhamar két dolgot tanult meg: az ifjúmunkásokat rosszabbul fizetik, mint a felnőtteket; a szervezett munkások kevésbé kiszolgáltatottak, mint a szervezetlenek. E két tapasztalat birtokában jutott el a szocialista munkásmozgalomhoz. 1903. május 15-én lett tagja a szociáldemokrata pártnak, 1904-ben pedig belépett a Német Szállítómunkások Szövetségébe. „Ezzel ráléptem a politikai élet küzdőterére” — írja később. Jelentős munkásmozgalmi tapasztalatokkal rendelkezett, amikor 1915-ben behívták katonának. 1918. november 11-én a fegyverszünet megkötésének napján szerelt le, és érkezett haza néhány társával Hamburgba. Thälmann nem tér vissza a szociáldemokrata párt soraiba, hanem Németország Független Szocialista Pártjához csatlakozik, és csakhamar pártja hamburgi csoportjának elnöke lesz. „Aki nem hisz a szocializmus győzelmében Szovjetoroszország- ban, az nem hihet a német munkásság forradalmi ereiében sem” — hangoztatja 1919 tavaszán, majd szembeszáll azokkal, akik kétségbe vonják a Magyarországi Tanácsköztársaság létjogosultságát. Az ő szervező munkája is hozzájárul ahhoz, hogy 1920 decemberében Németország Független Szocialista Pártjának _ balszárnva egyesül a német kommunista 2NÖGRÁD - 1986. április 16., szerda Nagyító alatt: a Gorbacsov-terv 3. Biztonság, vagy bizonytalanság? Reagan amerikai elnök nemrégiben valami olyasfélét mondott, ha földünket idegen bolygók lakóinak inváziója fenyegetné, a Szovjetunió és az Egyesült Államok minden bizonnyal igen gyonsan megtalálná a közös nyelvet. A Fehér Ház urát valószínűleg a tudományos- fantasztikus fairnek ihlették meg. amikor erre a kijelentésre ragadtatta magát. A valós veszély — a rakéta- nukleáris katasztrófa — azonban nem kívülről leselkedik az emberiségre . . . Mihail Gorbacsov főtitkár a tömegpusztító harceszközök megsemmisítését célzó indítványainak megtételekor arról beszélt, hogy a népek a kozmikus korszak új és válságos szakaszába léptek. Most kell cselekedni, amíg nem késő! Különös hangsúllyal húzta alá: a Szovjetunió anyagi és szellemi potenciálja lehetővé teszi bármilyen fegyver megalkotását, ha erre kényszerítik. De nem ezt az utat akarja járni. Mélységesen átérezve a mai és az eljövendő nemzedékek sorsáért viselt felelősségét, minden tőle telhetőt megtesz a békésebb világ megteremtéséért, a leszerelésért. A józanság, a mértéktartó realitásérzék azt diktálja: rakéta-nukleáris korunkban újszerűén, egészen másként kell megközelíteni a biztonság fogalmát, mint bármikor a múltban. A hadászati paritás jelenlegi viszonyai között a két vezető atomhatalom veszélyeztetettsége nagyjából azonos. A szovjet leszerelési tervezetnek éppen az a legfőbb értéke, hogy a katonai konfrontáció falainak fokozatos lebontásakor minden egyes szakaszban gondosan figyelembe veszi mások jogos biztonsági érdekeit. E program egyik sarkalatos és mindmáig : f W'A, SX.YPX \T-Q Ernst Thälmann párttal. Erőteljes tömegpártként létrejön Németország Egyesült Kommunista Pártja. Thälmannt 1921. január- 15-én a kommunista párt hamburgi szervezetének elnökévé választották. 1921 júliusában részt vett a Komintern III. kongresz- szusán. Élete nagy élménye, hogy találkozott Leninnel. Thälmann egyike azoknak a német kommunistáknak, akik már ekkor megértik a tömegek megnyeréséért folytatott harc fontosságát, és a polgári demokrácia védelmének szükségességét. Thälmann a húszas években a párton belül eredményesen veszi fel a harcot a „baloldali” csoportosulások szélsőséges törekvései ellen, és igyekszik a növekvő fasiszta veszéllyel az egységfrontpolitikát is szembeállítani. De, fontosnak tartja a munkásság fegyveres erejének megszervezését is. Egyik életre- hívója a Vörös Frontharcos Szövetségnek. 1925-től pártja elnöke, majd birodalmi képviselő. A Komintern VI. kongresz- szusán a világpárt végrehajtó bizottsága tagjául választják, így módjában áll nemzetközi fórumon is a fasizmus veszélyére felhívni a figyelmet. Amikor 1932. április 10- én Hindenburgot ismét birodalmi elnöknek választják, Thälmann a kommunista párt soron következő ülésén egységes antifasiszta akció szervezését javasolja. Az 1932-es esztendő Németországban az antifasiszta harcok jegyében telik. S. bár az 1932. november 6-i választások után a német kommunisták 100 képviselővel vehetnek részt a birodalmi, gyűlés munkáiéban, a fasizmus uralomraiutásának nem tudnak gáta-vetni 19t3. január 30-án Hitler Adolf kap szenvedélyes vitákat kiváltó kérdése a nukleáris föld alatti robbantási kísérletek beszüntetése. A jelekből ítélve, a Reagan - kor má n y za l még mindig nem hajlandó követni a Szovjetunió példáját, mondván* amíg atomfegyverek lesznek, addig folyamatosan ellenőrizni kell működési megbízhatóságukat. Persze nemcsak erről van szó. A moratórium elvetése szervesen összefügg az űrfegyverkezési program új eszközeinek kikísérletezésével. Szovjet részről nem véletlenül hangsúlyozzák: az idén esedékes csúcstalálkozón a robbantások tilalmát kimondó megállapodás tető alá hozása lehetne az első legfontosabb lépés. A másik ilyen probléma az Európában állomésoztatott amerikai és szovjet közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek felszámolásának mielőbbi megkezdése. Valamilyen haladásra. érdemi döntésre feltétlenül szükség van e téren, ellenkező esetben az újabb Gorbacsov—Rea.san-dialógus terméketlen, kandalló melletti csevegéssé válna. Kétséges azonban, az amerikai felső vezetés kész-e életben tartani Genf szellemét, s tartalommal megtölteni a néhány hónappal ezelőtt kimunkált elvi kereteket?! Nem valami biztató jel az sem. hosv Genfben. Bécsben és Stockholmban — a várakozásokkal ellentétben — változatlanul egy helyben to- pogás tapasztalható. Amikor már-már ,úgy látszott, hogy sikerül kimozdulnia a holtpontról, a nyugatiak mindig találtak valamilyen ürügyet a megoldások késleltetésére. Többnyire az esetleges fegyverzetkorlátozás ellenőrzésének nehézségeivel hozakodnak elő, sőt a fontossági sorrendeket megfordítva, mindenekelőtt erre helyezik a kormányalakítási megbízatást, március 5-ére új választásokat írnak ki. Február 27-én még megjelenik Thälmann Nyílt Levele a Szász- országi Munkás Újságban, amelyben minden antifasiszta erőt harcba szólít, másnap viszont már letartóztatás: parancsot adnak ki ellene. Thälmann a hazai illegális munkát választja. Nem sokáig marad szabadon. Már 1933. március 3-án letartóztatják. Életének utolsó tizenegy esztendejében a fasiszta diktatúra foglya. Kiszabadítására több ízben történik erőfeszítés. V A számos akció ellenére nem helyezik szabadlábra, de a tiltakozások hosszú sora mégis elegendő arra, hogy késleltesse koncentrációs táborba zárását. Erre majd csak 1944. elején kerül sor. Éveket tölt magánzárkában, különböző börtönökben. Igaza volt Heinrich Mann- nek, amikor azt írta: „A fogoly Ernst Thälmann nagyon erős, erősebb, mint kínzói, akik fogva tartják” —, de tévedett az író abban, amit 1936-bán ugyancsak fejteget, hogy nem merik megsemmisíteni. Amikor a fasizmus már a vesztes fél volt, Hitler főhadiszállásán újra napirendre tűzték a még élő kommunisták és szociáldemokraták megsemmisítésének programját. Himmler hozta szóba és Hitler mondta ki az utolsó ítéletét: „Thälmann kivégzendő”. A naptár 1944. augusztus 14-ét mutatott. Augusztus 17-én Thälmannt a Gestapo bautzeni koncentrációs táborból Buchenwald- ba szállította. Augusztus 18- án tíz perccel éjfél után a láger krematóriumának udvarában egy SS kommandó agvonlőtte Thälmann akinek születése 100. évfodulóját ünepeljük. a német .és a nemzetközi munkás mozgatom kimagasló személyisége volt. Sz. Á. hangsúlyt. Pedig nyilvánvaló: ha nincs tényleges leszerelési intézkedés, akkor nincs mit ellenőrizni! És mi* közben folyik a rókaiogta csuka, csukafogta róka játék, a szocialista békekezdemé* nyezések körüli manipuláció, a SALT—1 és a SALT—2 Szerződések elleni áskálód ás, a NATO-tagállamok — élű* kön az USA*val — minden irányban fokozzák katonai aktivitásukat, növelik hadi* költségvetéseiket, gyorsítják fegyveres erőik korszerűsítését. Mihail Gorbacsov joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy „a békés szavak mögött túlságosan gyakran a háborúra való készülődés politikája, az erő alkalmazásának szándéka rejtőzik”. összefoglalva azt mondhat* nánk: bár a genfi csúcs, az egvszerű emberek százmillióinak rokonszenvét élvező szovjet békeprogram, a2 SZKP XXVII. kongresszusának világpolitikai hatása már érezhető, a nemzetközi katonapolitikai helyzet az Egyesült Államok magatartása miatt az utóbbi hónapoké ban mégsem lett egyszerűbb, megnvugtatóbb. Van némi javulás, fordulatról azonban nem beszélhetünk, még kevésbé frontáttörésről. Igaza van Vagvim Zaglagyinnek. a neves szovjet szakértőnek, aki úgy véli. a világ most a háborús veszély megszüntetéséért vívott, mind megfe- szítettebb és szélesebb körű harc felé tart. A béke és a társadalmi haladás sorsa minden eddiginél jobban függ attól, hoigy a szocialista közösség, a szocialista világ* rendszer milyen gyorsan és milyen hatékonyan lesz képes választ adni a Nyugat politikai, gazdasági és katonai kihívásaira. Serfőzd László Szovjet—svéd tárgyalások Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ingvar Carlsson svéd kormányfő keddi találkozóján a tárgyalófelek elemezték a nemzetközi helyzet egészét is. Megállapították, hogy a genfi találkozó mozgásba lendítette a béke erőit és most. közösen kell munkálkodni annak érdekében, hogy ne halványuljanak el a nemzetközi kapcsolatokban jelent" kezett pozitívumok. Megállapították, hogy a két fél hasonló álláspontot vall az atomefgyverek felszámolásának, az atomrobbantások beszüntetésének szükségességében, abban, hogy ne engedjék meg fegyverek világűrbe való telepítését. s az államok egyenrangú alapon működjenek együtt, legyen joguk megválasztani a társadalmi fejlődés útját, kir vívhassák a teljes önállóságot. és ne engedjék meg a bel ügyekbe való beavatkozást. Mihail Gorbacsov méltatta Svédország hagyományos semlegesség! politikáját. kifejezte készségét arra, hogy a nemzetközi és az európai biztonság, s így az észak- európai biztonság megvalósítására irányuló erőfeszítésekben továbbra is együttműködjék a svéd kormányfővel. Mihail Gorbacsov vendége kérésére tájékoztatót adott arról, hogy az SZKP' miként munkálkodik a XXVII. kongresszus határozatainak megvalósításán. s milyen problémák merültek fel a szovjet társadalom fejlődésében. A szovjet—svéd megbeszéléseken érintettek néhány regionális problémát és töbte humanitárius kérdést ía.
