Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek 23. A munkásegységért Közös siker, közös 1 k u d r A bányász kulturális hetek idei tapasztalatai arc Bár egyéni életemben ala- a nevető harmadik rninden- posan megszaporodtak a gon- képpen a tőkés lesz. dók, azt azonban nem inged- A válság hatása negatív tem, hogy ezáltal mozgalmi módon jelentkezett a szakmunkám korlátozódjék. Részt szervezeti mozgalmi életben vettem a kispesti végrehajtó is. A felső, vezetés az egy- bizottság és alapszervezetem re elkeseredettebb munkáso- munkájában. Látogattam kát igyekezett a harcosabb rendszeresen a Wágner-vezet- fellépéstől visszatartani, s en- te szemináriumi foglalkozáso- nek a hatása a mi gyárunkat is. ban is érezhető volt. Rövidesen — a válság súlyosbodása közepette — tapasztaltam, hogy mennyire szükséges volt ezeken a szemináriumokon a válság.jelen- ségek megvitatása. Logikusan azt lehetett volna gondolni, hogy a válság okozta szenvedések hatására a munkások szorosabbra vonják soraikat. De ez nem így volt. Egy napon elképesztő nézeteit kaptak lábra, mindenekelőtt a mechanikai üzemrészben, elsősorban a szakmunkások körében. A bizalmiak néhány munkatársunk követelésére a következő javaslatokat továbbították a szakszervezeti csoport vezetéséhez: A vezetőség — mármint a szakszervezeti — követelje a fővárosban és a peremvárosokban lakó munkások nevében, hogy n vidékről bejárók kerüljenek elbocsátásra és a megmaradók számára állítsák vissza a normális munkahetet és keresetet. A javaslattevők azt hozták fel indokul, hogy a faluról bejárók otthon házzal, kerttel, egyik-másik még egy-két hold termőfölddel és állattartási lehetőségekkel is rendelkezik. Akik közülük tehát elbocsátásra kerül, annak és családjának sem kell nélkülöznie. A városban lakók azonban a felsorolt adottságokkal nem rendelkeznek és munkanélkülivé válás esetén azonnal katasztrofális helyzetbe kerülnek Egyes szélsőségesen gondolkodók — vagy talán provokátorok, nem lehetett felderíteni. hogy kik — a következőképpen fogalmaztak: „A parisztokraták — a falun lakó munkásokra használatos gúnynév volt ez a megjelölés — úgyis csak azért jönnek gyárba, hogy több jusson nekik flar.cra.”. Szakszervezeti csoportunk természetesen azonnal fellépett a helytelen nézetekkel szemben. Vita közben kellett felvilágosítani munkástársainkat e káros nézetekről, bizonyítva nekik, hogy az ilyen elképzelések a munkást a munkással állítják szembe és 'Az öntöttvas kályhákat ösz- szeszerelő üezmrész dolgozóit majdnem teljes számban elbocsátották. hivatkozva a megrendelés hiányára. Alig két hónap alatt ugyanazokat a dolgozókat újra munkába állították, de most a korábbinál 20 százalékkal alacsonyabb munkabér ellenében. Az igazgatóság ezúttal azzal indokolta eljárását, hogy csak olyan áron juthatott uj megrendelésekhez, amennyiben lényegesen olcsóbban tud a megrendelőnek szállítani. Az igazgatóság magyarázatának senki sem adott hitelt és a dolgozók felháborodtak, s készek lettek volna az eljárás ellen fellépni. A főbizalmi, nyilván felsőbb intencióra, megakadályozta a készülő megmozdulást. Az eset hatására, üzemi csoportunkon belül feszültség keletkezett a tagság zöme, továbbá a jobboldal felé hajló főbizalmi és nehány híve között. A jobboldali vezetéssel való elégedetlenség másban is kifejezésre jutott: felmerült az oszíályhareos alapokra helyezett szakszervezetek létrehozásának szükségessége. (A harmincas években még nem Ismerhettük — ma persze ismert —, hogy az oszlályhar- cos alapon álló szakszervezetek létrehozására a Kommunisták Magyarországi Pártja 1930. február 27. és március 15. között a szovjetunióbeli Aprilovkában ülésező II. kongresszusa hozott határozatot.) Az új szakszervezetek létrehozásával kapcsolatos vita zavart Okozott a baloldali gondolkodású tagság körében is. A kiválást követelőkkel szemben jelentős számban voltak. 8kik a meglévő keretek között tartották szükségesnek az ellenzéki csoportok kialakítását. Követelni kezdték a baloldali magatartás tniatt kizártak visszavételét és törekedtek elősegíteni baloldaliak beválasztást a vezető testületekbe. A Vasmunkás Szövetségen belül Is erőre kapott a forDöntött a Legfelsőbb Bíróság Ki akarták játszani a tanácsot Egv magántulajdonban lévő hazban a bérlő az anya volt, nővére és tisztviselő leánya pedig mint családtagok voltak bejelentve. A t.sztvise- lőnő a tanácstól arra hivatkozással kért kétszobás szövetkezeti lakást, hogy édesanyját és nagynéniét is magával viszi. Kérelmét teljesítették, de csak édesanyjával együtt költözött be, nagynénje a régi lakásban maradt. Ezért a háztulajdonos a lakás kiürítéséért az anya és a nagynéni ellen pert indított. Az alsófokú bíróságok részben ellentétes ítéletei ellen emelt törvényességi óvasra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — Lakáskiutalás után gyakran tapasztalható, hogy — ígéret ellenére — valamelyik családtagot visszahagyják a régi lakásban. így kívánják annak lakáskérdését — a gazdálkodási és elosztási szabályok megkerülésével — a bérbeadó terhére megoldani, illetve igy akarnak jogtalan any;:.“: előnyhöz jutni. Az ilyen törekvésekhez azonban bírói jogsegély nem adható. Éppen ezért gyanú esetén a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy az egyik családtag nem ilyen célból marad-e vissza a korábbi lakásban. — Az anya v égi es esen leányához költözött. Ezzel bérleti joga megszűnt, tehát a lakást köteles lett volna családtagjaival együtt kiüríteni. A családtagok ugyanis nem önálló jogcímen laknak a bérleményben, ezért a bérleti jogviszony megszűnésekor onnan távozníok kell. A tisztviselőnő vállalta, hogy nagynéniét Is a kiutalt lakásba viszi. Ezért — saját nyilatkozata alapián — kötelezni kell arra. hogy nagynéniét befogadja. A Legfelsőbb Bíróság az alsófokú ítéleteket hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot uj eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. Ennek során a háztulajdonost fel kell szólítani, hogy a tisztviselőnőt is vonja perbe. H. E. radalmi ellenzék. Mi, kint a gyárban, annak részleteiről akkor értesültünk, amikor Kruzslák Bélá, majd Varga István elvtársak felkeresték szakszervezeti csoportunkat. Kruzslák és Varga elvtársak látogatása után megbeszélést tartottunk, hogy milyen módón fékezzük az opportunista politika romboló hatását munkatársaink gondolkodásmódjára. A vita eredményeként megállapítottuk, hogy Rozenfeld főművezető és Thi- án Henrik, a helyettese becsületes munkásemberek, értékes mozgalmi munkát is végeznek, őket tehát n.em támadni. hanem meggyőzni kell arról, hogy helyük nem az opportunista politikát sugalló szövetségi vezetők mellett van. A meggyőzés feladatát Nyerrecz és Notny elvtársak kapták. Megállapodtunk abban is, hogy bírálni kell ugyan a jobboldali, opportunista magatartást. de olyan régi szervezett munkásokat, mint Rozenfeld Dezsőt Thián Henriket és a nézeteiket helyeslő néhány munkatársunkat méltatlan volna „sZociálfasiszta” jelzővel illetni. (A szociálfasiszta terminológia használata — amint az később kiderült — nem volt hasznos eszköz az opportunizmus elleni küzdelemben. Akadályozta a munkásegység megteremtését. A Kommunista Internncionálé 1934-ben elvetette e jelző használatéit.) Elhatároztuk a tagtoborzást is. Ez nem ment könnyen,, legfőképpen azért, mert a keresetek megcsappantak és a tagsági díjat e kevésből nehezen lehetett lecsípni. A fő érvünk az volt, hogy a kivált eszteraál.vosok is visszatértek a nagy vasascsaládba, s velük együtt hatékonyabban léphet fel a szakszervezet a munkásérdekek védelmében. Az osztályharcos alapra helyezett úi szakszervezet kialakításával szemben mi is helyesebbnek tartottuk a baloldali csoport létrehozását az üzemi szervezet keretei között. (Következik: 24. GYILKOS SZEMÉTHEGYEK) Igen igen. i i No, és milyen volt az író-olvasó találkozó? — kérdezi barátnőjét az egyik háziasszony. Beszélgetésüknek nem véletlenül vagyok szem- és fül tanú ja, mivel magam is ott voltam a találkozón, és kiváncsi vagyok mások véleményére. — Jó — feleli lakonikusan a kérdezett, maid felismerve, hogy ennyi kevés, folytatja a feleletet. — Nem először járt már nálunk. Azért is hívtuk meg, mert ismertük. Tudjuk, hogy olyan dolgokról beszól, amilyenek az öleiben megtörténnek, és azokat agy mondja el. hogy mindenki megérti. Most sem volt semmi fcszélyezettség, úgy kérdeztünk csevegtünk vele, mintha mi sem lenne természetesebb. Csak hát nekünk asszonyoknak a végén el kellett jönni. Mert helyettünk nem vásárol be senki, otthon meg várják az ennivalót. Ezzel a stilizált történettel szerettem volna érzékeltetni, hogy a közelmúltban befejeződött bányász kulturális ■ és sporthetek programjában akadtak sokakat érdeklő, vonzó rendezvények. A fenti író-olvasó találkozót a nagybátonyi gépüzemben tartották. S hozzá fogható sikerült rendezvényt a több mint két tucatból még jócskán kiválaszthatunk. Sokan dicsérték a Pothornik József életútjától szóló ismeretterjesztő előadást Ménkesen. az amatőrók által adott művelődési esteit Dorogházán, Ete- sen. Százakat foglalkoztattak a vetélkedők. A bányász kulturális hetek szervezői úgy értékelik az idei rendezvénysort, hogy elképzeléseiket sikerült valóra váltani. Igyekeztek korlátozni a rendezvények számát, egyben a tervezetteket maradéktalanul megvalósítani. A sorozat központjába az emlékezést állították, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete idén ünnepeli megalakulásának 70. évfordulóját. Persze az emlékezés, az egész programsorozat értéktelen lett volna az emberek nélkül. Ismételten beigazolódott. hogy a Nógrádi Szénbányák vezetésének, szakszervezeti bizottságának érdemes volt célul tűzni a munkahelyi művelődés erősítését. Valóban ezek a helyek a legalkalmasabbak a kulturális aktivitás hatókörének bővítésére. Egy- egy kiállítást például az üzemekben többen láthatnak; különösen ha vándoroltatják, mint az intézményekben; noha ez nem jelenti azt. hogy ott nem kell tererpteni ilyen alkalmakat Ha most összefoglalnánk azokat a tényezőket amelyeknek köszönhető a bányásznappal kezdődő, csaknem kéthónapos kulturális hetek sikere, akkor számos és szerteágazó okokat kellene számba vennünk. Első helyre kívánkozna a műsorösszeállitás módszere. A kulturális heteket ugyanis már sok-sok éve előzetes tájékozódás alapján hirdetik meg. így tudják azt mi érdekli a vállalat dolgozóit, mi iránt van kevésbé kíváncsiság; s másik oldalról nézve: milyen feladatokra kíván mozgósítani a vállalat Az előbbiekre épül a sorozat tartalma és formája. Mindkettő rendkívül változatos. Formát tizenkettőt számoltam meg a sorozat ideje alatt, a tartalom pedig — nincs is rá szükség — megszámlálhatatlan. Egy a lényege: segítették a nézőket, hallgatókat a környezetükben, az országban, a világban való eligazodásban, sokukban felkeltették a továbbgondolkodás igényét, s nem utolsósorban szórakoztattak. A rendezvénysorozatnak főként azokat a programjait látogatták — nem számítva most a műsoros esteket —, amelyek úgynevezett napi kérdésekkel foglal koz, tok, közérthetően. megvilágítva az eseménvek hátterét. A háttér- információra különösen nagy volt mindenütt az éhség; nemcsak a kül-. de a belpolitikai témakörökben is. Nem új tapasztalat az sem, hogy a fiatalokat szerfelett foglalkoztatja a közelmúlt történelme. apáik, nagyapáik tettei. Ök azok is, akik rendkívüli fogékonysággal közelítenek napjaink politikai, gazdasági, társadalmi történéseihez. A bányász művelődési házak munkatársai az utóbbi években gyakrabban fordulnak meg a munkahelyeken. Vezetőkkel, szervezeti tisztségviselőkkel, munkásokkal beszélgetnek. Gyakran győzködnek, agitálnak. Ismerősként fogadják őket minden munkahelyen. Ugyanakkor azt is tudják már róluk, hogy amit ígérnek, azt be is tartják. S ezeknek a motívumoknak megint csak nagy szerepe van a sorozat sikerében. Sikerült — így tartják a szervezők, s ezst bizonyítja a látogatottság — az egyes programokhoz jó előadókat. találni. S mint közismert, a Vonzó témán kívül ez is egyik alapfeltétele az érdeklődésnek. Kedvező tapasztalat volt a szakszervezeti bizottságok, versenyfelelősök zómének partneri helytállása. Azon igyekezett a legtöbb megbízott hogy vállalását a legjobban teljesítse. Természetesen több javításra szoruló tapasztalatot is begyűjtőitek a rendezők. Ügy tartják, a szocialista brigádok számára kicsit sok volt idén az évforduló — például Madách, BDSZ. Bányamunkás —, amely minden könnyítő igyekezet ellenére nagy terheket rótt a versenyzőkre. Az üzemi művelődési bizottságok sem tudnak még a kivánalmaknak megfelelően tevékenykedni; gyakran kevés figyelmet fordítanak, a rendezvényre. S javításra szorul — noha ezer példányban jelenik meg a műsorfüzet — a propaganda is. A negatív tapasztalatok egyféleképpen küszőhölhetfik ki: a személyes hozzáállás meg változtatásával. Mint legfőbb tanulságot jegyezték meg ezt a szervezők a következő esztendő azonos rendezvénysorozatára. (ok) \\VJÄ\V\V^\\\\\\\\\\\\\\\\V\V\(\\\\\\\\V^\\\\\\\\\\\\^ Minden reggel egy világproblémára ébredek és akkor már igazán jó napom van, ha „mindössze”, valami hazai gondról értesülök az ágyban éppencsaik annyi időre felülve, hogy az „amerikai reggelimet” (egy pohár állóit víz) és azt a bizonyos Első Kávét megigyam. Mindezt természetesen (?) a feleségem prezentálja, háromnegyed hétkor behozza a vizet-kávét és ugyanazzal a fordulattal benyomja a Videoton-Apollo gombját. Többnyire olyankor történik ez velem, amikor a rádióban valaki valakit arról faggat, hogy most akkor mi legyen a... és az illető vagy azt mondja, hogy miből gondoljuk, hogy most kell ebből valaminek lenni, vagy megmondja kereken, hogy mi lenne a helyes, vagy azt közli velünk, hogy fogalma sincs. Előtte és utána és egyáltalán •— ahogy Tolnay Klárika is említette egy ízben a rádiózásról' — „közben szól a zene. .. ” * Na. ja! De milyen zene? És kinek szól ,,ez” a zene? Nekem szól a tépett punk muzsika vagy a szomszéd él-hal érte? Jókor szól ez az akármilyen zene. . . ? Amikor so- kadika van, amikor alacsonyan szállnak a felhők, amikor azt sem tudja az ember, hogy mihez kapjon a jódolgában. A zene! Hát az bizony kereken kemény dolog akkor is, ha éppen nem kemény rock, a zenével bizony jó lenne csínján bánni (de-hogyan kell a zenével csínján bánni — ezt ki tudja eldönteni? Esetleg azok, akiknek ez a tisztességes szakmája-hivatáTallózó Jó reggelt? sa, akik ezért kapták a valamilyen diplomát, ami nem két fillér volt az államkasszából, ott van a rádióban az a 779 értelmes-intelligens, tehetséges ember, ők tudják, hol a zene csínja, amiyel bánni kell). És most hirtelen kiderül. hogy fogalmuk sincs szegényeknek. hetven rendelkezésre álló lemez közül vagy tucatot használtam két teljesen nyilvánvaló ok miatt: mert nekem tetszett, mert úgy gondoltam (!), hogy másoknak tetszik. A többi ötvenvalahány alig jutott koronghoz. Nyilvánvaló és bevallott szubjektivitás tehát, hogy én mindeddig szilárdan hittem is: a Jó reggelt! magazin a rádióban, ha nagyobb választék mellett is, de valahogy így produkálja a zenét. Hát mit mondjak? Azt a sok átkot, amit én valaha kaptam a gyári melósoktól — mind átpasszoltam az évtizedek alatt a ródiómagazin-műsorok zenei szerkesztőire. És akkor kiderül, hogy fogalmuk sincs az egészről. Az elmúlt héten reggelente úgy muzsikált a rádió, hogy ahány nap — annyiféle „stiius”, a zenei anyagok szerkesztésében és most arra várnak, hogy a műsorújságban közölt felhívás és szavazólapocska alapján mi döntsünk — milyen legyen a jövő „Jó reg- alt!"- jenek zenei stílusa? se be, se szóba nem jöhetett Szánt szándékkal nem árulnak Megvallom őszintén, az ötvenes évek munkaverseny- híradóját evekig én kezeltem, szerkesztettem és mondtam be a gyári rádióba az ezerszázalékos eredményeket. A zenét, a jutalommuzsikát is én választottam ki, amit aztán könyörtelenül leforgattam a hanglemezekről. Na, nem mondom, hogy túlságosan nagy választék volt a gyári stúdióban, hiszen akkoriban még ideológiai szempontok is közrejátszottak, sőt, napi politikai szempontok is, amikor a lemezeket egyáltalán legyártották! Púnkról szó sem lehetett volna, akkor sem, ha már lett volna ilyen „tépett zene”. Ami „odaátról” jött az (beleértve a csokoládét is, ami közismerten kapitalista termék eredetét tekintve). Egy régi rádiós veszett el tehát bennem, amikor az az éra letűnt és egyszeriben leleestek a százalékok is. De mindez csak azért érdemel itt említést, mert pontosan emlékszem, hogy a körülbelül el ebből a kísérletből semmit, hogy mikor milyen jellegű zenékkel találkozunk (találkoztunk a héten) és a zenei szerkesztők is mély illegalitásba vonultak. Szavazzunk a hét valamelyik napjára. 1A többség akarata dönt majd. Az ezerfülű Cézár zenei szerkesztővé lép elő. Dicséretes, olyan igazi rádiós — tehát családias — dolog ez az egész a szavazással. Néhány gondom azért így is marad. Eddig, ha az ■ idegeimet tépték a mai magyar slágerek és ilyen, olyan zenei irányzatok szövegével — legalább az a biztos tudatom megmaradhatott: „na, jó öregem, de legalább a szerkesztőnek tetszik!” Ezt a biztonságot most elvesztettem. A másik gond szívbemarkolóbb: hát vakrepülésben zenéltünk hajnalonta eleddig?! A harmadik: a zenei szakemberről feltételezhető, hogy meglehetős pontossággal ismeri az egyes zenei stílusok, irányzatok, tehát az egyes zeneszámok pszichológiai hatását és azt a törvényt is, hogy valamennyi művészetek közül talán a zene (jó értelemben) a legerőszakosabb. Se becsukni nem lehet semmit, sem elfordulni, de a szemét is hiába hunyja be az ember. KI lehet kapcsolni a rádiót (gyakran meg is teszem annyi időre, amíg egy-egy általam reggel elviselhetetlennek érzett szám műsorideje tart), de az meg ellentmond a rádiózásnak. A rádió arra való, hogy hallgassuk. Ebben a reggeli zene körülbelül arra, hogy valamilyen finom mechanizmussal közreműködjön, hozzá- stimuláljon az élethez, de az istenért, még ne tükrözze azt, ami kint vár ránk! (T. Pataki) | NÓGRÁD — 1983. november 20., vasárnap 5
