Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
Es.y aranykezű pékmester — Izsáki Ernő. A mai műemlék templom helyén állt a török háza. Becsben tartják: megerősítették a 200 éves hidat. BECSKE (Ilim ii linn it mu it ni min ii 1111111111111111111 uhui ni;i ni iiiiiiiini!ii ii iiiiiiiii unni iiiiiiiuiiiiiiiiiii ii i i iiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Egyre szerényebben magasodik a község felett a híres-neves Szanda-hegy, Csak néhány esztendő leforgásával is szemmel követhetően kisebb lett az egykor lecsapott végű óriás süvegre emlékeztető nagykiterjedésű, felhőt kergető orom. Kísérőnk, kalauzunk, a /becskei születésű Strihó Istvánná, aki a berceli termelőszövetkezetben látja el a titkárnői teendőket és akit rövid időre sikerül „kölcsön kérnünk”, nevetve mondja: „Néha bizony az az érzése az embernek, hogy reggelre eltűnik egészen a Szanda...” Hever László is a berceli termelőszövetkezetben, munkahelyén fogadja a krónikások kérdéseit, és nem is tagadja — szívesen válaszol rájuk, hiszen egyik legjobb ismerője ennek az érdekes múltú községnek. Becske — ősidőktől magyarlakta település. Néveredetét ig.v határozza meg a Földrajzi nevek etimológiai szótára; a legnagyobb valószínűség szerint a Benedek személynévből keletkezett kicsinyítő-becéző képzés útján, de szóba jöhet a szláv eredet is, ez azonban nem bizonyított. Amiként inkább ’ csak legenda Aranyi János kisnemes hősies ellenszegülése és szerencsés megmenekülése is a török uralom idején. Hevér Laci bácsi így meséli el a történetet, amelyet ma is sokan ismernek, számon tartanak Becskén, — A mai templom helyén, a török alatt, | egy erős kőház állt, abban lakdtt az a török liszt, aki a becskeieket „kordában tartotta". Vele szemben egy másik portán élt feleségével — nagyon szemrevaló asz- szonyka volt —, ez az Aranyi kisnemes. A török beleszeretett az asszonyba, s megizente, mikorra várja fel a dombra, a házába... Az ilyen izenettel nem lehetett vitába szállni akkoriban. Aranyi meg úgy készült a török randevújára, hogy meg- nyergelte a lovakat, és amikor a török kiállva az ablakba kezét széttárva hívta az asszonyt — belelőtte a nyilát a mellkasába. Azzal fel a lóra mindketten, és sebesen elvágtattak. Az üldözőket az tévesztette meg, hogy Aranyi és felesége nem Gyarmat, hanem Bakópuszta felé húzott. így elvesztették a nyomukat és ők megmenekültek,.. A kő meg a szén később lendített Becskén, A kapitalizálódás évtizedeiben, de előbb még ott volt a legfőbb megélhetési forrás maga a föld, akármilyen nehéz terepen is! Hevér Laci bácsi erről is sokat tud: itt birtoka csak kevés volt a környék földesurainak. A becskeiek kezén, családonként tíz-tizenöt hold (régi nagycsaládok voltak azok!) és jelentős állatállomány is volt évszázadokon át. A becskei határ mintegy 2700 holdjából a sipeki Balás Jánosnak vagy kétszáz, a báró Buttlernek mindössze nyolcvan, Kilián Ivánnak meg vagy 200—250 holdja volt, A többi a kisparaszti gazdaságokat szolgálta irdatlanul sok munkával persze. De az állattartásra, annak minőségére, a régi gazdák szakértelmére jellemző az is, hogy itt a régi időkben is törzskönyvezett' szarvasmarhatenyésztés folyt, Hevér Laci bácsi nyugdíjba készül. Korábban a becskei termelőszövetkezet elnöke volt, s méltán büszke ma is arra, a becskeiekkel együtt, hogy amikor az egyesülésre megérett az idő — a becskeiek elég jó anyagiakkal léptek a közös útra. Az útra, amely a boldogulást segíti ma is. jelenti, hiszen itt már az 1870-es évek végén működött a közbirtokosi bánya, amelyet később a társaság bekebelezett a többi kis bányával egyetemben. Innen csak az utóBbi évtizedekben került át a bányászkodás a Petőfi-bányába, amint a becskeiek ma is számon tartják. Nem csoda hát, hogy a község vonzotta az iparosokat is; a szén és a kő, meg a föld az állattartással, a tejtermeléssel biztos anyagi lehetőségeket és új igényeket jelentett az itt élőknek. És mindazoknak, akik — mint Izsáki Ernő rákospalotai pékmester is! — elég vállalkozókedvvel rendelkeztek ahhoz, hogy letelepedjenek. Talán nincs is olyan kisipari szakma, amelyet nem talált meg az egykori becskel látogató. Fazekasból is volt vagy három, közülük egy, Idős kora ellenére még ma is megpörgeti a korongot, befűt! az égetőkemencét. Mészáros Pálról van szó. Kerék Ferenc meg — Izsáki Ernőhöz hasonlóan —- ma is az aranykezű régi kisiparos mesterek között szerepel, ha szóba kerülnek a régi idők. Kerék Ferenc készítette a mai becskei templom (jelentős értékű műemlék a templom, sok látogatót, turistát vonz ma is) szép faajtaját, de az intarzia 1* a „kisujjában van”, ahogy mondani szokás. A régi faluszerkezet azonban teljesen felbomlott, és vele persze minden megváltozott, akárcsak a kulturálódási szokásokat nézve is. Égy időben nagyon sokan elhagyták az „ősi fészket” (így fogalmaz a ma élő idősebb nemzedék a legújabb kori városi irányú elvándorlásról szólva). Ez a folyamat mostanra megrekedt. Nem csökken a falu népe: Becske lélekszáma mintegy 960. Az eljáró, a máshol, elsősorban a fővárosban dolgozó továbbra is sok, lehetnek vagy másfél százan! A berceli termelőszövetkezetben is sokan dolgoznak, sőt, újabban a málnás asz- szónyak közül vagy harmincán tíz hónapon át diplomatatáskákat (!) készítenek egy régi klubhelyiségben, ahol tavaly augusztusban a berceli szövetkezet megnyitotta nagyon jó körülmények között az új melléküzemét. A Budapesti Tok- és Dísz- műkészítő Ipari Szövetkezet, mint hírlik, nagyon elégedett a becskei asszonyok igényes és termelékeny munkájával, s persze abban sincs semmi esodálnivaló, hogy mostanában a becskei gyerekek körében elterjedt iskolatáska helyett a diplomata- táska. Ha már itt gyártják, szívesen is1 veszik, ,de felismerik a saját munkájukat (a pesti1 szövetkezetnek máshol is van üzeme ugyanis) akárki kezében. Hogy miről? Varga Jánosáé, aki a beteg üzemvezetőt, Mrázik Lászlőnát helyettesíti ezt is elmondja szívesen: a zsanérborító szalag cakkozásáról.,. Hevér László, a berceli termelőszövetkezetben a háztáji bizottság vezetője: — A szarvasmarha-tartásban ugyan erőteljes visszalépés tapasztal* haló a becskeiek körében, de' például a nyúltenycsztés nagyon fellendült az utóból években. Tizenhárom tonna nyíllal adtak le a kisállattenyésztők tavaly. A Szanda bánvászását a húszas években kezdték. Akkor még a kőkocka-haso- gatók is itt éltek Becskén, sokan le is telepedtek. A szénbányászkodás, gz itteni Anna-bányatelepi munka, meg a megye egyik iegrégebbi bányászati hagyományait A Boyer-féle kastélyban ma óvodások élnek napközben, sajnos, az itteni híresértékes falfestményeket egy helyreállítási munka során lemeszelték. Hiába szerepel a kastély díszes freskója az útikönyvekben, rég nem látható az már! De a hovatovább ipari műemléknek számító pékműhely még látható (a régi kis szeszfőzde nemkülönben) Izsáki Ernő portáján. A harmincas* években vette át az egyke- mencés pékséget Izsáki bácsi, aki bár palotás! péknek indult — Munkácson született, és a legismertebb becskei iparosok közé tartozik mind a mai napig. Feleségével együtt egy időben 21 (!) községet láttak el ropogósra sült friss kenyérrel a kis műhelyből. De azt a vándorzászlót, amelyet már mint állami pék a kiváló fajlagos felhasználásért örök időkre megkapott — ma is őrzik, A tovatűnő becskel hagyományok helyett napjainkban újabbak születnek. T. P. L. Képek: Kulcsár József Beeskei születésű Strihó Istvánná is, tsz-titkárnő. A Boyer-féle kastély és mai lakói, a becskei óvodások. Harminc szövetkezeti dolgozó készíti a szép táskákat.
