Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

Senki sem lehet próféta avagy jött, zenélt és... DÖNTŐBEN A FRONT EGYÜTTES r Senki sem lehet próféta a saját hazájában — tartja a mondás, s ez a salgótarjáni Front együttesre is érvé­nyes. Mert mi volt a népszerűsé­get, sikert hozó Ki mit tud előtt? Volt négy tehetséges, hasonló zenei elképzelésekkel, nagy ambícióval, muzikali­tással megáldott fiú. A sal- góbányai poptáborban talál­koztak, 1981-ben, ott hatá­rozták el, hogy összeállna«., zenekart csinálnak. így született meg a Frcnt együttes.^ Nem dicsekedhettek menő szereléssel, kiváló hangszerekkel, patrónüst ta- lálniok sem volt könnyű, Annál is inkább, mivelhogy a fiúk nem a tömegíziésnek megfelelő zenét csináltak, nem utánozták a divatos stí­lusirányzatokat. Egyéniségük volt már akkor is. Emiatt sokan nem tudták őket hová sorolni. Mert kell-e a mai fi­ataloknak a hangszeres, inst­rumentális zene? Értik-e, ér- zik-e egyáltalán? Nem érezték. Sokáig! A „frontosok” a pénz beszél, kutya ugat jelszó jegyében falusi fellépéseket vállaltak. Egy, a jó zenéhez méltó, jó szerelés beszerzéséhez szük­séges anyagi alap reménye­ben. Nem szégyellik. Akkori­ban még limbó-hintót is ját­szottak. Igaz, éneklésre a leg­jobban kulisszák mögé bújta­tott dobost kényszerítették. Feladták volna az elképzelései­ket? No nem. Minden programba becsempészték a szívükhöz legközeleba álló muzsikát, a saját muzsiká­jukat. Amely nem jazz, nem is rock, hanem igazi „frontos” zene. Olyasféle mint amit még a’ régi nagy rockos öre­gek játszottak. A bandát először a salgó­tarjáni Bányász Művelődési Ház fogadta be, A heti két próba azonban hamarosan akadályokba ütközött. Fűtés­világítás használat, kulcsra zárt próbaterem... mind-mind nyugtalanító, zavaró körül­mények. Odébbálltak. Jobb híján a dobos garázsában vertek ta­nyát. Mígnem a megyei mű­velődési központ „kezelésbe vette” a zenekart. Vagyis, szereztek nekik próbatermet a baglyasi művelődési ház­ban és a fellépésekhez ingyen szállították a szerelést. A mostoha viszonyok elle­nére a zenekar egyre ismer­tebbé, népszerűbbé vált, úgy látszik a négy fiú zeneimáda­ta képes volt felülkerekedni mindenféle nehézségen. Sorra születtek saját szerzeményeik, egy-egy számhoz mindenkinek volt újítása, ötlete, elképze­lése... Koncertjeiken jól meg­fér együtt a tizennégy éves kamasz és a negyvenes csa­ládapa. Kiforrott, nagyszerű muzsikájuk, kitűnő hangsze­relésük, és magas fokú imp­rovizációjuk magával ragad­ja a zeneértő közönséget... Mint ahogy magával ragad­ta a tévéseket, a Ki mit tud zsűrijét és közönségét is. Az együttes csütörtökön tartotta utolsó, döntő előtti „hazai” nróbáját a baglyasi művelődési házban. Nem akartunk zavarni, rövidre fos­tuk a beszélgetést. A fiúk A „főnök” Alapi István szóló- gitáros. dől el ugyanis, hogy az ide­gen technikus, az idegen sze­relés jól illeszkedik-e a vá­lasztott zenéhez? A Front együttes már pén­teken Budapestre utazott. Próbák, gyakorlás, találkozás a barátokkal, a döntőbeliek­kel. Nagyon szorítanak a kedvenceiknek. A Figurlna bábegyüttesnek a megzené­sített vers kategóriában indu­ló Szélkiáltó együttesnek. S bizonyára nekik is sok barát, ismerős, sok-sok megyebéli szorít A Nógrád megye színeit képviselő csapat a Ki mit tud történetében megyénkből raj­tuk kívül eddig még senki sem jutott tovább az elődön­tőből — ma esti döntőbeli el­lenfelei a Stúdium és a Sár­vári dixielandegyüttes lesz­nek. Ám a négy „frontos' fiú, Szilágyi Péter billentyűs, Alapi István, Vincze László gitárosok, és Fekete Sándor dobos máris győztesnek érez­hetik magukat, hiszen kate­góriájukban a „legrosszabbik" esetben is az országos dobogó ARKAGYU SZTRUGACKIJ-BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNEK LENNI o Az együttes tagjai. elmondták, nem számítottak ekkora sikerre, ilyen szép eredményre. Az teljesen ter­mészetes volt, hogy benevez­nek a nagy vetélkedőre.' De aztán...? Az elődöntőben az Vita­min együttest ütötték ki. A középdöntőben az Egy duó együttes volt az ellenfelük, az a bőgős-kürtös páros, amely a szólókategóriában induló Alapi István, a Front együttes gitárosát az elődön­tőben legyőzte. De aztán jött a Front...! Jött, zenélt és gvőzött a középdöntőben. (Csuoán a kuriózum kedvé­ért; ha Alapi Pisti az elődön­tőből továbbjut, a következő viadalon saját zenekarával, a Fronttal került volna ver­senybe.) Hogy mit hallunk tőlük a ma esti döntőben? Akkor csütörtökön még nem tud­ták. Egy biztos — saját szerze­ményt. De, hogy melyiket? Eddig még soha nem azzal a számmal indultak, amit előre kiválasztottak. A helyszínen harmadik fokán állnak. A „legrosszabbik” esetben. De ki tudja mit hoz még a ma. este...? Kiss Mária — Anton — mondta Kon­dor —, a világmindenségben sok ezer bolygó van, ahová még nem jutottunk el, és ahol a történelem megy a maga útján. — De ide már eljutottunk! — Igen, eljutottunk. De azért, hogy segítsünk ennek az emberiségnek. Ha gyenge vagy, menj el. Térj haza. Rumata hallgatott. Don Kondor végigsétált az asztal mellett, és búsan bólogatott. — Mindent értek — mond­ta. — Hiszen mindezt átél­tem. Volt idő, amikor a te­hetetlenség és a tulajdon al­jasságom érzése látszott szá­momra a legszörnyűbbnek. Egyesek, a gyengébbek b°le- őrüllek, őket visszaküldték a Földre, és most gyógyítják. Tizenöt évre volt szükségem, hogy megértsem, mi a leg- szörnvűbb. Az emberi arcula­tot elveszíteni szörnyű, An­ton. Bemocskolni a lelket, el­keseredni. Mi itt istenek va­gyunk Anton és okosabbaknak kell lennünk a legendák iste­neinél. akiket az itteni nép valahogy a saját képére és hasonlatosságára alkot. Én li- zetöt éve vagyok itt. Én már nem is álmodom a Földről. Egyszer, az irataim között ku­tatva, lábukkantam egy nő fényképére, és sokáig nem tudtam rájönni, hogy kicsoda. Néha ijedten eszmélek rá, hogy én már régóta nem az Intézet munkatársa vagyok, hanem az Intézet múzeumá­nak kiállítási tárgya. Hát ez a legszörnyűbb: beleélni ma­gunkat a szerepünkbe. Min­degyikünkben a nemes söpre­dék küzd a kommünárral. A Föld innen ezer évre és ezer parszekre esik. Kommünárok maradunk. ö nem érti meg. De ho­gyan is érthetné? Szerencséje volt, ő nem tudja, mi a szür­ke terror, kicsoda dón Reba. Mindaz, aminek a bolygón végzett tizenöt éves munkája alatt tanúja volt, így vagy amúgy, beleillik a báziselmé­letbe. S amikor én a fasiz­musról, a szürke rohamoszta- gosokról beszélek neki, ő ezt érzelmi kitörésnek tekinti: „Ne tréfáljon a terminológiával, Anton! A terminológiai zűr­zavar veszélyes következmé­nyekkel jár.” Sehogyan sem' tudja megérteni, hogy a kö­zépkori brutalitás normális mvonala — Arkanar boldog tegnapja. Don Reba az 5 szá­mára holmi Richelieu, okos és előrelátó politikus, aki az ab­szolutizmust védelmezi a fe­udális betyársággal szemben. Az egész bolygón egyedül én látom az országra rákúszó szprnyűséges árnyat, de ép­pen én nem tudom megérteni, kinek az árnyéka ez, és mi­ért... — Hegy van a tiszteletre méltó Szinda? _ kérdezte. Don Kondor már nem né­zett a veséjébe. — Köszönöm, jól — dör- mögte Azután így szólt: ' — Végtére is meg kell ér­teni, hogy sem te, sem én, egyikünk sem láthatja meg munkájának reálisan érzékel­hető gyümölcseit. Mi nem fi­zikusok vagyunk, hanem tör­ténészek. Számunkra az idő­egység nem a másodperc, ha­nem az évszázad, mi csupán előkészítjük a talajt a vetés­hez. Egyébként a Földről jönnek néha holmi.,., rajon­gók, hegy az ördög vinné őket .... Kurta lélegzetű vág­t ázok... Rumata erőltetetten mo­solygott, és húzogatni kezdte lovaglócsizmája szárát. Vág­tázok. Igen, voltak ilyenek. Tíz évvel ezelőtt Stefan Or- lowski, más néven dón Ka- pada, ő császári felsége íjász­századának parancsnoka, ti­zennyolc esztori boszorkány nyilvános megkínzatása alatt katonáival tüzet nyittatott a hóhérokra, lekaszabolta a bi­rodalmi bírót, de a lándzsás palotaőrség felkoncolta. Mi­közben haláltusában vonag- lott, így kiabált: „Hiszen emberek vagytok! Üssétek őket, üssétek! — de nemigen hallották a szavát. Körülbelül ugyanabban az időben, a másik féltekén, Karl Rosenbaum, a németor­szági és franciaországi pa­rasztháborúk egyik legkivá­lóbb szakértője, más néven Pani-Pa gyapjúkereskedő, fel­kelést szított a muriszi pa­rasztok között, rohammal el­foglalt két várost, és egynvíl- vesszőtől pusztult el, amikor a fosztogatásnak próbáit vé­get vetni. Még élt, amikor helikopteren érte jöttek, de beszélni nem tudott, s csak bűntudatosan és értetlenül bá­mult. Nemsokára Rumata érkezé­se előtt pedig a kajszani zsarnok remekül álcázott, bi­zalmas barátja (Jercmv Touh- nul, földreform-szakértő) hir­telen palotaforradalmat haj­tott végre, magához ragadta a hatalmat, és két hónapon át próbálta megteremteni az Nag) figyelemmel Lakások felújítása Balassagyarmaton Az ú! ’nk ás építés mellett Balassag. -.laton fokozott figyelmet ordítanak az álla­mi tulajdonban levő lakóépü­letek fenntartására és felújí­tására. Törekednek a felújí­tási munkálatok hatékonyabb végzésére, a betervezett kor­szerűsítések felújításokkal egy időben történő kivitele­zésére. A tevékenység ered­ményeként a felújított laká­sok értékei növekedtek, s a lakóépületek műszaki álla­pota kedvezőbbé vált. Az el­múlt két év alatt Balassa­gyarmaton összesen 93 lakás felújítását végezték el, Ez a tervezett 100 százalékos túl­teljesítését jelenti» Aszalódunk. A strandon. A tarjánin. Alulról a be­ton süt, felülről a nap. Csobban a víz, permetez a zuhany rózsája, nagy a jövés-menés. Parányi für­dőruhák, olajosán fénylő barna testek. Emberek meg emberek egymás hegyén- hátán. De hányfélék? A FENNKÖLT Nem jön, vonul. Végig a medence szélén, emeli fővel, mintha nem is a földön járna, de lehetőleg úgy, hogy mindenki meg­csodálja. Viliódzik az aranyszínű bikini, meg a vékonyka aranylánc a bo­ka felett. A hosszú, sely­mesfeketére festett szem- pillák félárbocon. Így job­ban érvényesül a tenger­kékre pingált szemhéj. Finom mozdulatokkal be­tonra teríti a tarka gyé­kényt. lehetőleg oda, ahol a legtöbben megfordulnak. Unottan elkeveredik. Aranyvégű cigarettát szív és könyvet tart a kezében. Hadd lássák, őt aztán egy­általán nem érdekli a kül­világ, ő azért jött ide, hogy művelődjön, kulturá­lódjon. Arra azonban na­gyon vigyáz, hogy a könyv címe a kíváncsi szemek ál­tal olvasható legyen. Mert nem akármit olvas ám! A piros borítón villannak a fehér betűk: Tom Wolfe: Kandirozott mandarinzselé- színü aramvonal. Egy jegyzeflcp vallomása A SPORTOS Szerelése természetesen Adidas. Tetőtől talpig. A zoknitól a fejfedőig. Lehet­ne akár a cég reklámja is. De amint lassú, kimért mozdulatokkal olajozgatja kidolgozott izomzatú tes­tet, inkább mintha önma­gát reklámozná. Ruganyos léptekkel araszolgat a me­dence körül, közben sze­mével a kínálatot pásztáz­za. Azután ugráshoz készü­lődik. Feláll a rajtkőre, ki­vár, nyújtózik, karjai előre hátra lendülnek, s amikor úgy érzi, a hatás már tö­kéletes,. óriási fejest ug­rik. Zúgó tapsot vél hal­lani. de csak a szürkésbe hajló víz csobban a feje felett. A TÁRSASÁGBELI Óriás embergyűrű közepén harsánykodik. Ö az, aki mindenkit ismer, minden­kit leszólít. Janikám, teg­nap miért nem jöttél ki? Te Ica, hogy te milyen pompásan adod magad..., hát gyerekek az a buli. hát az... helló mester, hogyhogy nem a tengerparton? Hom­lokáról izzadságcsevpek gördülnek a nagy erőlkö­déstől, izeg-mozog, ne ha­ragudjatok, egy pillanatra... ott jön a haver... Kapáló­zik, puszit dobál, szüntele­nül beszél, mosolyog... Víz­be nem megy, hiszen neki a társaság a fontos. Mert ö egy nagy filantróp. A büfé előtt ötpercenként megfordul. Estére tucatnyi üres sörösüveg sorakozik mellette pénztárcája vagy kétszáz forinttal rövidebb. Hiába, a népszerűség átka! A CSALÁDANYA Már reggel idegesen ér­kezik, vonszolja maga után a három fürtösfejűt. Kö­rülményesen letelepszik egy nagy fa árnyékába; pok­róc, kispárna, kisvödör, pöttyös labda, tollasütő, miegyéb... kenyeret vajaz, paradicsomot szeletel, vet- kőztet, öltöztet... Üdítőért áll sorba a büfénél, kétség­beesetten halássza elő leg­kisebbik csemetéjét a nagy­medencéből, délre megfáj­dul a feje a hintáztatástól. Hála az égnek, délutánra a három apróság megszere­ti a gyermekmedencét. El­vannak. A családanya el­nyúlik a pokrócon. Szunyó­kál. Éktelen ordításra riad. Rohan. A középső fürtösfe­jű homlokán mély seb ék­telenkedik. Igen, az ügye­letre...! összekapja a hol­miiát és vonszolja maga után a három fürtösfejűt... S közben víz loccsan. Permetez a zuhanyrózsa. Nyár van. k. m. Aranykort, makacsul válasz nélkül hagyta szomszédai és a Föld dühödt felelősségre vonását. Nyolc merényletet szerencsésen átvészelt, s vé­gül az Intézet munkatársai­nak mentőosztaga rabolta el, tegeralattjárón a Déli-sark melletti szigetbázisra szállí­totta... — Ha meggondoljuk — dünnyögte Rumata —, hogy az egész Föld mindmáig azt képzeli, hogy a legbonyolul­tabb problémákkal a nulla­fizika foglalkozik.... Don Kondor felemelte a fe­jét. — No, végre! — mondta halkan. Lódobogás hallatszott erős irukan akcentusú, heves szit- kozódás hallatszott. Az ajtó­ban megjelent dón Gug, az irukani herceg fő hálószoba­felügyelője, kövér, pirospozs­gás férfi hetykén kipödört bajusszal. S Rumata megint olyan mozdulatot tett, mintha oda akarna rohanni, hogy át­ölelje, mert hiszen ez Paska volt. don Gug azonban hir­telen összeszedte magát, pu­fók ábrázatán mézesmázosság jelent meg, könnyedén meg­hajolt, kalapját melléhez szo­rította. Rumata futó pillan­tást vetett Alekszandr Va- sziljevicsre. De Alekszandr Vasziljevics eltűnt. A pádon a Főbíró és a Nagy Pecsétek őre ült szétvetett lábbal. — Nagyon elkésett, dón Gug — mondta szemrehányón. — Ezer bocsánat! — kiál­tott lel dón Gug, miközben könnyed járással közeledett az asztalhoz. — Négyszer feltar­tóztatott az arkani király őfelségének járőre, kétszer va­lamilyen ripőkökkel vereked­tem. Igaz is, nemes donok: kinek a helikoptere van a ház mögött? — Az én helikopterem —: felelte zsémbesen dón Kon­dor. — Nekem nincs időm arra, hogy útközben vereked­jem. Don Gug kellemesen elmo-' solyodott, lovaglőüiésben a pacira telepedett, s így szólt: — Tehát. nemes donok, kénytelenek vagyunk megál­lapítani, hogy a nagy tudo- mányú Budah doktor titokza­tos módon eltűnt. Kabani atya hirtelen for­golódni kezdett. — Don Reba — szólt öb-’ lös hangon, félálomban. — Budahot bízza rám —• mondta kétségbeesetten Ru­mata —, és próbáljon mégis megérteni.... (Folytatjuk) Postagalamb vagy műhold Nem egy elektronikus hír­közlési rendszereket gyártó cég vezetőit gondolkodtatta el az a kimutatás, amelyben az ITT (Nemzetközi Telefon és Táviró Társaság) bebizonyítja: a posta­galamb jóval olcsóbb és a szol­gáltatások egy részét igazán megbízhatóan elvégzi. A hírközlés történetében a pos­tagalamb fontos helyet vívott ki magának: ötezer év óta gyorsan és diszkréten továbbít üzeneteket. Postas szerepük legrégebbi bizo­nyítéka időszámítás előtt 3000-ből, Egyiptomból származik. Igénybe vették a postagalamb-szolgálta« tast a régi görögök, a bagdadi szultán, Dzsingisz kán. A német —francia háborúban, 1870-ben a galambok nem kevesebb, mint 115 ezer jelentést juttattak ki a körbekerített Párizsból. Mind­két világháborúban nagy szerepet játszottak a postagalambok. Tévedés lenne azt hinni, hogy a korszerű elektronika felesle­gessé teszi a postagalambokat. -Ma sok helyen kis csomagokat biznak rájuk, például egyes kli­nikák postagalambbal küldik a központi laboratóriumba a vér­mintát. Előszeretettel használ­ják persze kevésbé nemes cé, lókra is — például csempészek, elsősorban kábítószer továbbítá­sára. Épp a Lockheed tapasztalatait veszi alapul az ITT számítása. Figyelembe véve, hogy egy ga­lamb 30 ezer szavas (1,44 millió jel) mikrofilmcsomagot képes szállítani, számolva a 40 perces repüléssel, a továbbítás sebessé­ge másodpercenként 600 jel. Ez gyorsabb mintha telexen továb­bítanák az anyagot. A galambok hozzávetőleg tíz napból nyolc na­pon át röptethetők. s amikor úton vannak, 100 százalékig megbíz­hatóak. Felhasználhatóságuk aránya 80 százalékos. Ez a té­nyező a műholdas távközlésnél 99,5 százalék. Viszont a költség elektronikus rendszerrel továbbí­tott oldalanként tíz dollár, mífi a mikrofilmedet postázó galamw „üzmeltet. :e’ mindössze 50 cent* be kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom