Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-12 / 291. szám

Önállóság sajátosságokkal és... II. Kényszerhelyzet a széntermelésben Kölcsöndij-garanc’a — 1982-től egyértelműb­bé vált kötődésünk a vál­lalati központhoz. Tevé­kenységünk kizárólag a szén termeléshez ka peso 1 ó­dik — érzékelteti a náluk bekövetkezett szervezeti vál­toztatás alapv tő lényegét Szomszéd István, a Nógrá­di Szénbányák gépüzemé- nek igazgatója. — Ez az egyértelműség azért jó szá­munkra, mert nem kevered­nek a dolgok, világosabban látunk, nagyobbak a lehető­ségeink a hatékonyabb, ter­melékenyebb, nyereségesebb munkához. Vagyis ránk há­rul a bányagépek javítása, karbantartása, folyamatos biztosítása. Az ezzel kap­csolatos tervünket egyeztet­jük az aknaüzemeikkel. A javítások gazdaságosságának r övelése érdekében. az EHOROK-nál bevezettük a bérleti rendszert. Ez azt je­lenti, hogy a szén termelő aknák kölesöndíjat fizetnek az általunk kijavított és részükre átadott gépekért. Mi viszont garanciát válla­lunk azok minőségéért, élet­tartamáért az egyezség alapján. Az új módszer ha­tása jelentkezik abban, hogy a gépeket, a termelő terü­leteken csak addig tartják, ameddig arra szükség van. Ugyanezt a módszert alkal­mazzuk — a sajátosságokat figyelembe véve — ez év január elsejétől a bányatá- moknál is. Azóta határidő­re biztosítani tudjuk a kí­vánt mennyiséget. Bár mun­kánk igen szorosan kap­csolódik az aknaüzemeikhez, és a központhoz, ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a kezünk meg lenne kötve. A lehetőségekkel nekünk kell jól élni. akár a költ­séggazdálkodásról, beruhá­zásról, vagy fejlesztésről legyen szó. Ugyanakkor sza­bad kapacitásunk lekötése kizárólag a mi feladatunk. Például a "illamosrészleg- nél. Az innen szármázó nye­reség növelése nemcsak a vállalatnak, hanem üzemünk­nek is előnyös, mert a töb­bi között megszabja a bérfejlesztés lehetőségét is. S inas nem — Egyetlen termelő-gaz­dálkodó egységeknél sem h a tározzuk meg a nyereség­gel kapcsolatos plafont — utal az előbbi befejező gondolatra a vezérigazgató — majd kibővítve a követ­kezőkkel folytatja: — Minél nagyobb a nye­reség, annál jobban járnak az érintett üzemek vezetői és kollektívái. A feltételek, előírások mindig egy esz­tendőre szólnák, mivel a központi szabályozók, köve­télményeik, évenként vál­toznak, és ehhez kell iga­zítani az újabb kívánságo­kat. A nyereség visszaadá­sának mérteikénél vannak növelő és csökkentő ténye­zők. Ez utóbbira akikor ke­rül sor, ha az érdekelt ter­melő egység a vállalati szol­gáltatások rovására jut na­gyobb nyereséghez. Öröm­mel mondhatom, hogy az önállóság növelése, valamint az anyagi ösztönzésben megnyilvánuló differenciá­lódás olyan erőket szaba­dított fel. amelyekre annak idején egyáltalán nem gon­doltunk. .. — Az elmondottak meny­nyiben vonatkoznak a szén­termelői tevékenységre? — Sok tény igazolja, hogy e területen is növelni tud­tuk az önállóságot. Sajnos nem olyan mértékben, ahogy azt elképzeltük, il­letve megvalósítottuk a szé­nen kívüli tevékenységnél. A mélyművelésű aknaüze­mek önállósága tükröződik a munkáltatói .jogok gyakor­lásában. a bér-, a létszám- és anyaggazdálkodásban, amennyiben eleget tesznek a tervszerűség követelmé­nyeinek — vélekedik Zsuf- fa Miklós. — Ahol viszont gond van, ott időlegesen bi­zonyos tekintetben szünetel­tetjük az önállóságot. Most ilyen időszakban élünk, s ez az állapot sajnos elég tartósnak ígérkezik. Ezért a bérgazdálkodást és a cél­prémium kifizetését válla­lati hatáskörbe vontam Vissza. Egyébként a szén- termelésnél is ugyanez az alapvető követelmény, mint a többi termelőegységekben: a nyereség növelése. Meg­valósítása érdekéiben több irányú, olyan intézkedést tehetnek a vezetők, aminek hatására nő a termelés, több lesz a jó minőségű szén, teljesül az árbevételi terv, csökkennék a költsé­gek — hangsúlyozza a ve­zérigazgató. — Minden munkáltatói jogunkat gyakorolhatjuk. A központ most néhány, a gazdálkodást igen érzéke­nyen érintő területen, így a bér-, az anyag- és kész­letgazdálkodásban magának tartja fenn az intézkedés jogát. Érthető, mert itt vannak a legnagyobb gom* dók. Az új helyzet, a köz­ponti kézbevétel, irányítás erősödése valójában az el­lenőrzés szigorodását jelen­ti. Ezt az állapotot termé­szetesnek tartom. Amikor nagyok a gondok — és ezek több helyütt is egy­szerre jeletlkeznek — akkor a központ is jobban hallat­ja szavát. A mi feladatunk, hogy a termelési tervet, a minőségi előírásokat tisz­tességgel teljesítsük, a költ­ségeket pedig csökkentsük. A megvalósításhoz szüksé­ges feltételek biztosítását viszont egyeztetnünk kell — vélekedik Morvái Ernő, a ménikesi aknaüzem vezető­je­Nemcsak a mélyiművelés- re vonatkoznak a gazdál­kodás erőteljesebb követel­ményei. hanem az egyre sokszínűbbé való és tartal­mában megújuló ipari te­vékenységre. figyelembe vé­ve a sajátosságokat és a le­hetőségeket. Az 1985 évi szabályozók is újabb erő­próba elé állítják a vállalat vezetőit és a kollektíváikat. Iga>z ez még akkor is, ha a keresetszabályozás szem­pontjából nem tartoznak a versenyszférában dolgozó vállalatok közé. flz üzemrészekre is Jövőre még szigorúbb feltételek között kell nye­reségesen gazdálkodni. A vállalat vezetése úgy lát­ja, hogy a kezdeményező­készség növelése, az alkotó- készség kibontakoztatása, a lehetőségék okos hasznosí­tása érdekében-, tovább szükséges növelni a terme­lő egységek önállóságát. Egy vállalati dolgozókból álló csapat most vizsgálja a feltételeket, amelyek szük­ségesek az önállóság továb­bi bővítéséhez. Annyi már most is látszik, hogy az el­kezdett folyamatot nem le­het megállítani, s a követ­kező lépésben az üzemré­szek kerülnek a figyelem középpontjába. A vállalat vezetésének ez irányú tevé­kenységéhez zöld utat ka­pott a politikai és társadal­mi szervek vezetőitől, tá­mogatást a jó elképzelések megvalósításához, az újra fogékony, azt igénylő aktí­váktól és dolgozóktól. (Vége) Venesz Károly Taggyűlés az állami gazdaságban Figyelmük a termelőmunkán IGAZI SZÁMVETÉS volt ez az üzemi alapszervezeti beszá­moló párttaggyűlés. Gondo­san számba vették az elmúlt évek során gazdaságban vég­bement nagy változásokat„eb- be illesztették a saját üze­mük szerepét és azt, hogy a párttagok külön-külön hogyan végezték el a reájuk háruló kötelességeket.. Fürjessi Fe­renc, az alapszervezet titkára rögtön elöljáróban megfogal­mazta, hogy a vezetőség jelen­tése a párttagság véleményét fejezi ki, amely a személyes beszélgetéseken keresztül a pártcsoportok tanácskozásán át halmozódott fel. Talán ép­pen ez, a tagság véleményére való alapozás, amelyben ott volt a pártonkívüli dolgozók elgondolása is. ez tette a párt­taggyűlést a mindennapi ter­melőmunka gondos mérlegelé­sévé. e téren a feladatok meg­fogalmazásává anélkül, hogy a közvetlen pártmunkáról egy pillanatig is megfeledkeztek volna. Kiérződött a párttag­gyűlés minden mozzanatából, hogy a párttagság határozott célt tűzött maga elé, amelyet ezen az év végi beszámoló taggyűlésen végez el. Ez csengett ki Szakács Já­nosnak, a gazdaság ’•égi dol­gozójának a felszólalásából is, aki felidézte a múltat 's ösz- szehasonlítást tett a jelennel, érzékeltetve a fejlődést, az évtizedek alatt megtett utat. De benne volt ebben a felszó­lalásban az is, hogy érdemes szorgalmaskodni, hozzáértés­sel cselekedni, mert. a munka gyümölcse beérik. Aztán érzé­keltette, hogy mindebben a párttagoknak milyen felelős­ségük van. Mert, ahogyan fo­galmazott és rajta kívül még sokan a felszólalók közül: a példamutató munkának és magatartásnak igen nagy az értéke. De ott volt a másik véglet, amikor a taggyűlés legifjabb résztvevője. Szász Gábor, a KISZ-titkár kért szót. Röviden beszélt, de annál tar­talmasabban, mert azt kérte, bízzanak az ifjúságban, mert azok készek a munkára. NAGY GONDOLATOK kel­tek szárnyra a Mátraaljai Ál­lami Gazdaság pásztói kerü­leti alapszervezetének beszá­moló taggyűlésén. Negyven ta­got számol az alapszervezet. Székhelye a huszonegyes főút melletti állami gazdasági te­lep. A legfeltűnőbb, hogy a vezetők, beosztott dolgozók többsége fiatal. Tervekkel te­le végzik a munkájukat. Für­jessi Ferenc párttitkár a ve­zetőség beszámolójában el­mondta, hogy az utóbbi öt esztendőben sokat fejlődött az alapszervezeti munka. A gaz­daság hatodik ötéves tervi cél­kitűzéseihez igazították a he­lyi gazdaságpolitikai feladatai­kat. Akkor érzékelhető a oárt- munka értéke, ha a gazdaság általános fejlődéséhez igazít­hatjuk. Négy esztendővel ez­előtt a termelési érték kettő- százkettőmillió forint volt. Az idén félmilliárd forintra számítanak. És ez megala­pozott. valóságként könyvel­hető el. És a bérszínvonalról még két számot. Negvvenhét- ezer-hatszáz forintról közel hatvanezer forintra emelke­dett. Ebben a párttagoknak jelentős szerepük van a ki­egyensúlyozott és hozzáértő gazdaság vezetése mellett. Ezt hangsúlyozta felszólalása so­rán Osgyáni Lajos, a kerületi igazgatóhelyettes is, amikor azt mondta, hogy a feladato­kat csak emberekkel lehet megoldani, és, ha a párttagok példát mutatnak a dolgozók előtt, akkor a siker nem ma­radhat el. A párttaggyfilés azon tűi hogy nagy figyelmet szen+elt a végzett munka értékelésé­nek, a jövő felé fordította a figyelmet. A feladatok, szék csengtek ki a beszámolóból is. amikor azt mondta ki, hogy teljes mértékben kell ki­használni a belső tartaléko­kat. A meglevő, eszközöket megóvni és jobban hasznosí­tani. A tervekre helyezték a hangsúlyt, mert, ahogyan Sza­bó Mihály, az üzem vezetője mondta is, a legfőbb feladat nyereségesen dolgozni, mert ez felel meg a népgazdaság­nak, az állami gazdaságnak és az üzemük valamennyi dol­gozójának. Kálmán Mihály az állatorvos pedig azt igé­nyelte, hogy, ha a munka jobb elvégzésére vállalkoznak, akkor a vezetés biztosítsa az eddiginél pontosabban és job­ban az információt fentről le­felé és lentről felfelé. Nem országot és világot érintő kér­désekről való tájékoztatást igé­nyelt leginkább, hanem az üzemükben folyó dolgokról kért részletesebb tájékozta­tást. Igaza volt Karsai Gábor­nak. a gazdaság pártvezetősé­ge titkárának, amikor úgy ér­tékelte, ennek az alapszerve- zetnek a munkáját, hogv el­ismerésre méltó, megfontol­tan átgondolt, minden törek­vése a gazdasági munka javí­tása. Ezt tükrözte egyébként az a terv is, amely megfogal­mazódott és a tagság elfogadta a jövőre vonatkozólag. Ez így hangzik: újabb tevékenységek bevezetésével javítani az üzem eredményességét. A dolgozók­nak minél jobb szociális kö­rülményeket teremteni. A szakmákat megbecsülni, a szakembereket hatékonyabban foglalkoztatni. És erőteljesen hangzott el, hogy a célok el­érése érdekében szélesítik a versenymozealmat, azt új tar­talommal töltik meg. haszno­sítják a jobb termelés érde­kében. Odafigyelnek az újítá­si mozgalomra. IGAZÁN A PARTHOZ mél­tó volt ennek a taggyűlésnek a munkája, mert minden mozzanatában kitűnt a fele­lősség érzete, amit a tagok ki is nyilvánítottak. Ilyen hatá­rozott. akarattal a célkitűzést el is érik. Bobál Gyula Fémes hidrogén? A Cornell Egyetem (USA) tudósai a földfelszí­ninél 320 000-szer nagyobb nyomáson egyedülálló fémet hoztak létre: (fémes xenont. (A xenon szín­telen, szagtalan nemesgáz, a periódusos rendszer 54. eleme.) A fémes xenonról kimutatták, hogy vezeti a villamosságot. Ez az eredmény Önmagában is roppant fontos, de a tudósok arra gondolnak, hogy megnyitja az utat a fémes hidrogén készítése előtt. Erre azért is van remény, mert a Cornell Egyelem berende­zései a fémes xenon létrehozására szükséges, ha­talmas nyomás négyszeresének a létrehozására is képesek. A fémes hidrogén az elméleti számítások szerint szobahőmérsékleten is kitűnő elektromos vezető, s ezért tömérdek energiát takaríthatná­nak meg számos berendezésben, különösen az űr­hajózásban. Korrózióálló fémek Szovjet kutatók megállapították, hogy a holdkőzet mintáiból származó fémek — a vas, a titán és a félvezető szilícium — az erős oxidálószereknek is ellenállnak. Ugyan­ilyen ellenállóképessé tehető a földi vas is, ha ionokkal bombázzák — például hélium, neon, vagy argonionokkal, vagyis, a napszél alkotórészeivel, esetleg nitrogénionokkal. E bombázás nyomán a fém felületén egy „kváziamorf” (csak látszólag alaktalan) ré­teg keletkezik, amely vegyileg nagyon állan­dó, s a fémet sok korrodáló hatástól meg­védi. Ezt a törvényszerűséget felhasználhat­ják vasanyagok korrózióvédelmére. Nográd megye felszabadítása 10. Támadás Szécsény ellen Á Jelenkor decemberi száma A Pécsett megjelenő irodal­mi és művészeti folyóirat új számának különlegessége, hogy teljes anyagát vendég- szerkesztőként Lengyel Balázs tervezte, szervezte és állította össze. A szám élén Lengyel Balázs Elöljáró beszédje tájékoztat a szerkesztés szempontjairól. A szépirodalmi törzsanyagban Csoóri Sándor, Károly Amy, Lakatos István, Lator László, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Székely Magda, Tóth Judit, Vas István, Vidor Mik­lós, Mándy Iván, Nádas Pé­ter és Ottlik Géza szépprózá­it olvashatjuk. A tanulmányok, esszék, jegyzetek sorában Szabó Mag­da egy Csokonai-dráma stá­cióiról ír, Domokos Mátyás Rónay György kritikai tevé­kenységéről, Görgey Gábor pedig Pilinszky János verse­lésének jellemzőiről. Figyel­met érdemel Czigány György Ottlik Gézának ajánlott jegy­zete, Vargha Kálmán emléke­zése egy Mándy-novella kelet­kezéséről, valamint Balassa Péter Az esszé meg a hegy című írása Nemes Nagy Ág­nes Babits-könyvéről. Plijev altábornagy lovas gépesített csoportjának harc­kocsi és gépesített dandárai Balassagyarmat felszabadítása után, 9-én este védelembe mentek át, illetve egyes al­egységek nyugatnak fordulva, 10-én — vasárnap — hajnal­ban felszabadították Ipolyszög községet és fokozatosan meg­tisztították a folyó déli part­ját az|gl]enségtől. Az eddigi hadműveletek kö­vetkeztében a szovjet erők arcvonalában egy olyan — déli irányú — kiszögellés ke­letkezett, ahonnan az ellenség esetleg csapást mérhetett vol­na az Ipoly vonalát elért szovjet föerők jobbszárnyá­ra. .. Ennek a lehetősége Ma- linovszkij marsallt december 9-én arra késztette, hogy Pli­jev altábornagy csoportjának főerőit Balassagyarmatnál keletnek fordíttasa. Szécsény —Salgótarján—Losonc kör­zetének elfoglalása céljából. A parancs értelmében a 4. gárda gépesített hadtestnek Szécsény irányába — te­hát a cél érdekében mint a Nagy Honvédő Háborúban nem először ..hazafelé” for­dulva kellett támadni. A had­test feladata az volt, hogy el­foglalt helyzetéből kiindulva Hugyag—Pösténypuszta— Ludány—Nógrádszakál—Litke általános irányban támadjon Losonc körzetéig... Közben Petőpuszta—Pösténypuszta körzetéből mérjen csapást Szécsényre, és a 6. gárda lo­vashadtesttel együttműködve foglalja el a települést. En­nek befejezte után mielőbb jusson ki Losonc körzetébe és foglalja el a várost. A feladat megoldása azon­ban a vártnál lényegesen ne­hezebbnek bizonyult. A né­met hadvezetés is felismerte, hogy milyen veszély fenyege­ti csapatait az Ipolyvölgy el­vesztésével. Tudatában voltak annak is, hogy amennyiben Losonc a szovjet erők kezére kerül, úgy az utolsó lehetőség is megszűnik számukra, hogy a megye legértékesebb terüle­tének, a salgótarjáni iparme­dencének már folyamatban levő kirablását — a leszerelt gépek vasúton való elszállí­tását — befejezhesse. A né­met „Dél” Hadseregcsoport parancsnoksága ezért Szé- csénynél szándékozott útját állni a szovjet csapatoknak s ez — rendkívül nagy erők összpontosításával — több hé­ten keresztül sikerült is ne­kik. A németek a kulcsfontossá­gú nagyközség megtartása érdekében Szécsénybe vonták össze a 18. SS páncélgránátos és a 46. gyalogos hadosztályt. A környező magaslatokon mintegy 12 tüzér és aknavető üteget helyezte^ el, és a vé­delembe 20 harckocsit is be­állítottak. Védelemre rendez­ték be az épületeket is. A la­kóházak udvarán ütegálláso­kat, az ablakokba géppuska­tüzelőállásokat építettek ki. Tüzérségük olva-n erős és jól telepített volt, hogy minden kis mozgásra tüzeltek. * A harcok Balassagyarmattól keletre december 10-én haj­nalban kezdődtek. A hadtest 14. gárda gépesített dandár­jának előrevetett osztaga éj­jel 2 órakor indult meg a Szécsény felé vezető egyetlen rendelkezésre álló úton s rö­videsen követte őket saját dandárjuk, majd a 15. gépe­sített és 36. harckocsidandár is. A csapatok az éj leple alatt gyorsan haladtak előre, s Őrhalom és Hugyag közsé­gek menetből való elfoglalása után a 14. gárda gépesített dandár reggel 9 óráig szoros harcrendben mintegy 1,5 kra- re megközelítette az Ipoly túlpartján fekvő Szécsényko­vácsit. Ugyanerre az időre a 15. gárda gépesített dandár egységei 2,5—3 km-re —, a 36. gárda gépesített dandár pedig — az ellenség harcbiztosítá­sát szétverve — kb. egy km- re közelítette meg Szécsényt. A szovjet hadvezetés azon­ban nem számolt a német csapatok — előzőekben vázolt nagyarányú összpontosításá­val. A Szécsénytől nyugatra levő magaslatokról az ellen­ség igen heves, szervezett tü­zérségi, aknavető és géppus- katűzzel fogadta a megjelenő szovjet csapatokat, és földre kényszerítette őket. A nagy­község menetből való elfog­lalása nem sikerült. A táma­dás elakadt, sőt 11-én 18 óra 30 perckor — tüzérségi elő­készítés után — a németek egy zászlóaljnyi gyalogossal és öt páncélossal ellenlökést kezdeményeztek... A támadást a 14. gárda gépesített dandár — időközben Hugyagra érke­zett — első zászlóalja meg­állította és az ellenséget ki­induló állásaiba vetette visz­Nem sikerült azonban elő­re jutniuk a szovjet csapatok­nak sem. és Szécsénytől nyu­gatra állandósult a tüzérségi párbaj. Nagy nehézségekbe ütközött az utánpótlás bizto­sítása is, a terep ugyanis st védőknek kedvezett, A magas­latokról az ellenség belátta a szovjet csapatok harcrendjé­nek egész mélységét, és az út­vonalat intenzív ágyú- és ak­navetőtűz alatt tartotta. így utánpótlást és erősítést csak az éjszaka leple alatt lehetett a támadó csapatokhoz eljut­tatni. Ennek ellenére 12-re virradó éjszaka tüzelőállásba vontatták a hadtest tüzérségét s ezek erőteljes tűzcsapásai után 10 órakor a 4. gárda gé­pesített hadtest — a 4. és 6. lovashadtesttel együttműködve — általános rohamot indított Szécsény ellen... A támadást az ellenség — légierejének támogatásával — nemcsak visszaverte, de más­nap, 13-án ők indítottak öt ízben is ellentámadást. Bár ezek az ellenlökések is ku­darccal végződtek, de a né­meteknek sikerült ezalatt a védelem megerősítésére — vi­lágos nappal — további hat tüzérosztályt beszállítania az ostromolt Szécsénybe. (Folytatjuk) Dr. Gáspár János NÚGRAD — 1984. december 12., szerda y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom