Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

Kispályás labdarúgás Még százszázalékos a NOTÉV Az SBTC lett a Szondi-emlékverseny győztese Befejeződtek a tavaszi for­dulók Salgótarján város kis­pályás labdarúgó-bajnoksá­gában. A megyeszékhely leg­népszerűbb tömegsport-mér- kőzéssorozatának 5 csoportba osztott, 50 csapata találkozói­nak a felét lejátszotta az el­halasztott meccsek kivételé­vel, amelyek még az őszi szezon előtt sokat változtat­hatnak az eddig kialakult sorrenden. Bőven akadtak meglepetések a tavaszi mérkőzéseken. Az „A” csoportban az első négy helyezett alaposan elhúzott a mezőny többi tagjától. A két listavezető még veretlen, kö­zülük a sportcsarnok gárdá­ja a fél száz együttes közül eddig a legkevesebb gólt kapta. Az éllovasok egymás elleni eredményei: Sportcsar­nok—NSZV Külfejtés 3—3 és 1—0, Síküveg. KISZ—Sport- csarnok 2—2, Áfész—Sport- csarnok 1—3, Síküveg. KISZ— NSZV Külfejtés 5—3, Áfpsz— NSZV Külfejtés 0—4, Sík­üveg. KISZ—Afész 3—2. (Meglepetésre a tavaly terem­döntőbe jutott SVT egyetlen győzelemmel és 11 vereséggel, 3 ponttal utolsó előtti!) Ai élmezőny állása ' 1. Síküv. KISZ 11 10 X - 52-18 31 2 Sportcsarnok 11 8 3 - 51-13 29 3. Afész 12 9 - 3 62-26 27 4. NSZV kültéjt. 11 7 2 2 68-16 25 A „B” csoportban még 6 csapat van versenyben a téli „rájátszás” lehetőségéért. Itt váratlan az újonnan alakult KIOSZ jó játéka és helyezése, illetve a Volán 9. helye, mindössze egyetlen győzelem­mel. Az éllovasokon kívül a VAV és a Bányagépgyár szól­hat még bele a továbbjutás kérdésébe. Eredmények: NO­TÉV—MHSZ Kiég. 8—0 és 5—0, PSZF KISZ—KIOSZ 1—3 és 5—2, KIOSZ—NOTÉV 1—11, MHSZ Kiég.—KIOSZ Á sport és a nemzet ■ ■■ ff* jovoje 0% testnevelés és a sport fejlesztése további feladatairól ••szóló kormányzati döntés hosszú időre, öt-hat évre, de esetleg egy évtizedre is meghatározza a teendőket, a feladatokat. A széles körű vita alapján megszületett állás- foglalás körüli teendők tehát nem akkor értek véget, ami­kor a Testnevelési Főiskolán tartott sportaktíván az ország nyilvánossága előtt tárgyaltak róla, hanem tulajdonképpen ekkor kezdődtek. Tennünk kell valamit, mert riasztó adatokat kapunk a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek, különösen a fiatalok­nak egészségi, fizikai, edzettségállapotáról. Politikai kérdés­ről van .szó, amely egyszerre érinti az egyéni boldogságot, a népgazdaság teljesítőképességét, a jellemformálást, az egészségügyet, mi több, az egészségtelen életmód, vagyis mindenekelőtt az alkoholizmus, a dohányzás elleni harcot. Az ország sorsáért felelősséget vállaló legfőbb állami és politikai testületek ezért nyúltak új módon a tömegek test­edzésének régi problémájához, amelyeket eddig minden erőfeszítésünk ellenére alig tudtunk közelebb vinni a meg­oldáshoz. Igaz, sokat beszéltünk a gondokról, bajokról eddig is. Mi több, már országszerte ismert apostolai is vannak az egész­ségesebb, és éppen ezért az egészséget jobban szolgáló sportéletnek. Dr. Frenkl Róbert, a Testnevelési Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára egyike azoknak, akik vál­lalják azokat a gunyoros hangokat, amelyekkel némely ké­nyelmesek gyakori közszerepléseit lebecsülik. Az aktíván az elsők között kapott szót. Rámutatott: „A kormányhatá­rozat legfontosabb ténye, hogy a politika a maga teljessé­gében felfedezte a sportot, mint a társadalmi élet új terü­letét. Erről kaptunk most visszajelzést. Most azt üzenjük, hogy a nemzet jövőjéről van szó. Ezért kérünk segítséget, nagyobb támogatást. S mi az, amit mi tudunk nyújtani? Az egészségesebb életmódra való ösztönzéssel, és helyesebb szemlélettel hozzájárulunk az ifjúság neveléséhez és a köz- egészségügy helyzetének javulásához. ö is, mások is foglalkoztak az egyik résztvevő által a szünetbeli beszélgetés során találóan „szentháromságnak” nevezett háromfajta, de mégis egységet alkotó feladat, a verseny-, a diák- és a szabadidő-sport összehangolásával. Nem volt vita abban, hogy teljes erővel kell támogatni a MinisztertanácsnaK azt a határozatát, amelyben leszögez­te: szükséges, hogy a testnevelési és sportmozgalom az ed­diginél jobban töltse be alapvető feladatát, hatékonyabban járuljon hozzá az ifjúság fizikai erőnlétének növeléséhez, az egészséges életmód kialakulásához és fenntartásához. A kulcs a következő időszakban az iskolai testnevelési és diáksport fejlesztésének meggyorsításában keresendő. Éppen ezen: megalakítják a diáksportszövetséget, amely tanulók számára biztosítaná a versenyzési lehetőséget, ez­zel egyszerre szolgáivá a fiatalok egészségét, nevelését, közéleti iskoláját, valamint a versenysport utánpótlását. Az így felnőtt fiataloktól várhatjuk, hogy egész életükben mo­zogni, sportolni fognak, de az idősebbeknél is tenni kell valamit a szabadidő-sport széles körű és sokszínű kibonta­koztatása érdekében. És mi lesz akkor az élsporttal? Minden bizonnyal fejlőd­ni fog, jobban az eddigieknél, bar kétségtelenül más mó­don. Azt is meg kell ugyanis állapítani, hogy a legjobb magyar versenyzők eredményei nincsenek arányban a rá­fordításokkal. Magyarán: túl sokba kerülnek, legalábbis az ország teherbíró képességéhez mérten. Ennek ellenére — mutattak rá többen is — nincs ellentmondás e tekintetben sem. Csak egészséges versenysport termelheti ki azokat a tehetségeket, akik aztán a nemzetközi küzdőtereken ered­ményesen képviselik hazánkat, és egyben felkeltik az itt­honi százezrekben, milliókban a testmozgás iránti vágyat. A sport lényege, szíve tehát a versenysport. A sportmoz­galom szakmai és szellemi megújulását helytelen volna úgy értelmezni, hogy az iskolai és szabadidő-sportot a \ er- senvsport rovására fejlesztjük. A versenysport aZ iskolai sport felépítménye lehet, s az abban résztvevőket fokozot­tabban érdekeltté kell tenni, anyagilag és erkölcsileg is jobban meg kell becsülni. őszinte, bátor kritikai szellemre van szükség, még pedig nem csak szavakban, hanem tettekben is. Bátran el kel. vetni azt. ami az irányítási rendszerben és a gyakorlatban túlhaladott, helyet kell adni mindannak, ami új. Elérke­zett az igazi sportemberek ideje. Nem azoké. akik a tévé előtt ülve, vagy a lelátókon buzdítanak —, bár ez a szó­rakoztatás is jobbá , kell váljék —, hanem akik maguk is sportolnak, megküzdenek a magukhoz mért ellenfelekkel, edzettek, egészségesek, tehát munkabírókká válnak. Most már egyetlen napot sem szabad várnunk, meg kell mozdul­nunk végre. Húsz esztendő óta egyre figyelmeztetőbb ada­tokat kapunk népünk egészségi állapotáról. Ezt a folyama­tot még az idén meg kell állítani, utána pedig meg kell fordítani. 2000-ben remélhetőleg olyan „sportnemzet” le­szünk. amelynek tagjai maguk is sportolnak, és amelynek legjobbjai ott vannak az élen, a nemzetközi küzdőtereken. Pintér István .1—0, PSZF KISZ—MÜS^ Ki­ég. 3—2. Az élmezőny állása 1. NOTÉV 12 12 - - 71-16 36 2 PSZF KISZ 12 9 - 3 70-23 27 3. KIOSZ 12 8 - 4 49-38 24 4 MHSZ Kiég. 12 6 2 4 28-32 21 A „C” csoport látszik a leg­szertelenebbnek: itt kellett a legtöbb mérkőzést elhalasz­tani. Az idei bajnokságban talán nem is volt eddig na­gyobb meglepetés, mint a VSZV KISZ kétszeri győzelme a tavalyi bajnok Főiskola ellen. Az élboly csapatainak egymás elleni eredményei: VSZV KISZ—Főiskola 4—1 és 2—I, Bajcsy út—BRG 3—4 és 1— 7, BRG—VSZV KISZ 3—1, VSZV KISZ—Bajcsy út 3—1, BRG—Főiskola 3—6, Főisko­la—Bajcsy út 2—2. Az élmezőny állása 1 VSZV KISZ 12 10 - 2 58-27 30 2. BRG 11 9 1 1 55-20 28 3 Bajcsy Út 12 7 2 3 48-33 25 4. Főiskola 9 6 1 2 55-19 19 Tartja jó formáját a „D” csoport favoritja, az NSZV KISZ. Váratlanul jól szerepel az újonc Sík ’85, annál több a Megyei Tanács Petőfi pont­vesztesége. Az éllovasok egy­más ellen így szerepeltek: NSZV KISZ—MT Petőfi 4—4 és 6—3, Sík ’85—Kohász KISZ 2— 3, MT Petőfi—Kohász KISZ 2—0, Kohász KISZ— NSZV KISZ 3—0, Sík ’85—MT Petőfi 9—0, NSZV KISZ—Sík ’85 6—4. A7. élmezőny állása 1. NSZV KISZ 12 10 1 1 74-28 31 2. Sík ’85 11 9­2 76-26 27 3. Kohász KISZ 11 9­2 54-16 27 4 MT Petőfi 12 7 3 2 40-31 26 A „terembe jutás” lehető­ségéért talán az „E” csoport­ban a legnagyobb a harc. Gyakorlatilag még hét csapat esélyes a téli döntőbe kerü­lésre. Óriási meglepetés a GYIVI kitűnő szereplése és a Szénbányák (6.), valamint az SKSE-öregfiúk (7.), gyenge teljesítménye. A „jobbak” egymás elleni eredményei: GYIVI—ÉMASZ 3—0 és 2—0, GYIVI—Sütőipar 2—0 és 1—1, Vegyépszer—GYIVI 5—1 (több mérkőzés elmaradt.)." AZ élmezőny állása 1. GYIVI 12 8 3 1 33-17 29 2. ÉMASZ 12 8 - 4 45-27 24 3. Vegyépszer 12 8 - 4 52-35 24 4. Sütőipar 12 7 1 4 36-23 23 A Kisker 21. a Szénbányák 19. az SKSE-öregfiúk 18 pon­tos. (A győzelmek 3 pontot érnek.). — pilinyi — A háromnapos Szondi György fel­nőtt III—IV. osz­tályú verseny küz- g delemsorozatá- ban 14 egyesület 174 versenyzője lépett a köte­lek közé. A felnöttversenyzők hiányában a korábbi évek­ben csak az ifjúsági és ser­dülőgárdáját szerepeltető SBTC ezúttal a legidősebb korcsoportban is kitűnően helytállt. A résztvevő 14 egyesület közül az SBTC meg­nyerte a pontversenyt. A Pin­tér, Botos, Hranek és Szabó technikai vezető által szerve­zett gárda az előző. évben még két felnőttversenyzőből álló csapatát 13 főre növelte, s a gerincet képező magyar bajnokokkal,’ meg a most ki­tűnt tehetséges 1., 2. és a 3. helyezettekkel reményt nyúj­tanak a jó szereplésre az őszi CSB-n. Különösen ha hozzá­juk számítjuk az indításra kö­telezett négy tehetséges fia­talt is. A versenyről Mesteri László, a versenybíróság elnöke így nyilatkozott: „A színvonallal elégedett vagyok. A selejtező­kön még egy-két indulónál kiütközött a versenyrutin vagy az erőnlét hiánya. A döntők közeledtével egyre éle­sebbé váltak a küzdelmek. A verseny tanulsága, hogy ilyen nagy létszám mellett a három nap kevés volt a lebonyolí­tásra. Különösen a szombat délelőtti selejtezők és a dél­utáni elődöntők állították ne­héz feladat elé a verseny ve­zetőit és a versenyzőket. Egy­ben sajnálatos volt, hogy emiatt á város megtekintésé­re és a pihenőre az egyéb­ként hibátlanul rendezett küz­delemsorozatban nem jutott idő. A verseny győztesei a se­lejtezőkön. Harmatsúlv (3): Oláh (SBTC). Pehelysúly (7): Szabó (TBSC), Balogh (Cse­pel), Varga (Kun Béla). Köny- nyűsúly (11): Szabó (SBTC), Horváth (Kun Béla), Gotfri- ed (TBSC). Kisváltósúly (12): Rfcoboszlai (Kun Béla), Zsíros (Borsodi B ),' Csikós (SBTC), Klopcsik (Kun Béla). Váltó­súly (9): Lakatos (Csepel). Nagyváltósúly (10): Németh (Szeged), Balha (Csepel). Féi- nehézsúly (6): Andrék (Kun Béla), Fábián (Borsodi B.). Nehézsúly: Porubjánszki (Bor­sodi B.). Szupernehéz (3) ^ól­lá (Békés). Könnyűsúly: Stra­A szupernehézsúly eredményhirdetése. ubinger (TBSC), Rácz (Paks), Németh (TBSC), Horváth (Kun Béla). Kisváltósúly: Nagy (Építők), Hajdó (Kun Béla), Zsíros (Borsodi B.). Csikós (SBTC). Váltósúly: Ritczu (Borsodi B.), Szentirmai (Épí­Próza Tibor szakosztályelnök magasba emeli a csapatver­seny győzelméért járó serle­get. (Bábel felvételei) tők), Kosiba (Kun Béla), La­katos (Csepel). Nagyváltósúly: Hári (Paks), Boncza (TBSC),, Oláh (Kun Béla), Balha (Cse­pel). Elődöntők: Harmatsúly: Ko­vács (Békés). Pehelysúly: Sza­bó (TBSC), Balogh (Csepel). Könnyűsúly: Straubinger (TBSC), Németh (TBSC). Kis­váltó: Nagy (Építők), Zsíros (Borsodi B.). Váltósúly: Ritczu (Borsodi B.), Lakatos (Csepel). Nagy váltósúly: Bencze (TBSC), Oláh (Kun Béla). Középsúly (4): Szabó (SBTC), Tószegi (Szeged). Félnehézsúly: Mé­csén (Paks), Fábián (Borsodi B.). Nehézsúly: Vérten (Cse­pel), Prubjánszki (Borsodi B ). Szupernehézsúly: Bolla (Bé­kés). A verseny győztesei: Kis- légsúly: Gáspár (SBTC). Lég­súly: Révai (SBTC). Harmat­súly: Oláh (SBTC). Pehely­súly: Balogh (Csepel). Köny- nyűsúly: Németh (TBSC). Kis­váltósúly: Zsíros (Borsodi B.).' Váitósúly: Lakatos (Csepel). Nagyváltósúly: Oláh (Kun Bé­la). Középsúly: Tószegi (Sze­ged). Félnehézsúiy: Mócsán (Paks). Nehézsúly: Porub­jánszki (Borsodi B ). Szuper­nehézsúly: Bolla (Békés). A pontverseny győztese: V SBTC 39, 2. Borsodi B. 38, 3. Kun Béla 27. A legharcosabb versenyző címet Lakatos (Cse­pel) nyerte (törött karral har­colta végig a döntőt). A leg­eredményesebb edző: Pintér János (SBTC). — mátyus — Az úgy volf,.. ... hogy az egyik munka­társam, V. Attila propagan­distája volt a Postás Repülő és Ejtőernyős Klubnak, s egy héten keresztül próbált rábe­szélni minket a vitorlázórepü­lésre. Megúntam már a szén-' vedélyes előadásokat a repü­lés gyönyörűségeiről, és az egyik ebédszünetben megje­gyeztem — jó hangosan —, hogy én csak a bátrak sport­ját szeretem: az ejtőernyő­zést. Attila szeme felcsillant, és másnap hozott eg.v jelentke­zési lapot sportklubja ejtő­ernyős-szakosztályába. Nem volt mit tenni, kitöltöttem, nehogy szájbősnek tartson. Bár biztos voltam benne, hogy az orvosi vizsgán nem fele­lek meg. De amilyen szeren­csém van, a Sportkórházban a legsimábban ment minden, és én decemberben megkezd­tem az ejtőernyős-tanfolya- mot. NÉGYKÉZLÁB Hetente kétszer, egy elmé­leti és egy tornatermi foglal­kozásra jártam. Félelmetesek voltak számomra az első ed­zések. Kizárólag olyan gya­korlatokat végeztünk, amelye­ket testnevelésórán szigorú­an tilos volt. Leugrottunk a bordásfal tetejéről, átugrottuk a tornaszekrényt két zsámoly- lyal a tetején, gumiasztalon szaltóztunk. Bevallom, az el­ső ilyen mozgásdús foglalko­zás után legszívesebben négy­kézláb mentem volna {laza, olyan fáradt voltam. Lelelt a négy hónap, áorl- lisban levizsgáztunk és május elején már hajtogattuk az er­nyőket a reptéren, az ugrótá­borban. Gyorsan eltelt az első két nap, gyakorlatoztunk a földi kiképzőszereken, de egyikünk sem érezte a vállal­kozás igazi felelősségét. Har­madnap délután feldübörgött a gép, indult az első fiúcsa­pat. A repülő leszállt, majd ismét fel, és vészesen közele­dett az én első ugrásom. Minden erőmet és bátorsá­gomat összeszedve besétáltam a gépbe, és amikor elindult, akkor jutott az eszembe, hogy tulajdonképpen most ülök elő­ször repülőn, és ráadásul még ki is ugróm, feltéve, ha lesz hozzá merszem. ELSŐNEK NEM ROSSZ Számat hárapdálva ismétel­tem el a parancsnok vezény­szavait, míg aztán kezével in­tett: ugráshoz felkészülni! S ha nem is mint a jancsiszög, de viszonylag gyorsan feláll­tam. — Ugrás! — kiabálta, s én nem is tudom, milyen erő lökött ki a gépből. De kint voltam a levegőben és zuhan­tam néhány másodpercet — óráknak tűntek —, és egyszer csak nyitott az ernyőm. Ha­talmas rántást éreztem a vál­lamon, a tartószíjak szorítá­sát a combomon. — Kiugrottam — suttogtam a messzeségnek, s ami elő­ször feltűnt, az a hatalmas csend volt. ami körülvett. Hamarosan süllyedni kezd­tem. és egy halk puffanással leestem a földre. Nem olvan volt. mint amikor sámliról ugrik le az ember... — Elsőnek nem is olyan rossz — nevetett fölöttem a-* érkpzésiránvító. és megvere­gette a vállamat. Mosolyt kényszérítettem az arcomra, felálltam, és eszem­be jutott Attila, a könnyelmű kijelentésem, amiért ez eset­ben, a szó szoros értelmében, keményen meg kellett fizet­nem. Egy hétig maradtunk „ug- rómókus”-szerelésünkben a reptéren." S ezen az egy héten fantasztikus sok élményben volt részünk. Az én csapatom fele lesérült, vagy rájött a félsz, de akadt olyan is, aki egyszerűén összepakolt és ha­zament, még az első ugrás előtt. HÍMEZNI IS LEHET Az utolsó napokat töltöt­tük, amikor egyik ugrásom­nál nem rugaszkodtam el eléggé, visszavágott a gép ol­dalához a légcsavarszél és csúnyán megütöttem a lábam. Földet érés után azonnal men­tem az edzőnkhöz, hogy meg­sérültem, és nem tudok a kö­vetkező géppel felszállni. Rámnézett, felhúzta a nadrá­gom a megütött résznél, majd így szólt: — Szép színe van! Kék, zöld, de azért csak menj nyugodtan behajtani az er­nyőd, ugorhatsz! — De hát! — kezdtem a nyöszörgést. — Ha nem tetszik, iratkoz­zál át a hímzőszakkörbe! — Ezzel egy barackot nyomott a fejemre. Durcásan vettem tu­domásul, de az igazság az, hogv ezután szenvedélyes ug­ró lettem, élveztem minden kapcsolatom a levegővel és éreztem, hoev ..az ég velem van”. Vankó Magdolna r 120 méteres álomhatá Gerelyhajítás ellenszélben Speciális berendezéssel be­bizonyították, hogy jelenleg a 115—120 méteres távolság is elérhető a gerelyhajftásban. Ez pedig jóval több, mint az NDK-beli Uwe Hohn idén el­ért 104,80 méteres világcsú­csa. Erről szólva Vlagyimir Kuznyecov professzor, több­szörös szovjet bajnok és csúcstartó elmondta, hogy ilyen dobáshoz még csak nem is szükséges extraklasszisnak lenni, viszont szükség van egy sor optimális feltételre Ezek közül az első a fizikai erő. Kuznyecov szerint nagy dobásra csak azok az atléták képesek, akiknek magassága megközelíti a két métert, test­súlya pedig meghaladja a 100 kilogrammot, Hohn adatai megközelítik az ideálist (test­súlya 110 kilogramm, magas­sága 198 centiméter. (A fizi­kai erő azonban önmagában kevés. A különleges eredmé­nyek eléréséhez a sportolók­nak a dobás befejező szaka­szában hihetetlen sebességű elugrást kell produkálniolc. Jellemző tény az is: a re­korderedmények minden eset­ben ellenszél mellett szület­tek. Szélcsendben elért 95 mé­teres hajítás szembeszél ese­tén 110 méteres dobásnak fe­lel meg. | NÚGRÁD - 1985. június 24., hétfő 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom