Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

Voíóríosok Ketten brigádba!«. Máié János » volánnál Ketten vannak és százakat Visznek céljaik felé. Az uta­sok kedvelt járata ez a Fel- sőpetényböl Salgótarjánba ko­ra reggel induló autóbusz. A volánnál Máté János, keskeny arcú. mindég mogorvának tű­nő. szótlan ember A jegyke­zelő Hajdúk András ennek potnsan az ellenkezője. Teit, piros arcú, mindég mosolygós. Reggel fél hatkor az indu­lás és este hat órakor vissza­térés a kiinduló állomásra. Közben két forduló Balassa­gyarmat és Salgótarján között. Ez naponta háromszáz kilo­méter. Ügy tartják errfel a járatról hogy a legsűrűbben forduló és talán a legtöbb utast te saáWtó. Elsősorban Balassagyarmat és Salgótarján között telik meg zsúfolásig a járat. Ez azonban sem a jár­mű vezetőjét, sem a jegyke­zelőt nem befolyásolja. Haj­dúk András álláspontja: — Akkor igazi, ha utasok­tól telt a járat... A jármű vezetőjének tiszte a volán biztos tartása, az út­viszonyok figyelemmel kíséré­se és a munkatársa jelzései­nek felfogása A többi már ott van az idegrendszerében. Há­romszáz kilométeren át fut alatta az országút. Idegrend­szere összedolgozik a motor zúgásával és kiszűri annak minden kis részletét. A vezetés­kor igénybe vett testrészei in­dításkor, megállóknál, ország­úti akadályoknál teljesítik kötelességüket. Ügy tűnik, de mégsem gépiesek ezek a moz­dulatok. Ázt mondta: — Itt nem szabad gépi­esen a rutinra hagyatkozni ... Igaz, minden megállóban, minden országúti akadálykor más és más a körülmény. Ah­hoz kell igazodni, mert ez az utastérben gondtalanul néze­lődő és beszélgető emberek biztonságát jelenti. — Nekem ez a legfontosabb kötelességem . . . Nincs a járaton parancsno­ki viszony. A rangsor egyen­lő. A különbséget csak a kor adja. Máté János tizenöt esz­tendeje, Hajdúk András pedig több mind negyedszázada áll. a Volán szolgálatában. Mind­két idő elegendő a szakma alapos megismerésére és , ma­gas szinten való végzésére. Ez a nagy tapasztalat teszi a jegykezelő udvarias és biztos mozdulatait. A zsúfoltságtól legfeszültebb pillanatban is az előzékenységet és jókedvet árasztó beszédet Udvarias, el­nézést kérő, mindenkihez jó szóval forduló ember. Így vé­lekedik: — Ez a szolgálattal jár ... Akkor borul el tekintete, ha italos emberék zavarják meg a békés, józan utasokat Ezt nem tűri. Meg azt, ha az el­lenőr kételkedik benne. Mert erre nem szolgált rá. Így rója kilométereit na­ponta tizenegy és fél órán át a már közismert Felsőpetény —Salgótarján autóbuszjárat Rétság nyugati térségén át Balassagyarmaton keresztül a megyei székhelyig a Máté Já­nos gépkocsivezető és Hajdúk András jegykezelő párossal. A Volán balassagyarmati igazgatóságának szolgálatában állnak, és a Ságvári Endre brigádnak a tagjai. Azt mond­ták. ez a név és a brigád­tagság is sok mindenre köte­lezi őiket. Szövetség ez egy magasabb szintű munkára, megváltozott gondolkodásra és tanulásra. És időközönként a brigád- tagok találkoznak, amikor megtérnek az országutaíkrőH. Kicserélik a tapasztalataikat és hozzálátnak azoknak a kötelezettségeknek az elvég­zéséhez is, amit vállaltak. Ke­zűik nyomán is tisztaság van a központi telepen. Ott van­nak, ha fődarab cseréjére ke­rül sor, segíteni sietnek, ha brigádtársuk erre rászorul. Mert ez is erősíti az egymás- hoz való tartozásukat' és azt a mindennapi kötelességet, hogy a munkát az országuta­kon pontosan és szépen kell végezni. A közlekedés emberei ők, akiknek az utasok a minőségi ellenőreik. Bobál Gyula M©igy®ir—sx©v|ef tudományos-műszaki térgfcslás^k Baranyai cukorrépa jugoszláv gyáraknak Munkába álltak a jugo­szláv betakaritógépek azokon a baranyai cukorrépatéblá- kon, amelyeknek termését a szomszéd ország gyárai dol­gozzák fel A határmenti cu- korkoopeváoióban kilenc kö­zös gazdasag vesz részt, és együttvéve 2750 hektáron ter­meltek cukorrépát ajugoszláv partnerek számára. A megát lapodás értelmében a termést a iugoszlávok takarítják be a saját gépeikkel és szállít­ják el. A késztermék 70 szá­zaléka visszakerül Magyaror­szágra, míg 30 százaléka a feldolgozás fejében a cukor­gyáraké lesz. A Mohácsi Űj Barázda Tsz vezetésével cukorrépa-terme­lési és -ér+ékesítési társulás alakult, amely az 1985—1989 közötti időszakra " éves szer­ződést kötött a jugoszláv fél­lel. A határ túloldalán levő cukorgyárak nem tudják tel­jes egészében kihasználni fel­dolgozókapacitásukat, mert nincs elegendő nyersanyaguk. Mohács vidéke kitűnő cukor­répa-termelő terület és közel fekszik a jugoszláv cukorgyá­rakhoz, nem kell tehát mesz- szr szállítani a nagy tömegű terményt. A határ menti együttműkö­dés mindenekelőtt a baranyai közös gazdaságok számára előnyös, mivel kedvező árat kapnak a cukorrépájukért. ürafás után, újabb csúcsmunkák előtt Megyénk mezőgazdasága maga mögött tudja az esztendő első nagy erőpróbáját, a nyári betakarítást, de nem jelent kisebb feladatot a soron levő munkák időbeni és jó elvég­zése, köztük az ugyanesak jó szervezettséget, irányítást és újabb' erőfeszítéseket követelő őszi betakarítás. Ugyanakkor az eddig eltelt időszak többé-kevésbé sejtetni engedi az év gazdálkodásának eredményességét. E gondolatok jegyében kerestem fel Havas Ferencet, a megyei tanáes általános el­nökhelyettesét és megkértem, hogy válaszoljon a témával kapcsolatos kérdéseimre. — A közvélemény érdek­lődése mellett zajlott le az egyik legnagyobb munka, az aratás. Miként értékeli a ta­pasztalatokat? — A gazdaságok műszaki- technikai felszereltségét, fél- készültségét is figyelembe vé­ve, a kollektívák szervezett fegyelmezett munkával, idő­ben oldották meg ezt a nem könnyű feladatot. Jól hasz­nálták ki az együttműködés lehetőségeit is. Néhány gaz­daság kivételével az már dön­tően nem a dolgozókon mú­lott, hogy a kalászosok hoza­mai elmaradnak az előző évitől. Nagyon ritkán fordul elő, hogy az aratást ilyen ké­sőn lehet megkezdeni. Ismert •az is, hogy az időjárás ebben az esztendőben a gabonanö­vények majd mindén fejlő­dési fázisában és munkafo­lyamat-végzésekor hátrányo­san hatott. Ennek ellenére augusztus közepére befejező­dött a nagy nyári munka. Végleges adatok ugyan még nincsenek a birtokunkban, de annyi már bizonyos; hogy bú­zából az eddigi második leg­magasabb átlaghozamot ta­karították be a gazdaságok. A termelés nagyságrendjét, színvonalát tekintve a Mát­raaljai Állami Gazdaság és a palotási termelőszövetkezet termeléseredményei kiemel- kedőek. Csaknem 1500 hek­táron 6, illetve 5,65 tűnnás ho­zamot értek el. Azért is elis­merésre méltó ez a teljesít­mény, mert náluk már ezt tartósnak tekinthetjük. A búza után legnagyobb terü­leten termesztett kalászos­ból, a tavaszi árpából, vi­szont igen gyenge eredmé­nyek születtek. A termés kö­zel 30 százalékkal marad el az elmúlt évitől, két üzem­ben pedig még a 2 tonnát som értle el hektáronként. A vegetációs idő jelentős lerövi­dülése nemcsak a hozamot korlátozta, hanem minőség­rontó tényező is volt, amely­nek következtében további bevételelmaradásokkal kell számolnunk. Ezzel együtt azonban a gabonaprogram eredményes végrehajtásáról beszélhetünk megyénkben, hiszen a VI. ötéves tervben — szinte változatlan nagy­ságú területen — összesen mintegy 20 százalékkal több kalászos gabona került le nagyüzemeink földjeiről, mint az előző tervciklusban. Az idei kiesések kisebbek len­nének, ha egyes üzemekben szigorúan betartották volna a terntesztéstechnológiai elő­írásokat, időben megteszik a növény-egészségügyi intéz­kedéseket, zökkenőmenteseb­ben szervezik a légi növény­védelmet. Több gazdaságban viszont a né-ra kéllő mértékű és összetételű tápanyag-visz- szapótlás, az elővetemények helytelen megválasztása ha­tott kedvezőtlenül. De akadt üzem, ahol a betakarítással is késlekedtek. Mindezeket ele­mezni kell az üzemeknek, cél­szerű levonni a megfelelő kö­vetkeztetéseket. — A növénytermesztési ter­vek teljesítése szempontjából meghatározó szerepe van a napraforgónak, amelynek be­takarítása most kezdődik. E gondolatot kibővítve érdekel­ne, hogy mire számíthatunk az őszi munkáknál? — Az aratás elhúzódása a kapcsolódó munkáknál lema­radást okozott, ezért most még nagyobb feladat előtt állnak az üzemek, mint a nyáron. A tennivalók tervszerű, fegyel­mezett elvégzése jelentősen javíthatja az adott gazdaság­ban az ez évi eredményeket és jól szolgálhatja a jövő év megalapozását is. Az őszi éré­sű növényeknél biztató a kép. a tervezett hozamokkal számolunk. A közelmúltban lehullott csapadék jó hatás­sal volt a növények fejlődé­sére, jelentősen könnyítet­te a talajmunkák végzését. A burgonya- szedése jó ütemben halad. Itt viszont várhatóan az értékesítési nehézségekkel kell szembenézni, ennek meg­oldására kell felkészülni. A gabona után .második legna­gyobb területen, közel 10 000 hektáron termesztett napra­forgó fejlettségi állapota kielégítő. Többszöri védeke­zéssel sikerült megóvni az állományt a növényi betegsé­gektől. A gazdaságok azt jel­zik, hogy a hozamok várha­tóan meghaladják az előző évit, s a cukorrépa-termesztők is bizakodva várják a szedés megkezdését. Az őszi veté­sekkel egyidőben a nagy­üzemeknek mintegv 23—25 ezer vagon termés betakarí­tását, mozgatását kell még­oldaniuk. Ugyancsak jelen­tős mennyiséget képvisel a műtrágya- és szervestrágya- kiszórás.' Az előbbiek mellett mintegy 40 000 hektár őszi szántás elvégzése vár a gaz­daságokra. Az őszi felkészü­lést, a feladatok elvégzésé­nek ütemességét megfelelő­nek tartom. Egy-két gazda­ságban viszont jelentős le­maradás tapasz álható az időszerű munkáknál. — Országosan is egyre több­ször és több fórumon kerül szóba az állattenyésztés hely­zete, gondja. Vajon a mi ta­pasztalataink hasonló tenden. ciákat tükröznek-e? — Természeti adottságaink megfelelő feltételeket bizto­sítanak és indokolttá is te­szik az ágazat, mindenekelőtt a szarvasmarha- és juhte­nyésztés ■ fejlesztését.. Mégis, a korábbi évekhez képest megtorpanás, visszaesés kö­vetkezett be az állományfej­lesztésben. Ennek okai össze­tettek. Elsőként említem, hogy a javuló termelési szín­vonalú fajlagos mutatók el­lenére az ágazat jövedelmező­ségi pozíciója romló. A ked­vezőtlen mezőgazdasági ter­melői árak, a költségeket emelő iparianyagár-emelke- dések több üzemben vesz­teség forrásává váltak. Ezen túl nem volt felhőtlen — fő­leg a kistermelők felé — a minőségi tápellátás sem. Ugyanakkor az év eleji hosz- szan tartó tél is rányomta bé­lyegét az állattenyésztés ez évi eredményeire. Az első fél évben — a múlt év azonos időszakához viszonyítva — közei 4 százalékkal volt ki­sebb a nagyüzemi állomány, és csaknem 3 százalékkal a vágóállat, s az állati termék értékesítése. Hosszú idő óta először csökkent a nagyüze­mi tehénállomány,' a juh­tenyésztésben pedig folyta­tódott az elmúlt évek kedve­zőtlen tendenciája. Megfe­lelő anyagi érdekeltség hiá­nya, az értékesítési nehézsé­gek miatt kedvezőtlenül ala­kult a háztáji és a kis'.-gítő gazdaságok állattartási ked­ve is. Különösen a sertés- tenyésztésben következett be komoly visszaesés. A jelenlegi helvzet előnyös megváltozta­tását a várható központi in­tézkedések természetesen nagymértékben segítik. Ennek azonban párosulnia kell az üzemek tenyésztési, tartási munkájának jelentős javu­lásával. , Az állattenyésztést segítő időszerű feladatok kö­zé tartozik a silókukorica idő­ben, jó minőségben való be­takarítása. — Az elmondottakból ügy érzékelem, hogy a korábbi évekhez képest az alaptevé­kenységből származó bevétel az idén jelentősebben csök­kent. Ezt a kiegészítő tevé­kenység dinamikus fejlődése mindig ellensúly ózni tudta. Je­lenleg mi a helyzet? — Valóban, az előző évek eredményességét meghatá­rozta a kiegészítő tevékeny­ség, melynek bővülése szin­te egyedülálló volt. Ez ké­pezte alapját annak, hogy eb­ben a tervidőszakban évről évre nőtt a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok nyeresége. Dinamikus íejlődé­se ellensúlyozni tudta a ked­vezőtlen irányba módosuló szabályozóváltozások nye­reségcsökkentő hatását. Egyéb­ként az elmúlt évben orszá­gosan már csökkent az ipari tevékenységből származó ár­bevétel. Megyénkben pedig lényegesen mérséklődött nö­vekedési üteme. Sajnos, ebben az évben az velőbb em­lített kedvezőtlen tendencia tovább folytatódott. Az első félévi tényszámok a tervhez viszonyítva nagymérvű le­maradást, kiesést jeleznek a legtöbb melléküzémi tevé­kenységnél. Ebben közreját­szik az egyes gazdaságtalan tevékenységek indokolt felszá­molása is. Ugyanakkor az élesedő piaci verseny miatt több, korábban jól prospe­ráló tevékenység is visszaszo­rult. Ez elsősorban a nagyobb arányt képviselő építőipari tevékenységeknél jelentke­zik erőteljesebben. Az előb­biek mellett jelentősen visz- szaesett é tevékenységek nye­reségtermelő képessége is, ami rendkívül hátrányosan érinti a mezőgazdasági üze­mek pénzügyi pozícióit és a folyamat komoly nehézsé­gek elé állítja üzemeinket. Ez azonban nemcsak megyei gond. Az itt jelentkező fe­szültségek mérséklésére. a közelmúltban már történtek központi intézkedések. — Az év vége felé közeled­ve végül is miként ítélhetjük meg a gazdaságok pénzügyi helyzetét, milyen eredménye­ket várunk? — Az év eddig eltelt idő­szakában az üzemek nagy ré­szében a bevételkiesések, á növfekvő ráfordítások, áz át­vételi késedelmek, a szabá­lyozó rendszer jövedelemelvo­nó hatása, a késedelmes fize­tések növelték a pénzügyi feszültséget. A kedvezőtlen gazdasági pozíciót támaszt­ják alá az első félévi szám­viteli adatok is, melyek a bázishoz viszonyítva jelentős eredményromlást tükröznek. A termelés finanszírozásához több rövid lejáratú hitelre volt szükség. A nagyüzemek pénzügyi helyzete lényege­sen rosszabb az elmúlt évitől. Az év hátralevő időszakában az első fél évhez viszonyítva — a mezőgazdasági termelés sajátosságaiból adódóan —■ várhatóan javulnak az ered­mények, de elemzéseink sze­rint egyértelműnek látszik, hogy nem sikerül maradék­talanul pótolni a kieséseket. Azért sem, mert a szabályozó rendszer módosítása az ár- kiegészítő támogatásokat je­lentősen mérsékelte. Való­színű, hogy a tervezett nye­reséget az üzemek nem tud­ják elérni. Várhatóan nő a szerényebb eredménnyel záró gazdaságok száma, néhány üzemben pedig a pénzügyi fe­szültség tartóssá válik. sőt pénzügyi hiány is várható. Az üzemek döntő többsége a kieséseket új piacok felkuta­tásával a termékszerkezet korszerűsítésével, új tevé­kenységek beindításéval, a költségekkel való további ésszerű takarékossággal igye­keznek ellensúlyozni. A leg-' több gazdaságban jól hasz­nálják lei az új bérszabályo­zás adta lehetőségeket. Mind­ezek a tenni akarást jelzik. A szükséges ésszerű takaré­kosság viszont nem jelentheti a jövőt megalapozó feltéte­lek veszélyeztetését. mint például az atapműtráavák rendelésének visszamondását. Legnagyobb feladat most az őszi talajmunkák, veté­sek időben, jó minőségben való elvégzése, az őszi éré­sű növények optimális időben történő betakarítása, a terve­zett értékesítések realizálá­sa. A pénzügyileg gondokkal küzdő ütemekben pedig in­dokolt, hogy testületi, veze­tőségi ülésen részletesen ér­tékeljék a kialakult gazdasá­gi, pénzügyi helyzetet és fo­galmazzák meg a szükséges tennivalókat. Egyébként min­den üzemben célszerű áttekin­teni az év hátralevő felada­tait, hogy ennek ismeretében az bzt követő intézkedések biztosítsák az 1986-os eszten­dőre való felkészülést is — fejezte bte gondolatait Havas Ferenc. — Köszönöm a válaszokat! Venesz Károly Rajdttk András munka közben Kató Babéi Eurij Ivanovics Marcsuk miniszterelnök-helyettesnek, a Szovjetunió tudományos és műszaki állami bizottsága el­nökének meghívására Té­tényi Pál, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság el­nöke szeptember 3—12 között tárgyalásokat folytatott a Szovjetunióban. Az elnöki megbeszéléseken — ámelyeken részt vett Olimp Alekszejevics Csukanov, az SZKP KB osztályvezető-he­lyettese is — áttekintették a magyar—szovjet tudomá­nyos-műszaki együttműködés helyze+ét és megvitatták az 1386—1390. évi tervkoordiná­ciós munka befejező szaka­szának teendőit. Vélemény- cserét folytattak a tudomá­nyos-műszaki fejlődés hosz- szú távú KGST komplex prog­ramjának kidolgozásáról. Egyezményt írtak alá a kis- és mikroszámítógép-bázisú automatizált rendszerek lét­rehozására irányuló kétoldalú együttműködésről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom