Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
BABITS MIHÁLY VERSEI: HALVÁNY TÉLI RA]Z Milyen fehér csöndesség ez Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy. a vaskos szőnyegen még semmi nyom! Csak a kis szolgáló lába rajzolódik halavány. s elvész, mint a Szaharába egy zarándok karaván. Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kút, intve dermedt jégszakálla, hogy az év, mint óra, fut. ' Jertek apró, jertek sűrű pillanatok pelyhei * jobban mint e szalmagyürü szívünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve, aki jó. BOLYAI „Semmiből egy új, más világot teremtettem.” (Bolyai János levele atyjához) Isten elménket bezárta a térbe. Szegény elménk e térben rab maradt: a kapzsi villámölyv, a gondolat, gyémántkorlátját még csak el sem érte. Bn, boldogolván azt a madarat ki kalitkájából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot, mint pókhálóból sző kötélt a rab. Űj törvényekkel, túl a szűk egen, új végtelent nyitottam én eszemnek; király gyanánt, túl minden képzeten kirabolván kincsét a képtelennek nevetlek, mint Istennel osztozó, vén Euklides, rab törvényhozó. MINT FORRÓ CSONTOK" A MÁGLYÁN» nOU ■ i • dal szán toekeeét Lobbanj Ibi, új dal, te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép I Most beteg a testem. A földi vágyak messze nagyon... Mint ropogó csontok a máglyán, heverek forró ágyamon. Barátaim elhagytak engami egyedül maradtam már. Lelkemet kiürítettem, minit aki nagyobb vendéget vár. Ügy fekszem itt, mint a főnlksz, ki félve reméli a tüzet, amelyen el fog majd égni, 8 amelyből újraszület. Lobbanj föl, röpíts *1 engem piros szoknyáid között: egy dallal ölöm meg azt aki voltam, és már más leszek. Nem az énekes szüli a dalit: a dal szüli énekesét. Lobbanj föl, úf dal, te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép! BABITS MIHÁLY CENTENÁRIUMA Irodalmunk legnagyobb IJS egyéniségei mindig együtt vállalták a nemzet és az emberiség ügyét, egyszerre voltak a magyarság és az emberi egyetemesség szószólói. Ilyen költő és írástudó volt a száz esztendeje született Babits Mihály is. Ady és Móricz mellett a Nyugat irodalmának — a század elején kibontakozó irodalmi forradalomnak — i®yik szellemi irányítója. A Dunántúl szellemi örökségét hozta magával: a budapesti egyetem hallgatójaként, majd fiatal tanárként nyitott lélekkel fogadta be az európai műveltség nagy értékeit. Nyelveket tanult, filozófiával és műfordítással foglalkozott, s midőn a nagyváradi Holnap című antológiából megismerte névé! az irodalmi közvélemény, már az új magvar irodalöm egyik legműveltebb költője volt. Verseiben új líra: élmén veket és új költői kultúrát hozott: korai költészete a megismerés szellemi kalandjait fejezi ki. a későbbiek során viszont mindinkább a huszadik századi értelmiség, a modem kor ellentmondásaival küzdő írástudó drámai tapasztalataival vetett számot Első verseskönyvei — Levelek írisz koszorújából, Herceg, hátha megjön a cél is — még a világ pompás és gazdag forgatagát festették, későbbi kötetei — A nyugtalanság völgye, Sziget és tenger. Versenyt az esztendőkkel — viszont már megrendítő morális küzdelmekben keresték a történelmi és kulturális válság megoldásának humánus lehetőségét. Babits Mihály portréja Nemcsak verseivel, hanem regényeivel, tanulmányaival és műfordításaival is beírta nevét irodalmunk történetébe. Korai regényei — A gólyakalifa és a Tímár Virgil fia — az emberi lélek belső világába nyitottak utat. Kártyavár című regénye a hazai városi fejlődés konfliktusait tárta fel. legnagyobb prózai munkája, a Halálfic.i pedig korszakos jelentőséget kapott a magyar értelmiségi réteg sorsának és világképének nagyszabású epikus ábrázolása révén. Tanulmányíróként eredeti gondolatokban gazdag, az alkotó személyiségére és az írói alkotásra egyaránt figyelő esszékben tekintetbe át a magyar és a világirodalom nagy értékeit. Az európai irodalom története című átfogó munkája nemcsak — mint mondották róla — „egy ízlésforma önarcképe”, volt, hanem nemzedékek világirodalmi kalauza is, amely a két világháború között hirdette az emberi egyetemesség szellemét. Mint műfordító egész tartományt hódított meg a magyar kultúra számára: Szophoklész, Dante. Shakespeare, Goethe és Baudelaire részben vagy egészben az ő tolmácsolásai révén szólalt meg magyarul. Babitsnak — elsősorban mint a Nyugat szerkesztőjének — a kor irodalmi életében meghatározó szerepe volt. Már pályája kezdetén a magyar Irodalom és kultúra megújítására vállalkozó folyóiratnak kötelezte el magát. az első világháború, a levert forradalmak és Ady halála után pedig neki kellett irányítani a Nyugatot. A folyóirat a két világháború köpött is irodalmunk, egész szellemi életünk vezető ereje maradt. A húszas években — a fájdalmas történelmi megrázkódtatások után — a Nyugat nehezen tudott megbirkózni a korszak erőszakos kihívásaival. Inkább az’ alkotómunka zártabb körében keresett feladatot, s a klgsszicitás ideálját tűzte maga elé. Erre a klasszici- tásra támaszkodva képviselte az emberi egyetemességet, s tiltakozott az ellenforradalmi politika megosztó hatalma ellen. A klasszicitásnak ez a gondolata radikalizálódott a harmincas években. midőn Babitsnak a fasizmus általános támadásával szemben kellett védelmeznie a humánum és a kultúra nagy értékeit: A.Nyugat mind erőteljesebb szerepét vállalt a nemzeti függetlenség védelmében, a szellemi ellenállás küzdelmeiben. Ez a nemes küldetés elsőrendűen erkölcsi és politikai feladatokat tűzött Babits folyóirata elé, s valóban a Nyugat a háború előestéjén a magyar szellemi élet antifasiszta küzdelmeinek egyik organizáto- ra lett. Babits nemcsak szerkesztőként, költőként is vállalta a küzdelmes hivatást: Jónás könyve, Ezerkilencszáznegy- ven és Talán a vízözön című verseiben, valamint tanulmányaiban, publicisztikai írásaiban a szellemi ellenállás történelmi igáza mellett érvelt. Ezek a művei nemcsak művészi értékek, hanem politikai felelősségvállalások, cselekedetek is. Sohasem fogadta el az erőszakot, a barbárságot. a háborút, mindig a valóságos nemzeti érdekeket tartotta szem előtt, jól tudva, hogy ezek az érdekek egybevágnak az emberiség egyetemes érdekeivel. Munkássága és szellemisége ma is időszerű: születésének századik évfoidulóián mint élő hagyományra emlékezhetünk reá. Abban az értelemben. ahogyan íllvés Gyula beszélt róla, — nn?ste- réről és barátjáról —. számot vetve szellemi örökségének igaz értékeivel: „Enbits alakjára most árad csak a világosság. Most kezdődik útja is. Figyelve nézek rá. s bámulom a jelenséget: aki valaki, annak épp elég egy helyben állnia, hogy rengeteg dolog történjék vele. Mozdulatlanul is folyton cselekszik: méri az esztendőket és a szíveket.” Pomogáts Béla J Babits Mihály-emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Ás olvasók a költőket, író- fényképekről. Ennek az érdekkát fizikai valóságukban Is lődésnek mély és valós pszi- szeretik megismerni, ha más- chológiai okai vannak: az arc, képp nem, akkor legalább a környezet megismerése kiegészíti és magyarázza az életművet, az írást, a holt betűt. A régieket lerajzolták, a „fényírás”, a fénykép feltalálása óta géppel rögzítik az arcot. Petőfi Sándorról még csak egyetlen dagerrotí- pla készült, Arany Jánost már jobban Ismerjük. A huszadik századiaknak már az egész életét végigkísérhetjük fényképeken. Babits Mihály születésének századik évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum most e költőnk életét tárja fel a róla készült fény-, képek segítségével. , Gy. L. Babits Mihály és Török Sophia esküvői kép* Babits Mihály fiatal bajai tanárként testvéreivel 1905-ben. — Mi történt? — Valakit elütött ez a kocsi — mondja a férfi, aki kopott ruhában álldogál a járda szélén, arca borostásA Lada ott áll az utca közepén, szélvédőjét pókháló- szerű repedés futja be, motorháztetőjén ütés nyomai odáig repült fel a szerencsétlenül járt ember. Középkorú asszony jön a zöldségesbolt felől, mindkét kezében szatyor. — Jézusom, mi volt itt? — Biztosan át akart szaladni, ez meg elkapta — mondja a kopott ruhás. — És a sérült? ! — Már elvitte a ment A Kisebb csoport figyeli már a helyszínelő rendőröket. A kutyát sétáltató öregember most érkezik, hátulról ágaskodik. ' — Karambol? — kérdezi reszelés hangon. A kopott férfi le nem veszi a szemét a fényképező rendőrökről, úgy mondja: — Innen, a parkoló kocsik közül egyszercsak kiugrott, át akart szaladni oda ahol a fodrász van. Ez meg jött vagy hatvannal, elkapta, felrepült a tetejére, onnan a földre- Nem nagyon vérzett. Sőt, egyáltalán nem. De ilyenkor sosem lehet tudni, a mentők elvitték. FélretoJJák a sérült kocsit, A villamos robog, néhá- nyan oda-odapillantanak a meséiére, mert hangja betölti a csaknem üres kocsit- — De én annyit nem bírok ki. És tudja, mennyi lett belőle? Három hónap. Magányok a rendörök beszállnak a kékfehér Zsiguliba- Üvegcserepek maradnak az aszfalton. A kopott ruhás körülnéz, az *m- berek szétszéledtek. Elindul a tér felé. * — Akkor inkább írjon ki, mondtam a főorvosnak — a sápadt, őszülő hajú ember papírokat terít ki a térdére, összehajtogatott lapok, pecsétekkel, aláírásokkal, az egyiket átnyújtja a vele szemben ülő Idős asszonynak- — Itt a zárójelentés. Szóval, a főorvos azt mondta, majd egy hónap m.úlva— De ebbe bele is halhatott volna, hát örülhet, hogy nem lett nagyobb baj — és az asszony gzedelőzködik- — Minden jót. A férfi felpillant: ülése mellett egy maga*, szemüveges alak áll, mereven nézi az utcát. — De ha egyszer bent mindennek kell lennem, tmk- lakatosnak meg szerelőnek is, akkor nem lehet a kórházban feküdni-., A szemüveges zárkózottan néz ki az ablakon, nem vjsz- szautasítón, inkább valamin törheti a fejét Egyre többen figyelnek a férfira, aki egyetkettőt hümmög. de látva' a szemüveges érdektelenségét, áttelepszik a másik oldalra, ahol egy öreg bácsi ücsörög. A férfi a zsebébe nyúl, kihajtogatja az agyonfogdosott papírokat, s mintha folytatná, úgy mondja: — A főorvos egyébként Jó ember, arról 6 sem tehet, ha a dolgok nem úgy alakulnak. De nekem végül is nyolc hónapom ment rá erre a betegségre. . • A bácsika bólogat: — A betegség a legrosz- szabb. Csak az kerülje el az em Éiert. A férfi nekibátorodik. — Tessék, ez a zárójelentésem. Műtét nélkül nem fog menni... A bácsi átveszi a papírt, zavartan forgatja. A férfi közelebb hajol, mondhatni meghitten duruzsol, időnként ..a főorvos", meg a „tmk-műhely” kihal- lik. Amikor az öreg leszáll, mint az ismerősök búcsúzáskor, kezet ráznak. Marafkó László Babits Mihály Komjáthy Aladár és Dienes Pál társaságában 1912-ben. | NÓGRÁD — 1983. november 26., szombat 9
