Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-18 / 221. szám
Grom i ko nőm utazik New A TASZSZ szombaton déíil- tán hivatalosan közölte, hogy' Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter nem utazik New Yorkba az ENSZ közgyűlésének ülésszakára. Alább ismertetjük a szovjet hírügynökség közleményét: Az amerikai hatóságok, az általánosan elfogadott nemzetközi normákat megsértve, nem adnak biztosítékot arra nézve, hogy szavatolják az ENSZ közgyűlésének ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetőjének biztonságát és megteremtik az ezzel kapcsolatos normális feltételeket. Nem biztosítják azt sem, hogy a szovjet különrepülőgép megfelelő körülmények között leszálljon és azt kiszolgálják. Emiatt döntés született arról, hogy lehetetlen Andrej ©romikónák az SZKP KB PB tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa első helyettesének, külügyminiszternek az ENSZ közgyűlésének 38. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetőjének New York-i utazása. Általában is felvetődik a kérdés, megfelelő hely-e az ENSZ székhelye számára egy olyan' ország, amelyik nem teljesíti kötelezettségeit és nem biztosítja a szükséges feltételeket a külföldi képviselőknek ahhoz, hogy részt vegyenek az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában. Mint Bokor Pál, az MTI washingtoni tudósítója jelenYorkba tette, New York és New Jersey hatóságai korábban közölték: ,.Nem tartják biztonságosnak” a szovjet gép leszállását New York nemzetközi repülőterén. Döntésüket a délkoreai gép ügyével indokolták. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken kijelentette: a Reagan-kormány nem tud mit tenni a szovjet külügyminiszter repülőgépének fogadása érdekében. Sajtóértesülés szerint egy katonai repülőteret akartak kijelölni a szovjet gép fogadására, ha a Szovjetunió hajlandó lett volna katonai gépet adni küldöttségének New Yorkba juttatására. Aeroflot- géo leszállását a Reagan-kormány katonai repülőtéren sem engedélyezi. Hazánkba érkezik « George Bush Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására szeptember 19-én, hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezik George Bush, az amerikai Egyesült Államok al- elnöke. George Bush életrajza George Bush, az amerikai Egyesült Államok alelnol^e 1924-ben született Miltonban, Massachusetts államban. A második világháború alatt ve haditengerészetnél szolgált, 1945-ig, Közgazdasági tanulmányokat folytatott. Ezután két éven át kereskedelmi ügynök volt, majd 1951—52. között a sikeres Bush—Overby fejlesztési társaság alelnöki, 1953-tól 1966- ig a Zapata partmenti olajfúró vállalat igazgatóságának elnöki teendőit látta el. 1966-tól négy éven át szövetségi képviselő, 1971-től 1973-ig az USA ENSZ-nagykövete volt. 1973—74-ben a köztársasági párt országos bizottsága elnökének tisztét töltötte be, majd hazája pekingi összekötő irodájának (nagykövetségének) vezetésével bízták meg. 1975-ben tért haza, s 1976—77-ben a C1A igazgatójaként tevékenykedett. 1980-ban , választották alel- nökké, miután Ronald Reagannal szemben alulmaradt a pártja elnökjelöltségéért folytatott küzdelemben. ■ A köztársasági párt mérsékelté bb szárnyához tartozó George Bush nős, öt gyermeke van. (MTI) Elutasított javaslat Nemmel válaszolt Ronald Reagan amerikai elnök Bruno Kreisky volt osztrák kancellár javaslatára, hogy a genfi tárgyalások sikerének elősegítése érdekében néhány hónappal halasszák el az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris eszközök nyugat- európai telepítését. Kreisky augusztus közepén fejtette ki indítványát az amerikai elnöknek írt levelében; Reagan válaszlevelének tartalmát pénteken hozták nyilvánosságra Washingtonban és Bécs- ben. üj chilei pártszövetség Chilei Szocialista Tömb néven új ellenzéki pártszövetség létrejöttét jelentették be pénteken Santiago de Chilében. A tömörüléshez az 1973- as katonái puccsban meggyilkolt Allende elnök Chilei Szocialista Pártja, az egységes népi akciómozgalom, a mun- kás-paralzt mozgalom, a . keresztény baloldali párt és a szocialista konvergencia tartozik. A négy párt vezetői szóvivő útján közölték követeléseiket: Pinochet elnök és kabinetje távozását, ideiglenes kormány megalakítását, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását és gazdasági mentőprogram kidolgozását. Washingtonba utazik dr. Yárkonyi Péter Reorge P. Shultznak, az .ügyminiszter szeptember 19-én Amerikai Egyesült Államok hivatalos látogatásra Wa- külügyminiszterének meghívá- shingtonba utazik, sára dr. Yárkonyi Péter kül- (MTI) Á hét 3 kérdése 1. Tisztázódnak-e a szándékok a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon? A genfi tárgyalóteremben szigorú titoktartás jegyében folynak az alkudozások, de a világ egyet-mást mégis megtudhat az ott történtekről a különböző nyilatkozatokból, tá- jékozatokból, sajtóértekezletek nyomán, Különösen jelentős volt ebből a szempontból az a moszkvai sajtókonferencia, amelyen Kornyijenko, a külügyminiszter első helyettese és Ahromejev marsall, a vezérkari főnök első helyettese szólt a tárgyalásokról, illetve a szovjet—amerikai erőegyensúlyról. Szó sem lehet arról, hogy akár a „nullamegoldást”, akár az úgynevezett közbülső megoldást elfogadja a Szovjetunió, hiszen mindkettő azt célozza, hogy a szovjet félre rákényszerítsék Európa nukleáris fegyverzetének csökkentesét — jelentették ki. Érdekes számokat közölt Ahromejev marsall: a NATO-nak Európában 857 közép-hatótávolságú nukleáris töltetet hordozó eszköze van, 162 tengeri és földi telepítésű rakétája, továbbá 700 közép-hatósugarú harci repülőgépe. A NATO- erőkkel a Szovjetunió 938 hordozóeszközt állít szembe, SS— 20 és SS—4 rakétákat, valamint közép-hatótávolságú bombázókat. A vezérkari főnök első helyettese megismételte a szovjet javaslatot: Moszkva kész SS—20-as rakétái megsemmisítésére is, ha az USA nem telepít Pershing— 2 rakétákat oda, ahonnan azokkal elérhető a Szovjetunió területe. Továbbra is vitakérdés a brit és a francia atomfegyverzet , beszámítása. Paul Nitze, a genfi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője a hét közepén Brüsz- szelbe utazott és ott tájékoztatta a NATO-államok képviselőit. Utána úgy hírűett, csak megerősítették az atlanti politikusok azt a véleményüket, hogy Genfben csak az amerikai és a szovjet fegyverekről kell tárgyalni. A hét végén a bonni parlamentben vita volt a rakéta- kérdésről, s a felszólalások egy része jelzéssel szolgált arra, hogy mit vár a nyugatnémet kormány Génitől: Genscher külügyminiszter szerint egyre valószínűbb, hogy az év végén mindenképp hozzákezdenek a telepítéshez. De hozzátette, hogy a NATO-országok még az első rakéták megjelenése után is hajlandók tárgyalni... 2. Lehet-e békés megoldás a libanoni válságban? Sajnos a jelek arra mutatnak, hogy a közel-keleti országban egyelőre inkább a harcok kiterjedésére lehet számítani. A libanoni hadsereg megpróbálja felszámolni a drúzok ellenállását az izraeliek által féliig-meddig kiürített S.uf-hegyséS körzetében. A drúz tüzérség hegyi állásaiból azonban még Bejrútot is lőni tudja, s ez az egyik ütőkártyája Dzsumblattnak: ha Dzsemajel nem tesz engedményeket, akkor akár a bejrúti repülőtérre is hullhatnak ismét lövedékek. Nem beszélve a környéken állomásozó amerikai csapatokról, amelyeknek soraiban szinte mindennap szed sebesült, vagy halálos áldozatokat a tüzérségi párbaj. Ezzel persze egyre inkább nemzetközivé válik a libanoni válság. Az amerikai törvényhozásban már vita folyt a Reagan elnöknek adható felhatalmazásról: a washingtoni álláspont szerint engedélyezheti — ha ezt a libanoni kormány kéri — a parti vizek előtt felsorakozott hadihajókról és repülőgép-anyahaj óról a tüzérségi és a légi támogatást Dzsemajel katonáinak. Az ellenőrző erők amerikai és francia egységei a héten már be is avatkoztak a harcokba — a drúzok állásai ellen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában a libanoni kérdésről kezdett konzultációk zsákutcába jutottak. A Szovjetunió ellenzi, hogy az ENSZ valamilyen közvetlen szerepet játsz- szék a válságban, azt ugyanis Moszkvában teljességgel libanoni belügynek tekintik. A tűzszüneti felhívással, amelyet Dzsumblatt Szíriával és Szaúd-Axábiával egyetértésben bocsátott ki, természetesen egyetért a Szovjetunió. Fegy- vermvugvásra szólította fel a szembenálló feleket az Arab Liga, Ríjad pedig egyfajta rendezési tervet is kidolgozott. Egyelőre azonban a józanságra Intő szavaiknak nincs foganatjuk. A harc folytatódik, növelve ’ annak a veszélyét, hogy Libanon végleg több részre szakád, vagy hogy a válság további országokra gyűrűzik át. 3. Miért alakul ki amerikai —japán katonai együttműködés? Hét hete sincs, hogy Japánban a hirosimai és nagászáki atomtámadás száz- és százezer áldozatára emlékeztek, de azóta úgyszólván egy hét sem telik el anélkül, hpgy ne érkeznék hír Tokióból vagy Washingtonból a két egykori ellenséges hatalom katonai együttműködéséről, fegyverkezési programjairól és közös hadgyakorlatairól. Az Egyesült Államok lázas igyekezettel próbálja bevonni Japánt a fegyverkezési versenybe, ugyanakkor pedig felsorakozó tatni a szigetországot NATO-! szövetségesei mellé. Washingtonban nem felejtik, hogy a japán—amerikai gazdasági versenyben a távol-1 keleti szigetország azért is tu-' dott, számos területen (robo-' tok, gépkocsigyártás stb.) él- retörni, mert jó néhány Iparág állami támogatást kaphatott abból a költségvetésből, amelyet nem terheltek magas fegyverkezési kiadások. Japánnak ugyanis a békeszerző* dés értelmében tilos lennd hadsereget fenntartania! Szó 1 szerint ezt persze nem tartjélá be, ám tény: nemzetközi íjjsz* szehasonlításban hosszú ideig minimális maradt a katonai kiadások részaránya: az állami költségvetésben, s ma sem éri el az egy százalékot! Az amerikai hadiipar szá* mára: így új, hatalmas és fizetőképes piacot jelent, hasi* kerül Japánt fokozottabb fegyverkezésre ösztönözni. Eh-! hez persze mindig kell- vala* milyen érv és igazolás, - ami! az imperialista propaganda* gépezet a szovjetellenes hisz* tériában talál meg. Most például a dél-koreai repülőgép ügye a jó alkalom, hiszen ott 28 japán állampolgár is halálát lelte. Mintha az Incidensnek lenne valami köze á múlt heti, vagy a, jövő vasárnap kezdődő japán—amerikai tengerészeti hadárakor* latokhoz... Pálfi József HETVEN ÓRA HELSINKIBEN (2.) Erőműtől a Vükig Helsinkiben egyetlen beszél- európai biztonsági értekezletet getőpartnerem sem mulasz- tartották, s ahol földrészünk 33 tóttá el az alkalmat, hogy szól- .államának, valamint az Egye- jon a finn és a magyar kül- sült Államoknak és Kamadá- politika közö-s- vonásairól. Észa-'nak a vezetői 1975 nyarán alaki rokonaink rendkívül ak tív, békeszerető, semleges irányvonalat követnek. Meggyőződéssel vallják, hogy kapcsolataink példaképül szolgálhatnak a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködéséhez. És mindjárt sorolják a magas szintű találkozókat. Hogy Kádár János 1973-ban járt Finnországban, 1975-ben pedig szintén ott volt, hogy aláírja a helsinki záróokmányt. Hogy Urho írták a helsinki záróokmányt, nem én voltam az egyedüli, aki a szemerkélő esőben szívesen sétált. A finnek már az októberi- Európa-tanácskozást emlegetik, amelyen a stockholmi bizalomerősítő és leszerelési konferenciát készítik elő. 1985 nyarán méltóképpen kívánnak megemlékezni a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulójáról. Szóltak gondjaikról is. Arról, hogy a nemzetközi poliháromszor járt * Magyarországon, s hogy az új . államfő, Mauno Koivisto is a Szovjetunió után először hazánkba látogatott el. GONDOK ÉS REMÉNYEK Sok szó esett az európai együttműködés és biztonság ügyéről, amelynek előmozdításáért a finnek és a magyarok egyaránt sokat tettek. A Finlandia-palotánál, ahol az a válság, s még az idei év sem könnyű. Legfőbb gondunk az infláció. Bár a nyugat-európai átlagnál nem rosz- szabb, reméljük, az idén kilenc százaléknál nem lesz nagyobb a drágulás. A másik nagy gondunk a munkanélküliség, Noha a nyugat-európai tízszázalékos átlagnál jóval alacsonyabb, mégis a munkaképes lakosság hat százalékát érinti, ezért jelentős''probléma. A jövő - év talán már kedvezőbb lesz. Az idén 2—2,5, 1934-ben pedig már 3—4 százalékos gazdasági növekedéssel számolunk. — Ilyen körülmények között hogyan látja a finn—magyar gazdasági kapcsolatok jelenét és perspektíváit? — Jó alapot teremtett a gazdasági együttműködéshez az országaink között * 1976-ban kötött megállapodás a kereskedelmi akadályok kölcsönös .megszüntetéséről. Bár most a világgazdasági válság miatt némi megtorpanás mutatkoKaleva Kekkonen _volt elnök titkában ma nehezebb időkjár- ' “ nak, a tőkés világazdasági válság őket is sújtja. Pauli Opas nagykövettel, a finn külügyminisztérium külkereskedelmi főosztályának vezetőjével először országa gazdasági helyzetéről beszélgettem. — A világgazdaság állapotától mi is nagyon függünk — mondotta. — Nemzeti termékünk 34 százalékát a külkereskedelem útján realizáljuk. Az elmúlt két esztendőben nehéz helyzetbe hozott bennünket is 2 NÓGRÁD - 1983. szeptember 18., vasárnap | Mauno Koivisto elnök 1982 szeptemberében ellátogatott Debrecenbe a tudományegyetem finnugor tanszékére. A képen Koivisto (bal szélen) emlékplakettet kap vendéglátóitól zik a kapcsolatok fejlődésében, mégis meggyőződésem, hogy a gyors növekedés folytatódni fog. MEGDUPLÁZOTT FORGALOM ! Csupán egy adat arra, hogy milyen imponálóan fejlődtek gazdasági kapcsolataink: a világgazdasági mélypont idején, 1978—80. között megdupláztuk kereskedelmi forgalmunkat'. A finnek elsősorban az erdőgazdasági ipar termékeit, s fogyasztási cikkeket szállítanak hozzánk, mi főleg kohászati, -vegyipari és energetikai berendezéseket adunk el náluk. Alkalmam volt ellátogatni Helsinki épülő 150 megawattos erőművébe, ahol 29 magyar dolgozik. Ez a közepes nagyságú távfűtő erőmű finn—magyar—svájd kooperációban készül. A magyarok a turbinát szállítják hozzá. Ezt, és megbízás alapján a svájci generátort szerelik. A munkálatok vezetőjétől, Radimeczky Lajostól tudom, hogy az építkezésben magyar részről a Láng Gépgyár, a Ganz Villamossági Művek és a Trans- elektro Külkereskedelmi Vállalat vesz részt. — A finn piacon a határidő pontos betartása csupán belépőjegy, nem érdem — jelentette ki a magyar építésvezető. — Nagyon szigorú feltételek között dolgozunk. Ha nem tartanánk magunkat a megállapodáshoz, a következő ver* senytárgyalásnál már szóba sem jöhetnénk. Egy év múlva, december közepére, ha törik, ha szakad, üzemelnie kell az erőműnek. — Nem ez az első üzletünk Finnországban — tette hozzá Koltai József, a Transelektro képviselője. — Már tíz gépegységet adtunk el itt. Ebből négy komplett turbögépcso- port volt. Szó van harmadik piád együttműködésről is, ebben nagy lehetőségeket látunk magyar és finn részről egyaránt. Nehezen búcsúztam el Helsinkitől, a finnektől, hiszen még annyi mondanivalónk lett volna egymásnak. Ugye, tudják Magyarországon, hogy azok közül, akik magyarul tanulnak, évente húsz-harmin- can részt vesznek .a debreceni. nyári egyetem munkájában? Hogy az espoói erőmű milyen jól bevált? Hogy a finnek rajonganak a magyar kosztért? Számtalan megbízás, üzenet, apró ajándék. Hogy a madridi Európa-konferencián finn kezdeményezésre, magyar támogatással javaslatot fogadtak el a kis nyelveken született értékek népszerűsétésére? Hogy a finn rádióban magyar nyelvtanfolyam volt. Jó napot! címmel, s a televízió jóvoltából a finnek is ismerik Vukot, a kedves kis rókát? Már indul a renülőgéo? Viszontlátásra! Viszontlátásra Magyarországon és Suomiban! Kocsi Margit
