Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

A cserhátsurányi termelőszövetkezet faüzemében — Here ncsényben — 25 millió forint értékű furnérárut készítenek az idén. A termékek iránt egyre fokozódik az érdeklődés. Vásárlóik a balassagyarmati, a pécsi és debreceni bútorgyárak. Képünk a furnérlemezck szárítójában készült, ahol Horák Jánosné, Kiss Jánosné és munkatársai keretekre rak­ják a faipari alapanyagot. — kulcsár — Kohászok üzemi demokráciába Vitáztak a változatokon Élénkíti az észjárást ezek- vei szinte kevesebb szabad rájuk bízták a döntést. Én­ben a hetekben, hónapokban ideje marad, mint korábban nek technikai lebonyolításá- az ötnapos munkahétre való volt. ejőkészület. Rövidebbre fog­ni a munkaidőt úgy, hogy emiatt a termelés fikarcnyit se csökkenjen — ez a köve­telmény, önmagában is moz­gásra készteti az itt-ott kis­2863 voks Ugyancsak lényeges: nem kis vesződséggel három olyan ia aeszicn u l-hh. alo- verziót bocsátottak az embe- ^ __^ ________ s éS elern^rWyvelőket? Nőtt fék elé’ amelyek apró rész- Jis ’ kéznyú jtogatásról volt szó, ... ,, . .. , lotíllriö tfiriTVflltrlK mind- 1____ „U awi^nttnlr öríórvCűdOO i lletékesek ra egyszerű módot találtak: szakszervezeti összejövete­leken tájékoztattak és sza­vaztattak összesen 2 ezer 866 dolgozót. A szavazatok ará­nya kiválóan tanúskodik ar­ról, hogy korántsem formá­az „illetékesek" szama: az állandó szabad szombat min­denkinek érdeke, mindenki törheti a fejét, hogy a rá sza­bott föladatot hamarabb meg­oldja. Támadnak is ötletek, megfogalmazódnak javasla­tok nemcsak a termeléssel, hanem a fürdőhasználattal, az üzemi étkezéssel, az oda- visszautaztatással és egy ra­kás egyéb járulékos kapcsolatban. letekig tárgyalták mind- banem vélemények egészséges három lehetőség előnyeit, szenemű szembesítéséről, hátrányait. így elejét vették A voksok 71 százaléka mon- a parttalan fecsegésnek, vad (jott jger)t: az eisg verzióra; találgatásoknak; módot kéri- 24 százaléka szólt a második, tettek a határozott, gyors meue^ és a harmadik, vic­gonddal cesnek látszó munkarendet is jónak vélte a megkérdezet­tek öt százaléka. Nagyjából ez az arány alakult ki a „szentesítő” bizalmitestületi ülésen is. Valósan! Valamiről! Vezetők és Az elfogadott munkarend természetesen még vár né­minemű finomításra. Meg kellett oldani a hétfői gör­dülékeny munkásszállítást. Hogyan hatnak d szabályozik Nógrádiban? MOSTANÁBAN sok szó esik a szabályozókról. Hatásuk alól egyetlen mezőgazdasági üze­münk sem vonhatja ki ma­gát. A különféle számítások gyobb ösztönzés szükséges, ott újabb módosítások várhatók. Üzemeink többsége helyesen értelmezi, s jól is él a sza­bályozók adta nagyobb lehe­tőséggel, s a költségnöveke­ket. Nem véletlenül kénysze­rítette ki az élet a nedves ku­koricatárolás módszerének ki­alakítását, amely megyénkben is terjed. A marhahizlalásban elkészítésével sincsenek álta- pedig egyre nagyobb szerepet Iában híján. Más kérdés a kap a silókukorica. A két pél- dést sem sorscsapásnak tekin- pontosságuk. Ami viszont el- dárí túl számtalan olyan eljál- ti, hanem a nemzetközi gazda­térő: nem elég megismerni a rás van, amely évtizedeken át ságban végbemenő változások szabályozók hatásmechaniz- megszokott módszereket söpör egyre fokozódó hazai érvé- musát, de folyamatában szűk- le a gyakorlat asztaláról. nyesülésének. séges alkalmazkodni, s ki kell . . érezni az újabb változások Tapasztaltaink szerint a AZOKBAN a mezőgazdasági szelét. S nem mindegy az sem, pénzügyi gondokkal küszködő üzemeinkben következik be milyen lesz a fogadtatás, kel- termelőszövetkezetek kony- m£r a közeljövőben is na­lő erők összpontosultak-e a nyebben lábaltak ki az on- gyobb előrelépés, ahol nem magasabb színvonalú terme- maguk által előidézett nehéz a mindenáron való alkalmaz- lésre, vagy éppen a költség- f1® a .í0, kodást szorgalmazzák, hanem növekedések ellensúlyozására, belülről kerestek, szüntették a helyi lehetőségek jó ki­a a un.„i,o( ic fciccZ mfg’ ®s nel? kdel<: muf°Sat7 használását, az ésszerű faj- Az adotts g . .. . fák. Panaszkodassal, befele jagos költségmegtakarításokat, másképp kell értelmeznünk, fordulással meg sohasem si- Mert megyénk gazdaságai szá- került úrrá lenni a nehézsé­mára nem kisebb súllyal es- geken. nek latba a támogatások, s árváltozások, mint akár a tér- Másik jellegzetes üzemi mészetföldrajzi környezet, szemlélet a rövid távra látás, vagy a. piaci viszonyok. Ak-" Ebben fellelhető ugyan ész­kor mondhatjuk, hogy egy szerű mag, hiszen a távlat­adott üzemünk legjobb tudá- ban történő gondolkodásnak sa szerint alkalmazkodott, ha mindig együtt kell járni a az cselekvésre ösztönözte, sőt napi tennivalókkal. A hiba nemegyszer kényszerítette is. abban rejlik, ha túlbecsülik a Persze egy szabályozó soha- jelen feladatait, s nem marad sem pénzszerzési lehetőség, elégséges erő a jövőre figye- hanem csak az eredményes lésre. Mert az elért eredmé- gazdálkodás egyik — olykor nyék túlszárnyalásához nem­döntő — eszköze. ’ í~1’ í~ döntésre. A három verzió közül az első látszott gazdasági szem­pontból legkedvezőbbnek. E- szerint hétfőnként tíz óra le­gyen a napi munkaidő, a többi napon pedig a szokásos nyolc. Így nem aprózódik el a rá- fjjnCS apelláta adás két óra, ámbár ez mun­kaszervezés és -fegyelem kér­dése főleg. A második ver­zióként mindennap 24 per­cet húzzanak rá a 8 vLV..V ,,, vezetettek órára. A harmadik^ ve5~ -----­e gyüttes' érdekét ritkán lehet zió szerint pedig: hétfőn, ked- Szerencsére csak az ipolytar szemmel láthatóbbá, kézzel den, szerdán és csütörtökön nóciakkal adódott nehézség: foghatóbbá tenni úgyszólván nyolc és fél órát dolgozza- szaz embernek kellett volna minden egyes ember előtt, nak, pénteken nyolcat. hétfőnként másfél órát várni, mint ebben a kérdésben. Ért- Mondani sem kell, hogy az Az SKÜ elintézte az illetékes hető, ha az üzemi demokrá- utóbbi két verzió munkásszál- vállalattal, hogy egy járatot cia éppen a szabad szombat lítási gondokat okoz. Az ep- indítson az eddiginél koráb- bevezetése körüli megbeszélő- Pen délelőtt dolgozó, 3 mu- ban. lésekben éri el a legoptimá- szakosok — az o munkáidé- Egyéb megoldandó gond is jük heti 40 óra leven — két- lehetséges még, például azét­tőkor végeznek munkájukkal, kezdőben várható csődület s már mennenek is haza. De bizonyos időpontokban. Mint buszuknak meg kéne várnia kiderült: 'ennek nem a mun­24 vagy 30 perccel , később karend, hanem a kiszolgálás a rési eváriak A natinás végz° társaikat is. Ilyen szem- lassúsága az oka; azon kell a regi g/ariak. A pat Jis pontból is ^ elso verzió lat- változtatni. Az ötnapos mun­szott a legéletrevalóbbnak, kahét tehát nemcsak a ter­mert aszerint „csak” heti egy melőüzemeket, hanem az üze­karendetT^Alka 1 rnasint" napon keÍ1 meg0ldani az uta’ nú konyhát is „belső tarta­mes, a ‘jövőben alkalmazan- u^anek’-or az’’ető V« f°ltórására és moz­dó módszerek tisztázása ked- kat ' Ugyanekkor 32 első ver- gositasara kényszeríti — or­v^ rSLbe? b^voMdl ZÍÓ ellen CSak 3Zt aZ ”érVet vendetes módon! véért, részietekbe „bonyoiod- hozták el6; túl hosszú az a Bár az úi munkarend be- va” taglalni: mikent adtak ., 7. J /uunKarena De­eeászséeec formát az üzemi Uz óra'" (Elfeleltvén, hogy vezeteseig meg hátravan né-' demokráciának a acélgyáriak havonta kettö helyett négy hány nan, az üzemi demok­c a ak acélgyáriak. szabad szombat jár érte.) rácián alapuló döntés egyiki Lényégéi: a dolgozóknak a következő lényeges mo- haszna mór az eddig is ta­néra csupán formálisan, ha- mentum tehát: bár a szak- pasztaiható: sercegést, csikor­nem valósan dönteni kellett szerű érvelés szerint az első gást nem hallani: a legnépe-' valamiről. Az egy mű- verzió „verte” a többit, ér- sebb fórum elhatározása elJ Ebben van kiemelkedő szere­pe a Szellemi felkészültség­nek, a tudásnak, a szakmasze­retetnek, az alkotni akarás­nak. Dr. Gyöngyösi István' lisabb fokot. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben ennyire átfogó vé­leménycserékre még nem­igen volt példa — mondják egységben szavazás döntötte el az új — a jövő hónap el­sejével életbe lépő — mun7 szakban dolgozók napi mun- veket és ellenérveket az ér- len nincs apelláta ír-O i nn.lt- n *«44- /11- 1-~ ______L í i u i , , k aideje volt a viták kereszt­tüzében. A heti munkaidő: 42 óra, ez a kormányrendeletben, előíródott. De hegy miként osztják el öt napra az ötször 8, plusz 2 órát, az már a gyá­riakra volt bízva. Látszólag apró kérdés, kór nagy feneket keríteni neki — gondolhatták, sőt gondolták is némelyek. Ám nem ez a helyzet’ Az ügyetlen mű­szakbeosztás ugyanis úgy megkeverheti több száz em­ber napirendjét, hogy az öt­napos munkahét bevezetésé­dekeltek tömege elé tárva Molnár Pál Víz a lakásokban Több mint háromszázötven lakásba vezetik be az egész­séges ivóvizet ez év végéig Karancslapujtőn és a két társközségben, Karancsalján intézményeinek közművesíté­sét. A kivitelező, a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat ígérete szerint a kö­vetkező években az igények­és Karancsberényben. A víz- nek megfelelően kevés vára. vezeték-hálózat kiépítését, a , , fj ,ara múlt év májusában kezdték kozási idővel végzik az újon- meg, s azóta folyamatosan nan épülő házak vízvezeték- végzik a községi közös tanács szerelését. csak célszerű fejlesztések szükségesek, hanem javuló ,, _______. „ minőségű munkavégzés, a jobb n yosebb helyzetben _ vannak a munka kedvezőbb díjazásával. Az természetes, hogy elő­tartósan magas színvonalon, megfelelő nyereségtömeggel, saját erőforrásokkal, s veze­tői szakgárdával rendelkező gazdaságok. A többletterme­lés vonzata a nagyobb mér­tékű támogatás, ezért aztán az a szövetkezet jut több dotá­cióhoz, amelyik gyorsabban javítja termelését. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a viszonylag hátrányos helyzet az által mérsékelhető, ha min­den üzem saját portáján „ke­reskedik”. Más szóval, megfelelő szer­vezeti és szerkezeti rugalmas­ság, bátor vállalkozókészség, s jó előrelátás nélkül nehéz előbbre jutni a gazdaságok kö­zötti rangsorban. külső körülmények vál­Egy veszteség határmezs­gyéjére sodródott gazdaságtól nem várható el, hogy tízéves távlatban gondolkozzék. hi­szen rendszerint az alapoknál kell hozzálátni a gazdálkodás rendbetételéhez. Igaz, hogy a hullámvölgyet csak akkor követi „hullámvölgy”, ha tényleg átalakítják az adott­ságuknak megfelelően a ter­melési szerkezetet, ehhez iga­zítják a vezetési, illetve mun­kaszervezetet, és kidolgozzák a legmegfelelőbb érdekeltségi rendszert. Most a mezőgazdaság két legfontosabb fejlesztési fela­data a gabona- és a húsprog­ram. Tehát minden üzemnek e területen szükséges idejé tozásait kárhoztatni azért ve- ben a nagyobb lépést megten- szélyes magatartás az üzem ni jde kell a nagyobb fe- Vészéről, mert könnyen azt a gyelem és figyelem, a jó fel­látszatot kelti, hogy a hiba készülés biológiai, műszaki és nem is a „saját készülékben” anyagi háttérben, területben van. és szervezettségben. Különö­, sen az állattenyésztésben kell A HELYES mjegoldás a bel- körültekintően és részletesen ső tartalékok keresése. A köz- vizsgálni a koncepciók alaki- gazdasági kényszerítő körül- tását, mert ezen ágazatok fej- mény sokszor még a techno- iesztése bonyolultabb, s igé- lógiák megváltozását is elő- nyesebb elemzést tesz szüksé- idézi. Jelenleg már senki gessé. sem vitatja, hogy a kukorica- termesztésben a szárítás, az A hatodik ötéves tervidő- állattenyésztésben a túlzott szakra meghirdetett közgazda- abrakfelhasználás elviselhe- sági szabályozók átestek tétlenül növelheti a költsége- gyakorlat próbáján. Ahol na­Csillanó Jel Csak egy pillanatra láttam; a fiú elfordult hirtelen, végtére is már felnőtt embernek tudta magát, s szégyellte, hogy az elrontott munkadarab miatt — még ha méregből is — a szemébe könny szökik. Mestere, az idős szaki, aki­vel beszélgettem, szintén láthatta ezt a csillanást, mert nem hordta le a gyereket, hanem biztatóan és sután vál­lonveregette, s nekem az volt az érzésem, hogy legszíve­sebben megölelné. ☆ Sokféle érzés munkál bennünk, emberekben, amelyekről ritkán beszélünk. Könnyet válthat íri belőlünk a harag, a részvét, a keserűség, és örömünkben is könnyezhetünk. Ér­zékenységünk egyre nő, s emberi szükségleteink gyarapodá­sával mind több érzelmi szál köt bennünket környezetünk­höz, s lesz ez a környezet egyre tágasabb. Ügy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múltával szorongásunk is halmozódik a percnyi lét miatt. Egy könnycsepp csillant az imént a fiatal balassagyar­mati munkás szemében, ö szégyellte, én meg — embermi- voltunk e ritkán felfénylő jelének — jobban örültem, mint a kincskereső, ha gyémántra bukkan. ☆ Miért szégyelljük érzelmeinket? Miért restellkedünk magunkat megmutatni, s ami rosszabb: miért vélik úgy sokan, hogy akkor élnek okosan, ha érzékenységük felületét a lehető legkisebbre zsugorít­ják? Miért igyekeznek néhányan érzékenységük köréből kirekeszteni a részvétet, a szégyent, a megrendülést, a fel­indulást, mindent, ami ésszerűnek vélt életvitelükhöz fe­leslegesnek tartanak? A munka Közben hibázó fiút mesterének talán meg kellett volna rónia, ám ő is látta az önmagára harag vő gyerek szemében a könnyet, s bölcs intelem helyett meg­hatódott, szinte a fiúval együtt szenvedett. Tény: az érzé­keny ember sebezhetőbb. ☆ A belső páncél, a látszólag tudatos közöny talán való­ban megvéd a szenvedéstől. Talán valóban egyszerűbbnek, könnyebbnek tűnik az élet e lelki páncél viselőinek, fele­lősségtudatuk terhe, minimális; nem él különbül náluk a hal a vízben. Az ám: a hal! Lehetséges, hogy akadjon ember, aki valóban olyan gondtalanul akarna élni, mint a hal? A halnak valóban nincsenek érzelmei, szükségletei táplálkozásra és ívásra korlátozódnák, s a biológiai szükségletek egyeduralma alól nem képes megszabadulni, igaz, nem is akar, és nem is szenved emiatt. Ám az ésszerű érzéketlenség veszélyesebb a hal közö­nyénél. Ez a védekezés nem egyszerűen passzivitás; nem is olyan túl régen fasiszta egyenruhába bújtatott gyilkosok e racionális szenvtelenség birtokában fényképezték szak­szerűen felakasztott áldozataikat. Esetlenül, sután veregette meg a szégyenkező fiú vál­lát mestere az imént... ☆ A célkitűző, célmegvalósító munka tette képessé az embert, hogy állati közönyétől megszabaduljon, hogy szen­vedjen, hogy szenvedést érző szenvedélyes lény legyen, s, hogy a világra fogékonyan, egyetemesen reagáljon. Ám a munka, az emberi érzékenység megteremtője gá­tat is .emelt e képességnek, amikor az ember a termelés­ben eltűnni érezte önmagát, amikor munkaerejét eladni kényszerült, s a számára közömbös célú termelés eleven tartozéka lett. Vajon lerombolható-e ez a gát, megszüntethető-e a közöny történelmi, társadalmi fundamentuma a mi terme­lési viszonyaink között, amikor még mindig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a modern ipar terméke a szo­cializmus építése során is annál tökéletesebb, minél inkább nélkülözi készítőjének megkülönböztető kézjegyét... Az a hibázó fiú az imént azért szenvedett, mert el­rontott egy munkadarabot... ☆ A szocializmus építésének, társadalmi rendszerünk fej­lődésének feltétele, hogy mind fokozottabb mértékben le­gyen képes megteremteni a személyiség kibontakozásának feltételeit. A személyiség kibontakozását semmi sem segíti jobban, mint amikor az ember a közös eredményekben megvalósulni látja a saját céljait. Mert ha már nem pusz­tán a fizetésért, hanem a közös munka eredményéért, an­nak öröméért is dolgozunk, ez feltételezi kapcsolataink tel­jesebbé válását, s annak tudatát, hogy kötelezettségeink nem csonkítják meg, hanem gazdagítják érzelmeinket. Történelmileg kialakuló képességünk, hogy magunké­nak érezzük azt is, ami nem a sajátunk, hogy mindenhez, ami emberi, közünk van: a mienk. Nemcsak a tárgyak, ha­nem az erő, a tudás, a haladás. Az a könnycsepp is. A. G. 1 NÓGRÁD - 1981. szeptember 20., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom