Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-23 / 225. szám

fl Közös a Védnökség az új Nemzeti Színház felépítésére Igazán nem közhely, hogy Kádár János finnországi látogatása egyszerre nyitott új szakaszt a kétoldalú kapcsolatok történeté­ben és kapott sajátos jelentőséget éppen a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Az MSZMP KB első titkára és vendéglátója, Mauno Koi- visto finn államfő számára a madridi kon­ferencia után és az ENSZ-közgyűlés kezde­tén, a genfi szovjet—amerikai tárgyalások­kal egyidőben lehetőség nyílt, hogy állást foglaljanak, együtt és ugyanazokért a célo­kért napjaink legfontosabb kérdéseiben. Igazság szerint két kis ország vezetői talál-., koztak, de ők maguk és államaink nemzet­közi tevékenysége folytán is tekintélyt vív­tak ki a világban. Egyetértő fellépésük te­hát még inkább eredményes lehet a nem­zetközi élet fórumain. Az első példa: Helsinkiben már október­ben megkezdik előkészíteni azt a fontos konferenciát, amelyen a madridi határozat értelmében jövőre Stockholmban 35 állam képviselői megvitatják a bizalomerősítő in­tézkedéseket, az európai biztonság és le­szerelés kérdéseit. Magyar részről teljes tá­mogatásra számíthat a finnek munkája az előkészítő értekezleten. Ugyanígy Finnor­szág diplomáciája is segíteni fog, amikor ismét csak a madridi záróokmány előírása szerint Budapesten rendezik majd meg az európai kulturális fórumot. A „helsinki fo­lyamat” továbbvitelét mindkét ország ve­zetői szívügyüknek tekintik. Egyébként a madridi értekezlet értékelésében is egyetér­tés mutatkozott: ésszerű kompromisszum, jé program született Madridban, s ez hozzá­járulhat az európai és a nemzetközi lég­kör javulásához. Jelentős részt szenteltek a tárgyalásokon a fegyverkezési verseny kérdéseinek. Kádár János kijelentette: „abban vagyunk érdekel­tek, hogy csökkenjen a nukleáris háború veszélye, hogy ne telepítsenek nukleáris fegyvereket azokba az országokba, ahol ma nincsenek, s, hogy ne növeljék az ilyen fegyverek mennyiségét ott, ahol már van­nak”. Koivisto elnök is egyetértett abban, hogy az egyenlő, garantált biztonságnak a fegyverzet alacsonyabb szintjén kell meg­valósulnia. Kádár János arra .emlékeztette vendéglátóját, hogy a Magyar Népköztár­saság, a Varsói Szerződés tagjaként, szövet­ségeseivel együtt több konkrét javaslatot tett a fegyverzetek korlátozására, és csök­kentésére, esek a javaslatok ma is érvénye­sek. A fegyverkezési hajszát meg lehet ál­lítani! Természetesen napirendre került a kétol­dalú kapcsolatok bővítése is. Nem csak a hagyományos rokoni kötelékekről esett szó, hanem arról, hogy az érzelmi kötődést a közös politikai célok meghatározása, a gaz­dasági érdekek egyeztetése, a kulturális kap­csolatok örvendetes szélesedése is erősíti. A Finn—Magyar Társaságnál járva Kádár Já­nos kiemelte: mennyire eleven a két nép barátsága, hozzátéve, hogy népeink közös békeitörekvése ennek az egyik legfontosabb tényezője. A finn sajtó megírta, Koivisto elnök is utalt rá, hogy a személyes 'találkozásnak mekkora a jelentősége. Aki a protokoll elő­írásait valamennyire is ismeri, észrevehet­te, hogy a finn vendéglátó éppen a kétsze­resét vállalta annak, amit iilétt-kellett vol­na, ezzel is kifejezésre juttatva a Kádár Já­nossal folytatott párbeszéd fontosságát. Há­rom nap alatt nem kevesebb, mint nyolc al­kalommal találkoztak. A két államférfi kö­zött tehát olyan személyes kapcsolat alakul­hatott ki, amely minden bizonnyal hozzá­járul ahhoz, hogy érvényesüljön az európai enyhülési politika. Az MSZMP KB első tit­kára tíz éven belül most járt harmadszor Finnországban. Egyik előző útjának az volt a célja, hogy a Finlandia-palotában 34 más, európai és észak-amerikai vezető államfér­fival együtt aláírja a helsinki záróokmányt. Erre emlékezett, amikor hangsúlyozta: „Hel­sinki számunkra nem csak a baráti Finnor­szág fővárosa, hanem egyben az a város is, amelynek neve milliók számára egyet jelent az emberiség legszebb céljaival. Helsinki ne­ve összeforrt azzal a folyamattal, amelynek első szakasza itt zárult le a világtörténelem eddigi legszélesebb körű csúcstalálkozójá­val”. A helsinki városházán beírva nevét a vá­ros aranyikönyvébe, Kádár János egyben jókívánságait fejezte ki Helsinki lakosainak. Más !finm városok képviselőivel is találkoz­hatott: a magyar városok testvérvárosainak vezetői szintén hivatalosak voltak a magyar fogadásra, s jelen volt a finn politikai, gaz­dasági és kulturális élet úgyszólván min­den számottevő személyisége. A látogatás programja csupán egyetlen vidéki kirándu­lást tartalmazott: Nurmijärvi egy paraszt- gazdaságában, ahol Jaako Maisi gazda lánya elmondta, hogy, mint annyi finn, ő is járt már Magyarországon. Egyébként az MSZMP KB első titkára finnországi útjának úgyszól­ván minden munkával tölthető óráját a „sze­mélyes diplomáciára” használta fel: tárgya­lásokra hazánk céljainak ismertetésére, tár­sadalmunk és népgazdaságunk helyzetének felvázolására, s; minél több finn megnyeré­sére a két nép barátságának elmélyítéséhez,' a béke közös akaratának kifejezéséhez. A látogatás eredményed minden bizony­nyal jelentkezni fognak mind a magyar—finn kapcsolatok fejlődésében, mind az európai politikai légkör alakulásában. Pálfy József Kádár János befejezve finnországi látogatását hazaérkezett (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön hazaérkezett a Finn Köztársaságból, ahol Mauno Koivistónak, a Finn Köztársaság elnökének meg­hívására tett hivatalos látoga­tást. Kádár János kíséretében volt felesége., valamint Nagy János külügyi államtitkár. Kovács László, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője és Bereczky Gyula, a KB agitációs és pro­pagandaosztályának alosz­tályvezetője, továbbá Matusek Tivadar, hazánk finnországi nagykövete. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Poli­tikai Bizottság tagjai. Horn Gyula, a KB külügyi osztá­lyának vezetője, Horváth Ist­ván belügyminiszter, Pultai Árpád közlekedési miniszter és Roska István külügyminisz­ter-helyettes fogadta. Jelen volt Mikko Jokela, a Finn Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. (MTI) Losonczi Pál New Yorkba utazik Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke szeptember 25- én. vasárnap New Yorkba utazik, ahol részt vesz Indira Gandhi indiai miniszterelnök, az el nem kötelezett országok mozgalma soros elnöke kez­deményezésére összehívott állam- és kormányfői talál­kozón. Losonczi Pál New York-i tartózkodása idején részt vesz az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának munkájában is. (MTI) Tüntetés Libanonban Mintegy kétezer libanoni drúz tüntetett csütörtökön az Egyesült Államok bejrúti nagykövetségénél a hegyvidé­ki drúz települések amerikai ágyúzása miatt. A tüntetők7 tiltakozó jegyzékét adták át a követség képviselőinek. Az amerikai hadihajók csü­törtökön nem csak a drúz hegyvidéken, hanem Bejrút elővárosaiban is lőtték a kor­mányellenes erők állásait. Közben Robert McFarlane, amerikai különmegbízott Da- maszkuszban találkozott Va­lid Dzsumblatt drúz vezető­vel a libanoni haladó szocia- Ks .a párt elnökével. A gyakran megbízhatatlan „értesüléseket” közlő bejrúti falangista rádió délután arról számolt be, hogy a szaúd-ará- biai és amerikai közvetítés eredményeként számítani le­het a libanoni tűzszünet be­jelentésére. A francia hadügyminiszté­rium csütörtökön este közöl­te, hogy a francia repülőgé­pek bombázták Bejrút köze­lében azokat a tüzérségi ál­lásokat, amelyek „bejrúti francia célpontokat vettek célba”. A közlemény szerint ezt az akció* Hernu hadügyminisz­ter rendelte el, aki parancsot adott, hogy. „jogos önvéde­lemből” intézzenek támadást e tüzérségi állások ellen. (MTI) NÓGRÁD — 1963. szeptember 23., péntek Gromiko és Doszt megbeszélése Rövid munkalátogatáson a szovjet fővárosban tartózko­dott Sah Muhammed Doszt, az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Párt KB tagja, afgán külügyminiszter. Csütörtökön fogadta őt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, kül­ügyminiszter. Gromiko és Doszt meleg, baráti légkörű megbeszélést folytatott a két­oldalú kapcsolatokról, vala­mint néhány nemzetközi kér­désről. Mindkét részről elégedetten értékelték a szovjet—afganisz­táni kapcsolatok helyzetét. Andrej Gromiko reálisnak és konstruktívnak minősítette az afgán kormánynak az Af­ganisztán körüli helyzet poli­tikai úton történő rendezése érdekében tett javaslatát. A megbeszélésen Sah Mu­hammed Doszt megerősítette: kormánya kész a jövőben is megtenni minden szükséges erőfeszítést a politikai rende­zés mielőbbi elérése érdeké­ben. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) miniszter; Farkas Bertalan űrhajós alezredes; Fejti György, a KISZ KB első tit­kára; Fekete Gyula. író; Fe­kete János, a Magyar Nem­zeti Bank első elnökhelyette­se; Ferencsik János, a Ma­gyar Állami Operaház főzene­igazgatója; Frezik Istvánná, a Dombóvári Alkotmány Tsz dolgozója; Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke; Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtit­kára; Gobbi Hilda színmű­vész; Gyurkó László író; Hambuch Géza, a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára; Hárs István,' a Magyar Rádió elnö­ke; Héber Imre, a magyar iz­raeliták országos képvisele­tének elnöke: Hetényi István Pénzügyminiszter; Horváth Ede, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója; Ilubay Miklós író, a Magyar írók Szövetségének elnöke; Illés Endre író. Illyés Gyula- né nyugalmazott főiskolai ta­nár; Jene só Miklós filmrende­ző: Juhász Ferenc költő; Kál- áy Zoltán, a magyarországi evangélikus egyház elnökpüs­pöke, Kállai Gyula, a Hazafi­as Népfront Országos Tanácsa elnöke; Kállai Ferenc színmű­vész, a Magyar- Színházművé­szeti Szövetség elnöke; Káro­lyi Mihályné; Keresztury De­zső akadémikus. író; Kocsis Zoltán zongoraművész, Kodály Zoltánná Péczely Sarolta énekművész; Kornidesz Mi­hály, a Magyar Televízió el­nöke; Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Római Katolikus Püspöki kar elnöke: Magyar Zoltán kétsze­res olimpiai bajnok, egyetemi hallgató; Major Máté akadé­mikus; Major Tamás színmű­vész; Makay Margit színmű­vész; Malonyay Dezső. a Nemzeti iSzínház igazgatója; Markó Iván balettművész; Marosán György nyugdíjas; Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első tit­kára; Mandity Marin, a Ma­gyarország Délszlávok Demok­ratikus Szövetségének Tőtitká- ra;:”'Péthy Blanka, színmű­vész; íFéter -Gyula technikus, a Nemzeti Színház régi bér­lettulajdonosa; Pióker Ignác nyugdíjas országgyűlési kép­viselő: Pozsgay Imre, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa főtitkára; Rubik Ernő, a Magyar Iparművészeti Fő­iskola adjunktusa; Sinkovits Imre színművész; Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára; Szabó István, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöke; Szabó István filmrendező; Száraz György író; Szcntágothai Já­nos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke; Szilágyi Péter, a Ma­gyarországi Románok Demok­ratikus Szövetségének főtit­kára; Tétényi Pál, az MSZMP KB osztályvezetője: Amerigo Tot szobrászművész; Tóth Dezső művelődésügyi minisz­terhelyettes; Varga Imre szob­rászművész; Victor Vasarely festőművész; Vámos László rendező, a Nemzeti Színház művészeti vezetője: Veress Miklós költő; Vozár Gyula, a Magyar Televízió „Horizont” brigádjának tagja: ■ Weöres Sándor író. Losonczi Pál az alakuló ülést megnyitó beszédében egyebek között elmondotta: — Fejlett kultúrával, szín­házművészettel rendelkező országoknak többnyire van olyan színháza, amely művé­szi munkája, társulata, de épülete, működési feltételei alapján is a jobbak között a legjobb szerepét tölti be. Kö- zép-Kelet-Európában túlnyo­mórészt Nemzeti Színháznak hívják az ilyen műhelyeket, utalva ezzel a nemzeti kul­túrában vállalt szerepükre. Feladatuk, hivatásuk a nem­zeti nyelv művelése, a nemze­ti drámairodalom felkarolása, a világirodalom nagy értékei­nek felmutatása, a legjobb színművészek. alkotói közös­séggé szervezése. Ezért a Nemzeti Színházakat a létre­hozó társadalmak, államok előjogokkal és rangos felada­tokkal ruházzák fel, megkü­lönböztetett épületeket emel­nek és működtetnek szá­munkra. A védnökség elnöke ezután arról szólt, hogy, mióta az első világháború előtt, egy spekuláció miatt, lebontot­ták a nemzet első színházát, azóta az intézmény csak ide­iglenes otthonokra talált, me­lyekben nem valósulhatott meg egészében a nemzeti színházi gondolat. — Ezért jelentkezett a sür­gető óhaj a magyar közvé­leményben — folytatta Lo­sonczi Pál —, hogy az ország fővárosában a nemzet szín­házának állandó, végleges otthona épüljön. Az igény hangjából ki lehetett halla­ni az áldozatkészséget és ál­dozatvállalást is, mintha a közvélemény azt is szüksé­gesnek érezné, hogy egy ilyen nemes vállalkozásban — és épp a nehezebb időben — mutassa fel az összefogás próbáját. E vállalkozás min­den bizonnyal hatással lesz majd az egész magyar kultú­rára, közművelődésre, nem­zeti közérzetre, a magyar if­júságra és a világ bármely pontján élő magyarokra — mondotta az Elnöki Tanács elnöke. Ezután Köpeczl Béla is­mertette a védnökséggel az új Nemzeti Színház főbb épí­tészeti jellemzőit. * A Nemzeti Színház részle­tes beruházási programja az év végéig készül el. Az épít­kezés, amelynek 1989-re kell befejeződnie, az előzetes szá­mítások szerint mintegy 2,5 milliárd forintba kerül. A színház egy nemzetközi pályázaton díjazott magyar terv korszerűsített változata alapján épül fel. Az átdolgo­zás hasznosítja a tervezők korábbi elemző vizsgálatai­nak tapasztalatait és az el­múlt évek nemzetközi szín­háztechnológiai fejlődését. A tervezés — Hójer Miklós egyetemi tanár vezetésével — a középülettervező vállalat tervezőcsoportjának felada­ta, a kormány által jóváha­gyott építési hely és a Műve­lődési Minisztérium meghatá­rozta funkcionális, műszaki paraméterek alapján. A színház a Dózsa György úton, a Gorkij fasor tengelyé­ben épül, homlokzata a Dózsa György útra néz majd. A színház — a korszerű közművelődési elvek szelle­mében — egész nap nyitott lesz a kulturális rendezvé­nyek előtt. Az épületnek a közönség látogatta részeit modem elvek alapján alakít­ják ki, olyan alaprajzi meg­oldással, amely a Városliget és a Dózsa György út felé is megnyitja a szinház nagyte­reit. A közönség mozgását, il­letve az üzemi-gazdasági for­galmat egymástól elkülönítik. Az autóbusszal, a földalatti megállójától gyalog, vagy a gépkocsival érkező közönség a Dózsa György úti főbejá­raton lép az épületbe, és a pénztárcsarnokon, a ruhatári tereken át tágas, télikertjel- legű előcsarnokba érkezik. A színpadot karéjban kö­rülölelő nézőtér —, amely az előcsarnok központjában. le6Z — befogadóképessége változ­tatható, maximálisan ezer- egyszázan foglalhatnak helyet a széksorokban. Kialakítanak egy stúdiószínpadot is, amely kétszáz nézőt fogadhat. A színpadrendszerhez köz­vetlenül kapcsolódik a dísz­let-összeállító tér és az üze­mi bejárat. A színpad széles megnyitása, a nagy előszín­pad, olyan és akkora nyílt teret ad, amely alkalmas szinte bármely rendezői kon­cepció megoldására. Ezt se­gítik a színpadtechnikai be­rendezések is, amelyek ter­vezésénél az élenjáró nemzet­közi tapasztalatokhoz igazod­nak. Dobforgószínpadot ala­kítanak ki, süllyedő pódiu­mokkal, a zsinórpadláson díszletmozgató berendezések, háttéríüggönytartók, a moz­gatható világítási tornyok és előfüggönyt mozgató gépek kapnak helyet. Természetesen lesznek biztonsági (vas) füg­gönyök a színpad és a néző­tér, illetve a fő- és mellék­színpadok között. A díszletek, bútorok, emelvények mozga­tását, szállítását felvonók és emelők segítik. A próbaszín­pad felszereltsége nemcsak próbákra, de stúdióelőadá­sokra is lehetőséget ad. A színház nemes anyagok felhasználásával készül, rep­rezentatív megjelenésű lesz, homlokzatának formája a ter­vezés során válik majd vég­legessé. A tanácskozáson Drecin Jó­zsef, az adományozás módjá­ról tájékoztatta a védnöksé­get. * A védnökség biztosítja, hogy a lakosságtól a gyűjtés révén befolyt összegeket a Nemzeti Színház építésére fordítsák. A szinház építésének költ­ségeihez a munka időtartama alatt folyamatosan lehet hoz­zájárulni. Az adományozás történhet készpénzben, vagy kollektíváknak a munkatelje­sítményeikért kifizetett jöve­delem felajánlásaival. Állami, szövetkezeti, vagy más, ha­sonló közpénzek az építkezés támogatására nem fizethetők be. Magyarországon, a hazai és külföldi állampolgárok pénz­adományaikat az OTP 218— 98220—546—621 számú előre­nyomtatott csekkűrlapjaira, vagy ugyanerre a számlaszám­ra postai utalványon fizethe­tik be. (A csekkűrlapok pos­tai és OTP-fiókokban, vala­mint a takarékszövetkezetek fiókjainál kaphatók.) Külföldről a konvertibilis devizaadományok az Országos Takarékpénztárnál ugyanazon a számlaszámon vezetett „Nemzeti Színház” folyószám­lára utalhatók át. A részle­tekről a külképviseletek illet­ve a Magyarok Világszövetsé­ge ad tájékoztatást. A pénzügyi jogszabályok kedvezményeket biztosítanak azok számára, akik saját anya­gi eszközeikkel segítik a kö­zösségi célok megvalósítását. Ezek a kedvezmények megil­letik a Nemzeti Színház cél­jaira adományozókat is: az! általános jövedelemadó és a szellemi tevékenységet folyta­tók jövedelemadójának fizeté­sére kötelezettek az adomány összegével az adóalapot csök­kenthetik; az adományokat ajándékozási illeték nem ter­heli; a külföldről érkező adó-- mányok vámmentesek. Az építés költségeit támoga­tó pénzadományok adatainak központi nyilvántartó helye az OTP XXII. kerületi fiókja. A gyűjtéssel kapcsolatos pénz-« befizetési eljárásokról az ér­deklődők részére az itt szer­vezett információs csoport ad tájékoztatást, a 386-330-as te-, lefonszámon. Kisebb összegű adományod zás 20, 50 és 100 forintos em­lékbélyegek vásárlásával is történhet, ezekhez üzemekben, szövetkezetekben, hivatalok­ban és más intézményekben a szakszervezetek segítségé­vel; az iskolákban az ifjúsá­gi szervezetek közreműködé­sével lehet hozzájutni. (A bé­lyegekhez — elsőként a mun­kahelyen — ez év novembe­rében juthatnak hozzá az ador mányozók.) Különböző rendezvények fel­ajánlott bevételét az ismerte­tett OTP-csekkszámlán lehet befizetni. Az adományozás esetleges nem pénzbeni for-, máival kapcsolatos felvilágo­sítást a védnökség titkársága a Művelődési Minisztérium 114-480-as telefonszámán ad. A védnökség gondoskodni arról, hogy a sajtóban, a rá­dióban, televízióban idősza­kos tájékoztatások jelenjenek meg a gyűjtésről, a munka előkészületeiről és később az építésről is. Az OTP vezér­igazgatója időközönként el­számol a védnökségnek az adományozás eredményeiről. A védnökség később hatá«’ roz arról, hogy az előrelátha­tólag 1988 év végéig tartó gyűjtés legkiemelkedőbb egyé­ni és kollektív adományozói^ ról milyen formában emléke^ zik meg maradandó módon. * A tájékoztatókhoz Bognáf József, Maróthy László, Ke- resztury Dezső, Marosán György, Boldizsár Iván, Hu- bay Miklós, Major Máté, Kál­lai Ferenc, Bartha Tibori Gáspár Sándor és Gobbi Hil­da fűzött javaslatokat, észre­vételeket. Ezekkel — ahogy Losonczi Pál zárszavában ki­fejtette — az operatív bizott­ság foglalkozik majd. Ezt a testületet a Művelődési Mi­nisztérium koordinatív fel­adatkörrel, a színház megva­lósításával kapcsolatos Irá­nyítási teendők segítésér« szervezte. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom