Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

Ä város és vonzása

Beszélgetés dr. Petrik Jánossal, Balassagyarmat város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának titkárával

Bállá Ödön:

Volt egyszer egy szálloda

5. Szilveszteri hadipiknik

r Üj esztendő, új szervezeti fölépítés az államapparátusban: átszerveződik, a közigazgatás. A hosszú esztendőkön át területi munkát koordináló járási hivatalok januártól átadják a tennivalókat a helyi közigazgatásnak. A községi tanácsok nagyobb önállóságot élvezhetnek, s azzal minden bizonnyal élni is fognak. Egyes települések a körzeti központok feladatkörét kapják. Ezek közé tartozik Nógrád- ban Balassagyarmat. Mit jelent az új szervezeti „fölállás”? Milyen szerep jut Balassagyarmatnak a környező települések életében? Hogyan birkóznak meg a megnövekedett feladatokkal? — ezekre a dr. Petrik Jánostól, a városi nak titkárától.

— Valóban új lesz minden 1984. január elsejétől?

Korántsem. A járási 'hivatal feladatai közül már ko- Irábban is gyakoroltuk az egészségügy, a sport és a munkaügy irányítását. Erről együttműködési megállapodás Rendelkezett. Amikor egyébként a tennivalók egy részét megkaptuk a hivataltól, már javában tartott az államigazgatás korszerűsítése — számtalan kísérlettel. A fenti volt ez egyik lehetséges mód a megújuláshoz. Erről az időszakról jókat mondhatok, az állampolgárok aligha vették észre, hogy a város gyakorolja a hivatal korábbi jogköreit, az átállás zökkenőmentes volt.

— Ml lesz hát az új?

— Balassagyarmat körzeti központtá lép elő. így kilenc tanácsot és magát a várost, összesen huszonnégy települést egy közigazgatási egységnek tekinthetjük. A területen negyvennégyezer ember él. A város központi szerepe nem jelent alá-fölérendelt- ségi viszonyt, kifejezetten együttműködésről, mellérendelésről van szó. A tanácsok és testületeáik, a megfelelő szakapparátusok önállóan

döntenek ügyeikben — ez egyben megnőveke debt felelősségüket is jelenti. A város átvesz egy szűk skálát a tennivalókból. Olyan esetekben, amikor speciális szaktudást igényel az ügy, vagy községenként nagyon ritkán fordulnak elő. Például ilyenek a kisajátítási ügyek, vagy a gyámügy területéről az örök- befogadás. Ezeket első fokon a városi tanács intézi. Megkell mondanom, hogy a területi tanácsok az elmúlt évek alatt megerősödtek, kitűnő szakemberek dolgoznak ott, így kevés esetben fordulnak majd

kérdésekre kertem választ tanács végrehajtó bizottságáa körzeti központhoz. Végül is ez a cél: a helyben keletkező ügyeket oldjuk meg helyben.

— A körzeti központok tel- adatokat kapnak a megyei irányításban is?

— A megyei tanács szak- igazgatási szervei adott feladatokért felelősek. A feladatok ellátásába bevonják a körzeti központokat.

— Mondana egy példát?

— Pénzügyi ellenőrzés. A körzeti központhoz tartozó, tehát a vonzáskörzetben működő tanácsok pénzügyi gazdálkodását figyelemmel kísérhetjük, ha ezzel a megyei tanács megbíz bennünket. Már korábban is kísérleteztünk a nagyobb egységben gondolkodás ügyében, ez megint újabb lehetőség. Több, azonos gondokkal, adottságokkal bíró település sorsát együtt formálhatjuk. Ez fejlesztéstől a működési feltételek biztosításáig tulajdonképpen az élet minden területére vonatkozik.

— Ezzel a városi tanács feladatai alaposan megnőnek. Biztosítottak-c a feltételek? Nem érzi-e meg majd a város a tanácsi munkában bekövetkező változásokat?

— Nyugodi: szívvel állíthatom, hogy nem. Fölkészültünk. Lehetőségünk volt és éltünk is vele. hogy az apparátust minőségileg megerősítsük. A jövendő többletfeladatok ellátásához státusokat és anyagi fedezetet kaptunk. Kétségtelen azonban, hogy szemléleti megújulásira lesz szüksége az apparátusnak és a testületnek egyaránt, hiszen a döntéseknél nem csupán a városban, de annak körzetében is kell gondolkodniuk az embereknek.

— Mi a biztosíték arra, hogy a terület tíz tanácsa valóban megpróbál nagyobb egészben gondolkodni?

— Hamarosan megalakul egy bizottság, nevezzük koordinációs bizottságnak. Tagjai a terület tanácsainak képviselőiből verbuválódnak és ők lesznek az együttgondolkodás agy trösztje. Nem csak azért, mert sok gondolat tőlük indulhat el a megvalósulás útján, de fölpezs- dítői lehetnek a községi közigazgatásig munkának is újfajta szemléletükkel, meg azzal, hogy gyorsabban cserélődhetnek az információk, ötletek.

— Ha ez az újfajta szemlélet, a nagyobb egészben való gondolkodás valóra válik, könnyen belátható, hogy átgondoltabb lehet a fejlődés — minden nehézség ellenére.

— Szőkébbek az anyagi lehetőségek. Fölösleges ott művelődési központot építeni, ahol az nem tölthető meglátogatóval. Amink van és amink lesz, az töltse be feladatát: ezért is kell együtt gondolkodnunk. Kétségkívül több lesz a feladata a városi tanácsnak. Most tisztázódnak még, hogy a megyei irányításból mit ruháznak ránk. Nyilván objektiven bírálják el a nagyságrendet, hiszen nekünk elsősorban a helyi feladatokat kell ellátnunk. Egyéb tevékenységünk nem mehet önállóságunk rovására. Az új fölállású államigazgatási szervezet erősíti a helyi tanácsok önállóságát, törekszik a tanácstagok aktivizálására, hiszen egyre nagyobb szükség lesz az alkotó gondolatokra. Ugyanakkor a települések nyitottabbak is lesznek, hiszen környezetükkel, más településekkel együtt tervezhetik a jövőt. Épp ezért mi igényeljük, hogy a várót vonzással bíró intézményeinek életébe szóljanak bele azok, akiknek a szolgálatában állnak ezek az intézmények. Legyen meg a visszacsatolás! Hiába pompázatos a program, ha nincs közönsége! Látjuk a célt: a lakosság színvonalas kiszolgálását. Tág tere van a közéleti munkának, csali minél többen éljenek vele! Január-tói tehát nem új lesz a tanács munkája, hanem más. De talán ettől a mástól új is. Reméljük!

Hortobágyi Zoltán

Két szoba egymásba nyitva. Az asztalok mellett hűtővödör pezsgővel. A vendégek konyakkal, borosüveggel érkeznek. Hadipiknik. Herr Arany fogad, az álgestapós. Most már szmokingban van, karcsú és elegáns. Jön egy díjbirkózó külsejű, drótkefehajú fekete férfi, vastag nyaka mint a bivalyé. Őt még nem láttam. Padlizsánnak szólítják, erdélyi menekült, mint megtudom, a papája vagy mamája bolgár volt, kertészeteik nyomán ragadt rá a pesti gúnynév az aranyifjúság körében. Aztán itt van báró Petneházy Alex és a szeretője. A Mariska.

Winkler, a valutaügynök, akit Tamásnál ismertem meg, egy absztrakt képet néz, már nem józan, a kezében konyakospohár. Mellette Herczeg Lajos, aki állandóan olyan képet vág, mintha a papa fegyvergyárának egész évi produktuma az ő vállát nyomná. És itt van Radoesay- Schwartz, aki mint valami kisgyerek a csörgőjével, egy zacskó Napóleon-arannyal játszik, hogy mindenki nagybecsű figyelmét felhívja erre. Padlizsán mellett Salamon Pici: platinahajú, karcsú, szép alakú, úgynevezett telefonszínésznő, azaz színpadon még nem sokan látták. Mindenkire mosolyog, kétségbeejtő egyformán.

— Gyerekek, hát sosem kártyázunk? — szólal meg Padlizsán. Előkerül a koporsó. Ä koporsó egy kis ládika. Igazi smenező hozzá se kezd a játékhoz enélkül, amelyből húzzák a kártyalapokat. Ilyen koporsó volt a Nemzeti Kaszinóban, a siófoki kártya- klubban és tudja az ég, hány kis kártyafészekben széles e Budapesten. És ülnek az asztal körül a partnerek. Csak gitóicelek, hiszen nincs pénzem erre a játékra. Előttük pénz, sök pénz. Mert zseton nincs, így készpénzre megy a játék. Hegyen pengő, dollár, font vagy Napóleon-arany. A csillár minden égője ragyog, a francia kártya figurái ismerősen mosolyognak. Mintha nagyon messzire került volna a front és a háború.

Ekkor kopognak az ajtón. Fekete egyenruhás, kifényezett fekete csizmájú, karszalagos nyilas lép be. Összecsapja bakóit és jobb karját felfelé lendítve kiált:

— Kitartás! Éljen Szálasa!

Mögötte a kis ürgebajszú

Mihálkovics Andor, az álújságíró, álközgazdász és álhazafi. Ragyog a képe, mint aki gyémántot talált az utcán. íme, lássátok, milyen barátom van! Amikor már beljebb kerülnek, kiderül, hogy ez a kedves ivókoma, ez a Müller testvér nem razzi- ázik, ezúttal megánember.

Hát iszik is. Pamacs bajsza alá hangyaszorgalommal önti a konyakot és dalol: „Ébredj magyar!”. De olyan röhögés a válasz, hogy megdöbbenve jártat ja körül véreres szemét a társaságon. Padlizsán kiabál a röhögésbe:

— Te, ne énekelj, mert Gigli testvérnek jobb hangja van. Hanem inkább mondjál valamit nekünk a vérrög valóságról.

Müller testvérnek azonban az agya nem forog gyorsan.

— Az micsoda, kérem? — néz a társaságra a felemelt pohár mögül.

Forog velem a világ. És ezek elől kell bujkálni? Ezek miatt kell rettegni ? Hiszen ostobák, fajankók!

Prrrrrr! Prrrr! Prrrr! Nagy csend lesz. A géppisztolysorozatok szinte az ablak előtt recsegnek, majd ismét egyes lövések. A szomszéd szobából, ahol Pici már egy csöppnyi nadrágban lejt valami keleti táncot a gramofonzene ütemére, áthallaitszik a hirtelen megbicsakló _ tű reccse- nése, amint lefut á lemezről. És lent ismét csattognak a fegyverek.

— A győzelem éve, testvérek — csuklik Müller. Ebben a pillanatban a kártyaasztal felöl rekedt hang hallatszik.

— Kész vagyok, pajtások, totál kész. Egy fillérem sem maradt.

Alex báró.

— Na, mit bámultok ? Azt hiszitek, már nincs tétem? Egy Petneházyinak mindig van mit kockám tenni. Ott az a kis tündér, nem elég szép tét? Azé, aki megnyeri!

És bárgyú mosollyal tat barátnője felé...

Tánc, tánc, körtánc, kavargó, őrült forgatag. Már az ágyamban fekszem, óriásira nőtt arcokat látok. A kis Mi- hálkovics fejét, de a bőrkabátos vállán. Égy papírost

sassal: ,,Ceheime Staatspolizei”. A . francia kártya figuráit. A Káró király nyilas karszalagot visel.

Hánykolódom az ágyban és olyan józan vagyok, ahogyan csak nagyon részeg emberek tudnak lenni. Aztán kopognak az ajtón és bezuhan Petneházy barátnője. A Ma? riiska. Sír, vacog.

— Ne haragudjon, hogy zavarom. Megölte, képzelje el, megölte. Ez a gyilkos, ess a dög.

— Dehóf ki kicsodát?

— Alex. Agyonlőtte Szántó Ernőt. A volt felesége barátját. Nem érti? Persze, hogy is értené, maga ezeket nem ismeri. Segítsen rajtam. Ez az őrült most akárkit lelő. Engem is, hiszen tudja, hogy gyűlölöm. Tudja, miért lőtte le azt a fiút? Ernő ideküidte hozzá a volt feleségét, Lilit, hogy szerezzen neki hamis papírt, mert a környékükön állandóan razziaznak. ö nem segített neki, s a nő elment. Fél óra múlva idejött Ernő.' Kereste Li'lit. Nem hitte el Alexnek, hogy nincs itt. A másik szoba ajtaját behajtották, mert Pici disznólko- dott odabent, azt hiszem Padlizsánnal, de mindegy, semmi közöm hozzá. Alex rászólt, hogy nincs ott Lili, ne menjen be. Ernő mégis megfogta a kilincset. Az az őrült ráüvöltött: Űri becsületszavamra nincs ott, ha bemész’ lelőlek. És amikor Ernő belépett. lőtt is. A becsületszava miatt. Ez a féreg, ez a rongy, akit egy vén hercegnő tartott ki, selyemfiúja volt három évig Cannes-ban.'

Töprengek, hová vigyem a lányt. Tamás elköltözött, tulajdoniképpen nincs itt senki,' akibe megbíznék. Aztán eszembe jut, hogy a lánynak a szerelő Béla bácsi a keresztapja. Hová is vihetnél» máshová? Magamra kapok valamit és kísérel» az alagsorba, Béla bácsi szobájába.’ Amikor visszamennék, akkor érkezik a szálloda kapujához Alex báró és Herczeg Lajos. Később megtudom, hogy a férfi, aki az imént sebet kapott, még két újabb golyóval testében ott fekszik - a Petőfi tér egyik padja tövében...

Következik: Egy lány a ka3, vas Duna-parton,

^iirHfiiiimiiiiiiHninmiiiimnmanmnnniiflniHiimiiiiiiiHimiumiiininmniinHnHuiinimiiiiiimiiiiiiiiiinmimiiiiiiitiHimiiiuiiiiiiiiiiiiiiiimiinniiiiiniHimiiiHiiHniiiiiniiiiffliiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiHiinHiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiMiiiiiiiiiHtiiiMiiiiiitiiHiimniintiiiiiiiiiiiHHiiiiiiiiniHi:

a közvilágításban

Levélbélyeg — nedvesítés nétkül

' A levélbélyeg hátoldalát ■meg keld nedvesíteni, ha fel akarjuk ragasztani. Sok levél esetén ez hosszadalmas munka, s a bélyeg ragasztóanyaga néha az egészségre is ártalmas lehet. Angol kutatók legújabban olyan ragasztóanyagot fejlesztettek ki, amelyet nem kell nedvesíteni. Ezt a ragasztóanyagot nagyszámú, mikroszkopikus méretű tokban egyenletesen elosztva viszik fel a bélyeg hátoldalára. A felragasztáshoz nem kell mást tenni, mint rányomni a bélyeget a borítékra. A nyomástól a mikrotokok eltörnek, a ragasztóanyag rákenődfk és rögzíti a bélyeget.

A hurrikán ereje

' A trópusi forgóvihiarok Óriási energiájára újabb szemléletes példát szolgáltatott a Bebe nevű hurrikán, amely a Fiji-szigetektől 1000 kilométerre északra elterülő Funafuti \korallszirtet sújtotta. A szirt délkeleti partján' a Bebe egy 18 kilométer hosz- szú kavicstöltést emelt. A töltés átlagosan 37 méter széles és 3,5 méter magas, egész tömege pedig becslés szerint 2,8 millió tonna. Ebből alig J. százalék homoki a többi 9—10 centiméter átmérőjű kavics. Még egy 7 méter átmérőjű kőtömböt is találtak közte. Az új töltést a korall- szirt szigetláncától 2—50 méter széles árok választja el.

Nem nagy ügy, mondhatná bárki. Nem ég egy izzó, és altkor mi van ? Világos, hogy az gondolkodik így, akinek utcájában nincs ilyen gond. Bizonyítja azt, hogy a kivi- lágítatlanságot már-m-ár tarthatatlan állapotnak lehet nevezni, az, hogy a néhány tanácstagi beszámolón nagy erővel törték fel ezek a problémák. Sőt! A Salgótarjáni városi Tanácsnál, a lakossági bejelentések jelentős része ilyen gondokat jelez. Mi lehet eme, aprónak látszó hiányosság mögött? Már-már úgy tűnik, hogy ez több, mint egy egyszerű levéllel, intézkedéssel elintézhető panasz.

— Az elmúlt évekhez hasonlóan, mostanában is sok ilyen jelzés érkezik hozzánk

— mondja Győrffv Dezső, a városi tanács elnökhelyettese. — Ezt jelentős gondként kezeljük, mert nem csupán lakossági, hangulati tényező, de a közbiztonság egyik érzékeny pontja is.

— Van még egy szempont, - ami nem mellékes. Az anyagiak. Ha jól tudom, a közvilágításért átalányt fizetnek az ÉMÁSZ-mak, és' ez jelentős summa.

— Az elmúlt esztendőben 8,7 millió forintot fizettünk ki, ebben az évben, a várható bővítések miatt 9 és fél milliót terveztünk.

— Ezt akkor is ki kell fizetniük, ha mondjuk 10 ezer lámpából kétezer nem ég, ami már jelentős fogyasztás- csökkenés ?

— Legalább is a szerződés szerint ezt kellene tennünk

— mondja Győrity Dezső. — Többször is jeleztük az ÉMÁSZ-nak levélben, szenteld kérje a tűzoltókat?

Homály

lyes találkozások során, hogy miután az utóbbi hónapokban a város közvilágítása jelentősen nem javult, a számlából nagy összegeket kell lehúznunk. Májusban, a végrehajtó bizottság egyik ülésén is kénytelenek voltunk foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ezt követően is kértük az ÉMÁSZ-t, hogy tegye rendbe a hozzá tartozó dolgokat. Égőcserét hajtson végre, szüntessék meg a veszélyt a nyitott biztosítószekrényeknél a villany- oszlopokon, fessék le azpn oszlopokat, amelyek már a városképet is rontják.

— Nem értek a pénzügyi dolgokhoz, de mi történne, ha egyszerűen nem utalnák át a pénzt?

— Tulajdonképpen megtehetnénk. De nem az a fontos, hogy így megtakarítsunk anyagiakat, hanem, hogy mindenütt, még a külterületeken is, elfogadható légyen a közvilágítás.

— Még egy furcsaság! A városiközponti kandeláberhez a minap is a tűzoltók vonultaik ki, és a városgazdálkodási üzem emberei mászkáltak a létrán.

— Annák idején, egyedi világítótestet kellett készíttetni a városközpont bevilá- gításához. Kértük, hogy az ÉMÁSZ vegye át. Arra hivatkoztak, hogy nem szabványos, a karbantartás n^m megoldható, így nemleges volt a. válaszuk.

— A tűzoltók segítségét ők is tudnák kérni, és hát nekik vannak speciális szakembereik.

— Így igaz, de a mai napig, ismételt kérésünkre sem vették gondozásukba.

Amíg átértem Czeglédd Ferenchez, az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazga tójához,

két „ok” jutott eszembe. Az egyik: talán nincs elég szakemberük, vagy a technikai háttér hiányos. Avagy, hogy ez a hozzáállás nem is rossz nyereségnövelő módszer, már ami az átalánydíj és a ténylegesen fogyasztott áram értéke közötti különbséget illeti.

— A közvilágítás nem nyereséges üzletág az áramszol - gátatónál — érvel Czeglédi Ferenc. — De nem ilyen szempontból kefl ezt a kérdést vizsgálná. Nekünk szerződésbeli kötelezettségünk a megyében és a megyeszékhelyen rendben tartani a rendszert.

— Akkor meg személyi és technikai okok vannak?

— Is-is — gondolkodik el az igazgató. — Vissza kell mennünk a gyártó iparig. A lámpatestek műszaki paraméterei nem felelnek meg a követelményeknek. Nem jók, a tömítések, a fémrészek túl hamar oxidálódnak.

— Hallottam olyan esetet, amikor a villanyszerelő öt hagyományos izzót vitt fel az oszlopra s a hatodikért le kellett jönni, míg aztán az égve maradt.

— Megtoldom azzal, hogy ez a hatodik is, amikor már este világítania kellett volna, néhány perc után kiégett. Nem tehetünk ellene semmit. Ilyen anyagot kapunk.

— Nagyon sok országban már korszerű világítótestekben higanygőz- és nátii- umgőzlámpák világítanak, ezeknek az üzemideje nagyjából 12 ezer óra. Nálunk milyen a korszerű és korszerűtlen világítás helyes aránya?

— Előtte még annyit, hogy a hagyományos izzónak ezer órát kellene kibírnia. A tapasztalatok szerint ez többnyire egy nagyságrenddel kevesebb. A korszerű világítási helyek száma a megyében körülbelül 12 ezer, a nem megfelelőé tizenhétezer-hat- száz körül van.

— Hány emberrel kell ezt karbantartani ?

— Nincs külön közvilágításra rendelt emberünk. Százhúszon vannak, akik ezzel is foglalkoznak. De munkájuk, és ez sorrendiség is, a közintézmények árammal való ellátása, az üzemzavarok elhárítása, a lakossági igények alapján az órák bekötése, hibák megszüntetése stb. Nem mondható, hogy sokan vagyunk...

— Mi lehet a megoldás?

— A közelmúltban tárgyaltunk a megyei tanács illetékesei vél erről. Rt csak egy komoly beruházás segít a helyzeten. Korszerűsíteni kell. Ezt az ÉMÁSZ egyedül nem tudja megoldani. Ugyanakkor tudjuk, hogy rövid időn belül a szükséges összeget lehetetlen előteremtem.

— Miért, mennyi pénzről »an ezŐS

— Negyvenmillió forintról. Ennek felet adná az ÉMÁSZ. Közös érdek, a megoldás kulcsa ebben van. Ha összefogunk, és erre áldását adja a Magyar Villamos Művek Tröszt is, a hetedik ötéves terv végére megoldható lenne a korszerűsítés.

— Térjünk még vissza egyetlen konkrét esetre. Salgótarján, városközpont, kandeláber!

— Amikor ez az ügy annak idején szóba került — sóhajt nagyot Czeglédi Ferenc —, a vállalat részéről nagy tiltakozás volt ennek felállítása miatt. A város vezetői akkor nem hallgattak az ÉMÁSZ vezetőire, elmondtuk, hogy nem tudjuk kiszolgálni, nines megfelelő gépparkunk hozzá.

— No, de teljesen mindegy^ hogy ki kérd kölcsön, vagy bérbe a. tűzoltók létráját, ha már így alakult a helyzet?!

— Mi nem akarunk ebből kardinális kérdést csinálni. Tény, hogy ennek a lámpa- testnék a tápkábelei már- már üzemképtelenek. Mi nem tudjuk vállalni ezek kicserélését. Ezt a munkát megrendelte nálunk a tanács. Azt megígérhetem, > hogy jövőre — az ő költségükre — a munkát elvégezzük. A tűzoltósággal felvesszük a kapcsolatot a segítségeik ügyében, mert valóban furcsa állapot, hogy az összes világítóhely a mi kezelésünkben van, csak ez az egy nem. Ne lógjon ki a sorból ez sem: átvesszük!

Így legyen! És még vala-' mi. Beszélgetésünket követően, két nap múlva festeni kezdték a városközponti villanyoszlopokat. Lehet, hogy ez csak a véletlen műve?

_r Zengő Árpád

4 NÖGRAD - 1982, december 17„ szombat