Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
yTf? L VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Mai számunkban AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLII. ÉVF., 40. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1986. FEBRUÁR.17., HÉTFŐ Befejezfidött a szakszervezetek XXV. kongresszusa Szombat reggel fel fl-kor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese; Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ezen a napon szólalt fel Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese. Rajta kívül még 3S-an fejtették ki véleményüket a vitában, közöttük Nógrád megye szakszervezeti küldötte, Kriston István, a Volán Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. A kongresszus vasárnap reggel folytatta munkáját. Részt vett a tanácskozáson Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese; Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Az elnök bejelentette, hogy a dolgozó kollektívák újabb üdvözlő táviratokkal köszöntötték a kongresszust. ........... F aluvégi Lajos: Megbecsülni a főállásban végzett munkát! Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a kormány nevében köszöntötte a szakszervezetek XXV. kongresszusát. Megtisztelő megbízatásom, hogy ebből az alkalomból kinyilvánítsam; a Minisztertanács nagyra becsüli és elismeri azt az értékes tevékenységet. amelyet a magyar szakszervezetek az elmúlt években is kifejtettek a szervezett dolgozók érdekeinek képviseletében, a gazdasági és társadalmi feladatainkra való mozgósításban — mondotta elöljáróban. Az elmúlt évek társadalmi és gazdasági fejlődése nyomán b dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő központi döntések előkészítésében és meghozatalában egyre fontosabbá vált a szakszervezetek és a kormányzat együttműködése. Ennek különösen termékeny szakasza volt a VII. ötéves terv előkészítése. A szakszervezetek mindvégig támogatták a tervnek az MSZMP XIII. kongresszusán megszabott gazdaságpolitikai irányvonalát, egyetértettek a fő célokkal. Állásfoglalásuk ereje, hatása az egész tervező- munkára és az azt kísérő társadalmi vita más területeire is kisugárzott. Ifibbet és jobban akarunk dolgozni A tervezőmunka különféle szakaszaiban a szakszervezetek száznál több észrevételt és ajánlást tettek. Ezek java része egybecsengett a terv- elgondolásokkal. A tervkészítésnek még az utolsó szakaszában, a tervtörvény javaslataihoz is tizennégy módosító indítványt fűztek, s közülük tizet a kormány elfogadott/ Akadt persze néhány olyan igény is, amellyel kapcsolatban azt kellett mondanunk: ezek ugyan érthetők, de a gazdasági eredmények ma számításba vehető színvonalán nem teljesíthetők. Például a kormány most nem vállalhatott kötelezettséget arra, hogy a reálbérek már 1986-tól kezdve folyamatosan emelkedjenek, hogy a nyugdíjak vásárlóerejét rövid időn beiül teljes körűen megőrizzük, s hogy a tanácsi bérlakások építésének arányát már a tervidőszak elején megnöveljük. A kormány azonban megérti és napirenden tartja ezeket az igényeket, de teljesítésük föltételei csak akkor teremthetők meg, ha — a szak- szerveretekkel összefogva — lényegesen fokozni tudjuk a népgazdaság jövedelemtermelő képességét. Mindazonáltal az életkörülmények javítása érdekében mái' az idén sor került bér- és nyugdíjintézkedésekre. a gyermeknevelés és lakáshoz jutás támogatásának növelésére. Az elmúlt évi nehézségek ellenére — egyebek között a SZOT véleményére való tekintettel — egyetlen életszínvonal-előirányzattól sem léptünk vissza. Tudjuk, hogy sokan nagyszerűen helytálltak a szénbányákban, a munkapadok mellett és a földeken, ámde az is tény, hogy sok gazdálkodó- szervezet évek óta 'képtelen megfelelni a nagyobb követelményeknek, mert drágán és szervezetlenül termel, szállít i és értékesít. Összességében 1985-ben nem sikerült behoz- niunji az elmaradásokat, a kiesett jövedelmet és exportot ez évben kell pótolni. Sajnos, idén januárban még nem mutatkoztak bíztató jeiek. Ezt most nagyon komolyan kell vennünk, mert az elosztási célok valóra váltásához jóval nagyobb teljesítményekre van szükség, mint tavaly! A kormány tagjai kezdettől fogva nagy figyelemmel kísérték a szakszervezeti kongresz- szus előkészületeit és az itteni vitát. Örömmel nyugtázzuk, hegy a hozzászólások alapjaiban megerősítették a kormánynak az Országgyűlés által elfogadott munkaprogramját és a VII. ötéves tervben foglalt fő célokat. Ügy látjuk, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak azoknak — a terv gerincét alkotó — kormányzati programoknak, amelyek a műszaki fejlesztés kulcsterületeire, a tudományos kutatásra, az anyag- és energiatakarékosságot segítő technológiai korszerűsítésre és az életkörülmények fő területeinek; a lakás ellátásnak, a közoktatásnak és- az elmaradott térségeknek a fejlesztésére irányulnak. Az elhangzott hozzászólásokból az a biztató kép is kirajzolódik, hogy dolgozóinkba munkahelyükön többet és főként jobban akarnak dolgozni. Elvárják, hogy munkájukhoz megteremtsék a kellő föltételeket, hogy teljesítményeik megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. Ügy gondoljuk, ha az ötéves terv fő törekvéseit, az említett korszerűsítési programokat és a dolgozók tenni- akarását jól összekapcsoljuk, akkor megvalósul a mindnyájunk által óhajtott kibontakozás. A továbbiakban Faluvégi Lajos olyan kérdésekről szólt, A képen amelyek visszatérően elhangzottak a hozzászólásokban. — A munka szervezettségével és becsületével kapcsolatban az elmúlt esztendők nehezebb körülményei miatt valóban mutatkozott némi elbizonytalanodás, bizonyos értékzavar. S az is igaz, hogy a munka tiszteletére és becsük letére való nevelést nem a munkahelyen kell elkezdeni. Sokan szóltak arról is, hogy jobban meg kell becsülni a főállásban végzett munkát. Foglalkoztak a túlmunkának és’ ezzel kapcsolatosan a különféle kisvállalkozásoknak — elsősorban a vállalati gazdasági munkaközösségeknek — a szerepével. Szerintünk is az lenne a jó, ha nyolcórai munkával sokkal többen kereshetnék meg azt, amit ma csak túlmunkával. Mi is azt . akarjuk, hogy a szabad idő valóban szabad idő legyen, azt mindenki a családjára, művelődésre, önképzésre. közéleti tevékeny« ségre, pihenésre fordíthassa. De ehhez az kell, hogy a főmunkaidő a folyamatos és az eddiginél eredményesebb munka idejévé váljon. Ezért érdemben meg kell javítani a főmunkaidőben végzendő munka szervezettségét, a belső és a külső kooperációt, az anyag- és alkatrészellátást, munkát, megtakarító korszerűsítéseket kell végrehajtani és jobban ki kell használni a mun Ica időt. Csak ezáltal teremthetők meg annak föltételei, hogy a főmunkaidőben jöhessen létre az a termék, az a szolgáltatás és az a nemzeti jövedelem, amelyet jelenleg csak a kiegészítő tevékenységekkel együtt lehet létrehozni. A főállású munka- és a kiegészítő tevékenységek között ma tapasztalható ellentmondásokat két irányból közelítve kívánjuk feloldani. Az egyik az, hogy bővül az ösztönzőbb vállalati bérpolitikára módot adó úgynevezett keresetszmt-szabályozás alkalmazási köre, mert ez lehetővé teszi a főmunkaidőben nyújtott teljesítmények jobb elismerését. Megjegyzem; sajnos, sok vállalat még nem választotta ezt a szabályozási formát, mert ez bizony kockázattal is jár. A másik irány, hogy legyenek egyértelműbbek a vállalati gazdasági munka- közösségek működési föltételei, meg kell tartani és meg kell tartani az ezekre vonatkozó szabályokat. Erre az ad módot, hogy tevékenységüket bele kell foglalni a kollektív szerződésekbe, munkájukat és célszerűségüket a vállalati dolgozók testületéi évről évre értékelik. Fokozódjon a kérek ösztönző ereje A tisztességes és eredményes munkához tehát még ösztönzőbb és harmonikusabb feltételeket kívánunk teremteni. E tekintetben nem az adminisztratív módszereket tekintjük a legfontosabbnak, de a mai valósággal szembe kell néznünk. Azért, hogy a bérek ösztönző ereje fokozódjon, a legtöbbet a termelés közvetlen környezetében kell tenni. A legfontosabbnak vállalati belső érdekeltségi rendszer általános kiépítését és ösztönzőbbé tételét, az alkotó és újító légkört, az ennek megteremtésében nagy szerepet vállaló műszakiak és kiemelkedő szakmunkások megbecsülését, valamint a rugalmas foglalkoztatási formák szélesebb körű alkalmazását tartjuk. Az erőteljesebb ösztönzés, a rugalmasabb és hatékonyabb foglalkoztatás, a differenciáltabb bérezés azonban Tsz-számvetés Xarancslapujtön Sikeres esztendőt zártak (3. oldal) RIÓI. születésnapon Özv. Kukoricza Mártonnét köszöntik Rútságon (5. oldal) önmagában nem elég. Meg kell győzni nálunk még nagyon sok embert, hogy a fegyelmezettebb és szervezettebb munka a saját és valamennyi dolgozótársa javát szolgálja. A szakszervezetek leginkább azzal segíthetnek, hogy tevékenységükkel az eddiginél határozottabban támogatják a vállalati igazgatók, az üzemi vezetők és brigádvezetők újító és rendteremtő törekvéseit. Űgv gondoljuk, hogy e tekintetben az alapszervezetek mozgalmi mérlegének a „tartozik” oldalán akadnak még rendezni való tételek. A bér- és kereseti arányokkal kapcsolatban több ágazatról, szakmáról, de megyéről is elmondották, hogy ott a keresetek elmaradnak a népgazdasági átlagtól, s hogy ezt mielőbb orvosolni kell. A VII. ötéves terv azzal számol, hogy a reálbérek a tervidőszak derekától 5 százalékkal növekedhetnek. A fogyasztói árak emelkedése is mérséklődik. Így kétségkívül jobb körülmények jönnek létre a kereseti és jövedelmi arányok javításához, mint az előző években. A tegnap és ma, itt — a szakmák részéről — külön-külön jelzett aránytalanságokat még alaposabban át kell tekintenünk, hogy — az elvárt nagyobb teljesítmények esetén — azok fokozatos feloldására a szakszervezettel közös elveket és programot alakítsunk ki, — Vita foiyik arról, hogy 6 szabályozók nem eléggé stabilak és sok pénzt elvonnak a vállalatoktól. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a szabályozók változásának megvannak az objektív törvényszerűségei. "A szabályozómértékeknek ugyanis éppen az a rendeltetésük, hogy közvetítsék: miképp alakulnak a gazdálkodás általános körülményei. A szabályozók szerepe. elnökség tagjai, köztük Kádár János, a tanácskozás szombati munkanapján. mértékrendszere önmagában is fontos, ám ne feledjük: az intenzív fejlődés. követelményei nagyok és a jövedelem a termelésből keletkezik. A mozgásteret tehát elsősorban maguk a vállalatok tágíthatják, mégpedig az által, hogy nagyobb termelékenységgel, jobb minőségű, korszerűbb, jól eladható termékeket hoznak létre. Végezetül szólt a SZOT és a kormány közötti együttműködés elmélyítésére irányuló elgondolásokról. A kormányzati munka továbbfejlesztése keretében kapcsolatainkat több, új eiem- mel kívánjuk gazdagítani, különösen a következőkben. Az a szándékunk, hogy jövőbeli tanácskozásainkon még több gazdaságpolitikai kulcskérdést és hosszú távú fejlesztési elgondolást tűzzünk napirendre, például a termelés fejlesztésének stratégiai irányairól, a távlati bérpolitikáról, a szociális intézmények és ellátások távlati fejlesztéséről, avagy az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás átfogó feladatairól. Közös témáink ilyetén való bővítése minden bizonnyal hozzásegít majd ahhoz, hogy a konkrét ügyekben könnyebben jöjjön létre közöttünk megegyezés. ., Közösek a céljaink A legközelebbi megbeszéléseinken megtárgyaljuk majd, hogy a szakszervezeti kongresszus határozatában foglalt javaslatok milyen módon valósíthatók meg, s azok miként illeszthetők be az éves, a középtávú és a hosszú távú terveinkbe. A várakozásnak és az itt elhangzott javaslatoknak eleget téve, mi is tájékoztatást kívánunk adni a SZOT és a kormány képviselőinek megbeszéléseiről, a döntésekről. Arról is, hogy milyen alternatív megoldásokról esett szó, milyen alapon sikerült, avagy miben, és miért nem sikerült megállapodnánk egymással. Ez segíteni fogja a célok és a feladatok jobb megértését, a döntések indítékainak és feltételeinek megismerését, és módot nyújt arra is, hogy ezek társadalmi visszhangját — az itteni vitában említett élesebb kontúrokat — még világosabban érzékelhessük. Ezek a kormány szándékai, s meggyőződésünk, hogy határozathozatal után elmondhatjuk : ezek közösek! A Magyar Népköztársaság kormánya nevében, elkötelezett mozgalmi munkájukban kívánok új, hasznos erőfeszítéseket, sok sikert! Érezzék, hogy mindebben szaktársaiknak és egész társadalmunknak a’ bíztatása és megbecsülése támogatja önöket — mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyettes«,' 'Folytaid* a 2. oldalamé
