Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-07 / 184. szám

Éjszakai műszak (I.) Kovácsolás egyenes Bevallható a tévedés, ha s/,embesülük a valósággal. Csak néhány alkalom, amit éjszakai műszakban töltött*»« ha-.nine évem alatt. Emlék: helyettesként éjjeli őrségben egy építkezési telepen, hólapátolás az utcán, felszolgálás hajnalig nyitvatartó étteremben nyáron... És mind fárasz­tó volt, különös hangulatú. A rendszeres éjszakai munkáról, ami a gyárakban fo­lyik, csak felületes ismeretek: először lelkes, naiv elkép­zelek mint hősi tettről, később hallomásból: pepecselő munka, csendes tevés-vevés, szunnyadó tempó.,. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek ko''ácsolóüzemóben éjsaakós művezető Balos« Géza. Harminc ember dolgo­zik irányítása alatt ezein éjszakán. A hagyományos kei encéken. járműalkatrészt, lég*'a lapácshoz fejtőnyársat kovácsolnak, és itt dolgoznék a darabolok, a köszörűsök, a szőlőtök. Általában betanított munkát végeznek, de vannak olyanok is, akiknek kovács- szakmája van. Ebben az üzemben nappal is ilyen lét­számmal dolgoznak és itt mindenki három műszakra jár. Egy-egy művezetőnek ál­landó emberei vannak mind­három műszakban, és szeren­csére sok az univerzális dol­gozó is. Balogh Géza 1971-től há­rom műszakos művezető, munkásai törzsgárdatagoknak számítanak, öten-hatan van­nak a fiatalabb korosztályból, de azok is már két-három éve itt dolgoznak. A kovácsok utánpótlása bajos, kevés az új jelentkező. Nehéz munka, az embereket megviseli. Évek­kel ezelőtt, amikor termékü­ket még többen rendelték, a fizikai terhelés a mostaninál is nagyobb volt. — Az éjszakai műszakot ugyan ki lehet bírni, de azért megszokni soha nem lehet. A kritikus időpont három és fél öt között jelentkezik, akkor­ra fáradnak el legjobban az emberek — mondja a műve­set». — De baleseti szempont­ból az éjszaka nem veszélye­sebb. A délutáni műszakban nyugtalanabbak az emberek, úgy hét-nyolc óra tájban... * A süllyesztékes kovácsüzem­ben Szamed József a műve­zető. Itt is járműalkatrésze­ket készítenek: csukldvillát, sebeségváltóházat, csapágy- testet. Az úgynevezett norma- lizálóban, ahol a szemcsefi­nomítást végzik a termékeken, a nemesítőben, ahol szívósab- bá teszik az anyagot, rehabi­litált munkások dolgoznak — éjszaka. Maga a művezető 1959-ben szabadult a gyárban kovácsolótanulóként, s 1973-ig kovácsolt, már akkor is há­rom műszakban. — A fiatalabbakon, amikor beállnak három műszakra, látni, hogy megtöri őket — közli a művezető. — Nekem már olyan, mintha nappal dolgoznék. Az éjszakai mű­szak után fél kettőig-háromig is tudok aludni. A hét végén azonban mégis észreveszi ma­gán az ember, hogy fárasztó műszak ez, leginkább az ét­kezés rendszertelensége miatt. Az üzemben is szoktunk enni, általában úgy két óra körül. Később azt mondja: — A termelés, a teljesít­mény ugyanannyi éjjel is, mint nappal, a normák azo­nosak. Előre megvannak a programjaink, s ha valami miatt mégis váltanunk keile­XII. közgazdasági nyári egyetem ! ;,A gazdasági asszimiláció magyarországi problémái” címmel hétfőn megkezdődött a XII. közgazdasági nyári egye­ltem. A TIT budapesti szerve­zete valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem együttműködésével ren­dezett kéthetes kurzust Bal­jai László, az MSZMP KB osztályvezetője nyitotta meg a Magyar Kereskedelmi Ka­mara székházában. A többi között hangsúlyozta annak ^fontosságát, hogy a nyári (egyetem — tizenöt országból érkezett — résztvevői reális képet alakítsanak ki Magyar- ország gazdaságáról. Ezt szolgálják azok az elő­adások és konzultációk, ame­lyek gazdasági rendszerünk átfogó jellemzőit, pénzügyi rendszerünket, hitel- és árpo­litikánkat, iparpolitikánkat, a ivá”alati gazdálkodást, a jö- (vecielmi srüktúrát, az életszín- iVonal-politikát elemzik. Az el­ső nap nyitó előadását Kádár Béla kandidátus, a Világgaz­dasági Intézet osztályvezetője tartotta Magyarország világ- gazdasági helyzetéről. A nyári egyetem magyar és külföldi hallgatói, fiatal elmé­leti közgazdászok, bankárok, üzletemberek, szakírók pro­fesszorok és egyetemisták — a szakmai programokhoz kapcsolódóan ellátogatnak a Taurus Gumiipari Vállalat­hoz, a csepeli Duna Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetbe, illetve az Országos Tervhiva­talba, és ismerkednek hazánk társadalmi helyzetével, tör­ténelmével. Az immár tizen­kettedik alkalommal megren­dezett, nyári egyetem előadá­saiból, vitáiból a közgazdá­szok képet kaphatnak a ma­gyar gazdaság működési me­chanizmusáról, jobban megis­merve a magyar törekvéseket és gyakorlatot. (MTI) Pbarmalrarie: társasági szerződés, közös iroda 1 Jelentősen növelte konver­tibilis exportját a Pharmat- raae Külkereskedelmi Válla­lat. Az év első hat hónapjá­ba.» mintegy 20 százalékkal töboet értékesített a tőkés­országokban, mint a múlt esz­tendő hasonló időszakában. A hagyományos gyógynövénye­ken, illóolajokon kívül külön­böző gyógykozmetikumokkal, ■— samponokkal, krémekkel —, továbbá állati takarmányada- lékokkal, szeszipari mellékter­mékekkel és sütőipari adalék­anyagokkal jelentek meg a külpiacon. Az idei kivitelben az új cikkek értékesítése meghaladja a tíz százalékot. Az export gyors ütemű nö­veléséhez nagyban hozzájárult, hogy a külkereskedelmi vál­lalat szélesítette együttműkö­dését hazai partnereivel. A belföldi ' «élőkkel — egye­bek közö a Szilasmenti Ter­melőszövetkezettel — társasá­gi szerződést kötött, a Herba­ijával pedig közös irodát lé­tesített. Ennek révén sikerült a korábbinál jobban össze­hangolni a termelési és érté­kesítési elképzeléseket, s oiz- tosítani a közös érdekeltséget. Tartós kapcsolatok kiépíté­sére, az eladások további bő­vítésére a Pharmatrade több külföldi partnerével hosszú le­járatú szerződést írt alá. Az NSZK-beli Chemie-Werk Homburg céggel kamilla, a holland Watermann céggel pedig kömény magyarországi termesztésére, illetve külföldi értékesítésére kötöttek szer­ződést. A külkereskedelmi vállalatnál az eddigi export- megrendelések alapján az év hátralévő részében a kivitel további növekedésével szá­molnak. A konvertibilis ex­port az idén várhatóan 25 százalékkal haladja meg a ta­valyit. (MTI) [Határjárás Kombájnosok derékkal ne, meg tudjuk azt is tenni, mert a technológiai előírások nálunk vannak, a gyakorlat és a tapasztalat is kisegít bennünket. Ha kell rutinoól dolgozunk. Pedig elég sok gyártmányunk van, vagy két­százötven. Olyan emberek jönnek éj­szakára, akiknek kell a pénz. A munka jól szervezett: az előmunkás felelős a gyárt­mányért és a gépért, de rá­juk jut a munka java is, a sajtolás. Az üzemben vannak állandó nappalos munkakörök is, azokra a munkákra éjsza­ka nincs szükség. A kiszolgá­ló részlegek csak nappal dol­goznak. — Húszán termelünk itt éjszaka. Az asszonyok álmo­sabbak. .. Aki kemencén dol­gozik és van egy kis ideje két anyagberakás között — há- rommégy perc — addig el-el- bóbiskol, de nemigen kell. rá­szólni, hogy ébredjen fel, ez mar ösztönösen megy ná­luk. .. Áttekintünk egy üvegabla­kon és a művezető mutatja a példát. Az asszony feje le- csuklik, de dereka egyenes, aztán felszegi a fejét, mun­kához lát, beadagolja az anyagot. Száméi József mű­vezető műszakjában négy éve nem volt baleset. * Meg nem állom, bemegyek a kovácsolóüzem, különálló épületében levő vécéjébe. A mozaiklapok feketén lucsko­sak, a földre festett nyolc­tíz fülkében a csészék ra­gacsosak a mocsoktól, nagy darab újságpapírral a tetején bűzölög tartalma. A lassan csordogáló víz úgy látszik, ki­kerüli. Piszkosak a falak is. (Folytatjuk) TI. Több a vidékről bejáró Téglaburkolatü betonelemek Paksról Mezőtúri vörös téglával bur­kolt és más tetszetős külsejű ibetonpanelok sorozatgyártását kezdték meg a Paksi Építő­ipari Szövefkezeíiben. Először a Budapesti Műszaki Egyetem építkezésén használtak min­taként téglaburkolaté falpa­nelokat. Ilyen elemeket al­kalmaz jövőre az Alba Re­gia Építőipari Vállalat a szé­kesfehérvári kórház új szár­nyának, diagnosztikai és ren­delőintézetének építéséhez. Hasonló fugázott tégla falpa­nelokat gyártanak a budapesti Róbert Károly körúti kórház építkezéseihez és a szigetvá­ri postaépülethez. Sok megyében már befeje­ződött az aratás, Nógrádban még javában tart, bár az iram ugyancsak felgyorsult az utóbbi napokban. Ebben közrejátszik az is, hogy vala­mennyi nógrádi gazdaságba visszaérkeztek az Alföldön dolgozó kombájnok, többnyire az ottani partnerek gépeivel együtt. A legtöbb megyei nagyüzem azonban egyedül birkózik az aratás nem kis feladatával. Min! olajozott gépezet A bátonyterenyei termelő- szövetkezetben reggel nyole óra után nem sokkal mái indulásra készen állnak a kombájnok az aratás megkez­désére. Alig tizenkét órája jöttek be a földekről, de ilyenkor az idő nagy úr, s az iram is ennek megfelelő. — Nem tudod hol a másik zsírzó? — érdeklődik Márton János, a gazdaság egyik leg­tapasztaltabb kombájnosa, ifjú — alig tizenéves segítőtársá­tól, Percze Attilától. — De tudom — hangzik a határozott válasz, s igazolás­ként nyomban elő is kerül az ominózus eszköz. — Nem vagy véletlenül az elnök rokona? — kíváncsisko­dom a serdülőkorú segédveze­tőtől. — De igen. Méghozzá köze­li. A fia vagyok. A válasz hallatán büszkén mosolyog mögöttem az elnök. Ez nem is csoda, mert ebben az aratási felfordulásban egy második zsírzót megtalálni még egy olyan közös gazda­ságban sem kis dolog, mint a bátonyterenyei, ahol köztudot­tan évek óta rend van. Márton József azt sem tud­ja már pontosan hány aratás­ban vett részt: — Az biztos, hogy 1959-ben vágtám először búzát. Volt olyan év, hogy 90 vagonnal arattam. Pedig akkor még nem voltak ilyen gépek, mint most, a búzáról nem is szólva. — A hozamokról még korai volna beszélni — kapcsolódik a beszélgetésbe Percze József elnök. — Inkább erre az újí­tásra hívnám fel a figyelme1 — mutat a Claas-Domináto- ron feszülő kis sátortetőre. — A magláda fölé erősítettük föl ezt a ponyvát, így a me­redek domboldalakon sem hullik a búza a magtartályból. Az ötletet ezúton ajánljuk megvalósításra. Nem sokba kerül ellentétben a búzával. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy nem Danyikó Ilona szabta-e a ponyvát a kombájnra. Itt az aratásban ugyanis nőiruha-készítő szak­munkástanuló is részt vesz. — Szállítójegyeket állítok ki — állítja a talpraesett kis­lány, a bátonyterenyei ISZI immár másodikos tanulója. — Tavaly is itt dolgoztam, tízforintos órabért, fizetnek, jól jön a pénz. — Nem volna jobb a ru­hagyárban eltölteni a szün­időt? — Ez sokkal érdekesebb. Édesanyám is itt dolgozik a gazdaságban és nagyon jó a társaság is. Szívesen jönnék ide dolgozni. Az elnök ezen újfent csak mosolyog. Részben mert sza­bókat nem kívánnak egyelő­re alkalmazni, részben azért, mert az ifjú hölgyek ilyen korban még meglehetősen bi­zonytalanok a pályaválasztást illetően. A kombájnok közben szé­pen útra kelnek. Űticéljuk a szemközti gabonatábla. Fábri Erik kombájnja kap bele el­sőként az érett búzába. A Claas-Dominátor mérhetet­len falánksággal kezdi a bar­na kalászok bekebelezését Bátonyterenyén folytatódik a legnagyobb nyári munka. Kallón fúl a felén Kálión csak úgy reszket a forró levegő a barnás búza­táblák felett. Czebe János, Táborszki Pál, Dudok János és Orgoványi László kék-fe­hér E—516-os kombájnjai ir­datlan port kavarva úsznak az augusztusi búzamezőben. Az ember örül, hogy ki­szállhat a Varga Lajos elnök által vezetett Moszkvics fur­gonból. Abban legalább ötven fok meleg volt... — Három 4-4 kombájnból álló egység dolgozik a határ­ban. Már a második éve kol­lektív bérezés van, mert az emberek így tartják igazsá­gosnak — újságolja az elnök. Ezelőtt pedig meg kell ha­jolni, mert minden bizonnyal másként dolgoznak a kom­bájnosok, ha elégedettek. A tempóval nincs is baj, a me­gye harmadik legnagyobb ka­lászosterülettel rendelkező gazdaságában minden a leg- olajozottabban halad. A csaknem 2200 hektárnyi ka­között lászosterületből majd 1500 hektáron már elvégezték munkájukat a betakarító gé­pek. — Milyen hozamra számíta­nak? — Bízunk benne, hogy a tervezettnél többet sikerül betakarítani — mondja Pus­kás József, a fiatal főagronó- mus. — Egyes táblák termé­se ugyancsak biztató. Dél körül végeznek a kom­bájnok a Vanyarc alatti táb­lával. A kombájnosok már az ebéd közben arról tárgyal­nak, merre, hogyan mennek tovább a káliói határba. — Meddig dolgoznak ma? — Nyolcig-kilencig — vála­szolja Czebe János. — Ha jő a termés, nem szívesen állunk meg a tábla közepén. — Napi 68 vagon gabonát learatni nem gyerekjáték — mondja Táborszki Pál. — Légkondicionálás ide, vagy oda, a fülkében ilyenkor 45 fok meleg van. Dudok János már mesz- szebbre tekint: — Hová megyünk kirándul­ni az aratás után? — érdek­lődik az elnöktől. — Ahová akartok, ugyanúgy mint eddig. Ezen azután elvitatkoznak egy ideig, mert dönteni nem is olyan egyszerű dolog, mint gondolnák... Az imént még hangosan vi­tatkozó szakemberek elcsen­desülnek, ahogy a szakmai dolgokra terelődik a sző. A kisebb hibákat — megállapo­dás alapján — közösen javít­ják, ahogyan az egy jó kollek­tívához illik. Időnként szid­ják a könnyen szakadó ékszí-t jakat, ami sok gondot okoz. Lenne drágább, de jó — Inkább lenne öt forinttal drágább, de ne kéne minden második-harmadik nap cse­rélni — vélekedik Orgoványi László, nagy derültséget arat­va. Egy ékszíj, ugyanis több­száz forint, s vélhetőleg öt fo­rinttal többért sem lenne jobb. A négy E—516-os felsorako­zik az úton, irány a követke­ző állomás. Van még jó né­hány hektár arafnivaló. — Naponta 80—84 vagon búza érkezik be a magtárba — mondja Varga hajós elnök. — Ha így haladnak a jövő héten befejezzük az aratást. Talán nem is rossz eredmény­nyel. .. Zilahy Tamás Számítógép segíti a termelést Mátraterenyéa Számítógépet is alkalmaznak a Ganz-MAVAG mátralerenycf gyáregységében. A berendezés jövedelmezőbbé teszi * termelést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom