Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-07 / 237. szám

Nagykorúsítás = kisigazgatók (II.) Erúsisitt a központi — A korábbi években az egyik nyugati szakember azt mondta • nekem: aki egy lá­bon áll, az egy idő után tönk­remegy. Mi pedig most már a harmadik íáburíkon kívá­nunk állni. Ugyanis a gyár­egységeknek adott teljes ön­állóság két alapvető irányban is igen előnyösen hajtott. Az egyik: az első számú vezetés azóta sokkal többet, alaposab­ban, sokrétűbben és főleg na­gyobb kitekintéssel foglalko­zik a jövővel. Természetesen a gyáregységek vezetőinek nagyszerű, megvalósítható el­képzelései felhasználásával, kapcsolódva .az országos fej­lesztési programhoz. Szeren­csére, nem szűkölködünk a gyáregységekből érkező jó javaslatokkal — mondja dr. Juhász Gyula, s egy hatalmas paksamétát vesz elő. — Ezek a gyáregységek vezetőinek jövőt formáló és biztosító elképzeléseit foglalják össze. Pár pillanatra elhallgat, aztán így szól: — Egyáltalán nem mond­tuk meg nekik, mit kell ten­niük. Bármelyikbe tekintek, csak egyet tudok mondani: a lényeget, a jövedelmezőség fokozását szolgálják, belső igényből és nem kényszerből születtek meg. A másik: ne­kem a termelés, a fejlesztés alapvető kérdésein kívül ma már jórészt szociálpolitikai kérdésekkel, a lakáshelyzet­tel, a. továbbtanulással stb. kell foglalkozni. Ä jövőt h demokratikusan Korábban el se tudták kép­zelni, hogy ezt így is lehet! Ma viszont olyan termékek­kel rukkolnak elő, amivel újabb vevőkört, elismerést, hírnevet szereznek maguk­nak, A fejlesztés középpontjába * hungaropán szigetelőüveg, majd az üveggyapot gyártá­sának megteremtése szerepel. Ez a termék —> mutat a gépkocsitető-üvegre az igaz­gató — olyan szakaszban vain, hogy belátható időn be­lül, külső cégek bevonásával megkezdjük a gyártását. Ve­vő lenne rá itthon és külföl­dön is. A gépkocsinál ma­radva, fűthető hátfal és ra­gasztott szélvédőbe épített an­tenna gyártásával kísérletez­nek. Régi divatot újítottak fel a jégvirág mintázatú üveg gyártásával. Kísérleti ' stádi­umban van a riasztóüveg gyár­tása. Itt a beépített fémszál elektromos csatlakozása törés esetén riasztójelzést ad. Ilyen távlatok mellett, be­leszámítva az önállósággal járó elismeréseket, az alkotni vágyás széles skálájának le­hetőségét teremtették meg az ideseregletit 120 magas kép­zettségű, fiatal szakembernek. — Gondolkodó és nem meg­alkuvó fiatal vezetőkről van szó, akik érdekeiket jól tud­ják ötvözni a reájuk bízott közösségével — szól ismét el­ismeréssel vezetőtársairól az igazgató: — Minden értelmes dolog­ról meg lehet őkét győzni. Ez egyúttal azt jelenti szá­momra, hogy a mostani igen gyorsan változó helyzetben, amikor egyik napról a másik­ra, vagy egyik óráról a má­sikra szinte megoldhatatlan­nak látszó feladatokat kell megoldani, olyan gyakorlatot kell meghonosítanom, amit ma kimondok, az nem biztos, hogy holnap, vagy holnap­után is megállja a helyét az életben. Vagyis, a gyakorlat­nak kell megerősíteni, vagy elvetni az elképzelések he­lyességét, vagy helytelensé­gét — érzékelteti a demokra­tikus vezetés egyik fontos elemét dr. Juhász Gyula. Még ha fáj is És most adjuk át a szót a fiatal szakembereknek, akik nagy felelősségeit vállalnak magukra. Varga László, a műszaki fejlesztési főosztály vezetője a következőket mondja: —■ Valóban teljes az önál­lóságom. Ez nem frázis! De ennek megfelelően kérik szá­mon tőlem a feladatok elvég­zését, annak eredményességét. Most fejeztem be a gazdasági mérnökit. Kollégáim televan, nak panasszal. Amikor elme­séltem nekik mostani lehe­tőségeimet, nehezen akarták elhinni. Amennyiben betar­tom a demokratikus formá­kat, senki sem szól bele a munkámba. Amíg a gyáregy­ségben dolgoztam, akkor is így volt. Szabadon dönthetek a kollégák megválasztásában is. Ilyen légkörben nagyon jól és főleg eredményesen le­het dolgozni. Nem . csak én, hanem a többi, fiatal, kulcs­pozícióban levő vezetőtár­sam is rendelkezik a szük­séges vezetői felkészültséggel, és van bennük fiatalos lelke­sedés. A kornak megadjuk a lisztéletet. Az .elismerést vi­szont a végzett munka meny- nyisége, minősége és eredmé­nyessége szabja meg. Az igazságot, még, ha fáj is, őszintén, nyíltan a szemében mondjuk az illetőnek. Ezzel szűkítjük a konfliktusok le­vezetés hetőségét, de ily módon is segítjük a gyümölcsöző mun­kakapcsolatok kialakítását. Két külföldi vevővel való tárgyalás között jegyzem fed Lőcsei József kereskedelmi főosztályvezető gondolatait: — Van összehasonlítási ala­pom, ezért a nekem biztosí­tott önállóságot hihetetlenül jó dolognak tartom. Megta­nítja az embert gondolkodni és gazdálkodni. Intézkedései­met itt nem bírálja felül sen­ki. Ugyanakkor teljes fele­lősséggel tartozom. Én az ön­állóság kiterjesztésében to­vább léptem, mint vezetőtár­saim. A nekem adott felada­tokat, a vele járó önállóság­gal és anyagi lehetőségekkel tovább adtam az osztályok­nak. Nem dicsekvésképpen mondom, de ilyen cég mint a miénk amelyik 10—12 na­pon belül szállít, nem sok van az országban. Ha vi­szont kockázatot vállalok s az üzlet nem sikerül úgy, ahogy szeretném, akkor sem veszik a fejemet. Míg másutt az önállóság az első számú vezetés meggyengülésével, szétesésével járt együtt, itt épp az ellenkezője történt: tovább erősödött! Nem sokkal később Együd János, a húzóüzem gyáregy­ségvezetője közli véleményét, amely lényegében megegye­zik az előbbiékkel. Szóba hozza gondjait is, majd gon­dolatait ezzel zárja: — Ahol jól elkülöníthető munkaterületek vannak egy gyárban, azoknak jó szívvel ajánlom az itt meghonosodott gyakorlatot. Nem örökkévalók — Állítom, ha nem hajtjuk végre a decentralizálást, az önállósítást, akkor ma nem tudom, miként birkóznánk meg az ez évi több mintegy- milliárd forint termelési ér­iek előállításával, a 133 mil­liós nyereség előteremtésével, valamint a számunkra előírt csaknem 3 millió dollár tő- késexportterv teljesítésével — foglalja össze tömören a vál­tozások lényegét az igazgató. A folyamat nem zárult le. A jelenlegi gyakorlatot és módszereket nem tartják örökkévalónak. 'Elhatározott szándékuk, hogy mindenkor és gyorsan igazodnak a köve­telményekhez. Valószínű e magatartásuk is hozzájárul ahhoz, hogy továbbra is fia­tal marad a 90 éves múltra visszatekintő gyár. (Vége) Venesz Károly — Készül ugyan minden évben egy téniájegvzéU, de az a három pályamű, amelybe „bedolgoztam” nem szere­pelt a kiadott listán — me­ditál a 33 esztendős mérnök. — Fontos, hogy a gondolat- menet egy valódi problémá­ból induljon ki, és azt úgy oldja meg, hogy hozzon va­lamit a konyhára... Már­mint a felhasználóknak... — És a szerzőnél:? — Én úgy gondolom, h'ogy az FMKT megfelelő keret az ösztönzésre, de ha nem lenne, akkor is kidolgoznánk a fel­merülő kérdésekre a vála­szokat. Nem a jutalom, hanem a műszaki probléma megoldá­sa az elsődleges... EGYÉNI MŰ! Sándor Tihamér, a Nóg­rádi Szénbányák műszaki fő­előadója szemmel láthatólag komolyan is gondolja, amit mond: magától értetődőnek véli — legalábbis műszaki kérdésekben — az önzetlen­séget, Két éve tevékenyke­dik a vállalati központban, azelőtt fél évtizedig a kányási aknaüzemben volt művezető. Ottani gyakor­latából merítette azt a bá­rom tippet, amelyet évről év­re egyedül, másod-, majd harrnadmagával kidolgozott és benyújtott az épp soros ny szerző FMKT-pályázatra. Díjazni ugyan „csak” az egyiket dí­jazták az elbírálók, ám mind­három szellemi produkció abban a „kitüntetésben” ré­szesült, hogy a gyakorlatban is alkalmazták, hasznosítják őket. — Az egyéni pályamunká­val ne sokat foglalkozzunk — szerénykedik Sándor. — In­kább azok a jelentősek, ami­ket közösen készítettünk. Kiderül azonban, hogy az egyéni mű is méltó az emlí­tésre: egy marógéphez dolgo­zott ki műszeres hibakeresé­si eljárást. Az így földeríthe­tő hiba évente egy-két alka­lommal adódik, akkor két-há- rom műszakos kiesést okoz. Sándor módszerével a hiba egy műszak alatt bőven elhá­rítható a korábbinál jóval könnyebb műveletekkel. Az eljárás alkalmazása jóformán fillérekbe kerül csupán. KIÉ AZ ÉRDEM? Á végzettségét nézve bá­nyagépészeti és -villamossági mérnök Sándor Tihamér, szer­zőtársával, Gazsi Tamás mű­szakival a rnarótárcsa hatás­foknövelésére készített tervet egy másik FMKT-pályázati'a. — Az eredeti radiális ké­sek helyett tangenciális kése­ket helyeztünk a maróiárcsába — fogalmazza meg szaknyel­ven ötletük lényégét Sándor. — Ez a megoldás kimondottan a kányási viszonyok közt al­kalmaz! látó. Az volt a cé­lunk, hogy nagyobb darabok­ban fejtse a szenet a marótár­csa, mert a darabos szén ér­tékesebb. Tippünk be is vált: a gópüzemben elkészült egy pár marótárcsa alkalmazásá­val mindjárt nagyobb lett a darabos szén aránya... igaz, a kalkulátorok utólag kimutat­ták, hogy nemcsak az új ké­seknek volt köszönhető a kedvező változás... Hogy kié volt az érdem, az ma már csak költői kérdés, mert most Kányáson a még hatékonyabb széngyaluval fejtik a darabos szenet, más bányákban pedig túl kemény a szén ' ahhoz, hogy „tangen­ciális” késekkel fejtsék. Kifejezetten munkavédelmi célú dolgozatot is készített Sándor, korábbi szerzőtársá­val, Gazsi Tamással, egy új szerzőt Livo Lászlót is be­vonva. A biztosító egységek sérüléseit elemezték, illetve -tettek javaslatot ezek javítá* Megfiatalított külső homlokzattal várta diákjait a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázi­um. A megyében csak itt található postaforgalmi szakra ebben az évben is nagy VGlt az érdeklődés. A felvételen, a hírközlés modern eszközével, a telexgéppel ismerkednek a harmadéves diákok Fotó: Bencze Péter Félidőben az új földértékelés Tanácskozás az új földértékelésről A különböző minőségű föl­dek hozadékát kifejező föld- minősítési rendszer a XIX, században alakult ki, az ak­kori társadalmi, gazdasági vi­szonyokat tükrözte, amelyek azóta gyökeresen megváltoz­tak. A bekövetkezett változás olyan földértékelés bevezeté­sét igényelte, amely tnegfelel a szocialista társadalmi, gaz­dasági fejlődésnek, alapot ad a termőfölddel való ésszerű, takarékos gazdálkodáshoz, és jobban elősegíti a mező- és erdőgazdasági termelés fej­lesztésével kapcsolatos felada­tok megvalósítását. Ezért ren­delte el a Minisztertanács 1979-ben, hogy a földek ka­taszteri tisztajövedelmén ala­puló korábbi helyett új, tudo­mányosan megalapozott kor­szerű rendszer: a mintateres földértékelési rendszer beve­zetését. Hol tart ez a nagy je­lentőségű munka, mik a to­vábbi tennivalók, erről kezdő­dött tegnap kétnapos tanács­kozás Balassagyarmaton, ahol a főváros, Fejér, Pest és Nóg­rád megye földhivatalainak szakemberei. cserélik ki ta­pasztalataikat. A megjelente­ket Túri János, a Nógrád me­gyei Földhivatal vezetője kö­szöntötte, majd Hajczinger György, a Nógrád megyei Ta­nács VB mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője tartott megnyitót. Ismertette a megye mező­gazdaságának helyzetét és többek között elmondotta, hogy ez az új földértékelési munka országos jelentőségén túl milyen fontos a megyében levő mezőgazdasági nagyüze­meknek is, hiszen nemcsak arról van szó, hogy a földhi­vatalok egyszerűen „lecseré­lik” a régi aranykorona-érté­ket egy más, eddig még soha nem alkalmazóit termőhelyi értékszámmal, hanem az új sara. A tanulmányozott rej­tett hibalehetőségre egy ko­rábbi baleset hívta föl a fi­gyelmet. A szerzőhármas úgy­nevezett penetrációs repedés- vizsgá'aíoí „adaptált” a front­biztosító elem konzoljára. — Legutóbb nemrég akkor alkalmazták ezt az eljárást — közli Sándor —, amikor ötven elemet' áttelepítettek egyik ^ üzemünkből a másikba. Mind az ötvenet megvizsgálták a mi eljárásunkkal, igaz, egyik­ben sem derítettek föl repe­dést. HÁROM TITOK Rikítóan rózsaszínre mázol­nánk a képet, ha azt állíta­nánk, hogy minden FMKT- pályázó — Sándorhoz hason­lóan — százszázalékos „talá­lataránnyal” készíti pályamű- veit. Talá ihatok elfogadott, ma.jd elfelejtett munkák is. Ám érdemes nevén nevezni a sikernek azt a három titkát, ami az itt taglalt három eset­ben „közreműködött”. Az egyik, hogy a tippek említés­re méltó ráfordítás nélkül rög­tön alkalmazhatók voltak a munkaterületen. Ez persze nem lehet általános követel­mény. A másik két „titok” viszont igen: a tüzetes, ki­munkált szakértelem, és az eleven, alapos helyismeret. ^ ______Molnár Pál t ermőhelyi értékszámok az eddiginél korszerűbben feje­zik ki a valóságot, objektíveb­ben mutatják a talaj termé­szetes termőképességét. A ta­nácsok és a mezőgazdasági üzemek minden támogatást és segítséget megadnak az új földértékelési munkához. (Fo­lyamatosan jelölik ki az új mintatereket, ahonnan a föld- mintákat begyűjtik. Laborató­rium vizsgálja azokat, majd az adatok számítógépbe ke­rülnek. Minden település ta­nácsán kifüggesztik az új ér- tékszámakat, ahol — szokás szerint — harminc napig meg­tekinthetők, b bárki vélemé­nyezheti.) Dr. Király Lajos körzeti felügyelő beszámolójában ar­ról tájékoztatta a szakembere­ket, ' hogy a körzetben az új földértékelés a terület 64 szá­zalékán elvégeztetett, így meg­állapítható, hogy a három megyében és a főváros terü­letén a terveknek megfelelő­en haladnak a munkálatok. A munka minősége jó, a földér» tékelést végző mezőgazdászok alkalmasak arra, hogy kifo­gástalan munkát végezzenek. Ezek után a megyék és a főváros képviselői mondták el véleményüket, tapasztalatai­kat. Kifejtették, hogy a cél minden szakember előtt vilá­gos: a mezőgazdasági terme­lést akkor képes jól szolgálni az új termőhelyi értékszám, ha reálisan fejezi ki a föld­területek természeti adottsá­gait, a talaj-, a domborzaU és az éghajlati adottságokat. A mai napon kerül sor a területi földértékelési munka központi véleményezésére a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala részé-, ről, s meghatározzák a továb­bi feladatokat is. Magyaror­szágon 8 millió hektár terület új termőhelyi értékszámát szükséges kimunkálni. Ezt a munkát 1985. év végére kell befejezni és az eddigi eredmé­nyek jelzik azt, hogy az új mintateres földértékelés ha­táridőre befejeződhet. Dr. Varga József j Mosóport a művelődési központból! Négyéves gyerek kérdezi az utcánr „Ki tette oda azt rt papírt?” A kíváncsiskodásra sor kerülhetne a Cserhát szá­mos településén, mert a lilába hajló, talán másfél négyzet- méteres plakát ott díszeleg a villanyoszlopokon, deszkake­rítéseken, meg egyebütt is. Ami pedig a kérdést illeti: a mellesleg figyelemfelhívó, megállító plakátokkal a KE­RESKEDŐ látta el az apró településeket. Rá is csodálkoz­nak jó néhányan, mert a falusi ember jobbára a tenyérnyi rajzlapokra filctollal firkált sete-suta hirdetményekhez szokott. A plakátolvasó pedig valószínűleg rohan Pásztora, hogy hozzájáruljon az áruházak randevújának sikeréhez. Erről van ugyanis szó. A valóban jól sikerült, mozgósító erejű plakátakció kereskedelmi rendezvényre csábítja a vásárló- jelölteket. Mindez rendjén is való. Csakhogy... Csakhogy a jó előre híreit eseményre egy teljesen más célt szolgáló in­tézményben kerül sor: a kereskedelmi randevú színhelye október 5-től 14-ig a pásztói Lovász József Művelődési Köz­pont lesz. A művelődés házát (központját) nem először bocsátják áruba Pásztón sem, más településen sem. Bizonyára nem is utoljára. Volt és lesz a kultúra hajlékaiban bazár. S ami­kor a hasonló ötletek burjánzásán elgondolkodik az emberi azt is tudomásul, veszi, hogy a nézőpontok meglehetősen kü­lönbözőek. Sokak szerint a vásárlónak tett gesztus, remek üzleti fogás a közművelődés engedménye a kereskedelem­nek. De azok sincsenek kevesen, akiket az is bosszant, ha az utcára tett asztalokon árulnak inget és gatyát, a jó vá­sárban reménykedő turkálók tömegétől pedig tisztességesen közlekedni sem lehet. E sorok írója osztja az ilyenkor ma­gasra csapó indulatot. Elvégre mindennek megvan a maga helye. Igen, mindennek megvan a maga helye. A köz műve­lésének és a köz zsebére spekuláló kereskedelemnek is.-A kompromisszumokra hajló természet azonban arra ösztö­nöz, hogy megnézzem a rendezők részletesebb hirdetését ist hátha valami extrát kínálnak... talán olyasmivel jönnek a vevő elé, ami másutt égen-földön nem kapható. Nézzük csak... vásárolhatnak a MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN mé­terárut, szőnyeget, televíziót, mosó- és hűtőgépet, divatárut, konfekciót, cipőt. Hadd ne soroljam tovább. Csupa olyan hol­mit, ami általában kapható Pásztón, a művelődési központ viszolygást keltő igénybevétele (kiárusítása) nélkül is. Meg kerékpár is, meg rádió is, a háztartási vegyiáruról nem iá beszélve. Kissé biAirr a kép. A művelődési ház színházterméből eltűntek a széksorok, szól a. diszkózene — előadás helyett pedig a kereskedő AD EL. Mosóport. Meg Ultrát. Esetleg VIM-et. A lehetőségek határtalanok. „Csak egy ugrás” — nem rt Sugár, hanem — a baljós vízió: a művelődési ház igazgatója a FÜSZÉRT-tel és a VEGYIÁRU NAGYKER. V.-vel tárgyal a népművelők pedig egyenköpenyt öltenek. A mosópor áru­sításához. Vagy gatyamadzagot kínálnak — árengedménnyel! Ez is forrása lehet a sikerélménynek. Kiváltképpen ak-í kor, ha a művelődési központ (iparcikket és vegyi árut vá­sárló) látogatójának még az útiköltséget is visszatérítik, mint azt a kereskedők teszik. E szerepcsere közben pedig egyetlen apróságra keC( ügyelni! át^estmdőt« homlokzaton a cégtábla. . v > J Kelemen Gábor /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom