Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-30 / 255. szám
A pásztói népi ellenőrök vizsgálták Rugalmas intézkedéseket a tömegközlekedésben A Volán dolgozója az idézett példa szerint arogánsan. drasztikus kifejezésekkel válaszolt az utas kérdésére, ugyanakkor csak elvétve fordul elő, hogy ily módon nyilatkozik meg az autóbuszvezető vagy a kalauz: „Köszönöm’’, esetleg „Foglaljon helyet.'” A hétköznapi eseteket a népi ellenőrök kötötték csokorba. amikor a szó szoros értelmében közérdeklődésre számot tartó vizsgálatuk tapasztalatait összegezték. A minősítés mentes minden túlzástól, hiszen az utazás közügy, valamennyien részesei — esetleg szenvedő alanyai — vagyunk. Okkal írjuk le az utóbbi megállapítást is a tömegközlekedést elemző Pásztói Népi Ellenőrzési Bizottság tapasztalatai alapján (is) igen gyakran jogos a méltatlanikodás. A Pásztói NEB a Hazafias Népfront illetékes bizottságaival közösen — Tari Ottó NEB- tag vezetésével — igen figyelemre méltó megállapításokra jutott. Délutáni zsúfoltság Tanácsoknál, ipari vállalatoknál is tájékozódva az autóbuszközlekedés helyzetéről mindenekelőtt ezt rögzítették: a járatsűrűség- az utazóközönség létszámához viszonyítva kielégítő, időbeni eloszlása azonban nem minden napszakban megfelelő. S hogy mit takar ez a megállapítás a gyakorlatban? Azt, hogy a délelőtti órákban — a piaci napok kivételével — általában nincs gond a járatok férőhelyeivel, délután azonban túlzsúfoltak a kocsik. A népi ellenőrök ehhez nóég hozzátették: ilyenkor nem biztosíthatók a kulturált közlekedés feltételei. A minden részletre kiterjedi vizsgálódás tapasztalatai közül örömteli, hogy a menetrendek betartásával általában nincs gond. az esetenkénti csúszások inkább a váltó gépkocsivezetők helyismeretének hiányosságaira vezethetők vissza. A menetidő kapcsán konkrét tényekre is hivatkozik a vizsgálat. E szerint a Salgótarján és Pásztó között a reggeli órákban közlekedő autóbusz Taron tíz percet várakozik. Az érvelés szerint logikátlan és ésszerűtlen ez a pihenő — legalábbis a munkahelyekre és az iskolákba való pontos megérkezés szempontjából. Utas nélkül... S ha már az iskolát említettük, ide kívánkozik egy másik észrevétel is: az iskolai tanév idején egyes reggeli autóbuszjáratok zsúfoltak, mert ezek egyszerre végzik a körzetesitett iskolába járó tanulók, valamint a munkások szállítását. Ezeknél a járatoknál többször az is előfordult, hogy férőhely hiányában lemaradtak az utasok és gt:alog vagy más eszközzel jutottak el úticéjuk- hoz. A lentiekhez kívánkozik egy ugyancsak életszerűben tény: az egri Volánjáratai — amelyek ezen az útvonalon közlekednek és enyhíthetnék a zsúfoltságot — a hely’iárati megállókban még akkor sem állnak meg, ha utas nélkül közlekednek. A vizsgálat megállapította azt is, hogy a Volán az egyes útvonalakon rendszertelenül, csak esetenként végez utasszámlálást. Ennek következtében nem képes gyors és rugalmas intézkedésekre sem, holott az 'utaslétszám gyakran és jelentős mértékben változik. A NEB-vizsgálat kitért Pásztó városkörzeteire is. E szerint Hasznost és Mátra- keresztest bekapcsolták a helyijárati útvonalba, Mátra- szőlős azonban hiába kérte ezt a városi „kiváltságot” A kérést a NEB jogosnak tartja. Az utazásnak természetesen előfeltétele a jó tájékoztatás, ez ügyben azonban nem sok bizatót állapított meg a vizsgálat. A megfogalmazás szerint az utazók tájékoztatása „a legtöbb esetben kívánnivalót hagy maga után”. A Volán nem gondoskodik a megállókban elhelyezett és eltűnt menetrendek pótlásáról, a pásztói Volán-pályaudvaron pedig több esetben az is előfordult, hogy a hangosbemondón félreinformálták az utasokat. Gazdátlanul? A népi ellenőrök véleménye bizonyára összecseng a naponta utazókéval: gazdátlannak tűnnek az utasforgalmi létesítmények, a járművek pedig az ajtók és ablakok hiányos tömítettsége’ miatt igen porosak. A vizsgálat utal olyan autóbuszra is, amelybe elviselhetetlen meny- nyiségű por került, s az említett járat az utasok többszöri jelzése ellenére is hosz- szú ideig így közlekedett. A megállók és az autóbuszvárók kapcsán ezt rögzítették a vizsgálatot végzők: állapotuk rendkívül rossz. Az ablakokat pór napon belül kitörik, mások szeméttelepnek nézik a környéket — a tisztításnak és karbantartásnak pedig nincs gazdája. Természetesen kiterjedt a NEB figyelme arra is, hogy a munkásszállítást döntő részben szerződéses járatokkal és bérautóbuszokkal bonyolítják le. Ezek kihasználtsága változó, s a tapasztalatok szerint a Volán erre a célra a lefutottabb. gyengébb műszaki állapoban levő járműveit állítja be. A pásztói üzemek egy része saját autóbuszaival szállítja dolgozóit. Ezek férőhely-kihasználása optimális, amihez hozzájárul, hogy együttműködnek más üzemekkel is. A vasúti közlekedést illegő elismerések mellett sajnálatosan sok a kifogás is. Nyilvánvaló voltuk miatt ezeket kár is részletezni, elég utalni egv-két sokatmondó idézetre. Először: ..a személyzetnek csak kis részére jellemző az udvariasság”. Másodszor: ..a fülkék gyakran olyan szemetesek, és piszkosak, hogy az ülőhelyeket sem lehet használni”. Harmadszor: „a szerelvények WC-i kritikán aluliak.” Negyedszer: ..a megállóhelyeken és környékükön csak ritkán takarítanak.” E tények ismeretében nem véletlen, hogy számos javaslatot is megfogalmaztak a népi ellenőrök. A tanácsoknak. a Volánnak és a MAV- nak címezve. Ki-ki megkapta és megkapja a változtatásra sarkalló észrevételt, csak éppen nekünk — utasoknak — nem küldhet személyre szóló felhívást a NEB. Minden ok meg lenne erre a képtelen postázásra is. Kiváltképpen akkor, amikor a szemetelés, következményeiről, vagy a közlekedést kiszolgáló berendezések megóvásáról (időnek előtti, szándékos pusztításáról) esik szó. Ez ügyben ugyanis nem sokra mehet a Volán vagy a MÁV — nélkülünk. K. G. Az ország minden ötödik forintjáról szó van II társadalombiztosítás új rendje Kimondani is sók: 120 milliárd forinttal gazdálkodik even te a társadalombiztosítás hazáinkban. Hát még akikor milyen nagy ez az összeg, ha hozzátesszük: az ország évi költségvetésének 20 százaléka, azaz: minden ötödik forint társadalombiztosítási célokat szolgál. Hogy ehhez megfelelő irányítás, szakavatott apparátus kell, ahhoz aligha férhet kétség. Annál kevésbé, mert — túl a hatalmas összegen — valamennyiünk szociális biztonságáról van szó. Tavaly csupán táppénzre 9 milliárd forintot fizettek ki, — s ez önmagában is nagy összeg szín- ég eltörpül két másik mellett: a gyermekes családok 16 milliárd forintot kaptak családi pótlék címén, a munkában megfáradt és megrokkant embereknek pedig ösz- szesen több mint 75 milliárd forintot hozott a postás nyugdíjként. Ezek Után következik 1984, amikor nagy változás állott be a magyar társadalombiztosításban: a szakszervezetek irányítása alól átkerült állami irányítás alá. Jó előre kikötött alapfeltétel volt, hogy az érintettek — mondhatni: az ország egész lakossága, hiszen kit né érintene valamilyen formában a társadalombiztosítás — semmilyen hátrányt ne szenvedjenek az átállás miatt. Most dir. Bartos István, az Országos Társiadadombiztosítá- sl Főigazgatóság vezetője arról számolt be, hogy július 1-én zökkenő és a legcsekélyebb zavar nélkül megtörtént a változás: a társadalom- b:ztosítás szakszervezeti irányítását felváltotta az állami irányítás. S hogy az új irányítási rendszer korántsem jelent valami olyasmit, hogy az eddigi szakszervezeti demokráciát hivatali irányítás váltaná fel. Ellenkezőleg: egyre erősebben kell érvényesülniük a demokratikus vonásoknak, mind nagyobb beleszólásuk kell hogy legyen a dolgozóknak a társadalombiztosítási kérdésekbe. Mégpedig a dolgozók eddiginél szélesebb körének. Valamennyi dolgozóréteg képviseletet kapott az Országos Társadalombiztosítási Tanácsban: a szakszervezetek mellett a termelőszövetkezeti parasztságot képviselő TOT, az ipari szövetkezetek, az önálló kisiparosok és kereskedőik érdekképviseleti szerve, a KISZ és a nőtanács is. A 45 tagú tanács a Minisztertanács tanácsadó és véleményező testületé, amely kidolgozza és elfogadja saját alapszabályait, megválasztja tisztségviselőit. Joga és kötelessége tehát — a kor követelményeinek és gazdasági lehetőségeknek megfelelően — kezdeményezni a társadalombiztosítás fejlesztését. önkormányzati jellegű testület, amelynek joga van — egyebek között — ellenőrizni a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek munkáját, beszámo1 tátrai a főigazgatóság vezetőjét, javaslatokat, észrevételeket 'enni a társadalombiztosítási kérdésekben, de nem rendelkezik az ilyen célú bevételek es kiadások fölö tt, m ivel eh néz igazgatási apparátusra van szükség, s ez annak, illetve a főigazgatóságnak feladata. A demokratizmus továbbfejlesztését mutatja az is. hogy az Országos Társadalombiztosítási Tanács gyakorolja az elvi irányítást, s — bár a megyei tanács végrehajtó bizottsága hagyja jóvá elnökének és elnökhelyettesének megválasztását — egész sor kérdésben önállóan is joga van dönteni. Így például egyes jogorvoslati és méltányossági kérelmeket elbírálhat. ' beszámoltatja a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetőjét, ellenőrzi az igazgatóság munkáját. A helyi, me- gvei adottságoknak megfelelően a megyei társadalombiztosítási tanács önmaa'a állít- la össze saiát működési szabályzatát, amelyet az. országos tanács hagy jóvá. De — mint a főigazgató hangsúlyozta — sem a főigazgatóság, sem az Országos Társadalom- biztosítási Tanács nem kívánja a megyei „tt”-k önállóságát korlátozni. S hogy mi és mennyiben változik a munkahelyeken? Befejezésül hadd idézzük az OTT ismertetőjéből: „Az állami irányítás megvalósításával megnőtt a jelentősége annak, hogy a dolgozók érdekeinek képviselete és védelme elsősorban a munkahelyen érvényesüljön. Ezért döntő fontosságú az alapszervezetekben végzett társadalombiztosítási munka hatékony, eredményes elvégzése, amelyet 140 000 aktivista segít”. Tegyük hozzá: túlnyomó többségükben odaadóan, lelkiismeretesen, közösség érdekében. Hiszen az ország minden ötödik forintjáról is szó van, de még ennél is hasonlíthatatlanul nagyobb értékről: a dolgozó ember szociális biztonságáról. Várkonyi Endre ilactJ Három magyar vállalat (az ELEKTROMODUL, az INTER- COOPERATION és a REMIX), valamint az NSZK-bé- li Siemens cég magyarországi vegyesvállalatának, a Si- contactnak budapesti székházában hétfőn háromnapos szakkiállítás nyílt. Ezen bemutatják a Siemens legújabb háztartási, híradástechnikai és szórakoztató elektronikai termékeit. E fogyasztási cikkek közül jó néhány ismert a hazai piacon is, egyebek között a mélyhűtőszekrények, a Hi-Fi tornyok, képmagnók, zsebrádiók és háztartási kisgépek, amelyek színesítik a magyar üzletek választékát. A kiállítás megnyitóján elmondták: a most 10 éves vegyesvállalaton keresztül az idén — a múlt évi forgalomhoz képest — a Siemens megkétszerezte magyarországi szállításait. A Sicontact folyamatosan felkutatja azokat a le- - hetőségeket, amelyek révén a magyar importot ellentételezni tudják. Nógrád megyei vállalatok is részt vettek az október végén megrendezett Budatranspack nemzetközi kiállításon. Sikerrel szerepelt a nyomdaipari vállalat, a szécsényi Rákóczi Mgtsz és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. — Barna — Szocialista brigádok vetélkedője A balassagyarmati Palóc Múzeum a napokban rendezte meg azt a történelmi vetélkedőt, melyen az intézménnyel együttműködési szerződésben álló szocialista brigádok vettek részt. A múzeum előzetesen felkészítő előadásokat tartót;, könyv- és kiadványajánlatokat készített, múzeumi tárlatokkal segítette a felkészülést. A vetélkedőn Nóarrád megye XIX. század közepén kezdődő és a második világháborúig ilerjedő időszakáról, valamint Balassagyarmat felszabadulás utáni történetéről kellett számot adni a résztvevő 9 szocialista brigádnak. Legjobban a városgazdálkodási vállalat Május 1. elnevezésű kollektívája szerepelt, majd a kőbányai porcelángyár helyi egységének II. Rákóczi Ferenc nevű brigádja, míg harmadik helyen a kábelgyár Bláthv Ot1ó Szocialista Brigádja végzett A vetélkedőt Balassagyarmaton az idei múzeumi és műemléki hónap keretében szervezték. Önkéntes önkenyesseg ? Szombat van. Kommunista szombat, mondja az útitársam, aki az előbb még lelkesen integetett az országút mentén. — Bemegyek a melóhelyre, csakhogy éppen lássanak! — jegyzi meg tréfásan, becsatolva a biztonsági övét, aztán az órájára pillant: — Ö, még nyolc óra sincs! — Nem túlzottan lelkesedik ezért a kommunista műszakért... — Hát. ami azt Illeti... — sodor egyet a bajuszán. Fél szavakból megértjük egymást Már rég elfelejtettem a stopossztorit, föl sem említeném, ha nem kellett volna telefonon hívnom egyik nagyüzemünket. Tizenegy óra múlt. nem sokkal Csörgött a telefon, a portás vette föl. — Érdeklődöm, van-e önök nél ma kommunista műszak? — Hogyne, kérem, hogyne.... — Legyen szíves akkor, kapcsolni valakit, aki erről néhány mondatos fölvilágosí- tást tudna adni. — Nem tudok! — Nem muszáj az igazgatót, akárki... — Nem tudok! Tizenkettőig tartott a műszak, senki nincs már benn. — Dehát még fél tizenkettő sincs... — Mondtam: nem tudok adni senkit! — s már búgott is a normál ,.á”. Letette. Már rég elfelejtettem volna a oortás szavait, ha nem érdeklődöm, egy másik nagyüzemben. — Persze, hogy volt kommunista műszak! — kapom a választ. — Volt? Hisz, fél tizenkettő... — Hát... megpróbálok kapcsolni valakit... várjon csak... valakit talán még tudok kan- csolni... Rodolfónak se sikerülne ez, már érzem a hangján. Pedig Rózsa Gyuri ehhez a telelőn-; központoshoz képest kismiska, kapcsolás ide, kapcsolás oda, ám senki nem veszi föl. Ezt is elfelejtettem volna, — óh, hervatag memóriám!—, ha hazafelé menet nem futok össze bányász ismerősömmel. — Kommunista műszakról jövök! — újságolja majd miután látja hogy széles fintorral fogadom a hírt. hozzáteszi : — Jönnél le egyszer a bányába, aztán megtudnád, mi az, hogy dolgozni. Apukám — ez a szavajárása —, nemcsak dumálni kell a melóról; kétszázhúsz tonnát küldtünk a föld fölé. — És meddig dolgoztatok? — Mi az, hogy meddig? — nem érti a kérdést. De már magj'arázatra nem jut idő, csak éppen belekezdek a korábbi telefonok ismertetésébe, érkezik a busz. — Majd a többit megírod! — int az ablakból, aztán elröfög a farmotoros. Tényleg, meditálok, egyszer érdemes lenne megnézni, valójában hogyan is zajlanak le ezek a kommunista műszakok, firtatni, miért koptattuk meg egynémely helyen ezeknek a szavaknak a csengését, menynyi anyagi hasznot és erkölcsi kárt jelenthet egy rosszul szervezett műszak, az egyik helyen mért tudják becsülettel végigdolgozni, másutt mért ez a lófrálás napja, továbbá: ha egyszer valaki önkéntesen vállalja, akkor önkényesen mért nem megy el, ha pedig elmegy, mért nem dolgozik tisztességesen ? Szóval, érdemes lenne megnézni. Csak azt nem tudom, hogy rendes vagy kommunista műszakban... Tanka László NÓGRÁD - 1984. október 30., kedd
